titkok kertje

Személyeskedjünk tovább, és vissza a gyökerekhez. A szépfiú mondta azt, hogy miért nem költözök össze Gillzzel. Ő elképzelhetetlennek tartja, tartotta az összes kapcsolatát összeköltözés nélkül. Azt mondta, hogy beleőrülne, hogy ha nem látja éjjel-nappal a párját, akit szeret ( majdnem lányt írtam). Igen, igaza van, valamilyen téren. Kénytelen vagyok beismerni, hogy a rosszkedveim habár permanensnek tűnnek, mégha nem is beszélek róluk, de azonnal eltűnnek, ha vele vagyok. Közhelyes, és nyálas, de ez van. Egyébként meg magammal kapcsolatban csak a csipogásom szokott nyálas jelzőt kapni. Értetlen és érzéketlen, vagy mi. Fogalmam sincs, hogy miként reagáljak bizonyos helyzetekben, s az érzelmi inteligenciám hiánya elég gyakran kiütközik. Ennek ellenére szeretem ezt a lányt. Kísértések azért vannak. Nem is tagadom, hogy ne gondoljak arra, hogy pl.: nem lenne kellemetlen megdöngetni a "diák"ot, aki őzikeszemekkel néz fel az ott dolgozókra - vagyis rám. Ennek ellenére tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ha egy gyors menetre kerülne sor a wc-ban, akkor: 1; asszem a 20 percnyi élvezet után hosszú évek nyomora jönne. 2; nem tudok hazudni Gillznek, és elmondanám, amint találkozunk. 3; hazudnék magamnak, és reggel egszercsak nem mennék be dolgozni, mert annyira depressziós lennék önnön mocskomtól, hogy hónapokig nem látna senki. Hiába. Az kislovag még él bennem. Szerencsére meglehetősen hűséges típus, még olyan napokon is, mikor ennyi szép nő jön be a boltba. Ma három is akadt ( egyik a diák). A második csak "szimplán" szép volt, a harmadik meg dáma. Igazi dáma, fehér, köntös szerű ruhában, csipkés fehér kesztyűben, hosszú, hullámos vörös hajjal. Közben egyre rosszabb kedvem lett. Úgyhogy olvastam, és meg kell vallanom, hogy eddig S. úr könyve nagyon tetszik. Olyan nívó-beli szakadék tátong közte, és Rízs Anna között, hogy Anna belevész a mélységbe. Jövő héten két fontos beszélgetésem is lesz. Egy tuti: Boszilány végre ráér. Furcsa, mert anno februárban még ő kérte, hogy beszéljünk. A másik: Geret, akiben ilyen téren még mindig nem bízom.. Mindegy, én felajánlottam neki, hogy mikor. Sűrű szünnapjaim lesznek, az már tuti. Szóval Magyarország a szép nők országa. Ha valaki megkérdezné ( ugysem teszi senki), hogy mi az ideálom, akor vonogatnám a vállam. Én a szépséget szeretem. A típusokat. Van, hogy egy haj el tud csábítani, vagy egy comb. Meg kell jegyeznem, hogy ezek csupán részletek, és vallom, hogy az igazi szépséget soha nem definiálhatja külső jellemző. Ezért is lehet szép egy idő mamika, aki összeaszott, mint egy alma, mégis a szeme, a sugárzása teszi őt széppé. A kívánatosság más kérdés, ugyebár. Habár nagyon kívánatos volt tegnap a Duna plázában az ultramini-szoknyás "lény", mégsem nyúlnék hozzá, max gumikesztyűben, bottal. Na meg lefeküdni valakivel. Az egészen más tészta. Mélyen elitélem az 1 éjszakás kapcsolatokat, tékozlásnak tartom. Élvezet? Ugyan. Ezernyi egyéjszakás sem érhet fel azzal, ha szerelmes vagy, és őérte bújsz ágyba, vele akarsz eggyé válni, esküt tenni, egésszé lenni. Ezért éri meg hosszútávon lenni valakivel, semmint gyakran "vadászni". Egyébkén, Gillz, teljesen őszíntén, mellébeszélés nélkül: igazad volt. Tényleg nem vagy szép. Te vagy a legszebb.

