Válasz egy post-ra

Most olyat teszek, mait még soha. A blogot magamnak írom persze, de Miriel commentjére nem bírom ki, hogy ne itt válaszoljak. Valahogy túl sok gondolat tódult fel bennem, semmint hogy azt egy comment boxba szorítsam.
Elöljáróban: nem tartozom semmilyen felekezethez, nem részesültem vallási neveltetésben. Nem vagyok se skinhead, se zsidópárti, se semmi. Szeretem a teológiát, de ezt már mondtam.

Zsidóság. Mit jelent egy ilyen nép tagjának lenni? Mert a zsidó már nem csupán vallás. Nem lehet az, hiszen maguk a tagok is vezetik az öröklődést. Nem veheted fel a vallást, nem lehetsz "true" zsidó, csak ha "beleszületsz". Gábort állították meg külföldi zsidó fiatalok. Illetve mindenkit, csak ő mondta el, hogy "Yesz, Áj em dzsúish ". A nagymamája az volt, így örökölte. Nem mintha olyan nagyon érdekelné a srácot.. No nem baj. A külföldiek meg barátságosan rávették, hogy közösen mondjanak el egy imát, héberül. Miért ne? Elmondták, mindenki boldog volt.
Egy népcsoport, akiket "megalakulásuk" óta üldöznek. Régészek szerint volt egy fáraó, aki eltöröltette a többisten-hitet, és bevezette az Egyisten kultuszát. Ez a népnek nem nagyon tetszett, és jól elüldözték. Állítólag ő, és követői lettek az első zsidók, s a kereszténység is innen származik. Elbukdácsoltak egészen Itáliáig, majd tovább.
Tehát már akkor ki akarták irtani őket. Majd a középkorban..ugye nem kell ecsetelnem, hogy Spanyolországban, az inkvizíció előtt már szép rendet vágtak közöttük. Miért lettek bankárok? Mert lenézték azt a szakmát, a nemesurak nem foglalkoztak vele (meg semmivel sem), a "nép" meg mélységesen megvetette a pénzmozgatást/kamatosdit. Ezért hagyták, had csinálják ők. Nem volt más, amit hagytak nekik, sőt, kifejezetten tiltották a többi szakma gyakorlását (néhány orvos azért akadt, abban verhetetlenek voltak). Majd jöttek a vallásháborúk, s a hugenoták vérével bőven folyt zsidó vér is. Majd pár száz év múlva CSAK zsidó vér. A Második Világégést meg ugye már csontig, sőt azon is túl lerágtuk már.
HA Jungnak igaza volt, akkor ennek a népcsoportnak olyan keserves közös kollektív tudattalattija van, hogy már fáj. Megtanultak csak magukban bízni, megtanultak félni, és ami még fontosabb: beletörődni.
Persze, lehet rájuk Sztereotípiát aggatni, bölcs öregként kezelni őket, vagy ügyvédnek, vagy mittomén minek. Ez annyira bonyolult, hogy alig bírok belegondolni. Ismerek én zsidót, de még mennyit. Pl.: Gárdos Péter. A felesége, Anikó, anyám barátnője, még a filmgyáras időkből. Leírom: Gárdos Péter az egyik kedvenc magyar rendezőm, de nem a személyes ismerettség miatt. A filmjei miatt. És ebben nem játszik közre, hogy zsidó-e, avagy sem, vagy hogy anya ismeri-e, avagy sem (mellesleg: Az egyik leggyönyörűbb nő, akit valaha is láttam a lánya). A filmjei zseniálisak, mindmáig a három kedvenc magyar filmem között van az 1ik alkotása (toplista, by hungarian films: Ötödik pecsét, Utolsó Blues, Kontroll, plussz egy: Üvegtigris).
A szülei megjárták a legdurvább haláltábort (Lengyelország..), és visszajöttek..
A többiek tették őket azzá, amilyenek ma. Nem tegnap, hanem évezredekkel ezelőtt.
Mindenesetre irigylésreméltó közösségtudatuk van. Talán ezért hagyta Gábor, hogy imát mondhassanak. Végy két zsidó embert, és ők valahogy megértik egymást (és veszekednek egy jót). Már aki egy kicsit is komolyan gondolja. Ha kiderülne, hogy zsidó vagyok (miért ne?), akkor nem kezdenék el bőszen imádkozni, és héberül tanulni. Mondjuk jó lenne már tartozni valamihez, de úgy tűnik, magamnak kell megteremteni azt.

vérpumpa a fejemben

Sikerült.
Tegnap tanúja lehettem egy oltári nagy meglepetésnek, ma egész nap jól éreztem magam, és egy miliszekundum alatt sikerült MINDENT elrontani, a kedvemet végleg lelohasztani, s dühöngő örjöngésbe taszítani.
Sorrendben? Nagyon nehéz, mert most legszívesebben csak embereket szakítanék ketté, vagy püfölnék ököllel akárkit (na jó, nem akárkit), míg le nem nyugszom, s borít tetőtöl-talpig az ellen vére. Próbáljuk ki.
Nos, tegnap este lekéstem ugyan a kezdést, de még időben értem haza( videón megvan). Pont akkorra, mikor a fiúk a húrok közé csaptak. Igen, a Live8 koncertről beszélek, melyet az m1 volt szíves darabokra szedni, s leadni. A tegnapi adásban meg Annie Lennox, de ami valóban fontos, Pink Floyd adott elő. Ez utóbbiról zengtem ódát eleget, de ami tegnap várt.. Az még oké, hogy a szokott minőségben, zseniálisan játszottak. De volt a színpadon valaki, akit 25-30 éve nem láthattunk a Floydban. Igen, Waters minden aggályát félretette, s az évtizedekig tartó szakításnak vége, legalábbis egy koncert erejéig. Furcsa volt látni őket, teljes létszámban. Felváltva énekeltek Gilmourral, vagy duettet, fenomenális élmény volt.
Ráadásul Szabolcs barátnője kölcsönadta a HP6-ot, és reggel azonnal belevetettem magam. Nagyon ugyan nem tetszik, illetve ez nem igaz: nem jobb, mint a többi. Azért az az igazság, hogy valószínű még ma, azaz egy nap alatt ezt is kiolvasom. Még akkor is, ha angol. Nem rossz, de nem írok róla semmi részletet. Csakmert.
Délután meg elhatároztam, hogy feladom a csekket, és kifizetem a beiratkozási díjjat. Ugyebár duplán is átnéztem a csekkhez küldött tájékoztatókat, hogy mikorra kell fizetni. Nem írtak sehol semmit. Akkor jó, gondoltam fizethetetk bármikor, csak a beiratkozásnál mutassam fel azt, vagy a fénymásolatot. Aha, egy nagy büdös lófa**t! Mert a kis drágák szakítottak anégy éves hagyománnyal, és a CSEKKRE arták, a megjegyzés rovatba a leadási határidőt! Dögöljenek meg ott, ahol vannak. Sehol egy kanyi szó arról, hogy megváltozott az eddigi megszokás. Semmi! Ki a fészkes fene bújja a csekket információ után? természetesen ellenőriztem, hogy helyes-e az összeg. Hogy jó-e a címem. Nem is mondok semmit, még jó, hogy a KJF-nél, ha fizetésről van szó, nem veszik nagyon komolyan a dátumokat. HHa most kivernék a balhét, akkor én is. Láncfűrésszel, és sok-sok halottal.

egyveleg

Ehh, bekapcsolva hagytam a Caps. Lock.-ot. Nem gond. Azért, mert miközben itthon zenét hallgatok, flipperezni szoktam. Sajnos az old school windows játékok nincsenek fent a gépemen, magam sem tudom, miért. Nincs aknakereső, admirális, pikk dáma. Pedig főleg az aknakeresőt szeretem. Az albérletben az volt agyam tökéletes hasadása, mikor üvöltő zenére, szinte automataként nyomkodtam az egeret, aknák után kutatva. Párszor látták ezt a többiek, és megállapították, hogy "félelmetesen" aknakeresőzöm. Mint egy agyatlan zombi, akinek ez az egyetlen feltétlen reflexe maradt.
Most éppen Coldplay megy. Mivel éppen a zenére, illetve a "Scientist" szövegére koncentrálok, a golyó mindig az árokban köt ki, s szinte bele sem érek. De nem baj. Maradjunk inkább ennél a zenekarnál.
Újra felfedezem őket, de inkább az első és második albumukat. Szívemnek nagyon kedves nóták vannak rajtuk, olyanok, melyekhez érzelmi emlékek fűződnek. van ilyen, szinte mindenkinek. Van olyan, hogy azt mondják rá, hogy "a mi dalunk". Nos, egyenlőre nekem ilyen nincs, nem is tudom, vágyom-e rá. De a Don´t Panic, illetve a The Scientist közel áll hozzám. Miért? Majd elmondom (ez azt jelenti, hogy soha nem mondom el ).
Hazafelé Balatonról Kharon bekapcsolta a rádiót. A Crystal zeneka legújabb hmm.."dala" ment a Dunabajuszon. Számomra hallgathatatlan, primitív szám. A szövege jól összerakott klissékből áll, s van benne egy rész, amikor hirtelen ritmust váltanak, s minden bizonnyal ettől olyan slágeres. A szövege semmitmondó, tucat-szöveg, közhelyekkel teli. A zenei alap az említett hirtelen ritmusváltástól eltekintve szokványos, a váltás meg sablonos, több helyen hallott már. Az egyetlen pozitívum talán, hogy viszonylag rendes a hangszerelése, és talán van benne gitár, dob, a szinti mellett. Utána a rádió Shakira "La tortura" c. számát játszotta.
Ugyanolyan pop, ugyanolyan semmitmondó szöveggel (még akkor is értem, ha történetesen nem beszélek azon a nyelven, mint a művésznő). Miért van mégis, hogy Shakira szerzeménye ezerszer jobban tetszik, mint a magyar? Ekkora különbség lenne a kettő között? Vagy csak a kultúrák közti különbség, az egzotikum ragadott meg? Mert Shakira számában van pánsíp, latin gitár, dob? Vagy mert ritmusos, van "története", nem sablonokból épült? Igaz is, a magyar szám olyan, mint egy panel, míg Shakira szerzeménye egy izgalmas tégla épület. Vajon miért van az, hogy a magyar pop piacon minden szemét megjelenhet? Vagy miért van az, hogy a tehetséges magyar fiatalok is tucatszámokat csinálnak? Nincs elég szövegíró? Vagy azok, akiknek van hangjuk, nincs tehetségük egy izgalmas szám elkészítéséhez? Pedig van ilyen, pl.: Ákos, kár, hogy az ő agyát elhomályosította a politika.
Sajnos bele kell törődnöm, hogy a mai magyar pop piac elsilányult, s míg a külföld olyan gyöngyszemeket tud felmutatni, mint Shakira, vagy Nightwish (mely ma már abszolút a "pop" kategória számomra), addig nekünk nincs sehol egy Ákosunk (a régi), vagy akár Eddánk, Rebublic-unk. Habár nem tudom, hiányoznak-e.
Murphy márpedig igenis létezik. Talán az Eredendő Bűn miatt (már ha megtörtént), vagy az emberi hülyeség miatt. Pillangó-effekt? Valaki csinál egy baromságot, és az a későbbiekben kihat másokra. Ilyen az, hogy tegnap várva a villamosra a Híd felé elment három szerelvény, míg a Deák felé egy sem. Majd megindult a villamos áradat, és egymás után NÉGY sárga izé húzott el. Biztos valaki sietett a túloldalon. Vagy ha kések, akkor a Kedves tuti már ott van, és vár, de ha előbb érkezem, akkor biztos, hogy ő késik, és nem villamossal jön. S én várhatok a megállónál, s ő lépcsőzhet. Már amikor nem kapják el az ellenőrök. Tiszta sor: ha van nálad bérlet, a kutyát nem érdekelsz, de ha nincs, akkor egyszerre a metró egy ellenséges környezet lesz, megszállják az ellenőrök, s rögtön köréd gyúlnék, mintha egy csapat kutya lennének, véres húst szimatolva.
Ah, közben vége a Coldplay-nek, s túlvagyok egy Metallica - One számon, s most Nirvana - In Bloom -ja üvölt. Eztán jön a már említett Nightwish, majd egy kicsi Moby, s megint Nightwish-Apocalyptica felváltva.
Ne ess pánikba! Rendben! Nem esek, még akkor sem, ha két hete megírtam a próbamunkát, s a szerkesztőség tesz a fejemre. "Majd ha a lektor átnézte". Mindig ez a válasz. Már egyszer emileztem nekik, és rájuk telefonáltam, nem tudom, merjem-e még zavarni őket. Kezdem elveszteni a hitemet, bár nem volt valami sok belőle. Önbizalom, az kéne. Ezzel csak azt érik el, hogy úgy gondolom, mégsem vagyok olyan "zseniális" fordító, mint azt hittem, és vissza fognak dobni a darálóba. Semmi gond, jelentkezek majd behajtónak. Az tetszett. Egyszerű munka, kajajeggyel, még élvezném is. Csak belefáradnék egy idő után.
Tegnap kaptam egy szórólapot. Oké, ez eddig nem nagy szám, de azért egy kicsit különbözött a többitől. Vallási témájú kis füzetecske volt, egy mesével. Már amikor megpillantottam gondoltam, hogy valami hasonló lesz, de a vége nagyot csattant. Azt írják fináléként, hogy "az emberiség bűnei miatt Isten elküldte közénk Jeshuát (Jézust), de az emberek nem hittek benne, mert azt tanították nekik. Ismerős?". Nos, nem értettem. Mi van ezen olyan nagy szám? Aztán fordítottam, és a szokásos szöveg jött, miszerint, ha érdekel, akkor gyere el, blabla. Meg ikszelj, hogy hiszel-e Jézusban, nem hiszel, zsidó vagy-e, nem vagy az. Mi van? Mi köze ehhez a zsidókhoz? Megnézzük jobban. Aha! Jön a sokk! Zsidók Jézusért alapítvány!!
Ha jól tudom, a zsidóság tagadja az Újszövetséget, hiszen abban gyakorlatilag kivégzik Isten fiát, és ugye Isten kiválasztott népe ilyet nem tehet. Szemenszedett hazugság, vagy nem, nem az én dolgom eldönteni. Folyt már lég vér a vallás miatt. De ez nagyon érdekes. Ezek szerint néhány zsidó felvállalja, hogy elhiszik az Újszövetséget, s vállalják azt, hogy kivégezték Isten fiát? aki meghalt a bűneikért? Micsoda mazochista egy kultusz lehet ez! Önostorozás, nyirokcella, befelé szöges öv? Vagy csak ferdítik, és újramagyarázzák a Bibliát, miszerint nem is a pátriárka beszélte rá Pilátust a büntetésre?
Micsoda paradoxon! Először, egész életemben most gondolkodtam el rajta, hogy tényleg elmenjek-e egy ilyen szektához. Vajon hogyan magyarázzák ki magukat a felelősség alól? Itt azért leszögezem, hogy nem vagyok vallásos, soha nem is voltam az, de a teológia, és a papság intézménye mindig is érdekelt, minden vallás terén, legyen az kínai univerzitizmus, vagy hinduizmus. Talán mert a Vallás hatalom ; hinni hatalom.
Furcsa világban élünk. Egyszerre érnek jó és rossz ingerek, egyik pillanatban fájdalomtól vergődve akarok elaludni, máskor meg nyugalomban és harmóniában "hajtom fejem a béke Isteni Ölébe". Még akkor is, ha fáj, jó dolog, hogy tudom, hova tartozom. Csak az a szomorú, hogy ez nem kötődik családhoz. Amíg önmagamhoz vagyok hű, addig a világ is hű lesz hozzám. De azért megkérdezném, hogy miért van annyi vesződség ebben az életben, s miért nem lehetne "szimplán" jó? Mert unalmas lenne? Én élvezném.

aranyköpés

Klasszikus következik. Az ld50 "mifájgyeremesélj" topicjában Blacky nevű hölgy írta ezt:

feltettem a teavizet, felforrt
kikeszitettem a bögret
melle a cukrot meg a teat
elöre betettem a teat a bögrebe
levettem a teavizet a gazrol
és beleöntöttem a cukorba.

Klántalálka 2005- nyár

Szerdán mi az ördögöt csináltam? Szinte semmit. Pedig összepakolhattam volna, meg mittomén, biztosan eltölthettem volna okosabban is az időmet. No, sebaj. Egy biztos: este lementem Rack-be, tesztelni a torreador paklit. Egész jól ment, annak ellenére, hogy nem ütöttem ki senkit. A vége is vicces volt, még négyen voltunk játékban, de csak a Ravnos deck-nek volt ready minion-ja. Mindenki más torporban pihent. Négy játékos, összesen nyolc vamp. mélyálomban.


