somfordálunk

Mindenki mindenhol. Most én itthon - köhögőset és torokfájósat játszom, tél végére, mint mindig (de legalábbis tavaly óta). Van időm pihenni (vééégre), olvasok sokat és persze, itt kukucskálok a monitor előtt. Kicsit sokat, így megpróbálok minél többet olvasni is. Sajnos ez annyira nem megy, két szupertitkos project között ez kicsit nehézkés. Oda se neki!

Somfordál Drizzt is, akire végre lehet szavunk -emo. Pszichopata emo. Szociopata emo. Aki folyton kesereg, utána szétkap a hülye kardjaival. Hát nem tudja ez a szerencsétlen, hogy BGII-ben ÉN kaptam szét őt? Nade, sebaj.

Egészen megtetszettek az IG-k DC-ben. Talán róluk is írok egy-két szösszenetet. Micsoda hangulat! Az IG (kb. reguláris ember hadsereg) egységek morálja aleggynegébb. Naná, melyik katona ne szaladna el egy hatalmas, lángszórós elda lépegető elől? De a komiszár aki ott áll a háttérben elkiáltja magát, hoyg aki el mer futni, azt agyonlövi! Majd TÉNYLEG agyonlövi az egyiket, és a morál visszaugrik maxra..Muhaha! Ez egy vicces játék!

Amúgy volt itt Ákos, kapott DVD-t és az első nWOD löketet. Tetszeni fog neki. Tényleg. Ha lesz ideje elolvasni őket.

Hétvégtelenség

Egyszer lesz majd egy olyan hétvége, amikor alszom. Amikor nem valami stresszes zűr vár, amikor pihenek. Amikor nem szombat hajnalban, vasárnap hajnalban érek haza. Amikor nem kell valamire készülni, ami a páromat is stresszeli. És ha én nem vagyok stresszes, akkor ő ezért stresszes. Amikor nem kell vitáznom, majd nyugtatnom, amikor nem leszek ideges már csak azon is, hogy műzlit ropogtatnak mellettem. Amikor tényleg csak egymás mellett fekszünk, beszélgetünk semmiről, vagy játszom egész nap, vagy ha másokkal játszom, akkor azok idejönnek, és nem kell órákat utaznom. Amikor el tudok feledkezni a világ hülye gondjairól, a melóról, amikor a meló kint marad. Amikor nem kell családi ünnepekre rohangálnom, amikor a kedvenc kajáaimat ehetem, és nem lejmolok pogácsát és rántotthúst. Amikor nem csesznek le, hanem békénhagynak, vagy csak értem és velem vannak. Amikor hétfőn nem órára kelek, azt se tudván, hol vagyok, hanem csak kinyitom a szemem, és nem keringek a lakásban, mire megtalálom az ágy mellé készített szemüveget.

Rammm..Rammmm... Angol felirattal

Ez az egyik kedvenc. A másik:

Hétvége

Nem is tudom, hogy hol kezdődött el. Egyik pillanatban még dolgoztam, utána már mentem táncpróbára pénteken. Egészen szétesett volt, gillz hisztizett, és tulajdonképpen majd´ mindenki hisztizett. Ratzhka istenien idegesítő volt. Ringet sajnáltam a legjobban, de az a helyzet, hogy még viszonylag egész jól megbirkózott a helyzettel. Egy kicsit úgy vettem észre, hogy Ratz dominált. Onnan irány..Velence.

Mégpedig Sennel. Aki - mázlista - szülei ős-MÁVosok, ingyért utazott, én meg vettem jegyet, hát meg miért ne. Sokat beszélgettünk, a végére egy kicsit túl sokat is. kedves lány, mosolygós, de lehetne picit komolyabb. És nem hirtelen átmenetekkel, hanem..komolyabb. Velencén nem volt meleg.

Hideg volt.

Mínusz tíz. Metsző szél. A hajam még mindig tartott, mert megfagyott. De legalább a játék jó volt. Első körben all in mentem és első körben ki is kaptam gyorsan. Utána osztottam sokat. Majd játszottunk egy őőőrült játékot, amit LD-sekkel SEM játszanék - amatőrök vagyunk hozzá. De nagyon vicces volt. És Jeff Dunham egy géniusz. Az. Peanut a legjobb, még Achmednél is, biza´!
Az esti..őő..hajnali film se volt rossz. Egy full cgi animét néztünk, ami egy ideig jó volt. Sajnos a felétől ellaposodott, és szájbarágósan demagóg lett. de legalább szép volt (kivéve az arcok. Azt még egy animáció sem tudja jól visszaadni).