nocsak

A Call of Cthulhu egy isteni játék. Sajnálatos módon csupán öt percet nyomultam vele ( eddig), de máris elbűvölt. Első pozitív benyomás: nem kell cd. Második: az intro. Zseniális. Pont, ahogyan azt én szeretem. Harmadik: mikor elkezdtem a játékot, akkor felhördültem, hogy milyen baromi jól néz ki az intro, meg a prologus. A sokk akkor jött, amikor a képernyő kiszélesedett, és az intróban látott grafika MAGA A JÁTÉK.. Azt a hét meg a nyócát neki.. Juhé, kaptam kritikát. Mégpedig nagyon jót. Csupán pár megjegyzésem volna hozzá: No.1.: A versrészletek a Koránból vett szútra részletek. Az első: a Korány nyitánya, a másodikra momentán kora reggel nem emlékszem, a harmadik meg a gyaurok ( hitetlenek) bűnéről szól. MInden egyes szemelvény szervesen illeszkedik a történethez, előrevetíti Zoltán ( főhős, egyszer hangzik el a neve) kiválasztottságát. No.2: A kiégett tank a végső löket, hogy rájöjjön az olvasó, hogy hol is jár. Persze, ezer helyen lehetett, de ugyebár szovjet tank+hegyek( barlangok)+sivatag= Afganisztán. No3.: Valóban nincs jellemfejlődés, és ez a novella "rejtett" üzenete. Az utolsó sor, amit Zoltán gondol, mi is? Tragikum, de igaz, mi van ha "egy" megváltó megszületik a világra, és hiába kapizsgálja "megváltó" avagy próféta voltját, de a társadalom úgy neveli, hogy unalmas, komplexusos gyerek váljon belőle? Erika lett volna az útja a boldogságba, de nem. No.4.: Igaz, szándékosan kavartam az idővel, nem jött be. Általában jelen idő, de pár helyen "visszaemlékezés" zajlik. Azért nem akartam sima múltat, mert ugyebár akkor ki a narrátor? Hiszen az egészet Zoltán meséli el. No.5.: Hejesiráási hibák. Na ja. tíz pont. A kritika korrekt, és igaza van. Vagy nem. Vagy de. Vagy. Személyeskedjünk egy picit. Kivételesen magamba. Szeretek sokat mesélni magamról, csak az a baj, hogy egyrészt nem kérdeznek, másrészt meg ha valaki elémáll, hogy "no fiam, akkor beszélj" nem tudok megmukkanni. Mindenesetre. Azt gondoltam, vagy egy éve, hogy ha egy bizonyos kapualjból úgy jövök el, hogy rossz a kedvem, és szomorú vagyok, akkor szakítok Gillzzel. Se szó, se beszéd. Mert általában úgy jövök el, hogy "de én nagyon, de nagyon, de naaaagyon".. és ugyebár ez jó. Lám-lám, ennyit érnek a bevett ígéretek. Mert ez alatt az egy év alatt már többször is megesett, hogy egy kissé letörten hagytam ott az utcát, mégsem volt semmiféle bugyuta szankció utána. Miért lett volna? Rollercoster minden it, kérem. S lehet, hogy buta és naív vagyok, könnyen lehet. Mindenesetre tegnap este úgy hagytam ott a kapualjat, hogy "én nagyon, de nagyon szerelmes vagyok". Szóval vigyázz, Balázska, vigyázz a hülyeségeddel. Nem áll jól.

pokolba

Ismét elszállt egy szövegem. Unom már. Úgy érzem, hogy a mát elpocsékoltam. Telejsen. Ilyen időben a Szigeten, vagy Szentendrén kellett volna kedvesemmel andalognom. Munka, elvetted ezt is. A jövő hetem, s hónapom egy kissé tempós lesz. Előbb meg kell várnom egy telefont, majd..Emese, ágy, Pepinó, és már meg is vagyunk. Sajnos mind Apám, mind Pepinó elutazott, így várnom kell. A jövő hét utáni vasárnap jön haza Péter, akkor költöztet. Addig el akarom intézni az ágyam. Ha minden jól megy, az Április elsejét már új otthonomban töltöm. De még bankolni kell, és fizetni, szerződést kötni az elművel, vízművekkel. Jó lesz, ugye? Sajnos eléggé szomorú vagyok, de szerencsére a világ nem engedni, hogy rágódjak a történteken. Sebaj. Kibírom ezt is,mint ahogyan a szombat estét is. Azt hittem, hogy menten el fogok ájulni. Szédültem, a gyomrom fájt, hányingerem volt, és a fejem hasogatott. Izgi, mi? Eközben még kommunikáltam is, és álorcát öltöttem. ÉN nem lehetek gyenge. ÉN egészséges vagyok, mindig. Olyan ez, mint egy rossz mantra. De igaz. Szóval nem leszek szomorú, pedig egy jóbarát, egy testvér, egy szeretett egyéniség fog valószínűleg hamarosan meghalni. Ég veled, Soma, ég veled. Remélem látlak még.