Csütörtökön aztán persze megittam az előző napi tunyulás levét: kapkodva csomagoltam. Az egyetlen CD, amit el akartam hozni, természetesen itthon maradt. Vigasztalt a tudat, hogy az egy hónapja szegeden felejtett CD-imet azért "talán" visszakapom. Mindegy. A reggeli egy kicsit bajos volt, mert mind az összes zsömle, mind a kenyér megpenészedett, így csináltam egy barátságos pizzát. Közben meg TV-t bambultam, a "Fekete köpeny" című filmbe kukkantottam be. A végét láttam, az eleje nem érdekelt, úgyhogy minden oké volt. Akárcsak az, hogy sikerült elbambulnom a maradék időmet is.
Sebaj, nagyjából már összepakoltam. Az említett CD-n kívül nem is felejtettem el semmit, bár az utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy azért alsógatyát nem ártana eltenni.. Szóval újból ki- majd bepakolás következett. Időben azért a Népligethez értem, Kharon elvileg itt szed majd össze. Még egy Sportot beszereztem, és tényleg, egy percnyi várakozás után már csörren a telefonom, és dicső comturunk már vár.
Nagyjából egy másfél óra alatt odaértünk. Sajnos Argi azt izente, hogy "sétáljunk egyet", mert biza ő még sehol sem volt. Oké, akkor együnk valamit, elvégre így déltájban úgy illik. No de, nem olyan egyszerű az! Kharonnak ugyanis olyan kajálda kellett, ahol be lehet váltani az étkezési utalványait. Talált is három ilyen helyet a neten, úgyhogy megcéloztuk az egyiket. "Interesting büfé"- ez volt a neve. Valóban, eléggé érdekes volt, ugyanis nem volt. Valószínű már évekkel ezelőtt bezárt, mert még a házszámot sem találtuk ( a 15 után 18 jött...). Oké, nincs pánik, a következő a rendőrség étkezdéje. Arra elég könnyen rábukkantunk, de sajnos a kaja/ár arány nem volt valami megfelelő.
A harmadik helyről Ákos azt mondta, hogy "Még a térképen sem találtam", úgyhogy a jól bevált büféhez mentünk. Ezt pár éve lerombolták, s felújították, ami mostanra el is készült. Egy kicsit tartottunk tőle, hogy ez némi árnövekedéssel fog járni, de szerencsére nem. Igaz, az étlapon elég nehezen igazodtunk el. No, nem mintha ez a mi hibánk volna, ugyanis az árlapot egy tükörre írták, filctollal. Próbálja meg valaki elolvasni, hogy a nap vigyorog a tükörből és olvasztja a szemgolyónkat. Azért a hambi jól esett. Egy csávó valami rántott karalábét, sült krumplit kért, és majonézt. "Mennyit?" -kérdezte a büfés kislány." Mit mennyit, fél kilót! Ne tessék már vacakolni velem". Aha, kösz. Vannak még parasztok. mekkorát nézett, amikor megtudta, hogy 70 forintért kaphat egy kis tasak majonézt! .. Eh, így járt.
Befutott Argi is, illetve mi, az üdülőhöz, és szinte pár percre rá gurult be ő is. Gyorsan kipakoltunk, elfoglaltuk szokott helyeinket, mire megérkezett a Kecskeméti trupp is: Val, Anikó, Rhilen. A testvérpár apukája hozta őket, lelle-beli nyaralójukból. Nos, 1ütt a csapat.
A szokásos duma után kipakoltunk, ettünk, satöbbi. Ismerkedtünk a hellyel. Majd Rhilen belefogott, hogy elégtételt vegyen téli csúfos vereségéért, már ami a sakkot illeti. Télen ugyanis kétszer egymás után, elég simán kikapott (oké, az egyik partiban csak elnézett valamit, de a másik tényleg sima volt). Így kicipelt az erkélyre, és azonnal egymásnak estünk. Én sötéttel kezdtem, és elég nehezen tartottam magam, majdnem kikaptam, de a tuti nyerő állást ismét sikerült hosszú hajú ellenfelemnek elszúrnia. Így, némi kapkodásomnak hála, döntetlen lett. Akár nyerhettem is volna, de nem így alakult.
A második partira már alig emlékszem. Csak a végeredményre: Nyertem. Világossal. Nem emlékszem, mikor, hogyan fordult a játszma, csak arra, hogy győztem. Még a végjáték sem rémlik, pedig arra azért szokott derengeni.
A nép közben lázadt. Argi osztotta a jobbnál-jobb tanácsokat, és ecsetelte, miért játszunk rosszul. Nem mintha BÁRMIKOR is játszott volna egyikünkkel is, vagy láttuk volna, mire képes. Az azért sokat elárul, hogy nem hajlandó sakkórával játszani. Aha, hát mi meg nem vagyunk hajlandóak egy partit négy órán keresztül végigfejteni. Argi, mit szólnál ahhoz, hogy emilben sakkozzunk? Az se rossz, nemde?
A lázadást levertem, mégpedig azzal, hogy elkezdtem kiosztani a szerepeket az első meséhez. Kharon és Argi éppen paklit csináltak a holnapi kártyacsatához, és megfenyegettem őket, hogy addig nem kapnak szerepet, amíg el nem készül a deck-ük. Na, persze Kharon nem csinált sok mindent, de azért elkezdtük a játékot.
Mindenki húzott egy szerepet, így minden PC a saját sorsának kovácsa volt.. Ehe, gonosz vagyok. Persze, ilyen stílusu mesénél sosem azok húzzák a nekik való szerepet, akiknek kéne. Egy kicsit tartottam Anikó játékától, de azért nem teljesített rosszul.
A sztoriról: a játékosok egy elmegyógyintézet lakói, akiket különböző nyavajákkal kezelnek. Volt itt skizofrén, kórosan kisebbségi komplexusos, tudathasadt. Ez utóbbit ketten játszották, s mindig harcolniuk kellett egymással a test irányításáért (Argi+Rhilen). Aztán egyszer csak kinyílt az összes szoba ajtaja.. A végén kiderült, hogy egy embertelen kísérlet alanyai ők, és különféle próbákon kell keresztülverekedniük magukat. Majd ez egyikük elkezdte látni a jövőt.. Másikuk telekinetikus erőket villogtatott.. A végén persze minden kiderült, és ketten (illetve csak egy) túl is élte a mesét. Mák? Korántsem úgy készültem, hogy "bemelegítésnek" mindenkit lemészárolok. Mondtam is nekik, hogy ez nem lesz egy kedves játék, szemét lesz, és gonosz. Az volt? Asszem igen.
Másnap kártyáztunk. Meglepően könnyen körbementem a torreadorokkal. Nem is élvezték a többiek a játékot, szinte a harmadik körtől én irányítottam, alig tudtak velem mit kezdeni. Ha az elején összefognak, és Rhilen nem annyira agresszív, akkor végem lett volna, de nem így történt. Majd videóztunk, elmentünk lángosozni. Én inkább palacsintát ettem, mert előtte benyakaltam egy babgulyást. Igen-igen, bab nélkül nincs klántali. Illetve konzerv nélkül. Ja, úgy döntöttem, hogy nem veszek részt a "ki-vigye-ki-a-szemetet" nevű köznépi játékban, úgyhogy amint észrevettem, hogy tele a cucc, kivittem szó nélkül (mintha 1szer VALaki megelőzött volna, s galád módon kiürítette a kukánkat). De mosogatni most is bajos dolog volt. Illetve nem, dehogy is, aki akart, az állandóan mosogathatott, volt ott mindig valami cucc. Én megpróbáltam most is minimális edényt felhasználni, ami sikerült is. A négy nap alatt egyszer használtam egy mélytányért.
Majd megint nyögdécselt mindenki, hogy "meséljek már!". Oké. Egy kicsit fáradt voltam, és fájt a fejem, de kibírtam a dolgot. A második (grand) mesénél bebizonyosodott az, amit eddig sejtettem. Ha szabad kezet adok a játékosoknak, akkor nem tudnak mit kezdeni a fene nagy szabadságukkal. Elkalandoztak, viháncoltak, de semmi. Bár, azért hozzáteszem, olyan nagyon sok opciót nem hagytam nekik a kaland kezdetén. No, sebaj, nagy nehezen lezajlott a mese első felének levezénylése, ami egy picit unalmasra sikerült, talán leszámítva a végét. Itt mindannyian az 1804-es években lévő, napóleoni Franciahon katonáit alakították, vagy az alakulathoz közelálló személyeket. Anikóra egy kezdetekben mellékes NPC-t bíztam, ezúttal remekül alakított. Igaz, nem kellett volna úgy indítania, hogy "Én egy boszorkány vagyok" ..Féltem tőle, hogy megverik/erőszakolják, vagy ilyesmi, de szerencsére nem. Bár nem lett volna nagy trauma (nekem).
Másnap, szombaton, egy kicsit nyűgösen keltem, de nem mutattam. Reggelre rohant meg az, amitől tartottam, mégpedig egy bizonyos személytől való távolság okozta levertség. Palástoltam, nem mutattam. Egyébként majd minden percben gondoltam rá, mindig, mikor Anikó és Rhilen egymásra pillantott. Arrrgh, elég ebből.
Délelőtt kártyáztunk megint, miközben a lányok Tom és Jerrx-t néztek. Most Kharon is és Argi is más paklival nyomult, meg is lett az eredménye. Ki is estem, igaz, sokáig tartottam magam, de a végén döntetlenre adtuk. Közben beletúrtam Argi lapjaiba és összedobtam egy viccesnek azért nem nevezhető Ravnos paklit. Argi Asszamitázott, és Ákos továbbra is nyomult az immáron bevált Tremerekkel. És meglepetésemre Val leült velünk játszani. nem volt kártya a kezében 2 éve, de hamar belejött. Mit hamar, két kör alatt elintézte Argi egyik asszamitáját. Azt hittem akkor, hogy a lány fog nyerni, hiába a mosoly, meg a tettetett szerencsétlenkedés. Egyébként, ha szerencséje lett volna, ki is nyír minket. Nem volt, így kiesett.
Nagyon élveztem a partit. Egyrészt azért, mert bevállt a deck, másrészt meg nagyon izgalmas volt néha. De leginkább a marhulásért. Végig "ravnos"-t játszottam, és a többiek is belementek a mókába, főleg Kharon. "Há´taniccsá már, édesbarátom, itten ni, adok neked kupont a kebab bárunkba´"- valahogy így. Nagy meccs volt, ismét döntetlen.
Szintén belefért még két sakkparti, mert ugye nem lehet, hogy vezessek Rhilen ellen. Az első partiban csúfosan kikaptam. Nem is értem, hogyan. Nem értem, mi történt. Elnéztem valamit? Asszem inkább egész egyszerűen rosszul nyitottam, és Rhilen kapott az alkalmon, és lerohant. A másodikban pedig fordult a kocka, és sötéttel (végre) szicíliait játszhattam, szegény Vityának esélye sem volt. Ha engednek Szicíliait játszani, akkor általában nyerek, vagy döntetlen a vége. Ismerem, de nagyon. Apát is ált. megverem ezzel a megnyitással. Szegény Rhilen, végig szorongatva volt, annyi esélyem volt, hogy káprázott a szemem a sok lépéslehetőségtől.
Este folytattuk a játékot. Itt izgultam egy kicsit, mert most a játékosok élete kategorikusan Anikótól függött. Nem volt sok, amit csinálnia kellett, de ha azt nem teszi meg, akkor mindannyian ott pusztulnak, mégpedig önhibájukon kívül. A kirakóst úgy-ahogy összerakta pár játékos, és végül túlélték/megoldották a kalandot. Ketten túl is élték, illetve, ha úgy vesszük, akkor hárman. Igaz, Rhilen örök életére egy druida lélekcsapda foglya maradt, de azért élt valamilyen formában.
Igaz, a játék elején jöttem rá, hogy Arginak nem lesz nagy szerepe. Mindenesetre azért játszotta amit kapott, de érdemben nem tudott beleszülni, illetve nem is, úgy a pontos, hogy nem volt hozzákapcsolódva a szálakhoz. Szabadon mozoghatott, nem fenyegette sok minden. Azért ő is rájött egyre s másra.
Aztán eljött a pokol. A fejfájásom annyira felerősödött, hogy alig bírtam a kalandot levezényelni. Előzőleg majdnem ettem egy fájdalomcsillapítót ("menstruációs fájdalmak ellen"), de még szerencsére elolvastam, mi van benne. Ha beveszem, ma már nem élek. Vag yki tudja, lehet, hogy már kinőttem a pirin-allergiámat, de inkább nem kísérletezem. Még élnék, ha lehet. Nem mintha félnék a haláltól (badarság volna), hanem a sok embert, akiket elmúlásom szomorítana, őket sajnálnám. Sok ember? Na ne nevettess..
Szóval pokol. Éjfélkor hagytuk abba a játékot, és feküdtünk le. A fejfájásom felerősödvén annyira kínzott, hogy aludni sem tudtam, s fél percenként testhelyzetet kellett váltanom, mert szinte kibírhatatlan volt. Egy idő után már arra gondoltam, hogy nem érdekel az egész, jöhet a pirines cucc is, de a fájdalom szűnjön meg. Legutoljára fél négykor vetettem pillantást az órámra. Utána tudtam csak elaludni. Higgyétek el, az idő elveszik egy pár pillanat alatt, s lehet öt perc örökkévalóság. Hát még három és fél óra kínzás. Mert ez az volt. Mintha láva lett volna a koponyámon belül, s ha megmozdítom a fejem, sisteregve égette volna fel mindazt, mihez odabent hozzáér. De egyhelyben sem maradhattam, mert a fájás rendkívül felerősödött, s mozdulni kellett. A szemgolyóim is fájtak, a szó legszorosabb értelmében. Iszonyú volt, eddigi életem legrosszabb fejfájás rohama.
Reggel korán ébredtem, kicsit jobban. Kharon ébresztett, ami furcsa, mert eddig mindig én ébredtem legelőször, és többször visszaaludtam. Ja, mostanában furcsa módon mindig fent vagyok olyan hat-hét körül. Jön az Ősz? Lehet. No, mindegy. Nem aludtam ki magam, nagyon nem. A fájdalom érzete még mindig ott lüktetett a fejemben, de sebaj. Semmi volt az az éjjelihez képest. Gyors fürdés, majd rámolás. Sikerült semmit nem otthagyni, és még a CD-imet is, meg pár könyvemet is visszakaptam. Hurrá! Hazafelé visszavittük Rhilenéket Lellére, majd könnyes búcsú után egy MCDonalds´ -os zabálás után haza. Az úton végig arra koncentráltam, hogy el ne aludjak. Másfél órás az út, nekem a halálom másfél órára elaludni. mert tudom, hogy akkor egész nap kómás leszek, ellenben éjjel nem fogok tudni lefeküdni. Furcsa, de soha nem állítottam, hogy normális vagyok.
Általánosságban ez egy jól sikerült klántalálka volt. Igaz, volt pár zavaró momentum. Ilyenek voltak a klántali előtti viták, hogy ki jöjjön, és ki ne. Ilyen volt az, hogy Rhilennek és Anikónak sikerült összeveszniük valamin, de meglepetésemre senki nem ártotta bele magát a dologba. Talán ez is mutatja, hogy felnőttünk? Eh, dehogy, csak nem a mi dolgunk, és kész. Ja, a fejfájásom és álmosságom nélkül talán jobb lett volna a második mese. A legzavaróbb, és rosszabb mégis Gillz hiánya volt. Hát lehet ezt így kibírni? Nem látom egy hete, és azt kell elviselnem, hogy Kharon a szegedi képeket mutogatja rólunk, meg Rhilen és Anikó kedves ölelését, meg..affene. Legközelebb jön ő is. Ja, és nem állapot, hogy egy hónapban láttam vagy két hetet. Nyár volt, meg nyaralás, de ez így nem lesz jó. Nem baj, jő a Szeptember, és semmi oylan programról nem tudok, ami ennyi ideig kettészakítana minket.
Végre.

merengek

Igazándiból nincs sok kedvem most blogolni. Egy jó kis flame közepébe csöppentem, már ami a KF-et illeti. Várható volt, de túlzottan nem érdekel. Pedig az ügy egyszerű, csak valaki veszíteni fog vele. Mindegy, ostoba, triviális dolog. Azért remélem megoldódik. Most úgy tűnik, hogy van egy opció, amit el lehetne fogadni. Ha nem, akkor nyazsgem, a kisujjamat se vagyok hajlandó mozdítani értük, nem mintha ez nem így lett volna..hehe..
Persze, ettől még a barátaim lesznek, csak az állandó problémázgatás..Mintha a középisk.-be tanítgatnék, megint. Jajjj
Meg küldtem emailt azoknak, akik szertenének jáccani. Sok volt, de nem elég. Bár, ha belegondolok, ennyi szereplő untig elég, csak többre számítottam. Így meglehetősen bonyolult lesz a sztori, mindenki-mindenki ellen hangulata lesz, de psssszt. Még a végén lebukok, mint Rottenbiller.
Ja, egyébként esik az eső. Az nem baj. Nincs nálam esernyő/esőkabát. Az baj. Kedves még mindig sátorozik, valahol Balcsin. Na, ez a legnagyobb baj (átmegyek egy bizonyos rapcsapat-ba? remélem nem..). Szegény. Miért nem jön haza? Hehe, ez eléggé önző volt, Balázs, de hát, ilyen rohadt gyarlóak vagyunk, nemde? De. Na´azzé´.