Másnap alig aludtam valamit. fél ötkor kezdtünk neki a lefekvésnek, és nyolc után már fent voltam. Éljen? Nade, semmi gáz, egy gyors arcmosás, és már Jeff Dunham dübörgött a tv-ből (Amúgy Pók-Lak nagyon szép kis lakás, nekem nagyon tetszik. Stílusos, ötletes, és szeretem az alakuló lakásokat, amik csak félig vannak berendezve).
Majd..busszal mentünk. A vonatot lekéstük, ismét Sennel. Nos, a szél megkettőzött erővel támadt, a fülem majd´ leesett,mínusz tíz..de inkább tizenöt. A busz? Igen, negyed órát késett. Éljen.

Hazaérve gyorsan megfürödtem, átöltöztem, készítettem egy bűn rossz kávét, és elindultam a farsangra, messze. A HÉVen találkoztam Gillzzel, aki szintén még elég zaklatott volt, leginkább Főnix miatt. Ám ahhoz túl fáradt voltam, hogy zaklatott legyek. Majd le, farsangba.

Az este hamar eltelt, szerencsére Oisin volt oly jó hozzám, hogy hazavitt kocsival. Tulajdonképpen elég érdekes emlékeim vannak. Volt valami ének, meg tánc. Mintha én is táncoltam volna Gillzzel, Aeglosszal (hm. Itt kell megjegyeznem, hogy egyrészt Aeglos magasabb, másrészt SOKKAL jobban táncolt nálam. Megalázó volt, tényleg..). Jah, énekek. Gillznél most valami hiányzott és én bastard legalább vele őszinte vagyok, és jól megaszontam, így a kissé spicces lány nem érezte túl jól magát. Poker is volt, és Alison kapott osztott király párt. Kétszer. Ki is estem. Peredhil meg nyert pénzt, kis mákkal. A fish visszavág. Az unikum meg bűn drága volt, és bűn rossz. Langyos, érted?

Haza. Aludtam pár órát itthon is, nem tudom, miért ébredtem hamar. A lényeg: hamar ébredtem. Talán öt órát aludtam, három nap alatt. eddig még jó..Nem is tudom, mit csináltam aznap, de tényleg. Este volt egy koncert, ahonnan hosszú volt hazamenni, mert a Gyöngyösi másik oldalán állt meg a 914-es. Én is így hittem, de még hamarabb értünk haza, mintha a másik busszal mentünk volna. Tényleg. De azért Gillz nem átallott ezen dohogni hosszú..nagyon hosszú percekig. Tudod, olyan, mint amikor hibázol, ezért sárba döntenek, de az a biztos, ha vissza is nyomják az orrod a sárba, ha netalán fel akarnál kelni.- sokszor érzem ezt, több irányból: Talán ezért is vonom ki magam mindenhonnan szép lassan.

Hétfő meg sem történt. Nem. Akkor nem történt semmi. Este elcsesztem a hasam, és rosszul lettem, így nem tudtam hasfelmetszeni, pedig rámfért volna, talán. Állítólag aznap aludtam is, de erre sem emlékszem. Csak arra, hogy hirtelen csütörtök lett, szarul vagyok, és szarul állok a melóban is. Még van egy nagyon kicsi remény, de.., nos igen: de.

Jah, az Arsenal kikapott 4:0ra a ManUtd-től. Ez fájt nagyon. Ma a Milántól?

enerváció

Ajjaj. nem megy valami fényesen, és a főnök is megmondhassa. Hehe, kezdek egy-pár ember, hogynemár, adós nyelvezetében beszélni. Inkább nem. Gond kicsit a hétvége, ennyi alvásmínusszal, leginkább. Remélem kdierül, hogy kapok-e szabit. Kéne nagyon. Mindenfelé pörög az agyam, hogy ne kelljen ilyenkr gondolkodni. Alig van időm, és ha van is, azt leginkább gillzzel töltöm. Szerencsére, még elvagyunk, még kibírom az ütleget, a nyagatást, és mindent megér egy-egy elkapott mosoly.

Most aktívan hasfájok. Camembert, olivabogyó, pirítós, torta, habcsók, mindenféle elegyben... Azt hiszem, nincs mit csodálkoznom. Pokerezgetek egymagam és még mindig nem döntöttem el, hogy menjek-e holnap messze Velencére. Majd kiderül az utolsó pillanatban, azt hiszem...