hiper

Nohát. Magamtól, önszántamból Hiperkarmát választottam Nick Cave helyett a lejátszóba. A boltba. Mert nagyon punnyadt voltam, és kellett valami, ami felráz. Na, és milyen szám hozott vissza a valóságba? Egy olyan "úgyis mind meghalunK" féle. Szó szerint már nem tudom, ne is kérdezz. Hú, egész jó ötletem van a képek közül az 1ikre. Lesz ám meglepi, mit ne mondjak. Lehet, hogy olyan típus vagyok, akinek csak feladat kell, és akkor jő az inspiráció. Például megláttam valamit egy boltban, és tudtam, hogy az kell nekem. Festeni.. A festékek közül a kedvenc Blood Redem száradt ám csak ki, úgyhogy vennem kell azt is. Bezzeg a Chaos Black meg a Snakebite Leather jól vannak. Hm, még meg kell néznem a Skull White-ot, mert az mindenképp kelleni fog. Bőrszínt akarok keverni, és szürke árnyalatot, ahhoz meg kell a fehér. Ja, és ki kell próbálnom, hogy az árnyékóló tinta megy-e a kevert bőrszínhez, nem teszi-e túl söttté. Lehet, hogy nem fogom tudni árnyékolni a sápadt bőrszínt. Sebaj, majd csak kitalálok valamit. Egyenlőre legyen még jó a festék. Félelmetes, hogy még négy év után is működnek..főleg, hogy ha azt vesszük, hogy legalább tíz éve vettem őket. Nem..PONTOSAN tíz éve. Emlékszem, hogy 14 éves koromban lett junior kártyám, és ez volt az első dolog, amire beruháztam ( egy jól siekrült locsolás után). Remélem menni fog, és akkor én is kreatív leszek. Hehe, mire nem vesznek rá a lányok. Már látom, hogy nehezen mondok nemet, főleg Gillznek. Ami nem mindig baj, mert általában a boldogság-szükségletemnek nem rát, ha mondjuk bálba megyek. Táncolnom kell majd, na és? Tudom, hogy nem tudok, csak zenér emozgok, még a gót bulikban is. Néha, ha kívülről látom magam, eléggé nevetségesnek tűnik a dolog, de szerencsére ez elég ritka. De a csa-csa-csa azért egy kicsit túlzás. Bár fogalmam sincs, hogy mit kell tennem addig. Merthogy.. Kész a lakás.Ha midnen igaz, akkor hétfőn kapok egy telefont, hogy a hűtővel mi a helyzet. Aztán majd meglátjuk. Emesével lesznek gondok, szóval azt jósolom, hogy háérom hét múlva fogok érdemben költözni. Nem csak cuccokat pakolni, hanem már ott aludni, meg minden. Jah, és hamarosan geekülés. Még ma. Vagy mi.

nabumm

Azt hiszem, hogy a szövegboxokkal volt valami baj, ha editelni akartam. Mindegy, nem változott semmi. Akkor mostantól nem editelek. Na bumm.
Azért történt egy s más. De juszt se írom le. Például azt sem, hogy megnéztük a Casanovát. ´Oszt kedvem szottyant valami bajvívót játszani. Aranyos kis film, engem leginkább a Múmiára emlékeztet. Kár, hogy nem történelem hű, és a végén casanovát nem vezetik át a Sóhajok Hídján, ahogy annak lennie kell. De Oliver Plat és Jeremy Irons zseniálisat alakít. Igazi jutalomjáték nekik ez a film. Letölteni, megnézni jó. Főleg miattuk. Ja, és Gillz szerint a sóvárgó tizenéves fiúcska jobbképűbb, mint Giacomi Casanova. Mittomén. Lehet. Szerintem Casanova szerelmének anyja a legjobb bige.
Jah, és voltunk buliban is ám! GP 18. születésnapján. Vagy még csak 17? Nem emléxem.. Aranyos volt, táncoltunk sokat. Csak sajnos a kb. négy dj-ből kettő volt igazán jó, a másik kettő..háát, nem szerettem meg jobban a future poppot. Meg a trance, GOA izét sem. Az industrial metal még jó, csak ne akarjon a sok részeg állat fejbe vágni. Mondjuk ez még nem baj, de a Kedvesemet azért végképp ne. Ja, és vegyék észre, hogy nem azért tolom meg jó erősen, mert most pogózni szeretnék, hanem mert állon vágta Gillzt. Hörr. Nem értem.

Jah, meg volt a testvéremnek születésnapja is. Az a sok kaja..hehhe..Ezért szeretem ezeket a családi összeröffenéseket. Mascarponés szendvics..húspástétom, almás pite. Mi kell még? Mondjuk egy email.
De gyorsan ám!

Ja, tudja valaki, hogy Blint és Gréta mikor jönnek haza?

Na, meg megkerült egy billentyűzet+egér+zsinorzat kombináció is. Még jó, hogy a szervezőnéni azt mondta, hogy az ipartestületiben nincs. De meglett, és ez a fő. Hmm, vissza kell szorítani a rosszindulatú énemet ezzel kapcsolatban. Hess, hess. Ma mosolygósnak kell lenni, annak ellenére, hogy nincs éppen jó kedvem. Még egy dolog, amiről lemaradtam a munka miatt. Színház. Hurrá, hurrá. Éljünk vidáman.