**censored**
...
...
....
..
.
**censored by Dreamer_KF**


Ma nincs jó kedvem. A Világnak sincs. Remélem a Kedves jól szórakozik, és nem ázott még be a sátra (nagyon).

Eső mossa el

No, szépen vagyunk! HIK-be menet görcsöt kap a talpam, esik az eső, egy autóból Gyurcsok "A mester" József kacsint rám. A horoszkópom csupa jó dolgot jósol, ráadásul 22.-e van, a szerencseszámom. Tehát törvényszerűen valami rossz dolognak kell ma bekövetkeznie. Mondjuk, már történt is egy s más, de ezek leperegnek, mint az ablakomon az esőcseppek. Például megtudtam, hogy meghalt egy volt tanárom, ált. isk.-ből. Tulajdonképpen volt vele vagy két óránk, amikor helyettesítőnek beugrott. A tesómat sem rázta meg tulzottan, bár neki az osztályfőnöke volt. Az osztálya majdnem kirúgatta, utálták. Azért elmegy valami megemlékezésre, de inkább csak azért, hogy találkozzon a haverokkal. Ja, egy volt osztálytársamnak a nevelőanyja volt, egy darabig, de az apja kirúgta. No, ennyit róla. Érdekes, hogy ha még utálnak is, egy csomó emlék fűződhat hozzád, s még azok is elmennek a megemlékezésedre, akik nem kifejezetten kedveltek.
Ja, és álmodtam egy bizarr-t. Elcsábított egy haverom élettársa, akivel éppen le készültem feküdni. Brrrr. Ezennel elhatárolódok álombéli énemtől, s minden cselekedetétől, s nem vállalok felelősséget álombéli ténykedéséért. Nem igazán zavarta, hogy amaz már foglalt, s az fel sem merült a fejében, hogy esetleg ő is az. Hmm, lehet, hogy egyfajta groteszk jövőkép? Akkor köszönöm, de nem kérek belőle. Ráadásul az ő élettársa valami buliban volt, a közelben, s bármikor betoppanhatott volna. Jajj, kezdek megőrülni. De ezt mintha már mondtam volna, úgyhogy tulajdonképpen még örülök is, mert az állapotom nem romlott, ugyanolyan buggyant vagyok, mint régen. De neee, nem fogok álomfejteni. Tudom én, hogy mit akarok, és mit jelent, és különben is, nem is árulok el minden, álomfejtés szemszögéből fontos részletet. Huhh. Vajon bölcs dolog ezt ide leírnom?
Ja, és várok még egy emilt, ill. hívást. Valami munkával kapcsolatban. Remélem, a cucc, amit csináltam nem annyira rossz, mint amennyire én hiszem, hogy az. Kéne már egy kis önbizalom. "Csókolom, néni, van önbizalma?- Persze, aranyom, mennyit kér?-Egy húsz deka elég lesz!". Kéne az állás. Kéne, mert. És kész.
Kharon megint kavar. A szitu: Őcomtursága nem kíván kb. három-négy órát zötykölődni egy buszon, és inkább autóval jönne. Ezt, mint a Volán szakavatott értője, teljességgel megértem. Node, a benzin drága. Ez is így van. Kéne mellé még pár balek, akik beszállnának az utiköltségekbe. De mi van akkor, ha ezen balekok közül páran lemondják az utat? Nos, gáz. Kharon, ejnye. Miért nem jössz vonattal? Negyedúton belefutnál a Rhilen-Val-Mrs. Rhilen trióba, és máris nem lenne olyan rossz az az út. Nem értem, nem értem. Ezért nem jönni klántalira..Már fel sem merül bennem a gondolat, hogy csak azért ragaszkodtál a szegedi kollegákhoz, mert azok vállaltak volna a benzinpénzből. Na jó, nem leszek ennyire rosszindulatú, mégha szokásom is. Szóval, kedves Kharon, tessék jönni vonattal, szegedieket meg tessék otthonhagyni. Különben is, még érvényes a diákja, tessék kihasználni. Uff, én beszéltem.

Vasárnap sok minden történt. Reggel kikísértem a Kedvest a vonathoz, mert úgy illik. Megy Relax táborba( szegények! Ma egész reggel/este zuhogott az eső). Nem akartam végignézni, hogy a vonat hogyan robog el vele, így 10 perccel az indulás előtt leléptem. Nem búcsúztam el senkitől, csak egy hét lesz. Nevezzetek érzelgősnek, de inkább nem néztem végig azt a rohadt vonatot, amint lassan kivonszolja magát az állomásról. No, de szót se róla többet, és arról sem, hogy augusztusban láttam vagy 15 napot azt az embert, akit 31 is kevés lenne.
Vasárnap történt más szomorú esemény is. Ismét, immáron idén másodszor, megmérkőzött egymással Anglia, talán két legjobb futball csapata. A Chelsea és az Arsenal. Dühönghetnék, mert a csapatom, az utóbbi, kikapott. Dühönghetnék, mert a Chelsea kétszer kezezett a saját tizenhatosán belül, és egyszer felrúgták Pirest, szintén a büntetővonalon belül. Valamint a Chelesea győztes gólja színtiszta szerencse volt, aki látta a meccset, tudja, miről beszélek (röviden: a kisodródott Drogba túl gyorsan futott, s gyak. belebotlott a labdába. A játékszer a derék futballista térdéről(!) a kapuba vágódott. Lehman csak ámult, erre senki nem számított, Drogba sem ). Azért vagyok elkeseredve, mert ennyi erővel az Arsenal is nyerhetett volna. De nem nyert. Két, egyenlő ellenfél találkozott, s az egyiknek nagyobb szerencséje volt. Többször is. Azt mondják, hogy a jobb csapatnak van szerencséje. Ha ez valóban így van, akkor a Chelsea tegnap jobb volt, mint az Arsenal. Szerintem nem teljesen, de el kell ismerni, hogy egy valóban fantasztikus ellenféltől kaptunk ki. Úgy, hogy azt érzem, a csapatom még nagyon nincs kész. MIndenesetre gratulálok a Chelsea-nek, taktikusan, megfontoltan játszottak. Habár a döntetlen igazságosabb lett volna, most ők nyernek. Remélem a visszavágón nekünk kedvez majd Fortuna asszonyság.
Úgyhogy ma nemzeti gyásznap van, tessék feketébe járni! Ja, nem fogok mindennap blogolni, azért sem, mert csütörtökön elutazom arra a nyavajás klántalira. Aha, jó lesz. Én mindent megteszek, hogy az legyen.

hepaj

A tegnapi nap folyamán összefutottam egy rég nem látott ismerőssel. Persze, mint ilyenek, egyáltalán nem akartam látni, nem akartam találkozni vele. Momentán mondjuk interakciónk röpke két másodpercig tartott. Éppen az Oktogonnál tébláboltam, hogy eljussak a Köröndre, Tibóékhoz. Jön a földalatti, és egy régi osztálytárs lép ki belőle. Nagy mosoly mindkét részről, ő egy "héé, helló!"-val indít, én visszaköszönök egy "Sziá!"-val. Majd megy tovább, és én is felszállok a járműre.
Farkas művésznő. Vagy Dóri, így egyszerűen. Nos, ha lehet így mondani, Dóri volt az anti-ideálom a középiskolában. hihetetlenül szép test, egy megalkuvó, begyöpösödött, rosszindulatú aggyal. A hideg kirázott őle, utáltam.
Felnőttebb fejjel visszagondolva azért ma máshogy látok egy-két dolgot. Például elismerem, hogy nagyon tehetséges versmondó volt. Tűz és Víz, nagyon különböztünk. Máshogy láttuk a világot. Ő a testiséget, úlfűtött szexualitást helyezte előtérbe, míg én elmém palléroztam, és a mesék világában éltem (élek?). Sajnos a fentebb említett testiség Dórinál napi téma volt. Rosszul érezte magát, ha nem oszthatta meg velünk AZONNAL az éppen akkori partnerével történő kalandját. Akár villamoson, akár strandon. Mi, legalábbis én, botránkozva hallgattam, majd kézlegyintéssel letudtam az egészet, megállapítván, hogy nagy az isten állatkertje. A legrosszabb az volt, hogy NEM akartam tudni róla. Pl.: Hogy a villamoson hogy szopott le egy akárkit. Nem és nem, akkor elküldtem a sunyiba, most is megtenném. Brrrrr..Higgyjétek el, ez először megmosolyogtató, de nap-mint nap..nagyon zavaró, majd idegesítő.
Az ő aranyköpései a kedvenceim. Mert néha bizony mondott hihetetlen nagy baromságokat is. Egy időben elkezdtem cukkolni azzal, hogy "belül szőke". Igazam volt, nagyon zokon vette, de legalább nem szólt hozzám pár napig.
Nem kedveltük egymást? Enyhe kifejezés. Persze, neki köszönhetem a szallagavató táncot, hiszen az akkori barátja tanította be a koerográfiát (nehéz szó). Meg volt, ritkán, hogy egész jól elbeszélgettünk. Ritkán. Amikor nem tört rá valami megmagyarázhatatlan feltűnési viszketegség. Akkor volt boldog, ha egy fiú megállapította, hogy "jéé, rajtad nincs bugyi". Akkor örült.
Mégis, mi a fenéért mosolyogtam kerek hat percig, még a könyvesboltban is, miután találkoztunk?
Ő csak egy volt a 18-ból, abból a halmazból, akikkel nem akarok találkozni. A volt osztálytársaim. Csupa "szőke" csitri mind, leszámítva négyet (hármat). (Név szerint: Csiga, Geret, Vitya (Anita)).
Valószínűleg a gondtalan, és ritkán eljövő boldog pillanatok jutottak róla az eszembe, vagy hozta fel látványa a tudatalattimból őket. A többi? A többi pukkadjon meg, és ne számítson rá, hogy az akármilyen évfordulókon odatolom a képem. Vagy max., mint Orneryboy.

rep-ZAJ

A rohadt életbe! Nem érdekel a Red Bull Racing nevű cucc, nem érdekel! Nem akarom hallgatni a rohadt turbinákat, meg a HIK felett repkedő izéket. Csöndet akarok, vagy valami normális zenét! Elegem van.
Tegnap voltunk moziba, volt Wooka, izé..Jhonny Depp féle Karcsi. Nem rossz film, ajánlom mindenkinek. Ja, valaki MSN-en felvett a listájára, de fogalmam sincs, ki az. "Gabka"..Ki vagy? Gáborom már van, nem tudom, ki lehetsz..Mind1. Nem fontos. Majd kiderül.
Rohadt szöveg! Az eleje olyan könnyű volt, most meg sorra futok bele olyan kifejezésekbe, amiket nem értek. Ezek általában amcsi rövidítések, és fél nap kell, hogy utánajárjak, mit jelentenek. Az utolsó ilyen a "szociális hátrányosságokból adódó fejlődészavarok" voltak. Köszönöm szépen, kapok négy, nagy nyomtatott betűt, és derítsem ki, mi a kénköves pokol az! Most meg..De kit is érdekel? Engem egyre kevésbé, hagynám az egészet a fenébe. Otthon feküdnék, aludnék, nem csinálnék semmit, vagy Kedvessel ellenni, akárhol, akármikor. Még most sem fogom fel, hogy elutazik egy hétre. Tudni tudom, de nem fogom fel. Addikt, szuper.
Anyám otthon reggel, miért nem dolgozik? Tesóm otthon, alvásban leledzve, nagyon helyes. Nagyapó rosszul lett, szuper, anyám ideges. Én is, hogy nem vagyok ideges. Szélsőségek..szélsőségek, most a düh, elkeseredettség határán. Nem, nem rossz, de nyár végére az ember azt hinné, hogy kipihenten, nyugisan, ellazulva lészen. De nem, én görcsökben csomóban. Nem tudok hinni magamban, miért higyjek?
Talán mégis jó, amit csinálok, talán nem. De mégis, most mit várok? Eddig a Szigetet. De most már a Klántalálkát se nagyon, se semmit. Majd csak lesz valahogy, de nem szokott lenni, vagy ha igen, akkor rosszul.
Igen, rossz kedvem van. Igen, a fordítói kudarcom miatt. Golyóznak a szemeim, hogy ezt kapom, és nem bírok vele. Az első kudarcélmény után elmegy a kedvem, és nem érdekel, és dobnám a sutba, de nem, mert ez kell nekem, ezt akarom, pénz kell, rohadt világ, rohadt hosszú mondat. És igen, rossz, mert elmész, és megint egy hét nélküled. És igen, mert nem akarok autóval menni, kimászni a város legszélére, csak hogy felvegyenek, és ráadásul drágább is a rohadék, mint ha diákjeggyel mennék Fonyódra. Nem is megyek kocsival.
Igen, a mesék sem haladnak. Majd jövő héten. Szegény Galek! Nem tudom, hogy képes leszek-e ma normális órát tartani. Nem bírok gondolkodni, gondolni, az agyam kifolyik a nyílásokon. Nem is, inkább csak szublimál. Nem látja senki, lassan, csöndben távozik. Lusta vagyok? Igen. Ha valami nem sikerül elsőre, akkor feladom? Igen. Nem. Mert tudom, hogy másnap már csillan a szikra, és tudni fogom. De most kell tudnom. Most. Mert most kell leadnom. Most.
Rohadt repülők. Miért nekem kell szenvednem a hangjuk miatt. Miért kell egyáltalán szenvednünk a hangjuk miatt. Őszintén tegye fel a kezét, akinek tetszik ez a szar. Az összetett szabályokkal, meg mittomén mivel. Híd alatt repülni, pörögni, kit érdekel? A Magyar-Argentín sem érdekelt, majd az Arsenal igen, de az még messze van.
Messze.
Minden olyan messzinek tűnik, pedig holnapután lesz minden. Vagy azután. De várom, hogy ne jöjjön el, hogy beletaposhassak a pillanatba, és a lábam beleragadjon. Talán örökre. De ne ebbe, ez túl koszos pocsolyája az időnek. Legyen mondjuk akkor, amikor még nem érdekelt a felelősség, nem érdekelt a holnap. Most legyen.

gyémánt

Kicsi lány. Kitől vársz segítséget? Budapest egymillió halott ember városa. A maradék meg haldokol. Tudtad-e, hogy a gyerek, amit viselsz magadon, már rég meghalt? Te ölted meg azzal, hogy világra hoztad. Egy halottért meg az emberek nem szívesen segítenek. Már ha persze, tiéd a gyerek. Mert azok, akik haldokolnak, s akiktől te pénzt remélsz, cinikusak. Hazugok. Azt hiszik, hogy másé a baba, és őt kihasználva próbálsz meg szánalmat kicsikarni az élőhalttakból. Nem hiszel nekem? Akkor mennyj ki a metróból, fel az utcára. Nézd meg az épületeket. Megannyi Lenin Mauzóleum. Valaha éltek, szépek voltak, napfényfürdőben tündöklők. Ma már mind málik, kopik, s a lepattagzott festék alatt sárgás koponyavigyorral tekint mind, üres szemgödreivel. Amott, látod azt a karzatot? Még mutatja magát a dombormű, a pufók angyalok sora. Igaz, fej nélkül. Amott, a boltíven valaha vásári maszk vigyorgott. Itt akarsz te könyörületet? Nem adok pénzt. Én nem. Halott vagyok, vagy az leszek, mindegy. Budapest nem vidám, Salo, Bassanegra, Gardaland az. Ez nem. Itt ne várj hát megértő szíveket, felcsillanó szemeket. Nem vetted még észre? Mindenki a földet bámulja, mintha attól várna menedéket. Másfélmillió strucc. Akár a metrón. Nem mernek rádnézni, hiába könyörögsz, nap mint nap. Mint egy rossz magnófelvétel, te is halott vagy, ugyanazt nyögdécseled egyfolytában. Mi lesz, ha valami csoda folytán felnő az a gyerek? Ő fog majd koldulni? S akkor majd, szánalmat keltendő, téged fog hátára venni, s öreg anyókát megsegítendő akar pénzt kicsikarni a majdani halottakból? Mit remélsz? Miért élsz? Miért járod még mindig, lassan fél éve a metrószerelvényeket, babád hasadra szíjjazva, markod tartva? Nem adok..Adtam már. Egyszer. S eme bizonyossággal takarva fordítom el a tekintetem. Hisz félek. Én nem a padlóba fúrom tekintetem, hanem ebbe, a végső álltatásba, hogy már segítettem, miért nem hagysz békén? Nincs több! Pedig van.
Mindig van.
Ha legközelebb találkozunk, adok.
***

Kharon kitart. Hiába akérlelés, a szép szó, kitart. Olyan érveket hoz fel, amik nem érvek. Live-val takarózik, holott teljesen más műfaj. Itt minden szerepet nekem kell írnom, minden adatot én tartok fejben, mindenkire én figyelek. Lehetne máshogy is mesélni, de nem adom alább. Így, a sok játékossal, silányul a munka, elaprózódik a figyelem. Előbukkan a rendszer. Megpróbálom. Mi mást tehetnék?