Kéne..sok dolgot kéne. Talán a hétvége eldönt egyet s mást.

Igen, jól látom. ez a post sem hozott sok értelmet az életembe.

Boldog Születésnapot...

Andi! Mondjuk senki nem hív így, senki nem köszön a szemedbe. Mindenkinek csak Bubu vagy. Egyike a legőszintébb, legenergetikusabb kolegáknak. Könnyen mosolyogsz, nevetsz, és ha más nincs, hát hozol isteni finom, verhetetlen kókuszos tekercset. Ismerlek már..két hónapja? De közelebbről csak egy, ez egészen biztos. Hiszen mellém kerültél, jó-jó, majdnem mellém, egy "járó" folyósó választott szét minket. Azért, ha rosszkedvű voltam, rápillantottam az otthonos kis sarkadra - Ákos plakátok, hatalmas..TÉNYLEG hatalmas bögre, csomó színes kanál, és több száraz rózsa. Ma sem tudom, hogy tudtad mindezt így átköltöztetni a másik osztályról.

Azt sosem felejtem el, amikor búcsúztál Zsoltitól. A legjobb, legrégebbi barát. Együtt sportoltatok, ugye? Vívás, honvéd. Onnan ismertétek egymást. És Zsolti otthagyta a céget, múlt héten. Pénteken ölelted utoljára, könnyekkel teli szemekkel. Na persze, buli lesz, este.

Ma reggel egy gyertya és egy rózsa volt az asztalodon. Elsőre vállat vontam, kis fintort kivágva, amikor kellemesen közölték az okát. Utána leültem, néztem magam elé, és nem hittem volna, hoyg akár egy szót is ki tudnék bökni. Az igazgató behívta az egész ad.kezt az egyik osztályba, és mindenkinek elmondta, mi történt. Mondatonként fél perces szünetet tartott, mert sírt. A komoly bankár, a szakember, az IGAZGATÓ sírt.

Mit ne mondjak. Azt hiszem, általános iskolás koromban sírtam utoljára, amikor meghalt a hörcsögöm, még..másodikban? Talán. Hát most ismét. Bevallom, nem hiányzott, de az igazgató pár mondatos bejelentése alatt erősen arra koncentráltam, hogy ne fakadjak ki, nyeltem a könnyeim, és nem mondtam semmit. Csak álltam. Csak bámultam.

Rossz vicc az egész. Élénken élsz, ott a helyed, nevetsz, csinálsz egy fordulórugást, zsákolsz a tárgyalóban, pizzát rendelsz és osztod az idegbeteg nyugdíjasokat.

Rossz vicc volt az is, amikor az egyik barátnő bejött egy dobozzal és elrámolta a hozzád köthető személyes holmikat. lekerült az ákos kép, eltűntek a száradt rózsák.

Rossz vicc volt, hogy az igazgató még emailben is körbeküldte.

Rossz vicc az egész. Gyere vissza.

Emirates Stadion

A Stadion

Szétesés a város szélén

Kezdek aggódni. Most kivételesen magam miatt. Egyre fáradtabb és enerváltabb vagyok a hét végére, nyolc körül már ragadnak le a szemeim, viszont nem tudom kialudni magam. A munkahely második otthon, ez oké, de azon kívül max. gillzzel találkozom - és meglepetésemre ezzel maximálisan meg vagyok elégedve. A hétvégén amúgy is mindenféle fura alakkal futok össze - pl geekekkel. És néha még meg is éri. Pl.: Sanctumos teaházas játék. Hajléktalan, reményvesztett embert játszottam, aki "előző" életében menő bróker volt. Csakhogy az Ikertornyok leomlottak, a cége csődbe ment, a menyasszonya lelépett, őt meg becsapták és kirabolták Chicagoban. A család kitagadta. Egyetlen barátja Frank a kutya. Érdekes játék volt, az 1800-as évek végén, Chicagoba visszarepülni. Astral Realms, helyes.
Remélem tudunk még játszani együtt.