( rosszabbul élünk, mint négy éve. 100%-kal kevesebb live, 100%-kal kevesebb színház, 100%-kal kevesebb színjátszó, 60%-kal kevesebb kártya)

( jobban élünk, mint négy éve. 75%-kal több buli, 99%-kal több beteljesült szerelem, 50%-kal több szerepjáték, 100%-kal több blog)

kezd szétesni a blogger.com... Most meg mi a franc van?..

I am sooo uselesss right now.

Hát ébren ismét. A gáz az volt, hogy mellettem volt a radiátor, és nem aludtam valami sokat. Sebaj. De elég ennyit a klántaliról. Jó volt, szép volt, jól is éreztem magam. Azért nem írok róla, mert akkor élőben miről beszélnénk, ugyebár.. Jelenleg egy kicsit fáradt vagyok, de majd kialszom. Ja, és Rhilent ismét elragadta valami forgószél, amit vámpirkártyának hívnak, és jajj, szegény. Mappák, egyebek. Kár volt úgy kiejteni, de megérdemli a szemét, legalább törlesztek a sakk miatt. Az meg nem járja, hogy midnenkinek én dobok össze paklikat. Eh, ez van. Tegnap végképp szétoszlott a liverpooli mítosz, az Arsenal megzúzta őket 2:1-re. És még mákjuk volt. Gábor még mindig nem jelentkezett, kezdek lemondani róla. Sebaj. Valakinek ezt is csinálnia kell. Most várok. Várok. Várok. Mikor írsz?

re

Akkor ismét. Merthogy elszállt a blogger.com és magával vitte egy szép és hosszú bejegyzésem. Igazi merengésest, amire a múlt éj ragadtatott. Miután elszállt az egész, durcásan lecsatlakoztam és nekiálltam Most Wantedolni. És most felpörögtem, és elillant a tegnap selymessége. De megpróbálom ismét felidézni, jó?

Mert tegnap direkt rossz irányba indultam el. Éreztem az örömöt a térdembe, amit egy séta adhat. Régebben sokat mászkáltam lakótelepeken, szigeten, csak úgy, egymagam. Örültem az esőnek, az éjnek, és annak, hogy úton lehetek ismét. A hó sem esett, hanem kis szemerkélő eső. Pont annyi, hogy szelíden beterítsen, de ne fázzak tőle. Este volt, s az ecseri környéke nincs kivilágítva, így végre magam voltam. Önmagam. És csend volt. Nem mély, hanem finom csend.
Mély csendet életemben egyszer éreztem, azóta is azt hajkurászom. Most nem lelem, hanem örömteli zsongást, az élet igénylését. De nem csak magamban, hanem másokban is érzem az öröm és boldogság folytó vágyának megragadását, és a lüktetés érintését. Vágyat rá, hogy ne csusszanjon ki az ujjaink közül, nyomot se hagyva. Amikor átölellek, haosnlót érzek. Otthon- érzem. Egész - érzem. Illat -érzem.

Tegnap a hó sajnos nem a nagy, komótosan andalgó, hatalmas pelyhekben esett, hanem a szél sodorta förgeteggel. Sajnos. Nem a hó az ellenség, hanem a szél. Olyan, hogy belecsimpaszkodik a kabátod alá, úgy, mintha egy vak horgász horga akadna a pulóver szemei közé, s amaz azt hinné, hogy kapása van. Cibálja rendületlen. S alá, a bőrödbe kapaszkodik a hideg. Nem kellemes, az már biztos. Tegnap reggel még szép volt. Borús ég, közönyös levegő. nem ígérte a hideget. Kellemes volt. Nekem az. Nyitott kabát, vékony pulcsi a raftingban edzett lelkemnek. Lassan feltámadt a vihar, ezt már mondjuk a boltból értem meg. Ennek megfelelően alig voltak délelőtt.

Én árakkal bírkóztam, és pakoltam, elég sokat. Majd délután Orsival beszélgettünk, illetve én jártattam a számat. Nem szeretek magamról mesélni, csak ha kérdeznek. Most már kiderült, hogy sakkozom, kártyázom, és hogy mit csinálok hétvégén. Orsi meg okosan bólogatott. Betegen. Nyitrai is, Orsi is, Linkin is, CuteBoy is betegek. Hát..én még kitartok. Majd Királyrét után leszek dáthás. Vagy sem. Remélem nem.
Nem telefonáltam anynit, mint aznap! Mármint belső telefonról. GP, Rhilen..szervezni kellett a zsugát. Minden simán ment, habár Rhilennel álldogáltunk egy kicsit a hetesnél, még reménykedtem benne, hogy Gillz is jön. De azért sejtettem, hogy nagy valószínűsége nincs a dolognak.. de oda se neki. a metrónál felszedtük GP-t, akinek a zsebébe volt egy üveg borom. Ez még megvan, amit Cicáékhoz vittünk, az a távollétemben elfogyott. Sebaj, nem sajnálom tőlük, csak.. Hamar odataláltunk, szerencsére Gp tudta az utat, nem kellett kóborolni.