Örkény style

Ma többször is a csuklómat bámulom. Igazán meg vagyok elégedve vele. No jó, lehet, hogy nem túl vastag, de azért még elmegy. Úgy át tudom érni, hogy a hüvelyk és mutató ujjam között van még egy kis hely. Naponta többször is a kezem tövét bámulom. Önkéntlen. Ha belemeredek a nagyviágba, és azt veszem észre, hogy egy tekintetbe révedek, gyorsan lekapom a szemem, és a fentebb említett végtagomra húzom. Majd meglepve állapítom meg, hogy "Jé, ezt egy gyerek is átéri!". De jól van ez így. Bár ha hosszú, finom, kecses ujjaim lennének! Akkor az emberek azt mondanák, hogy "Igen, biztosan remek zongorista!". De sajnos nem. Sőt, meglehetősen csúnyák a kézfejemen hordott darabok. Girbe-gurbák, hajlottak. No, de mindegy.
Csak azt tudnám, hogy hol az órám?

Summer rain

Nohát-nohát. Mik vannak. Momentán nem tudom, de pl.: billentyűzet van. Ez biztos. Vagy csak azt hiszem, hogy billentyűzet van, és valójában egy narancsszín-maszattal teli burokban fekszem, hogy a gépek csapolják a testem álltal termelt biológiai áramot. Ez azért megnyugtatóbb lenne, mert tudnám, hogy a létezésemnek van célja, jelen esetben a gépek életben tartása. Szegény kicsi masinák, nem kapnak energiát a napból, hát én nem sajnálom tőlük.
Na, akkor paradox módon haladjunk visszafelé, mintha hiba volna a Mátrixban. Pl.: pár perccel ezelőtt megint butaságokat jegyzegetek az ld50-re. Ami nem butaság, az a flame, amit NAGYON visszafogott, már-már negédes hangnemben ejtettem meg. Szerintem gyáva dolog úgy beinteni, hogy azt ne lássák meg. Akkor meg minek int be? És miért olyan bénán, hogy meglássam? Ehh, mindegy. A gesztus, és az illető nem ér meg annyit sem, hogy akár komolyan vegyem. Egy bohóc, sikerült kétes hírnevét ennyire degradálni.
De utána (előtte), elmentem Fangóriába, ami egy romos bérházban van. Oké, nem annyira romos, de azért..Valahogy, ha szerkesztőségben járok, mindig az MTI az etalon. Valahogy mindig azt hiszem, hogy olyan minden szerk. Kártyás beléptető-rendszer, üvegpiramis, profi belső hálózat, elkülönített boxok..Nem pedig egy nagyobb lakásból átalakított iroda. Ehh, nem gond. Főleg az első benyomás. A polcokon DVD-k, az első DVD, amit megpillantok egy tini-pornó. No, ezt a helyet szeretni fogom! Vagy nem.
Ja öltözködés. Ha ez állásinterjú lesz, akkor illene legalább inget felvenni. De ha nem, akkor..Elvégre ez egy horror magazin! Most vagy vérprofi kinézetű, szemüveges-öltönyös újságírók fogadnak, vagy egy hosszúhajú, borostás, feketepólós "haverok". Úgyhogy maradtam a "konszolidált" vajszínű pólónál, fehér nadrágnál, bőrcipő. Ja, ez utóbbi jött be, mármint a feketepólós sztereotípia.
Előtte(utána?) fürdés, evés, meg minden jó, napi rutin.
Utána (előtte??) lekéstem a buszt, ami az Árpád hídon hozott volna át. Nem gond, volt ott taxi, áthozott az. Így még dél előtt hazaértem (dél=24:00, éjfél). A HÉVet is lekéstük, de mindegy.
Azelőtt(után..kezdek belefáradni. Hiba a rendsszsz). Nick Cave koncert. Van vér az öreg pucájában! Ennyi energiát egy ötven éves emberben. Jó kis bulit csapott, csak ne lettek volna ennyien. Hé, emberek! Nincs itt semmi látnivaló, csak egy öregeskedő ausztrál, aki mellesleg hatalmas arc.
Előtte bolyongás a Szigeten, fázás, Brit bandát hallgatni Ír népzenéről, rock sátor, ahova kedvem szerint beugrottam volna örjöngeni, meg MTT sátortábor, meg minden. Sár.
Utána (?"+!%/') sovány kutyusok koncert. Ami megintcsak jó volt. Őrült frontember, művér mindenhol. Meg sár (könyörgöm, ugye sár volt, és nem..mindegy). Azt hittem, karba tett kézzel fogom tettetni, hogy "nem is rossz, de..", ellenben tetszett. Megmozgatott rendesen! Olyan, mint a prodigy, csak jobb! Sokkal! És őrültebb, ohh!
Előtte. Szereplőválogatás. Eléggé furcsa. Az anyó szerepre szerintem legjobb jelöltet a legelején kipontozta a zsűri. Lehet, hogy Eldamyn a személyi népszerűség miatt esett ki az elején. Pedig mamának ő volt a legjobb (bocs Kedves). Na, mindegy. Ja, és beszédhibával az ember ne akarjon színjátszani annyira. Nem azt modnom, hogy egyáltalán ne, de ne kapja már a főszerepet. Hiába, rohadék vagyok, de ez van. Azt még elnézem, hogy az időjós tájszólással beszél, de egy fennkölt(nek szánt) darabban az ármánykodó királykisasszony ne legyen már beszédhibás.
Oké, rosszindulatú switch off
Ja, nem tudja valaki, hogy a Sziget karszallag mikor hajlandó leázni? Nem, nem fogom odaadni az éjfélkor gyűlő kéregetőknek. Nekem megérte az ötezret, nekik miért nem? Tudom, hogy buli, de..A fene vigye el ezt a magyar népséget! Soha, sehol Európában nincs még egy ilyen nép. Nyugatra legalábbis nincsen, de Keletre se nagyon. Igen, mindkét égtájat kis betűvel kellett volna írnom. Na és?
Kissé szétesett. Igen, olyan. Ja, hogy ez egy tükör? Semmi gond, kinek a képe van benne?

Konklúzió- Olaszország 2005

Summa Summarum.

Minden cenzúra, bekezdés, mellébeszélés nélkül. Hogyan éreztem magam? Milyen volt? Összességében azt kell mondanom, hogy tanulságos. Tanulságos, mert ez a tíz nap hasznos önismereti túra volt. Rájöttem, hogy az apám nem kifejezetten kedvel, vagy valami komoly elszámolnivalója van magával. Rájöttem, hogy ez senkit nem érdekel. Pontosabban, senkit nem érdeklek. Nem vették észre, ha fizikailag rosszul vagyok. Nem vették észre, vagy nem érdekelte őket, ha belül érzem rosszul magam. Nem vesznek komolyan, tegyek bármit. Bosszantónak tartják, ha nyavajgok, ha befordulok, ha rosszkedvű vagyok. Bosszantó többlet vagyok. Kiadás, teher.
Mit is mondott Pacino az ördög ügyvédjében a terhekről? Le kell tenni őket.
Mindenek tetejében rosszuk reagálok erre a rám erőltetett szerepre. Támadok, rosszindulatú leszek. Teljességgel megértem, és elfogadom. Ismerem magam? Szoktam áltatni ezzel a fejem tulajdonosát. Nem tesz ez nekem jót. Nem is keresem ennek a családnak a társaságát. Csak a boszilány kérdezte meg néha-néha, hogy mi fáj.
Másodrészt unom, hogy folyamatosan szívatnak. Könyörögnek, hogy áruljak már el egy csöpp részletet a magánéletemről, s mikor "nagy kegyesen" eléjük vetek pár morzsát, rögtön rosszindulatú tréfa tárgya leszek. Soha-soha nem avattam őket magánéletembe, bánom, hogy most engedtem. Illetve: nem engedtem, hanem belekontárkodtak, valszeg az öcsém révén. Nem bírom az állandó szívatást, akár szándékos, akár nem. Most főleg rosszindulatú és szándékos volt.
Valamint nagyon hiányzik a Kedves. Minden percemben, gondolatfoszlányomban szerepel. Fáj, hogy nincs itt. Hogy nem oszthatom meg vele azokat a jó dolgokat, miket láttam. De elég erről. Nem ide való.

Jól éreztem-e magam? Nem. Vártam, hogy jöjjön el a mai nap, az utolsó este, mikor pakolunk. Vártam, mert túl sok mindent hagytam otthon, hagytam félbe. Pont, mikor beindult a munka, illetve annak lehetősége; mikor bankolnom kellene, mikor..sok minden.
Nem. Mert nem hagyták. nem hagyták a gondolataim, a családom, az itteniek, a rossz természetem.

Vágyom haza.

"Viszlát, és kössz a halakat!"-Olaszország 2005

2005.08.01.

Szerencsére apáék hoztak laptopot, így ezeket a sorokat már Olaszországból, a Garda tó partjáról írom. Jó dolog ez a laptop, nekem is kéne egy ilyen.
A reggel frissen és éberen talált. Igaz, hogy az ébresztőre keltem, de a régi tapasztalattól eltérően, most vidáman. A múltkori álmom lassan tovaszállt. Csak egy kicsit búsolok, hogy nem tudtam a Kedvessel szót váltani, mielőtt elindultam volna. No, de mindegy. (Balázs, ne légy türelmetlen. Megvár).
Az autóút hosszú volt, és unalmas. Fél hétkor indultunk, és hatra érkeztünk meg, pár megállással. Többnyire folyó ügyeink intézése végett, de egyszer mardosó csokiéhség kényszerített minket egy kitérőre. Sokat hallgattam zenét, és olvastam..illetve: belekezdtem egy új novellába, de nem nagyon tetszik. Hiába, ez a le Renald, vagy ki, nem lesz a kedvenc íróm. Azért még megnéztem a Mrs. and Mr. Smith-t is. Tűrhető film, néhol mosolyogtam is rajta. Az akciórészek eléggé kemények.
Boszival midnen rendben. Mosolygós, jókedvű, mint mindig. Az álom okozta sokk már a múlté. nem is említem neki. Ráadásul egy friss kapcsolat elején jár, aminek külön örülök. nem magam miatt, hanem őmiatta, örülök, hogy boldognak tűnik. Bár azért a kiszívott nyak egy kicsit durva. Soha nem csináltam ilyet, nem is fogok. Egyrészt esztétikailag nem túl szép látvány, másrészt..ciki. Szerintem legalábbis az.
El nem tévedhettünk. Apa BMW dzsippjében a fedélzeti GPS számitógép mutatta az utat. de még a dugókat, útszűkítéseket is. Kijelezte, milyen hosszú a dugó, Mikorra érhetünk oda, mennyi van még hátra. Zseniális. Imádom a technikát!
A tó szép. hatalmas hegyek óvó karjai ölelik, s rajta megannyi pimasz szörfös rója a köröket. Igaz, nem gyönyörködhettem sokáig benne, mert megszálltam a zuhanyzót. Hajmosás, hűsölés. Életet mentett. majd felköszöntöttem aát, névnapja alkalmából. Késtem egy hónapot, de nem is láttam..legalább két hónapja. Örült neki, meglepte. utána mentünk enni, egy kedves, ámbátor túlzsúfolt étterembe.
természetesen pizzát burkoltam. mégis, mi mást? A kaja vége felé Ildi elkezdett "lelkizni". Egy kicsit idegesített. A partnerrel való kapcsolatot, illetve az idő múlását ecsetelte (Ildi a másik család anyukája, Boszi, és Csabi mamája). Megtudtam, hogy Csabi már lassan két éve van 1ütt a Jucival, Szabolcs 8 hónap, Boszi most kezdett. Nekem meg iszonyatosan hiányzik gillz. Így hallgattam.
Mit hoz a holnap? Félek, apa megint kiszúr egy hegyet a távolban, hogy másszuk meg. Én legszívesebben itt hűsölnék, és úsznék egész nap, a szálló piciny medencéjében. Akár hat csapárst is megtehetek, és átértem. De víz. A tó vajon nagyon hideg? Most ezek izgatnak a legjobban, és az, hogy túléljem az elkövetkezendő 11 napot Nélküled.
Nehéz lesz.


2005.08.02.

Hát ez jó. Piszok rossz a kedvem, és úgy tűnik, hogy a család..izé, akarom mondani, az emberek, akik velem jöttek rámszálltak. Minen második mondatukkal megtalálnak. Feltéve ha megszólalok. Inkább mp3-mat hallgatok a kocsiutak alatt. Akkor legalább békén hagynak.
Különben is..Régen kifejezetten utáltam a Placebot. Egészen eddig, amíg ki nem jött a Best of albumuk, és nem láttam az egyetlen klippet róla. az nagyon tetszett. Most meg, hála a Kedvesnek, úszkálok a Placebóban. Nagyon tetszik, főleg az English summer rain kezdetű nóta. Úgy is érzem magam. Lévén, esik az eső. Folyamatosan.
Jó kis nyaralás ez! A nép szívat, az eső esik, és az összes rohadt katedrális, múzeum, dóm zárva, amikor odaérünk. Szieszta, meg egyebek. Állítólag a mai egy nagyon tartalmas nap volt. Aha..Semmi nem volt nyitva, kivétel Catullus kúriája. Már persze, ami megmaradt belőle, lévén kb. ezer éves rom. Ettünk egy pizzát. Amióta itt vagyok, csak egyszer nem ettem pizzát, ma este.
Apa meg a kocsiban felejtette a pénztárcáját. Éljen, egy kicsit kínos volt, de megoldottuk. A reggeli isteni volt! Svédasztalos cucc. Ja, akkor ott sem pizzát ettem. Sebaj. Volt ott kétfajta hús, kompót, joghurt, dinnye, sajt, tojás..meg minden, mi szem-szájnak ingere. Ráadásul a panoráma..Az lefőzhetetlen. Az első jó dolog a nap folyamán.
A második a szálloda medencéje volt. Eljátszogattunk benne egy jó órát. Van hozzá gagyi csúzda is! A Szabolcs elsőre bele is ragadt..Vicces volt. De itt vége is szakadt a mai pozitív élményeknek..
Ugyanis ma autóban ültünk. Sokat. Kb. a nap háromnegyedét.. Az idő amúgy süti volt, főleg esett, de utazás közben. Meg sok városkát is bejártunk. Persze, a turisztikai látványosságok a szieszta miatt mid zárva. Oké. Kivéve Catullus grottóját. Az nyitva. Felmásztunk egy meredek emelkedőn, és néztünk sok romot. Kevésbé kötött le, mint mondjuk,,bármi más. De legalább beszélgethettem egy kicsit a Boszival. Az jó volt. El is felejtettem, hogy milyen közeli barát.
De főleg inkább magamba fordulva bandukoltam, rám egyáltalán nem jellemző szűkszavúsággal. Csak a szokásos. Hiányzik. Nagyon. Annyira, hogy oldalakat tudnék telefirkálni vele. Pl.: Majd minden percben ő jut az eszembe, minden kis apróságról. s ez nem költői túlkapás, hanem így van. Ennyire?..Igen, ennyire. El is határoztam, hogy többet szisztematikusan NEM fogok arról írni, hogy félembernek érzem magam, ha nincs a közelembe. Mostantól a tényekre, az objektumra szorítkozom, max. csak megemítem, hogy " a hangulat töretlen", vagy " megint pocsékul vagyok". Csak a csalá..izé..ezek a barmok szállnának le rólam!