Megyek majd színházba is. Holnap táncolok. Minden igyekezetem ellenére mennem kell farsangra. Tudjátok mit? Nincs kedvem hozzá. Gillzért megyek, táncolni szeretne, velem, és őérte teszem. Szeretem azt a lányt és egy ilyen kívánságot vétek lenne visszautasítani. Nehéz ezt leírni. Egyrészt azért döntöttem így, mert tudom, h. mennyire szeretett volna táncolni nyitótáncot, másrészt pedig egy évben egyszer kibírom. Harmadrészt a fenti, emocionális okokért. Ki tudja, a végén még jól is fogom érezni magam (ha lesz poker).

Csak ugye a szokásos alváshiányos problémák. Szeretnék mage-et játszani, Oirentet folytatni, Ars Magicázni, itthon feküdni egy hétig. De úgy, hoyg tudom, hoyg semmi gondom nincs. Igen..talán a gondtalanság, ami hiányzik, talán az..Jah, és bírom a munkám. tetszik a versenyszellem és a végrehajtható kihívások is. Célok, amiket nehezen, de el lehet érni. Jó ez, kell ez. Csak sokat vesz ki belőlem.

Megjött az erkölcsi bizi is. Mégsem vagyok bűnöző. Kár. Reménykedtem benne, hoyg tudtom nélkül valaki feljelentett, vagy mittomén.

Jah, meg február lett, szép lassan. Csordogál az életem, rendesen. Van prá dolog, ami hiányzik és van pár, ami nem. De ez így szokott lenni. Pl.: hiányzik a polc. Nem hiányzik a lakás. Mittomén. Linkinnel levelezgetek, még mindig jó fej. Ő sem jön hozzám, kár érte, mert takarítás mániás, és még jókat is főz (mondjuk ezt p írta). Remélem ezt nem olvassa most..Bár ki tudja.

Tényleg..lassan-lassan szétesem darabokra megint. Azt hiszem, inkább alszom és pihenek helyette. Talán megéri. A táboros dolgaink jól mennek. Remélem végre a legfájóbb pont is kikerül - szerződés. Ankalimonon múlik minden. Ha nem lesz tábor, akkor az ő hibája, tudjátok meg mind!

Song Of Joy


Have mercy on me, sir
Allow me to impose on you
I have no place to stay
And my bones are cold right through
I will tell you a story
Of a man and his family
And I swear that it is true

Ten years ago I met a girl named Joy
She was a sweet and happy thing
Her eyes were bright blue jewels
And we were married in the spring
I had no idea what happiness and little love could bring
Or what life had in store
But all things move toward their end
All things move toward their their end
On that you can be sure

La la la la la la la la la la
La la la la la la la la la la

Then one morning I awoke to find her weeping
And for many days to follow
She grew so sad and lonely
Became Joy in name only
Within her breast there launched an unnamed sorrow
And a dark and grim force set sail
* Farewell happy fields *
* Where joy forever dwells *
* Hail horrors hail *

Was it an act of contrition or some awful premonition
As if she saw into the heart of her final blood-soaked night
Those lunatic eyes, that hungry kitchen knife
Ah, I see sir, that I have your attention!
Well, could it be?
How often I've asked that question
Well, then in quick succession
We had babies, one, two, three

We called them Hilda, Hattie and Holly
They were their mother's children
Their eyes were bright blue jewels
And they were quiet as a mouse
There was no laughter in the house
No, not from Hilda, Hattie or Holly
"No wonder", people said, "poor mother Joy's so melancholy"
Well, one night there came a visitor to our little home
I was visiting a sick friend
I was a doctor then
Joy and the girls were on their own

La la la la la la la la la la
La la la la la la la la la la

Joy had been bound with electrical tape
In her mouth a gag
She'd been stabbed repeatedly
And stuffed into a sleeping bag
In their very cots my girls were robbed of their lives
Method of murder much the same as my wife's
Method of murder much the same as my wife's
It was midnight when I arrived home
Said to the police on the telephone
Someone's taken four innocent lives

They never caught the man
He's still on the loose
It seems he has done many many more
Quotes John Milton on the walls in the victim's blood
The police are investigating at tremendous cost
In my house he wrote * "his red right hand" *
That, I'm told is from Paradise Lost
The wind round here gets wicked cold
But my story is nearly told
I fear the morning will bring quite a frost

And so I've left my home
I drift from land to land
I am upon your step and you are a family man
Outside the vultures wheel
The wolves howl, the serpents hiss
And to extend this small favour, friend
Would be the sum of earthly bliss
Do you reckon me a friend?
* The sun to me is dark *
* And silent as the moon *
Do you, sir, have a room?
Are you beckoning me in?

La la la la la la la la la la
La la la la la la la la la la