Maga a kártyaparti aranyos volt. Olyan paklit választottam, amit csak egy dolog fog meg nagyon- az animalism. Mögém Béla egy anim paklival ült le, előttem GP Ravnosszal. Mindenhol anim. Éljen, de megfogadtam, hogy nem fogok taktikázni, sokat dumálni, és engedem, had menjen a játék úgy, ahogy köll. Meg is látszott. GP abszolut kiesett az irányításom alól, és hátrafelé játszott. Csak. Bélával gyűrtük 1mást, mindig kirakott egy frenzyt, és a torcsik elfelejtették a magnumokat használni. Így hamar levert. Anneke tartotta magát a végsőkig azért. Végül Béla nyert. Azon gondolkodtam a meccs után, hogy ha a szetitát viszem, akkor jó eséllyel behúzom a partit. Rhilen velem szavazott volna, és Béla nem tudott volna megfogni. A bunyók meg..Combat ends.
Jól szórakoztam, de legközelebb erősebb paklit viszek, hogy Bélát nagyon megverjem. Ugyanis általában ő nyer az ő kis komunájukban, és ez nem tesz jót neki. Nem fejlődik.

Majd elindultam. Balra..vagy jobbra. Jobbra volt a helyes irány, kb. öt percre a metrótól. Balra meg az ismeretlen. Egy vadidegen lakótelep, este, ahol nincs közvilágítás. A térdem örült, sétára volt éhes, és balra mentem. Megkerültem a tömböt, s sétáltam. Úgy éreztem, hogy röpülök. Kellemes érzés volt mozogni, nem tespedni, hanem menni, száguldani. Akkor úgy gondoltam, hogy akár a Dózsa György útnál is leszállhatnék a metóról, és sétálhatnék hazáig. Sajnos akkor kb. fél 11 volt, éjjel, s már az Ecserinél majd elaludtam. Kár. Hétvégén majd bepótolom.

Ugyanis megyünk Királyrétre. Végre. Hiányzik a Kedves, de hétfőn, remélem, látom ismét. Szeretném. De addig..Azt hiszem, megtanultam kikapcsolni a fájóan éles hiányérzetet, amit távolléte okoz. Muszáj kikapcoslni, mert ha nem így tennék, az nos..nem azt a szelíd, kedves eladót eredményezné, amilyen vagyok ( remélem). Ezt nem tudtam megtenni Olaszhonban, vagy akár Relax idején. Most már egy kicsit megy. Ebben is le vagyok körözve. Ő vagy nem beszél róla, vagy jobban előre lát ( ez utóbbi mondjuk biztos). A "lesz holnap is nap" valahogy engem soha nem tudott meghatni. Most és most. Az kell? Nem teljesen. MOST nekem elég a pihenés, és nagyon kevés hiányzik a tökéletes boldogsághoz.

Igen, ilyen nyomi vagyok. Tökéletesen elégedett vagyok, ha meleg van körülöttem, ha pihent vagyok, tele a pocim, érzem magam mellett a Kedvesem, és ennyi. Minden más csak apróság. És szeretem az apróságokat is. PL.: After Eightet majszolok, mert az jó délelőt is, autót vezetek, meg írókörről fantáziálok. S tegnap, mikor nekiálltam a könnyítetteknek, és elrendeztem őket, abc szerint, portalanítottam a polcokat, és kiraktam a könyveket úgy, hogy szép legyen, után akkor is jól éreztem magam. Nem a munka öröme miatt, hanem..fene se tudja. Jó volt a bőrömbe lenni.

Várom Kharont. Közben autózok, BL-t hallgatok félfüllel. Ma a Crüxshadowstól hallgattam egy olyan albumot, amit még soha, és sokkal jobban tetszik, mint a marylin, meg Monsterses. Jó az. És emilezek Gillzel, mondjuk Chat jobb lenne, hát még ha itten volna mellettem. De ne légy telhetetlen. Hétfőn újra itt leszek.

Hétfőn.