2005.08.03.

Ezek az olaszok! Verona egy porosodó kisváros volt a középkorban, amíg egy lándzsarázó meg nem írt egy szerelmes színművet. Most meg a gatyádat is legombolják! Megnéztük Júlia sírját, Júlia erkélyét (igen, AZ erkélyt), Júlia szobrát..Itt egyébként egy ír turista (50 éven felüli) először megnyalogatta a szobor mellbimbóját, majd istenesen belemarkolt, a társai nagy vidámságára. Hát, mit ne mondjak, a hús-vér hölgyeket jobban szeretem..
Az eső meg..Az esett. Sokat. Annyira, hogy ebédnél elázott a hátam, az pont kilógott a sátor alól. De nem is ettünk sokat, szemben a vacsival! Rosszuk vették fel a rendelést, és grátisz, kihoztak még két pizzát bocsánatuk jeleként! Régen zabáltam ennyit. Majd egy goodbye drinkkel búcsúztunk, ami a helyi specialitás- olasz citrom likőr volt. Ez annyira ízlett, hogy bevágtam a társaság négy kupicáját, s most egy kicsit spicce vagyok. Bár mindez semmi a kecskeméti bulihoz képest. Hajjhh, az a vilmoskörte!
Komppal mentünk vissza a szálláshoz, ami fun volt, de a nap ne világított volna a szemembe. Igaziból egész jól éreztem VOLNA magam, ha a fejem nem szaggatott volna egész nap. De szaggat, úgyhogy most szenvedek. de mikor ne szenvednék? Ja, kezdek aggódni, nem tudom felhívnia Kedvest. Oké, megígértem, hogy nem fanyalgok, de vagy egy olasz spiné magyaráz a telefonba, vagy ki se cseng. Vagy kicseng, és nem veszi fel. Hajjaj. Mik lesznek itt?
Pl.: Ma este kártyázás? Azt várom már, annak ellenére, hogy most megrohanta fáradtság. Ezek a zsuga partik mindig jók szoktak lenni. Pikk dáma, uno, ésatöbbi. Sjanos se Csaba, se szabi nincs elragadtatva érte. Hiányzik a csapatból Dávid. Ja, boszit mostantól Pumuklinak fogom hívni. Olyan kalapja van, hogy..vicces, na.
Ja, voltunk még egy ókori arénában is, ahol mostanában főleg operákat játszanak, a tökéletes akusztika miatt. Ott kezdett el zuhogni, kár, mert körbejártam volna.
Holnap valszeg vízividámpark lesz a program. Na azt már nagyon várom! Csúszdák, gyűljetek!!


2005.08.04.

Ha nem ismerném a jeleket! Megmagyarázhatatlan fáradékonyság, Levertség, állandó rosszkedv. Igen, a jól ismert depresszió tüneteit produkálom. Mondjuk dicső családom rátesz egy lapáttal. Az önzőség olyan fokát látom, hogy komolyan mondom, az már fáj. Miért én vagyok még mindig az egyetlen, aki tekintettel van másokra? kezd elegem lenni.
Reggel ennek jegyében faltam be három csokis zsömlét. Majd dinnye, ringló. minden nap eszek gyümölcsöt, erre azért ügyelek. Aztán lóra, és irány megint a komp, mint előző nap. Úgy gyorsabb. Azt az utat a másik családdal tettem meg, tagadhatatlanul jobb közérzetben. Velük még beszélgetni is tudtam, és nem kötöttek bele minden második mondatomba. Miért??
Igen, a vízividámpark. Élmény volt, nem mondom. Pár percre el is felejtettem, milyen nyomorultul érzem magam. A kedvencem a "Stuka" nevezetű csúszda volt, ami gyak. pár másodperces szabadesés utáni csúszdázást jelentett. Le is zúztam a könyököm a második menetnél, de oda se neki! Meg volt itt minden. Szerencsére el tudtam szakadni a "családtól", s Csabával ökörködtünk a lazy és crazy riveren, Vulkánon, és ki tudja, mi mindenen még. Igazi adrenailn fröccs volt, és tényleg jól éretem magam. gyermek énem előbújt, és pancsolt az örömökben.
Visszafelé egy párbeszéd:
Apa: Mi a francért nyitod ki az ablakot?
Én: Mert fázom, és hideg van (ment a légkondi ezerrel)
Apa: Az engem nem érdekel
Kösz. Egy példa az ezerből. Az sem hatotta meg, hogy tüsszögök. Kármen gálánsan felajánlotta, hogy elfordul, míg átöltözök. Menyjenek a fenébe. Ez is az én hibám, ugye? Legalább a vacsora finom volt. Stake, jól átsütve, paradicsom péppel, és sajttal. Utána epres finomság.
Tegnap este kártyáztunk, pikk dámát. A harmadik kör után már 75 pontom volt.. Csoda, hogy én estem ki? Nem. Ma is akarnak játszani, és ki tudja? nagy kedvem volna visszavágni.
Kola küldött SMS-t, hogy nem akarnék-e kártyázni a hétvégén. őőő, semmi akadálya, csak jöjjön át a garda tó partjához, majd összeszedjük. Egyre inkább kivan a ...az autózással. És megint semmi telefon. Lenne-e még értelme egy képeslap elküldésének? Talán odaérne, míg megérkezünk.

2005.08.06.

Reggel van. Már zuhanyoztam, és reggeliztem. Felhúzom a reluxát, beengedek egy kis napfényt. Odakint sűrű, kemény meleg fogad. Távol már a jó idő, a stabil 25-26 fok, felhős ég. Most a poklok poklát hozta el a mindenre éhes napkorong. Nekem legalábbis ilyen a 35 fok. Ezért fájt hát a fejem? A hőingadozástól? Könnyen meglehet. Most mindenesetre leülök, és megírom az elfelejtett, a tegnap elfelejtett blogbejegyzést.
Tegnap olyan nap volt, amit mindig is szerettem volna, mióta itt vagyunk. Nem csináltunk semmit. Úgy értem, nem kaptunk lóra, nem rohadtunk órákat a kocsiba, és nem mentünk sehová. A szállásnál ejtőztünk. Reggel nagyot úsztam a szálló medencéjében, ugráltam, sokat. Meg teszteltem a medencéhez csatolt csúszdát. Egyszerű, fém tákolmány, de legalább elbír. Nem biztos, hogy rám, vagy pláne az öcsémre tervezték. Amikor először próbálkozott, akkor biza´ beleragadt.. Vagy ezt már írtam? Fene se tudja. Nem tudok utána olvasni, mert az elcseszett mp3 lejátszómon tárolom a firkálmányaimat.
A reggeli pancsi után kártyáztunk. Végre. Vissza akartam fizetni az eddigi egy parti alatt elszenvedett csúfos vereségemet. Nos, nem sikerült nagyon.. Én és a Bocsi kaptuk a legtöbb bunkót. Én az elején, de aztán stabilan max. 50 pontot írtam. Szegény Szabolcs! Az egyik játékban végig ő kapta a pikk dámát. És főleg tőlem, hehe. Pedig az esetek legtöbbjében nem tehetek róla, szabadultam tőle, amint lehetett. Pont ő nyeldekelte, van így. Egy kicsit meg is bántódott, meg tudom érteni. Ilyen a szerencse. De irigylek valakit, aki nem veszi ennyire véresen komolyan a játékokat, mint a családom. Én főleg emiatt szoktam megsértődni. Amikor valaki hibát követ el, és apám leordítja miatta a fejét, pedig ő is ugyanolyan "halandó", mégis, úgy viselkedik, mintha tökéletes lenne. Különben is, mindig úgy van, ahogy ő akarja.
Délután is pancsoltunk egyet. Apa is megpróbálkozott vele, legalábbis az ugrálós részével. Hmm, emléxem, hogy régen rendszeresen ugrándozott, de mostanában valahogy nem. Még raftingon sem, pedig ott aztán lehet. Csak nem fél? Meg tudnám érteni, elvileg csak egynéhány perverz (mint én) élvez örököt, amikor leugrik egy 10 méteres szikla tetejéről a nagy büdös semmibe (izé..: folyóba). No, mindegy. A tegnapi vicces volt. Megpróbálkozott egy hátrafejessel..Előtte azért megkérdezte, hogy "Elég mély vajon?.." Nem volt az. Szerencse, hogy ahhoz elég mély, hogy ne fejejje le teljesen az alját, s ne keljen kórházba mennie. Megúszta egy puklival. Én bezzeg szóltam, de minek is hallgatna rám, Hehehehe.. a nyavajás.
És megint kártyáztunk, ezúttal jó lapjaim voltak. EZ persze azt jelenti, hogy másnak nem. Van ez így, erről szól a pikk dáma. Imádom. Jó játék. amikor nem voltunk négyen, akkor unóztunk egyet. Hallgathattuk, hogy pumukli így, meg úgy dícséri a Soló nevű játékot. Ez az Uno továbbfejlesztett változata. Ja, és mennyire ócsárolta a szabályokat. Ettől függetlenül, vagy éppen törvényszerűen, nagyon-nagyon kikapott. Az a szerencséje, hogy nem szőrős bunyesz, amit hozzávágtunk az 500-as parti során.
Ja, meglehet, ez lesz az első nyaralás, ami során nem égek le, mint egy roston sült rák. Szép egyenletesen..Bár alig látok változást, csak annyit, hogy "emberi" színem van, és nem tejfehér. Na, ez hogy lehet? Eddig is kentem magam mindenféle kencékkel, mégis megfőttem, és piroskává váltam. Most meg..Csoda. De legalább emiatt nem kell aggódnom. Talán az eddigi jóidő tehet róla. Majd most! De inkább a nyaralás végén égjek le, semmint az elején! Jó ez így.
Különben is, kezd egyre jobb kedvencem lenni. Talán a legfőbb oka ennek, hogy végre-valahára tudtam telefonálni valakinek. Habár nem érem be a pecsenye füstjével, de azért megnyugtatott a hangja. Jó érzés volt hallani. Pontosítás: telefonáli eddig is tudta, csak vagy nem vette fel, vagy nem jött létre a kapcsolat. No, sebaj.
Megegyeztünk, hogy a hétvégén itt maradunk. Nagyon helyes. A sok turista ilyenkor megszállja a városokat, a Garda tavat. A szállás is megtelt. Eddig reggelinél pár család fogyasztott, most meg alig találtunk helyet. Apropó: reggeli. Egy teraszon eszünk, ami full panorámás. A tó rezzentelen, azúr-szín tükre, s a komor, kopasz hegyek sziluettje köszönt. Meg tudnám szokni, nem kétséges. Gyönyörű, és milyen lehet télen! Amikor lassú pára szálingózik fel a hegyek lábáról, és ráül a fejükre, illetve mikor szinte "füstöl" a tó, és recseg a jég! Mennyivel szebb és fenköltebb lehet, mint most nyáron!
Ősszel megyünk evezni. Jó hír, már nagyon várom. Ha a megszokott gyakorlatot nézzük, akkor tuti, hogy akkor megyünk, amikor live lesz, vagy light live, vagy mittomén. Csak keresztbe legyen szervezve. Lásd: Szeged, és Levist diplomaosztója.
Most jött be apám, és Misi, hogy megyünk-e kirándulni. Most nem. Ugyanolyan punnyadós napot szeretnék, mint tegnap. Úgy érzem, mintha..mintha most pihennék először. Először, Szeged óta. Pedig voltam otthon három napot, és mégis. Egy hónapon belül mintha most tudnám kifújni magam. Nagyon jól esik, csak valaki hiányzik, de nagyon. Meg az, hogy nem tudom megosztani vele a jó élményeket, csak max. ha olvassa ezt a pár hevenyészett sort. De nincs itt, és kimarad mindenből. Szeretném, ha osztozna az örömömben, és..áh, mindegy.
Tegnap este elmentünk abba a ristorante-ba, ahol első nap ettünk. Akkor nem volt semmi gixer, de tegnap..Nagyon sokan voltak, és törvényszerűen megvárakoztattak minket a kajával, de nagyon. Mindent frissen csinálnak,semmi mikró, meg melegített étel. Ezért lassú volt a kiszolgálás. De milyen kajákat ettünk! Én indítottam egy majonézes ráksalátával, majd befaltam egy pizzát, mit meghintettek pármai sonkával, és egy spec. nemes penészes olasz sajttal. Nagyon finom volt, és az utolsó kis pizzaszeletet nem is tudtam befalni. Akadt rá jelentkező bőven. Mindenezek ellenére, maradt a top vendéglő az, amelyiknél már kétszer is ettünk. ahol goodbye drinkként egy citromos-likőrt adtak. az új kedvenc röviditalom. Ráadásul a társaság nagyja nem is szereti, így legutóbb öt kört ittam. Nem szállt nagyon a fejembe és jól is esett. Aki szereti a citromot, annak kötelező.
Kaja után vissza a szállásra, és megnéztük a Sin City második CD-jét. Most látom harmadszor, és még mindig tetszik. Nem a brutalitása miatt, hanem a képvilága, a komorsága, a történetei, a hangulata. Tökéletesen eltalált film, ilyen legutoljára a Mátrix volt ( csak az első rész), Dark City, és az örök klasszikus Blade Runner. Ez utóbbi a szereplőgárdája miatt is, meg, főleg, a zenéje miatt. Vangelis rulez.
Most Anathemát üvöltetetk. Kell az, had hallgassanak valami jót is a német túristák. Főleg németek vannak, meg egy-két olasz. Ja, és van itt egy angol ajkú család is. valószínű Wales-ből, de lehet, hogy skótok. Lehet elképzelni, milyen akcentussal..Szörnyű. sok időbe telt, míg felismertem, hogy "jé, ha odafigyelek, értem a beszédüket". Hehh, éppen víz alatti fényképezőgéppel szórakoztak. Meg önmagtát felfújó labdával. Nem semmi. Elég sokat utazhattak, bár valszeg repülővel. Ehe, láttam egy francia rendszámot, és azt modtam, "no, te aztán messzire keveredtél othhonról". Utánagondolván, lehet, hogy nem messzebb, mint mi. Vajon nem mondja-e ugyanezt a francia, ha meglátja a magyar rendszámot, Vagy mint az a dél-afrikai ember, akivel a kompon beszélgettem? Megjegyezte, hogy milyen jó az angolom. Vajon miért. Válasz: angol tanárka leszek. Replika: ő is angol tanár. Hehh, kicsi a világ. Na, ennyit mára. Majd este még lejegyzem, mennyire nem csináltunk ma semmit, és mennyire élveztem. Most..most jobb. Kíváncsi vagyok, mit hoz a holnap.

P.S.:nyolc napja nem láttam Őt.