"Lássátok feleim, mik vagyunk" .. Elhunyt Heinrich Aufschniter..megint. Ezúttal véglegesen. Utolért engem is az inaktív játékosok sorsa, azaz a távollétükben hunyt el kedvenc karakterük. Mennyi példát sorolhatnék erre! Katona hat évnyi aktív játék után döglött meg, Giotto négy év, és most Heinrich, szintén hat év. Mindegy, ebben az esetben nem a mesélő nyírt ki, sőt, ő védeni próbált, hanem más játékosok. Gratula! Nagy bátorság kell egy inaktív játékos karakterét legyalulni. Kicsinyes. De őszíntén? Nem érdekel!. Meglátjuk, mi lesz még itt, de Jihad, lesz, az már biztos. Legalábbis kártyában biztos, hiszen siekrült végre-valahára egy csapatot összeverbuválni. Habár sajnos valószínűleg kedves nélkül. Huhúú, ha már Kedves! Elképzeltem, milyen lenne, ha szakítanánk. Hm, nem jó, se nem kellemes, az már biztos. Reméljük, hogy erre majd csak olyan negyven év múlva kerül sor. Tiamata, salalal, Good Lord Jesus Christ went home..De rohadt régen hallgattam ezt is! És mennyire hiányzott. Töménytelen mennyiségben Tiamatot legutóbb egy buszon, illetve nem, SOK buszon hallgattam. Fehérvár avagy Pöst felé, kinek mi tetszik. Jéé, megint gondolat-blogolok, és nem közlendőt. Csak úgy jönnek, hömpölyögnek a kisz szavackák, úgy ám dlágaszág! Akarok még lájvozni? Azt hiszem, igen. Meg is van, hogy mit. Anarch kívánok lenni, nem más. Amolyan Los Angeles féle anarch. Hogy milyen, azt még nem tudom. nem is érdekel, különösképpen. Csak az a gáz, hogy itten kamarillás herceg van, mégpedig eléggé erőske. Sebaj, majd csak lesz valahogy. Mondjuk erősebb pártfogó kell, ami megvédhet a hőbörgőktől. "So much of suicide, lots of talk, but you never try. Láláláláláááá. Komoly, ez is benne van ám! De mi legyen a klán? Hmm, nem is tudom, nem is tudom. Brujah? Gangrel? Legyen gangrel, akkor meg tudom magam védeni. Az biztos. Hehehe.Meglátjuk, hogy mi és milyen klánból van hiánycikk. Szóval Gangrel, noszi, malkáv az. Heheihi..Akkor jó lesz, ugye. Mindjár meg is nézem a szabályrendszert. Hű, a gangrel tápos. Akkor legyen az. Nem nagyon érdkeel, hogy minden jöttment majd jól ledominatel, valami kis hátrányom legyen má´. Hehi, jó lesz így? No, sebaj. Meglátjuk, mi lesz itten.Its about time, we all get out and vote for láááv! A Salalal gót feltalálója, köszönjük szépen. Igen, jó lesz ez itt, bizony. Jah, és még mindig meg tudom állni, hogy szmájlit hazsnáljak blogban. Igenigenigen. Midnenki képzelje csak ide az őrült vigyort. És a hahotázást.

Gather the dumm

A mai napon ostoba, korlátolt, rosszindukatú, kicsinyes emberek légiója vett körül a váci utcai klínikán.

post modern

2006. 03. 02. csütörtök

Elég sokáig tartott, míg az utolsó bambuló külföldit is kitessékeltük a boltból, legalábbis nekem egy örökkévalóságnak tűnt. Utána rohantam előhalászni a Metallica CD-t, és belepaszíroztam a lejátszóba, Mona nagy örömére. Halleluja, nagyon kellett ez a rohadt "Bjútifúl néééécsőőőr" után. Hú, de utáloooom! Majd felállítottuk bázisunkat a belső irodába, ahova természetesen nem hallatszik a zene. Józsi rohant is kikapcsolni..Ki hinné? Megfosztott ettől az apró örömtől is, de oda se neki, már megszoktam. Ági már megkent egy nagy adagnyi zsíroskenyeret, és kezdésnek ittunk egy kis vodkát. Kipróbáltam Nagyapó módszerét a tömény ivására, és bevált! Alig éreztem meg az alkholt. Nem rossz, nem rossz.. Majd ettünk a Nyitrai féle csereszenyéből..Egy üveg kompótról leöntötte a levet, és rátöltött pálinkával. Az egész állt vagy egy hétig, míg eszébe nem jutott a cucc. No, ebből ettem pár szemet, ám Orsi vagy hatot! Látszott is rajta. Mona és Józsi külön eldiskuráltak, míg a többség hallgatta Attila temetéses sztorijait. Jah, néha különtrécselést folytattam a főnökkel, mindenféle utazásainkról. Majd Mona kiütötte magát ( szivar+vodka kombó?), és bezárkózott a wc-re. Linkin persze követte, vígasztalni, vagy azt a rejtélyes dolgot csinálni, ami miatt a nők kettesével járnak a klotyóra. Addig az eléggé jókedvű Viktor és Orsi nadrágot cseréltek. Komoly. A 160 centis nő és a nála két fejjel magasabb srác. Hát..Azt hiszem, én még részegen se csinálnék hasonlót (sem). Majd jött a könnyes búcsú, és irány haza.
A metrón "természetesen" összeakadtam a jókedvűekhez tartozó rasszal. Ezek a részeg, naggggyon kemény jókedvűek voltak. Természetesen "kövessük-a-hülyét" kellett velük játszani. Mivel hulla fáradt és spicces voltam, nem igazán hatott meg a dolog. Vagy csak az évek tapasztalata? Mindegy. Még akkor sem rezdültem össze, amikor késsel elém állt az egyik, és rámkiáltott. Jót nevettünk. Főleg akkor, amikor felismertem az öcsém egyik cimboráját a pengét villogtató hülyében. Az ő agyi kapacitása egy kicsit kevesebb, így azért rákérdezett: "Te nem a Kozó testvére vagy?". De. "Nem ijedtél meg, ugye?" Nem. Itt élek lassan 15 éve. Megszoktam. Azt hiszem, ezzel az érdeklődésüket el is vesztettem, és otthagytak. Én meg boldogan robbantam be a "még" otthon melegébe, s dőltem az ágyba, hogy rémálmaim legyenek.

2006.03. 03. Péntek.

Gratulálok! Őszíntén! Tegnap este kapok egy SMS-t, hogy ma buli! Hát igen, ez a szervezés csúcspontja! Miriel nem is kapott értesítőt, nyilván már valahogy érzi, hogy milyen az, ha letolnak egy buliért, amin nem vagy ott, hogy miért nem mentél el! Hát mert nem szólt senki, vazzz! No, de egy újabb ok, hogy várjam a nap végét, egy újabb lassító mechanizmus, ami tízszeresére növeli azt a kilenc órát, amit melóval töltök.
De végre láthatom a Kedvesem, vééégre. Hiányzott nagyon már. természetesen ő mindenféle színjátszón meg abrakadabrán van, úgyhogy külön megyünk oda. Mindegy, Áfi majd elkisér, és fogja a kezem a sötétben, nehogy eltévedjek. Megjegyzem: gyalog mentünk, és simán odataláltunk. A kaputelefon számát, meg ő tudta fejből, le a kalappal.
Én a Libri buli és a rémálmok kialvatlanságával a vállamon nekiveselkedtem, hogy jól ébren maradok. Ami többé-kevésbé sikerült is. Dumáltunk egy jó ideig a TV előtt. Kiderült, hogy Cica ugyanott Jitsu-zott, ahol én, és voltaképp már másfél évtizede ismerem. Mik vannak? Hiányzik az edzés, nagyon-nagyon hiányzik.

Majd befutottak a többiek is, és at last, átölelhettem szívem szerelmét. Majd nekiálltak Catanozni. Próbáltam figyelni a szabályokra, de elég nehezen ment. Közöltem is, hogy én inkább csak figyelném a dolgot, a lényegi részt rábíznám Gillzre. Meglepetésemre megérkezett Ancalimon és Pók is, akikkel ilyen megmozduláson még nem találkoztam. Mik vannak! Pókkal, és egy lánnyal nekiálltunk pókerezeni, majd a megérkező Attila is beállt. Hát, piszok mázlim volt, az már biztos! Kb. Megötszöröztem az induló tőkémet. Mák-mák-mák. Jól szórakoztam. Jah, és Ankalimon hazavitt kocsival, még épp időben. Ezúttal is hála néki. De hogy kinyírt "gyilkosos"-ban, azért nincs megbocsájtás. Nincs, dlágaszág, ninc hát!

2006.03.04. szombat

Apáéknál. Kocsival. Beszélgetni kellett. Sokat. Meg sakkozni. Elcsesztem megint. Először megvertem világossal, majd kockáztattam sötéttel ( természetesen nem jött be), majd világossal ( ez sem). kikaptam jól. Ebéd finom volt, kár, hogy a császármorzsa odaégett. Utána irány bevásárolni. Apám jobban bírja, én már a második ruhapróbálásnál sikítok, és remegek a feszültségtől. Hm, miért van az, hogy a Marks and Spencerben egy nyavajás ing, ami tetszik is, legalább tíz ropi? Fene essen belé. Meg felső is, minimum 12ezer. Grrrr.. Apám megkérdezte, hogy mire lenne szükségem, és harapófogóval kihúzta belőlem, hogy egy farmerre. Oké, vettünk egy farmert, hármat próbáltam, és iskeresen hárítottam a pólóra tett felajánlását is. Van nekem olyan elég, köszönöm.
Még Dunakeszin apám kezembe nyomott egy szarvas szalámit. Olyan büdös volt, mint bármelyik szaftos parasztkolbász. Hova a fenébe tegyük? Csak a Szabolcs fogja enni, baromi nagy,d e azért köszönöm..A szaga ultrabrutál. A tárolóba helyeztük el, titkon bízván abban, hogy ellopják.

2006. 03. 06.