2005.08.6-7-8

A nagy büdös semmi, és a zsugaparti vonat indulása. A bunkókat még most is én kapom, legalábbis a nagyját. A különbség már csak az, hogy nem érdekel, és a játékért játszom. Persze, apám és Szabolcs nem, ők harcolnak. Mennyire megváltoztam! De nem baj. Talán ha nem égtem volna olyan nagyot az elején, akkor talán én is harcolnék. De nem, úgyhogy a vesztesek nyugalmával csapkodom a kártyalapokat.
Talán csak apám hangvétele zavar "kissé". Hatodikán, este, olyan lekezelő, kioktató hangnemben kezdett el magyarázni, hogy halkan megkértem, hogy hallgasson el, mert nem érdekel. Erre tovább húzta magát, és a végén kijött belőle, hogy hülye vagyok, és hülyék minek játszanak. Kedves. Vajon valaha-is rájön, hogy miért hallgatak inkább, vagy miért nem beszélgetek vele? Miért nem akarom, hogy a Kedvesem Dunakeszire mennyjen? Bármennyire is jó volna? Áhh, felejtsük el. Mostantól cenzúrázom ezt is.
Ja, hatodika. Délután aludtam vagy három órát. Ebéd után. Érdekes, mert a legritkább esetekben szoktam ilyenkor aludni. Szinte soha. Talán ez is mutatja, mennyire kimerített az elmúlt egy hónap. Vagy év. Végül is mindegy, de az alvás jól esett. De nem csinálunk belőle rendszert. nem tartozom azok közé, akik a fél életüket alvással töltik. Sajnos- teszem hozzá. Hiszen IMÁDOK aludni, meg álmodni, csak nem nagyon megy. De jól is van így, mert ha mindig csak a kedvenc cselekvéseimet végezném, akkor megunnám őket. Vagy nem. Néhány dolgot éjjel-nappal tudunk csinálni. Úgy, hogy soha nem unnám meg őket.
No, hetedike, avagy "viszlát, és kössz a halakat!". Ugyanis kitalálták, hogy elmegyünk egy halfesztiválra. Ne kérdezze senki, hogy mi a túró az, nem tudtuk. Csak azt, hogy sok halat lehet ott enni. Már láttam lelki szemeim előtt, hogy a nép pukkadozik a sok sült pisztrángtól, én meg lyukas gyomorral fetrengek a sarokban, és kegyelemért könyörgöm. Nem szeretem a halat. Ez van.
Délelőtt, délután sakk, kártya, és elkezdtünk egy filmet. Nevezetesen Travolta, "Be cool" című művét, rendezte..mittomén. A szóljatok a köpcösnek folytatása. Nem volt rossz, a második fele egészen viccesre sikerült. Csak volt benne egy nagyon idegesítő figura, a "fehér néger". De Rock nagyot játszott! A buzi testőr..a piros alumínium baseball-ütővel. Rajta röhögtem a legjobban. Főleg a végén..Ja, és Steven Tyler rondább..rondább, mint valaha. Uramisten, hogy lehet ilyen pofával világsztár valaki? Bár igaz, én soha nem szerettem az Aerosmith-t. Talán csak egy számukat, azt is a Run DMC miatt.
Szóval a halas-izé. Elindultunk, kocsival. Mentünk. Hegyi falvak között, völgyekben, erdőkben, tengeri mellett. Nagyon sok tengeri mellett. De halfesztivál, az nem volt. Miért? Mert olyan hurrikán dühöngött végig a környéken, hogy a halak is belefulladtak volna. Eső, szél. Oké, egy kicsit túloztam. Nem volt hurrikán, és a halak is kaptak volna levegőt. De az árusoknak elég volt, hogy összepakoljanak mindent, és elhúzzanak melegebb éghajlatokra. Mondjuk a napfényes Oalszországba..Várjunk csak! Hiszen EZ itt olaszhon. affene, na mindegy. Szóval halak sehol. Cserébe ehettünk egy új éteremben, ahol rendeltem egy "grilled chicken"-t. Ar számítottam, hogy vasrácson, vagy kövön grillezett csirkével dobnak meg, de nem. Kihoztak egy fél grillcsirkét. Nagy volt, nagyon nagy. Hozzá, áldom az eszem, vegyes salátát kértem.
Ma. Ma elhatároztuk, hogy vidámparkba megyünk. Gardaland- így h´íjják a dó´got. Izé. Csak minden prospektus hiányzik a recepcióról. A hétvégén lenyúlták a sok szemetek. No, mindegy. Eszembe jut az angliai vidámpark. A hatalmas hullámvasút, az ötletes elátkozott-ház, és még nagyon sok minden. Remélem ez is jó lesz, legalább fele olyan jó. Akkor majd gyorsabban telik a nap, és már csak három nap, és megyünk haza. Szeretnék már elindulni, mert..mert.--cenzúra---

P.S.:Azért is leírom. ..mert nagyon hiányzik.


2005.08.08.

Gardeland. Újabb élmény. Ami jelen esetben egy vidámparkot takar. Egészen kellemes volt, egy tanulsággal. Vajon megéri a 45 perc, vagy akár másfél óra sorban állás, a 20 másodperces atrakciót? Egyszer biztosan. Mondjuk örökké sajnáltam volna, ha kihagyom a Blue Tornado nevű hullámvasutat. Márpedig ide vagy egy óráig álltunk sorba.
De mondjuk az Atlantis nevű vízi-csúszdás balhét kihagytam volna. Itt volt a legnagyobb tömeg, kerek másfél órás sorral. Az atmoszféra nem volt rossz, de nem vagyok oda a mű-szobrokért, ha az csak a körítés, és ezen van a hangsúly. Bezzeg a kísértet-kastély, vagy mi nem volt rossz. Egyiptomi múmiák, maga az atrakció is egy piramisban volt. Szép milliő, és nem akart több lenni, mit volt. Nem úgy, mint az Atlantis.
A vízi revű folytatódott, volt még két felvonása. Egy körbe-ülős hajóba kellett ülnünk, ami ide-oda ütődött a pálya oldalának, mindenféle zúgókon. Ez aranyos volt, de egy kicsit hibbant is, mert folyamatosan ÉN lettem vizes, nem az ausztrál házaspár, velem szemben. Felháborító. A végső felvonulás a Colorado river volt, ami egy farönkbe ülve kellett végigélezni. mi bepaszíroztuk öten magunkat egy ilyen fahasábba. Ott volt Boszi, Csaba, Szabolcs, Apa, és én. Ildi, Kármen, Misi úgy döntöttek, hogy túl öregek a vidámparkhoz. Úgy kell nekik! Itt egyébként csak Csaba lett vizes, én jól behúzódtam a Boszi mögé.
De a legjobb kétségtelenül a másik hullámvasút volt. A Blue Tornado-nál a lábunk kalimpált a levegőbe, itt ültünk egy "vagonban". Gyorsabb volt, és kanyargósabb. De még ennél is jobb volt a szabadesés. Felhúztak minket negyven méter magasba, és hajrá! Zuhanás lefelé. Jó volt, izgi volt. Ide megérte a 40 perces sort végigszenvedni. Még akkor is, ha a műsor négy, azaz négy másodperces volt. Ennyi, míg lezuhansz 12 emelet mélységbe..
Kármen azt mondta, hogy "már kinőtt az ilyesmikből". Aha. Szerintem meg az ember csak akor nő ki belőle, ha így akarja. ha valaki örökké gyerek akar maradni, akkor az úgy lesz. Jéé, én soha semmit nem AKARtam, csak szerettem volna. Mostanában, megfigyeltem, egyre gyakrabban használom az "akarni"- igét. Ejnye, ez a változás nem válik előnyömre. Na, mindegy. Szóval gyerek AKAROK maradni. Még így, huszonkét évesen is. Az is maradok.
Szóval ez egy jó nap volt, legalább olyan jó, mint a vízividámparkos cucc. Csak hazafelé ne hallgattunk volna ír népdalokat! Megkértem apát, hogy ugyan hallgassunk már valami zenét (mp3 lejátszóm kaputt). Biztos tele van a tár CD-kel. Hát ja. Elsőnek a Division Bells, a Pink Floyd utolsó albumának első száma csendült fel. Ahh, végre. De nem, továbblapozott, és az ír válogatást kellett hallgatni. Ami önmagában nem rossz, de ez nagyon gyér volt. Pl.: Elkezdődött a Whisky in the jar-ral, és második szám: Ohio..Mi ez, pol-beat válogatás? És így tovább, a legrosszabb, lassú számokkal. Oké, High rover volt, de ennyi. Eléggé lefárasztott. A kompon közben lenyúltam apa csengőhangjait, úgyhogy már nekem is van macskajajj csengőhangom, bibibííí.
A vacsora a jól megszokott, tóparti kajáldában történt. ettem egy milánói sertésbordát, tésztával. Rossz volt. Annyira, hogy hazafelé szabályosan rosszul lettem tőle. Gyorsan kapkodtam a levegőt, és éreztem, hogy kifut minden vér az arcomból. Majdnem elájultam, érdekes tapasztalat volt. De túléltem.
Holnap Velence.. Hajnalban kelünk, hogy lekerüljük a forgalmat. Éljen. Inkább kihagynám, de akkor megint én leszek a csúnya gonosz deviáns, úgyhogy inkább végigszenvedem a holnapi három-négy órás autóutat, és az egész napi sétálást a városban. nem mintha már ne lettem volna legalább háromszor Velencében. De apa megígérte, hogy gondolázunk. mondjuk egy bizonyos személlyel semmi akadálya nem lenne, de mivel ő nincs itt, egy kicsit érdekes lesz. Különben is, illúziókkal félre: a gondolázás Velencében annyira nem jó dolog. egyrészt inog, mint a fene, másrészt büdös a víz. Harmadrészt a hülye turisták nem hagynak nyugtot. Ja, és az "evezős" se énekel, csak plussz pénzért.
Most..most jobb. Apám ugyanolyan, "család" ugyanolyan. Már csak pár nap, és mehetünk haza..De a mai nap majdnem jó volt. Majdnem..

2005.08.09-10

Reggel eléggé nyűgősen keltem. nem csoda, hiszen fél hétkor már a zuhany alatt álltam, hajat mosva. Korán..túl korán. Persze, aki Velencébe akar menni, annak ilyenkor kell kelni, ugye? Nem. De azért hajrá. Egy ideig fontolgattam, hogy közlöm, nem akarok menni. De aztán mégis elszántam magam, és irány a város a cölöpökön, immáron harmadszorra ebben a nyomorúságos életben.
Az út az is volt, mármint nyomorúságos. Fáradtan, de aludni nem tudtam. Közben elkértem Szabolcs discman-ét, hogy legalább egy kis zenét hallgassak. A kocsiban Chris Rea tombolt. Szeretem, de hangulatom nem volt hozzá. Úgyhogy nekiláttam a Skinny Puppy, Björk, Diary of Dreams-nek. Az Antimatter biztosan kinyírt volna. Úgyhogy meghallgattam a négy számot (Björktől kettő volt), a painkillert kétszer is. Nem is rossz, csak az a fránya német,,
A hosszú (hosszú-hosszú) út végül egy izgalmas hídba torkollott, ami összekötötte a szárazföldet a ribancok..illetve most már a millió turista városává. mMert turista..az volt. A parkolóház máris szolgáltatott némi meglepetéssel. Egyrészt a nyolcadikra, legfölső emeletre "száműztek" minket. Innen máris egy eléggé szép kilátás nyílt a városra.
Biztonsági okokból a kulcsokat a kocsikban kellett hagyni. No, nem mondom, ez eléggé elképesztett minket, de nagyon erősködtek. A furcsa dolog az volt, hogy az autó ott is várt minket, ahol hagytuk. Itthon ezt tuti nem lehetne bevezetni. Sebaj, irány a város! Valaki lefelé a lift összes gombját megnyomta, így eléggé lassan értek le, akik ezt választották. Még jó, hogy lépcsőztünk.
Mivel a Szent Márk tértől eléggé messze voltunk, fogtunk egy taxit. Illetve buszt. Vízen. Vaporetto névre hallgat, és ez a velencei tömegközlekedés csúcsa. Igaz, mivel "külvárosból" indultunk, Velence szaga máris megcsapott. Büdös volt, na. A Vaporetto meg zsúfolt, koszos. tele volt túristával, egy-két olszasz lézengett csak rajta. A többség azért saját csónakkal közlekedett.
A Szent Márk téren..sokan voltak. Egyszer igazán megnézném kihaltan. Csendben. mert az a sok túrista bizony nem átallott hangoskodni. No, sebaj. Azt már láttuk, hogy a Dózse palota előtt egy kb. 200 méteres sor áll, úgyhogy azt egyenlőre hanyagoltuk. Eképpen döntve elindultunk felfedezni a várost. Lézengtünk, ez az igazság. Szabolccsal minden maszkos-kosztűmös-jelmezes boltba beszabadultunk, s nyálcsorgatva bambultuk a maszk, és jelmez költeményeket. Majd megláttuk az árakat is..
Ami nekem igazán tetszett maszk, s amire vágytam volna, az 200 eurót kóstált, merthogy egy étmaszkos szett volt. Szín fekete, bőrből és kerámiából készült. Gyönyörű volt, egy férfi, s női maszk. No, sebaj, adjuk lejjebb az igényeket. Végül Szabolcs járt jobban, amit ő nézett ki, az volt ócs´óbbért, majd lelopom a faláról, mert az is bitang jó volt. Előjött egy régi betegségem. Amikor nagy a választék, akkor nem tudok dönteni.Ha egy kicsit szemfülesebb (és bátrabb) lettem volna, akkor ma én is maszkkal térek haza. Mindegy, így is volt mit shoppingolni..
A fél időnket elboltoztuk. Szabi még vett egy isteni tollkészletet a barátnőjének. nekem is nagyon tetszett, de nem volt pofám ilyen drága holmit magamnak kérni. Egyáltalán nem kértem magamnak semmit. Lúzer vagyok? lehet, de egy szerény lúzer.
Utána behajtottunk apán egy régi, elhamarkodott ígéretet. Eme ígéret egy bizonyos, csak Velencére jellemző jellemző jármű igénybevételre vonatkozott. Őszintén szólva, sokkal rosszabbra számítottam, és, fújjj, galád módon élveztem a gondolázást. Sokat fényképeztem, láthattam a város igazabb arcát, olyan helyeket, amiket csak vízen lehet megközelíteni. Nem csúnya egy hely, inkább azt mondanám, hogy kedves város ez a Velence. persze, megnéztük még a kötelező Rialto-t is. Aki esetleg nem járt volna itt: A Rialto egy híd, mely eléggé széles ahhoz, hogy boltok legyenek rajta, s a legnagyobb bazár legyen egész Velencében.
Utána megnéztük, hogy a Dózse palota előtt még kúszik-e az embermassza. Nos, nem, alig lézengett arra valaki, úgyhogy belevetettük magunkat a valaha volt hercegek, kormányzók lakhelyébe. Nem volt csúnya hely, leginkább a fegyverszobában voltam, sokat. Azok a párbajtőrök! Meg pallosok! Hiába, ezek igazán tetszettek, de jobb lett volna, ha feltörhetném a vitrineket, és..Na, álmodj tovább.
A Sóhajok hídja belülről azért annyira nem vicces. belegondolni, hogy több ezer szerencsétlen gazfickó ezt látta utoljára. Hmmpf, nesze nektek. A börtön kissé zsúfolt volt. Ja, majd kihagytam. Igen, volt már az unalomig ismert tanácsterem, templom (eléggé csúnya freskókkal, ha valamiben, akkor Firenze ebben sokkal több, jobb, szebb), meg bálterem. Ami még megfogott, az a térképterem volt. A falakra felfestve az akkor ismert világ, középen két hatalmas földgömbbel, ami majdnem olyan, mint a mai. Csak két kontinens hiányzik róla (illetve három). Kinek kellenek? Bár azért Sidney hiányozna.
Eztán már eléggé fáradtak voltunk ahhoz, hogy hazamennyjünk. Elvégre vagy 12 órát töltöttünk talpalva, leszámítva azt a keveset a gondolán, és a vaporettón. Úgyhogy ismét irány a vízibusz, és a parkolóház. Mint azt mondtam, a kocsi a helyé, irány "haza"! Még két atrocitás is ért. Addig úgy ügyeltem a kis pakkomra, mint szemem fényére (nem nekem lesz), de csak a csomagolópapír miatt. Szép díszcsomagolást kaptunk, meg kéne őrizni. Kármen nemes egyszerűséggel rádobta a táskáját. Az ordibálásomat apám szakította félbe, aki rám vágta a kocsi ajtaját. Ja, hogy a könyököm még kint volt? Kit érdekel? Észre sem vette, telefonált, oda se nézett. Kösz, "család"!
Hazafelé hódoltunk a "keress ristorante-t" tudományának. nehezen ment. Végül, szinte egy köpésnyire a szállástól találtunk egy négy csillagos hotelt, aminek elfogadható étterme volt. Ettem megint egy ráksalátát, majd egy pizzát. A pincérek össze-vissza bénáztak. nem csoda, mint tejfölös állú suhanc, valószínű gyakornokok Kivéve a főpincért, az vérprofi volt. A rendelés is. Mi mondtuk, ő bepötyögte a kis, távirányítóra emlékeztető masinájába, és a rendelés ím, már a konyhába is volt. 21.század? Isten hozott!
Sajnos egyre jobban érzem magam. Keveset érintkezek apámmal, Kármennel, többet a srácokkal. Tetszett Velence is, mi lesz így az imidzsemmel? Még a végén oda a "deviáns, magába zárkózott hülyegyerek" kép rólam. Affene.