Balázs szorgos hangyaként dolgozik. Unatkozik. Alig akad vevő, és nincs mit tenni. Majd jő a játék, és mehetünk Blintékhez. Mármint a játék a többieknek, a hosszú bemesélés szakasza. Én addig unatkozom? neeem, beszélgetek grétával, aki kártyát vet nekem. Crowely tarot, és egyzserű személyiség teszt. Ami vagyok, és amit mutatok mindenkinek: A Császár. Ami vagyok, de rejtve van mindenki előtt, előttem is: A remete. Amit mutatok magamról a külvilágnak: Bátorság. Ami belül vagyok, és tudok róla: Korlátozás. Szép kis személyiség, mondhatom. Eléggé maszkulin, és technokrata egy ember vagyok, ezekszerint. Grétával sokat beszélgettünk, majd a leány megsürgette a játszókat, s egy csere után már Blinttel kártyáztunk a szomszédban. Anti brujahkal kaptam ki a torcsik ellen. Alappakli a nem annyira alappakli ellen. Sebaj, sok borsot törtem az orra alá azért..Csak jó vampok jöttek volna, akkor még tudtam volna valamit kezdeni, e így se volt rossz a dolog. Majd kirúgtak a kártya mellől, és irány a játék. Immáron velem is. Jó lesz ez. De galád módon figyelmeztettema Kedvest, hogy mennyi az idő. ÉPPEN elcsíptem az utolsó metrót, úgyhogy megérte. Talán. Ugye nem haragszol?

csúcs

Élmény lesz a libri buli. Sok részeg ember, "hurráoptimista" hangulat. Remélem, nem kezdenek el arról faggatni, hogy ki is vagyok, meg amik ilyenkor elő szoktak kerülni. Pl.: Első csók, meg hasonló badarságok. Biztosra veszem, hogy mindenki ki lesz ütve, kivéve tán egy-egy lány, és Balázs ott fog kuporogni a sarokban, bíztatóan mosolyogva, szervezetében max. két pohárnyi alkohollal. És egy maszkot fog viselni, mint mindig. Az évek ( mit évek, évtized!) alatt felvett rutin-maszkot fogja hordani. Közben önsajnál, mert az jó. Csak az a bibi, hogy addig el is kell jutni, mert van egy nap, mégha rövid is, és sok ostoba vevő. Nem is tudom, mi kéne nekem. Talán a lakásom, ami az istenekre sem hajlandó elkészülni, vagy Gillz. Igen, ő most jól jönne, de nem jön. Nem gond. Majd jön vasárnap. Addigra besülök apáméknál, és nem csinálok semmit. Létezem, lebegek, sodródom. Ó, sodródni nagyon jó, kényelmes, és laza. Meet mondjuk akár rendet is rakhatnék, de az ellentmond a sodródás elvének. Vagy vehetnék nadrágot, ami szintén olyan aktív dolog. Mi a bajom?

Páciens neve: Betty
Életkora: 22-23 ( attól függ, ki hogyan emlékszik rá)
Neme: férfi/kiskamasz
Betegsége: ismeretlen ( agybaj, általános idiotizmus, szemüveges, hosszú hajú)
Tünetek: Általános levertség, életuntság, vevők általi előidzett megbotránkoztatás, önsajnálat, kártyaelvonás, rpg elvonás, nőhiány, kézproblémák, hámszöveti problémák, hátfájás, térdfájás, magány, sakkban hatszori kikapás, kínzó üresség, gík szindróma.
Javasolt kezelés: ..... Mittomén. Akkor nem keseregnék ennyit.
Anyira szétszort vagyok, hogy a tegnapi sakkozás közben pl. egy bábuval háromszor kellet visszalépnem, mert nem láttam a táblát. Sem. Talán csak annyit szeretnék csinálni, hogy..nem tudom. Jelenleg nem is akarom tudni. Túl akarok élni, és kész. Napokat akarok túlélni, és a napok közti pihenőt ( alias: Gillz) várom. Mikor is pihentem ki magam utoljára? A kétnapos szünetekben általában nem, mert bulizom/éjszakázom, s akkor a következő nap ennek kiheverésével foglalatoskodom. Hiányzik egy szigeti séta. Vagy a rakpart. Álompasi? Egy lótúrót. Csak egy szerencsétlen hülye, aki nem tud mit kezdeni magával. Míg mások igen. S csak irigykedik. Színjátszó, kártya, barátok, színisuli, teaházasdi, live, csingi lájv, HIKes beszélgetések, semmi. Semmi. Még a semmi is hiányzik, amikor otthon fel-s alá lézengek, hogy a semmit tegyem. Még mindig úgy érzem, hogy tőlem fügetlenül tűntek el ezek a dolgok. Ja, meg egy Tiamat CD-m. Mert még így is lehetne, de nem. Semmi. Sehova.
Legyen konstansan 16 fok. Ne egyik nap 12, másik napon -4.
Miért csinálom ezt? És miért írom le?