10.-én nem csinálunk semmit. Búcsúzunk a helytől.Reggeli után punnyadtunk a szobába, és olvastam. Elkértem Szabolcstól az egyperceseket, amiket én tanácsoltam neki, hogy hozza el, olvassa el. Megtette, így szabad préda. Be is nyomtam 100 oldalt.. Majd le a medencéhez. Sajnos tele van fritz-zel. Mik vannak? Köztük minden archeatípus. A bajszos, a dagadt, a macsó, és a dögös szőke. Ja, meg pár óvodás korú gyerkőc, kiknek a leggyakoribb elfoglaltsága a felfújt lufik vízberugdosása volt. Mi ugráltunk egy párat, meg ökörködtem a vízben (bukfenc, ugrálás etc.) majd olvastunk ott, tovább. Bosziék is lefáradtak, úsztak pár hosszt, majd továbbálltak sétálni. Na azt nem, köszönöm. Pihenni jöttem, vagy mi. A "séta" náluk egy három órás hegyimenetet takart.
Délutánra azt terveztük, hogy megmártózunk a Gardában. nehogy már úgy mennyjünk el, hogy csak medencéztünk, meg vidámparkoltunk. Itt ez a rohadt nagy víztömeg, ismét jó idő, és semmi strand? Láttam egy isteni homokos, napernyős, szabadstrandot, miért nem megyünk már? legalább az utolsó napon.
Jaaaajjj, utolsó nap! Alig várom már! A péntekem nagyon jó lesz! Először is, felhívom a Fangória főszeriét, és remélem, megírhatom még aznap a próbamunkát! De elébb még bankolok 1et. megint megszabadulok egy pár milliótól, és lekötök egy hónapra megint. Ez a legfontosabb. Majd fel kell hívni Galeket, és megdumálni vele, hogy jövő héten miként legyen az angol. Majd a még fontosabb, kéne már találkozni valakivel. Mert már..már.. -cenzúra-
Aztán szombat..Csak a csütörtököt ugorhatnám át, a 12 órás autóutat. Azt nagyon-nagyon-nagyon utálom.

Olaszország előtt

2005. 07. 31.

Fagyit majszolva üldögélek a gép előtt. Igazándiból nem szabadna az emeleten ennem, de már évek óta figyelmen kívül hagyom a régi, szülők hozta szabályt. Oké, gulyást még nem szopogattam itt, de csokit, pudingot, és most fagyit igen. Hol titokban, hol nem. Nem igazán érdekel.
Se tegnap, se ma nem tudom elérni a Kedvest. Péntek délután Dru elkérte a számát, biztos lecsábította Balatonra, vagy anime estét csapnak megint. Először azt hittem, hogy szimplán buliznak de akkor már tegnap fel kellett volna tudnom hívni (szép mondat). Úgyhogy most majszolom azt, ami a vendég sereg után megmaradt. Sajnos a beste nép a csokiszalámit éppúgy szereti, mint a puding-tortát. Szerencsére elteltek a fagyiig.
Hoppá, a hőségtől pára csapódott ki a doboz aljára, és össze-vissza vizezek mindent. Sebaj, majd felszárad. Anyám sincs itthon, elment Kismarosra egy hétre. Jól teszi. Talán tudok majd blogolni Olaszhonban is, attól függ, hogy apámék hoznak-e laptopot. Remélem igen.. Bár egyszer hoztak Horvátországba, és a Szabival eléggé sokat játszottunk, azóta egy kicsit ódzkodnak tőle. Sebaj. Azért jó volna blogolni ott. Egyrészt archívum nekem, mert hiába a fényképek, pl.: idén már akadozik, hogy "vajh ez melyik kelta temető lehet.." a fényképeken, a tavalyi nyaralás. A hülye memóriám. De arra emlékszem, hogy mennyi a fejvadász HM/szintje. Annak ellenére, hogy ilyesmivel rég nem foglalkoztam. Hülye fejem.
No, de lássuk, mi is volt az elmúlt napokban. Egyrészt egy Várgesztes. Érdekes volt, egy iszonyú vonatúttal. Pár ismeretlen ismerőssel. Voltak, akiket jó, ha kétszer láttam, de a legtöbb MTT-s fiút/lányt még egyszer sem. És azok, akikkel többet érintkeztem nos, azok sem számítanak igazán a haverjaimnak. Azért jól elvoltunk, de ismét előjött belőlem a sündisznó, és csak álldogáltam, néha-néha egy szar poént eleresztve. A vonatút végére azonban sikerült feloldódnom. Ez a melting process tartott a spar-ig. Ami talán tényleg nagyobb, mint egy Tesco. Éljen Tatabánya! Meg a hülye szervezés. Mikor is megy a buszunk Várgesztesre?" Valamikor egész után". Aha, ment az ötvenkor, mi meg várhattunk valamivel több, mint egy órát a hőségben. Közben elmajszoltunk egy diákcsemege szettet, meg megittam jó pár liter vizet.
Eldumáltunk Fűrész-ről, South parkról, zenéről, mittomén, miről. Eszembe jutott, hogy akár én is szervezhetném a light-live-ot, csak Kedvesnek kéne egy kicsit erőltetni magát. Mondjuk, fellőhetné egy körlevélre, hogy ki-mivel jönne, kikre számíthatok, ilyesmik. Na, mindegy. Közben egy enyhén black-metal, sátánista lady hallgatott valamit a sarokban. Olyan sortban, amiből talán még a feneke is kilátszott. Mondhatni, mellig ért. Jól állt a fordított pentagram a nyakában. Nehéz volt eldönteni, hogy ő akkor az esti feláldozandó nő, vagy csak egy specializálódott örömlány?
A maradék vizemet odaadtam két kölyöknek, akik láthatólag szomjasak voltak. Nem bánom, tudom, milyen érzés a fojtogató szárazság. Én meg nem voltam annyira szomjas, illetve bírom ezt is. Csak az a hőség.. Na, irány ki a váróból, hátha jön az újabb busz.
Némi ismételt várakozás után jött. Majdnem elaludtam az úton, holott alig volt húsz perc. Hogyan fogok én este gonosz hordát játszani? Azért túléltem valahogy. Majd jött egy baljós előjel. Elvileg Lau-nak várnia kellett volna minket a buszmegállóban, de sehol senki. Úgy húsz perccel megérkezésünk után lefáradt valaki, szerencsére egy autó, s egy készséges anyuka, akik felvitték a csomagjainkat. Így nekünk tehermentesen adatott meg az út. Szerencsére a megálló közvetlen közelében volt egy kocsma, így meg tudtam mosni az arcom, kezem. Úgy kellett, mint egy falat kenyér. Rájöttem, hogy az évek során sokkal jobban zavar, ha koszos vagyok, és izzadt. Ez jó. Csak ne csapjon át valami higiéniás- komplexusba. Jó néha koszosnak lenni (Sziget?).
Odafelé hosszúnak tűnt az út. Kedves játszott a hegesztőszemcsijével, majd én is. Hmm..Sokkal többet láttam benne, mintsem gondoltam volna, de sokkal kevesebbet, mint az egészséges lenne. Pl. Az utat nagyjából, de így sem álltam egészen szilárdan a talajon. Szerencsére a mellettem bandukoló hölgy (igen, ízig vérig az) vezetett. Természetesen fogalmunk sem volt róla, mit kell csinálni, vezetőink ezt nem tudták. De majd "ott és ott" vár ránk egy szervező, aki tudja, és el fogja magyarázni.
Aha.. Akkor álldogáltunk vagy egy fél órát-órát egy kanyarban. Felagund sehol. Elvileg neki kellett volna a tourist guide-nak lennie, aki a dühödt keleti hordát (azaz minket) eligazít. Ez nem történt meg. Telefonon keres valaki, pont, mikor megbeszéltük, hogy néma csend. Lau volt az, de lányos zavaromban kikapcsoltam a készüléket, mert Remzy lassan a fejemet vette. Igaz, kezdtem nagyom mérges lenni. S mivel ezt visszafojtottam (türelem, igaz, Boszi?), undok-cinikusban tetszelegtem.
Dühös voltam a társaságra, hol az egyik fél bőszen pisssszegett (ami, jegyzem meg, hangosabb volt, mint azt kéne), míg a másik le se szarta. Éljen-éljen! Közben bénán tébláboltunk a sötétben. Alig láttam valamit, de az egyik okos kitalálta, hogy az erődben kéne megközelítenünk őket. Hurrá! Szerencsére Kedves jobban látott, mint én. Úgy tűnik, bennem is ott van apám öröksége. Valami béna farkasvakság. Mindegy. Hosszú téblábolás és telefonálgatás után úgy döntött néhány önkéntes vezető, hogy el kéne indulnunk. Mivel semmi dolgunk nem volt, mehettünk is. Akár.
Oszt egyből egy csomó fáklyát láttunk a közelben. Telefon: állítólag vadkempingezők. Tényleg? Akkor nyomás tovább. Mikor elhaladtunk mellettük, akkor feltűnt, hogy vannak vagy százan, és Ery előad valami hősi eposzt. Eszembe jut a majd´ fél órával ezelőtt kapott info, hogy a "nyulas" tisztáson van a kompánia. Úgy tűnik, hogy ez a tapasztaltabb társaknak kiment a fejéből. Én meg honnan tudtam volna, hogy melyik az a tisztás? Sebaj, elmentünk mellettük. Mit gondolhattak? Húsz egynéhány fiatal elhúz mellettük, sietve, csöndben. Furcsálhatták rendesen.
Már majdnem felértünk a várhoz, amikor Lau lefáradt elénk. Elmondta a szitut, ami gyökeresen más volt, mint amit egy órája hallottunk. Semmi két csapat, semmi kötözgetés. Csak egy hadtest, az is csak ijesztget. Akkor rajta. Kétfelé váltunk, egyik brancs az erdőbe, másik is, csak egy kicsit kijjebb (én is, aki alig látott már).
Vad kiabálás, hörgés, trappolás, lombrázást követően jól rajtuk ütöttünk. Ery falanxba vágta (oké, nem falanx, de olyasmi) a táborozókat, és elindultak vissza a várba. Mi meg bőszen kiabálva utánuk. A torkom majd kiszakadt, de csak hörögtem tovább, midnenféle válogatott mordori ocsmányságot. Hehh, mentek vissza. Jó lassan. Közben valaki behúzott Mirandnak, a többiek előtt meg Ery lengette vészjóslóan a díszkardot. Vajon meglepődtek volna, ha fogjuk magunkat, hátra arc, és irány a kocsma? Aligha. Veszélyes volt, legalábbis így tálalták a társak, kikkel vonaton jöttem. Nem gond, jól űztük őket. Száz embert tízen-huszan, kb. ötven méteren át. Ami legalább háromnegyed óra volt. Sokan voltak, oké, de mehettek volna gyorsabban is. Asszem ekkor rekedtem be, nagyon. Sebaj. A sort záró pár táborlakó közben idióta vicceket mesélt és cigizett. Látszott, hogy majd meghalnak az izgalomtól..
Odafent eljő a fejetlenség. Mi rázzuk a rácsot ("Milyen embereket engedtek ide?"-kérdezte Icke meglátván engem..hehe, az első tényleg vicces beszólás az este). És akkor jő a semmi. Egy lány, aki táncolt a Bence bulin nem akart felismerni, holott vagy egy fél estén át bámulta a búrám a bulin. Azért megkérdezte, hogy "és te ki is vagy?"...Semmi gond, elismerem, furcsa egy fejem van. De zavaromban annyit mondtam, hogy "én? Én őőőőőő.." akkor rákérdezett, hogy "gillz pasija vagy, ugye?" Hát ja. Olyasmi.
Akkor most mi lesz? Kérdezték sokan. Nálam szomjasabbak/éhesebbek/morgósabbak. Nem tudtuk. Lau rám telefonált, hogy "ha hátramegyünk, akkor tíz perc, és bejöhetünk, a "megbeszéltek szerint". Szóltam a többieknek, de a válasz nagyon betett. "Miért mennénk hátra, akkor...lesz, meg az lesz? Nem megyünk, mert.." Kit érdekelt? Szépen, lassan elmondtam nekik, hogy Lau hívott, és miután eltűnünk, akkor a többiek kijöhetnek, és levezényelhetnék a végjátékot. Nem hatott. Magyarán: leszarták, mit mondok. Itt törtek össze az illúzióim a beilleszkedésről.
Oké, a "táncoslány" barátja (aki piszkosul jól mozog/táncol) megkérdezte, hogy mi van, én elmagyaráztam röviden, hogy hátra kéne menni, és minden happy lenne. Ő fel, tesz pár kísérletet a kommunikációra, de kevés sikerrel. Tíz perc múlva visszajön, vállvonogatva. Majd pár perc, és jönnek a többiek is.
Hátul ment a veszett anyázás, amiből kimaradtam. Nem érdekelt. Nem érdekeltek. Csak a kedves, aki ekkor is őrizte a hidegvérét, nyugodt maradt, és..és szeretem. Talán ezért nem éreztem teljesen rosszul magam.
Case is solved, mentünk be. Rövid eligazítás, majd kaptunk egy ígéretet egy szobára, meg vacsorára. Én csak egy liternyi hideg vizet akartam. Pár ismerőssel paroláztam (Alyr, Ery, Icke), majd elfoglaltuk szobánk. Ott elmondták, hogy a vacsi külön a miénk, annyit ehetünk, amennyit csak akarunk. Hajrá, Kedves éhes volt, úgyhogy romboltunk le, ahol egy adag kenyér, meg egy mozgásban, pislogásban, mutálódásban leledző májkrém kupac várt. Őszintén szólva egy kicsit többre számítottam, de ez volt. Inkább felmentem, és megettem az egyik szendvicsemet, amit hoztam. Sokan tettek így közülünk.
Majd "megágyaztam", azaz a polifóm/hálózsákkal letakartam a rettenetesen koszosnak tűnő ágyat, és lefeküdtem. Nem is keltem fel, annak ellenére, hogy csak hosszú órák után aludtam el. Közben dumáltam, sztorizgatott Róka meg Remzy, satöbbi. Egyszer hevenyészett kísérletet tettem egy felderítésre, de semmi. Felmentem a kilátóba, de nem láttam semmit, pedig ott volt a Kedves is, csak éppen nem vettem észre. Nem gond (dehogynem!!).
Közben ment a pletyi ezerrel, pl.: Kriszana és Jacopo álltal rendezett előadásról, amit jól megfúrtak. Belehallgattam Icke beszélgetésébe, mikor azt ecsetelte, hogy miért szar a tábor. Őszintén egyetértettem vele, de nem szóltam közbe.
Vissz a szállásra, és mivel tudtam, hogy másnap nekem Kecskeméten jelenésem lesz, megpróbáltam aludni, és erre késztetni a többieket is. Néhányan hajlottak a szóra, mások kivonultak dumálni a rég nem látott ismerősökkel. Én aludtam.

Reggel könnyedén ébredtem. Kipihenten, egy ócska álom után. Arról vízionáltam, hogy kérlelem Blaad-ot, hogy tanítsa már meg a path of blood ötöt, meg a movement ötöt. Hosszan, sokáig. Nem nehéz egy ilyen szarból kelni, nekem elhiheti bárki.
Mentem zuhanyozni. Sajnos a mellékhelységben kettő zuhany volt, és sokan vártak. Úgy gondoltam, hogy jó hosszan fogok álldogálni az aláhulló hűsítő vízcseppek alatt, de nem ment. Egyrészt Ramba sorban állt mögöttem, másrészt meg egy kissé kényelmetlen volt, hogy annyian lézengtek a férfi wc-ben. Kb. öt perc alatt készen voltam, és az aznapi rosszkedv is megvolt.
Megkóstoltam Gillz mogyorós-lekváros kenyerét, ami egészen finom volt. Az íze leginkább a csokis mackósajtra emlékeztetett, amit legutoljára ált. isk. másodikban élvezhettem. Majd reggeli után elmentünk dumálni. Kedves egyből rárontott egy gitárra, és vagy egy órán át pengetett. Én beszélgettem egy táborlakóval, meg álldogáltam. Sajnos Gillz elkezdett pengetni egy monoton "izét", amire hangosan ordibált. Eldamil meg énekelgetett, igen hamisan (néha). Odafentről állítólag csak az ő énekét hallották, és egyre morcosabb arcok másztak le. 45 perc múltán ráförmedtek Eldamilra, hogy ugyan nem hagyná már abba? Erre megsértődött, és abbahagyta. Egy kis gyöngyszem a táborban uralkodó állapotokról..
A tábor hátralévő része ellenben nagyon kellemesre sikeredett. Nagyokat dumáltam, énekeltem Rackával, Rabynnal, meg mindenkivel, aki leállt a kapu tövébe dumálni. Elvoltunk, mint a befőtt. Akkor jöttem rá, hogy maradnék még. Bizony, a sok kellemetlenség, viszontagság, atrocitás ellenére maradtam volna még. Az a pár óra beszélgetés bizony nagyon jót tett.
A szervezés bukásának csúcsa: a szállásért való fizetés. Eredetileg kellett volna vinnünk sátrat. Aznap, mikor indultunk mondták, hogy nem kell, tudunk aludni a várban is. Oké, akkor aludtunk a várban. Másnap reggel közölték, hogy "köszönjük szépen, ezer forint lesz". Mentek ti a ...
A kompánia jelentős részének egy deka vasa sem volt. Mindet élelemre költötték, ugyanis a reggeli, meg a vacsi, hááát..Mindegy. Kisegítettem Rambát, de eléggé elkeserített a szervezés ilyen alkalmatlansága és bukása. Ennek ellenére még mindig jókedvű voltam.
Aztán haza. Nyugati Alíz elkísért egy darabon, FQ-val, meg a Kedvessel. A nap ezerrel tűzött, de nem zavart, mindenesetre panaszkodni jó volt. A megállóban volt egy kút, felfrissítettem magam, majd eljövend a busz, és mentünk haza. Akkor láttam utoljára a Kedvesem (legközelebb vagy másfél hét múlva fogom..).
A buszúton lelkesen magyaráztam Alisonnak a szerepjátékról, meg a vampiréről, megígértem, hogy majd a vonaton bővebb előadást tartok róla. beugrottunk a Sparba, vettem sajtot, csokit, lime-ot. Alison húst, sajtot, csokit, chipset..ki tudja, mennyit még. Úgy kellett visszafognom magam, nehogy én is oktalan költekezésbe kezdjek. Sikerült.
Ettünk a Spar előtt, és eléggé elálmosodtam.. Mondhatni majd eldőltem az utca kövére szundítani.
A vonatút hosszú volt. Nem tudtam aludni, Alíz tudott, ezért szerencsére nem kellett beszélgetnem vele. Nem mintha haragudnék rá, vagy mittomén, csak nagyon fáradt voltam.

Hazaérvén ezer ember mindenhol, ezer fokban. A délibe érkezett a vonat, mentem haza. Otthon egy feltámadással egyenértékű zuhanynak vetettem alá magam, amiből fürdő lett, meg hajmosás. Alig írható le, mennyire kellett ez. A vízben jöttem rá, mennyire hiányzik az úszás, vagy akármilyen nagyobb víztömeg. Többször lementem a felszín alá, holott soha nem csináltam még ilyet. Nem baj, jól esett.
Snowval összefutottunk az állomáson, mentem Kecskemétre. Vettem Rhilennek egy palack jófajta vilmoskörtét. Az út kellemesebb volt, annak ellenére, hogy IC-pótkocsival mentünk. Azon nincs légkondi.. Olvasgattam, elolvastam N.G. novelláját, ami majdnem letaglózott. Zseniális, egyszerűen zseniális. Valami hasonlót szeretnék én is írni, de nagyon nehéz lesz, mert magas a mérce.
Kecskeméten Snow megjegyezte, hogy "milyen szép arca van annak a csajnak, csak kár, hogy túl kövér". A lány pár perc múltán már jött is tüzet kérni..Sors, vagy mi? VALaki természetesen késett, de azért elindultunk a buli helyszínére. Régen láttam Valt, egészen jól néz ki. Volt egy időszaka, amikor egy kevés súlyfelesleggel küszködött, de sikerült leadnia.
A buli egész jól indult, egy kocsmában dumálgattunk, és fél szemmel néztem a női vízilabda döntőt, amit végül a mieink nyertek. Rhilen pár óra múltán kiszúrta, hogy jóformán alig ittam valamit (egy canada dry+fehérbor kombót, amit még a Boszitól lestem el), amire azonnal némi tequilla lehetett a válasz. Majd mégegy kör. Nem rossz! Igaz, a hely piája nem volt sierra típusú, vagy jobb, de élvezhető magyar pancs volt. Némi marhulás után sokkal okosabb lettem. Pl.: tudom, mi az a nyenyec, és a rettenet, mely a nyenyecet követi.
Eztán elhúztunk az irodába. Itt egy angol úriemberbe botlottunk, aki nagyon kedvesen fogadott minket, meg a haverja, aki még magyarul is tudott. Közben házigazdánk megkérdezte, vajon tudom-e, mivel foglalkozik. Én ösztönösen rávágtam, hogy strici. Láss csodát: majdnem eltaláltam. Egy online, peep show-chat-be dolgozott. Bele is kukkantottam, a chatelő csaj webcamen keresztül figyelte az eseményeket, majd terpeszbe elkezdett játszani egy vibrátorral. Éljen. Szép forgalmuk lehet, az már tuti. Közben hanyagoltuk a hölgyet, és néztünk System, NIN, Sklippnot klippet, hallgattunk mindenféle finom muzsikát. A System klippet még kétszer, mert Snownak nagyon tetszett, még ha koncertfelvétel is volt. Vagy éppen azért. "Why do they always set the port??!!" Ordibáltuk. Az angol csávónak tetszett (a haverja 65 volt, ő meg legalább 50..). Sebaj, ittunk még töményet..Az angolnak a leginkább a "House of the Rising sun" tetszett, hát ja, akkor még ő is fiatal volt.
Egy pillanatra feltűnt, hogy ketten-hárman neteznek, az irodában fellelhető gépeken. Nem rossz, nekem se kellett több, és rácuppantam a dologra. Közben Rhilen előkerült, és leerőszakolt a torkomon egy deci pájinkát, majd még egyet. A pia most ellentétesen hatott, ahelyett, hogy fellelkesültem volna, inkább letargiába taszított (lásd az előző blog-bejegyzést). Főleg a Kedves blogját, meg ld50 profilját bambultam. Közben Félix kitalálta, ki is vagyok ld50 chaten..Ügyes, okos, a legkisebb tapsifüles. Talán feltűnt neki, hogy folyamatosan malkávoztam és Rammsteineztem neki. "Ki lehet ez a barom, hogy ismer?" gondolhatta.
A búskomorság meg mittomén végeztével az egyik srác majdnem megütött, és úgy éreztem, hogy visszaütnék, de végül békésen megoldódott a dolog. Azért volt különösen furcsa, mert előtte egekig magasztalt, hogy hozok könyveket Rhilennek, amiket ő is elolvashat. Éljen. Nem lett szimpatikusabb a srác, annyi szent, még akkor is, ha részeg, vagy pityókás volt.
Rhilen közben el-eltűnt. Elvileg elment sétálni, gyakorlatilag aludt a parkban, és a barátnője cipelte egy darabon. Hát ja, vannak, akik nem bírják a piát..Illetve: senki nem bírja, legalábbis egy idő után semmiképp sem. Rhilen is összeivott megint mindent.
Majd el hozzájuk. Útközben összefutottunk egy másik társasággal, kik szintén egy házibuliból szabadultak. Snowval vagy fél órán oltogattuk őket. Annyira buták, de inkább részegek voltak, hogy észre se vették, hogy szívatjuk őket. Okoztak pár derűs percet. Majd irány kedves vendéglátónk kies hajléka, és aludtunk.
Ezer fokban, izzadtan ébredtem. Elsőként, szokás szerint. Rhilen anyukája már a konyhában sürgött, palacsintát csinált. Beszélgettem vele egy kicsit, majd vissza az alvós-zugba, olvasni. Egy novellával arrébb megint megpróbáltam aludni, egy kicsit sikerült. Valamivel később Snow felébredt, és elkezdtük szivatni Rhilent. Nem is bírta sokáig derék házigazdánk, és magához tért. Közben Val volt olyan angyal, hogy vonatot nézzen nekünk, meg taxit kerítsen később. Utána megmutatta a WoW-ot, ill. a karakterét. A fehérvári kollega nem győzte fitymálni a tört szerver hiányosságait. Szegény ember vízzel gőz, haver! Legalábbis a diák minden bizonnyal. Vagy mi. ´Oszt megnéztük Rhilen kariját is, mit ne mondjak, vajh ki hitte volna, hogy paladin? Megint.. Ebédre ettem vagy hat palit, Szeged messze van, ugye..Tagadhatatlan, hogy Rhilen anyukája (ez olyan Pités..) is elborzadt, amikor ecseteltem a villanytűzhelyes kalandot. Ő se tudna azon palit sütni. Akkor büszke vagyok, hogy nekem némi tanulás után ment! Na, húzzunk haza!
A vonatúton aludtam egy kicsit. Előttem egy öregebb rocker ült. Full feketében, Cd-t hallgatott. Én a Sportot nyálaztam. Hmm..Két ember..Ugyanazt a zenét szeretik..Csak más ruhát hordanak. Én full fehérben, ugyanis..Angyal és ördög, nemde? Nem. Én távolról sem vagyok égi. Hogy a haver az volt-e, fogalmam sincs. Kétlem.
Itthon ezer vendég. Gyorsan elkészítettem Szabolcs ajándékát, amit végül köszöntésnél nem találtam. Nagy égés volt, és a jókedvem alaposan elfújta. Jegyzem meg, ma sem találom. Ettem egy nagyot, hihetetlenül éhesnek és fáradtnak éreztem magam. Az is voltam.
11 órát aludtam egyhuzamban. Nekem 7-8 óra bőven elég, s ennél csak nagyon ritkán tudok többet aludni. Most sikerült.. Pár óra, és indulok Olaszországba. Nagyon várom már..
Álmodtam a Bosziról. Azt, hogy még mindig szerelmes belém, s összetöröm azzal, hogy elmagyarázom, hogyan is állunk. Borzalms volt, felébredvén majd a szívem szakadt meg. Remélem a nyaralás alatt még csak egy szomorkásabb fintort sem fogok látni tőle.
Ráadásul tucatszor hívom a kedvesem, egyszer sem veszi fel. Így állunk. Ma, kipihentebben, jóllakottabban, fagyival eltelve, várva. Várva, mit hoz a holnap. Nem arra gondolni, mi lehet ma. Hol vagy, Kedvesem?
***

Álom-kór..

A Boszi/Angyallány egy kihalt, kieső helyen várt. Egy metró végállomása tán? Mellettünk króm-ezüst csövek egy híd mellett. Rájövök, hogy ez az info-park soha be nem fejezett része, hogy vasszín az úr, és kihalt minden. Este van. Nincsenek csillagok, nincsen hold. Felhős az ég.
Ő formális ruhában, kosztümben jő. Már várok rá. Biztosan vizsgáról, vagy valami ügyvédi megbeszélésről jön. Bárhonnan is, valami komoly dolog lehetett. Az arca is komor, nem lehet érzelmet leolvasni róla. Összepréseli a száját, hideg a tekintete. De ez csak álca.
Jól ismerem, immáron vagy hat-hét éve. Ilyennek akar látszani, de valójában teljesen másmilyen. Nem tudom, milyen, nem tudom, mit akar elérni. Mert akar valamit, az biztos. Rég nem láttam, és azóta sok minden történt. Én hívtam. beszélni akartam vele. Meg akartam mondani neki, hogy ne haragudjon rám, hogy bocsásson meg. A múltért.
Köszön. Félig hideg hangon, nem bírja sokáig a maszkot tartani. Gyorsan, hadarva beszél, nem hagy szóhoz jutni. Málik a harag-méreg maszkja. Elmondja, hogy elege van,de ad még egy utolsó esélyt. Egy leges-legutolsót. Szinte kérlelve beszél.
Nekem meg kell bántanom.
Nekem meg kell sebeznem.
Jó előre begyakorolta, amit mondani akar. Látszik. Tettetett dühös. Lassan, nagyon lassan válaszolok.
Elmondom, hogy azért hívtam, mert el szeretnék mondani valamit. Valamit, amit már nagyon rég óta el akartam mondani. Már Firenze óta. Miközben mesélek, lassan kihuny a szeme. Nem érti. Nem tudja, miről beszélhetek. Majd, mikor lassan rájön, könnyek gyűlnek diószín, mély szemeibe.
Lassan ahoz a részhez érek, mikor beleszerettem. Természetesen én is begyakorolt szöveget mondok, és ő ezt tudja. A lassúságom, higgadtságom megrémiszti. Egyre riadtabb, soha nem gondolta volna, hogy ezt mondom neki. Nem akarja tudni, nem akar rájönni, de valahol mélyen tökéletesen tisztában van vele, hogy mire akarok kilyukadni.
Odaérek, hogy kiszerettem belőle. A távolság, és az egyedüllét, valamint a sorozatos kudarcok tették. Így volt, igaz volt, és ő meghasonul. A szíve nem hisz nekem, nem akar hinni nekem. Az agya, a tiszta női agy már érti. S emez kettő birokra kel, s harcolni kezd.
Firenzéhez érek. Nem értem magam sem, mit miért tettem. De most, most végre bocsánatot kérek tőle. Miközben beszélek, látom, hogy harca eldőlt. A szív nyert.
Grimaszba torzul az arca, és könnyek törnek elő belőle. Keserűség, az igazság igazságtalansága, a helyzet őrültsége.
Felkiált, hogy "Nem!". S mintha eme arculcsapás bénította volna meg, emez szót hajtogatja, sírva, szüntelen. "Nem". Ököllel a mellkasom püföli, s én önkéntlen is magamhoz ölelem. Egy ideig még csapkod, majd átölel. Zokog. Miattam zokog. Miatta zokog.
Összetörtem az álmait. Tövist döftem belé, holott csak a rózsát akartam adni. Ám könnyeket kapott. Sír, és minden könnycseppjével elvesz egy darabot a szívemből. Minden egyes hangjára lehunyom a szemem, s érzem, alig bírom már.
Undorodom magamtól, gyűlölöm a féreg-járta testet, amit hordok. legszívesebben karmokkal tépném fel a koponyám, s marnék az agyamba, hogy megbüntessem a viselőjét, amiért szétszakított egy annyira tiszta lényt, mint ő.
A világ legártalmatlanabb, legtisztább sugarát, mely kristálytiszta patakként csordogált a hegyoldal zöldjén. S most kátrány mocskolta, keserű pirula. Én tettem azzá.
Nem látja, hogy én is harcolok magammal. Nem lát már semmit, én vájtam ki szemeit. Mit tehetnék? Azért jöttem, hogy megöljem, ott belül. Azért jöttem, hogy elmondjam neki. Nincs hely. Idebent csak egy lehet, s az nem ő. Tudom, hogy így kell lennie, de ezzel megöltem őt, porba sújtottam, egy barátot, egy hajdani szerelmet. Egy..egy angyallányt. Én hívtam így, csak én. S most elveszem tőle a nevet.
Vajon lát még valaha is? Olyannak, mint azelőtt? Nem gyilkosának, hanem a kislovagnak, aki valóban vagyok?
Soha..tán..
Soha.
S emez végső igazságtalanság miatt futok én is, bele az ébredésbe, a kiútba, mert ezt..ezt a legroszabbat nem lehet ép ésszel kibírni, nem lehet elviselni. Nem vagyok hibás, ha hibáztam is, az régen volt, talán még Firenzébe. Utolsó ámításomnál. Soha nem gondoltam bele, neki milyen érzés lehet, mit tettem. Mit tettem..Édes Istenem, mit tettem..?
S most, akarva-akaratlanul bántom, bántok valakit, aki fontos nekem. Mert barátom. Olyan, akit szerelemmel szerettem, s mint ilyen, soha nem múlik el. Egyik sem.
Az álmom azért olyan különösen keserű, mert könnyedén, de még milyen könnyedén valósággá válhat. Azért ilyen keserű, mert akár a Kedvesemmel is megeshet, vagy megeshetett. Azért, mert nem tehetek róla, igazságtalan, beteg agy szülte vízió. Nem akarom.
Ma, vasárnap, négyszer hívtalak, s nem voltál otthon. Félek elmenni Olaszországba. Kellesz nekem. Mi lesz holnap?
Félelmetes, hogy egy álom miatt féljek. Márpedig félek, s ilyenkor ahoz fordulok, aki a legfontosabb. Mitől is rettegek? Miért fúrnám a fejem az öledbe, s karolnálak erősen? Kitől félek?
Az Angyallány/Boszi-tól? Korántsem. Miatta csak a szívem szakad meg. Magamtól félek, magamtól féltelek. Az élettől félek, az Élettől féltelek. Más ez a vasárnap. Már két napja nem láttalak. ...Vasárnap...
Bloody Sunday.