Thursday, June 30, 2005

"This is Rotterdam, or anywhere, anywhere alone"

Kaotikus egy ember vagyok, annyi szent. Pl.:tegnap. Volt, mikor kifejezetten szerettem a tömeget. Élveztem, hogy merre kell lépni, hogy kell átsiklani a zombik között, ilyesmik. Most meg inkább írtózom tőle. Főleg, ha harminc fok van. Az egy kicsit sok.
A tömegszeretetetm egy veszett tempójú délutánon ért a csúcsára. Krisznek mentünk vérfocit venni. Elmentünk az Oktogonhoz, a Trollbarlangba, hiszen az az egyetlen hivatalos Games Workshop bolt. Ott sajnálkozva közölték, hogy nincs, esetleg próbálkozzunk a Silverlandba. Bár ma már ne, mert fél óra múlva zár. Ma már ne? Ugyan..Sprint a városon keresztül. Gyorsan haditervet készítettünk, és usgyi!
Minden jármű jött, mákunk volt. De éppenhogy elértük őket, és a sprint az esti tömeggel szemben, lépcsőn..felejthetetlen volt. Tényleg, mint egy akadálypálya. Élveztük, marhára. És sikerült fél órán belül Silverlandba jutnunk, és Krisz keblére ölelhette az ő imádott vérfociját.
Tegnap meg..nem vérfociért, hanem végre-valahára cipőért mentünk. Hiszen Július van már lasan, és én még mindig a téli-őszi bőrcipőmet nyúzom. Úgyhogy hajrá! El is határoztam, hogy olyan lábbeli kell, mint amilyen Zephidnek van. Amolyan old-school vászoncipő. Fekete-fehér. Hááát..ez nehéz eset. Irány a Westend, ahol..sokan voltak. Nagyon sokan. Ráadásul az évek alatt sikerült megutálnom a plázákat/bevásárlóközpontokat. Dupla öröm..
Egy órányi keresés után találtunk valami hasonlót. De anyámmal nem lehet bírni, bemegy mindenhova, ahol cipőt lehet kapni, legyen az akár giccses márkabolt, vagy hegymászó-felszereléses. Ha bakancsot akarok, vagy karabínert, akkor tudom, hogy hova legközelebb.
Tehát egy óra múltán be egy deszkás shopba. Ott volt, de csak 43-as, vagy 46-os. Éljen. Egy még úgy-ahogy bejött, de kék volt a belseje. Jajj..kissé nehéz eset vagyok. Sebaj, mennyjünk tovább. Persze sehol nem láttunk semmit, ezért vissza a deszkás-store-ba, és megvettük a kékeset. Mára már egészen tetszik. Persze, amint kiléptünk a boltból, és megtettünk két lépést, az 1ik kirakatban ott vigyorgott a tisztán fekete-fehér darab. Utána el, az öcsémnek ventillátort nézni. Persze, az se volt, de azért lejártuk a lábunkat. Oké..át a Duna plázába.
Ott szintén ventillátor-lesben. Érdesek, nem volt. Úgy értem, nem olyat nem találtunk, amilyen kéne a Szabolcsnak, hanem SEMMILYEN nem volt. Végül is, ki akarna nyáron ventillátort venni? Aztán irány a közért (vagy minek hívják manapság), és venni..venni nagyon sok mindent..a kezem leszakadt, de megtaláltam! Vicissitude sok, vissza a végtagot a helyére, és irány haza..Ja, majd elfelejtettem, anya meghívott egy fagyira. Dupla öröm, hiszen hazatérés után fél órával irány a Kedves, és fagyi vele is. El tudnám így képzelni a napom, leszámítva a tömeget+acél monstrum-fogyasztói paradicsomot.
Milyen jól kitaláltam, hogy ma korán alszom! Egyrészt később értem haza, mintsem azt gondoltam volna (bár ennek örülök), és én hülye! Megint megnéztem a Last samurai-t, máramennyit még láthattam. Jajj. És elsőként értem haza! Ilyen se volt még. Anyám Tátrai koncerten, Szabi meg nőzött. Hehh, igaz, utánam ötperces időközönként befutott minden, úgynevezett családtagom. Halleluja! Halálfáradtan, éjféltájban ágybazuhanás
***
Reggel. Korán. Túl korán. Valaki..odakint..üti vas..sokat. Mintha..vaslemezt püfölne..kalapáccsal. Anyád!! Fél hétkor kell ezt?! Hol a sörétes..?? alvás vissza, abbahagyja..
fél nyolc..Mi van már megint? Madarak? Munkások, odakint? Kell itt ordibálni? Airstrike ready..
Fél tíz. Álmodtam egy nagy hülyeséget. Íme:
-Utazom Fehérvárra. A busz első tengelye megnyúlik, és törés-gyanús. Olyan, mintha egy lenkerekes autó lenne, ezért megállunk. Besétálok a suliba, ahol kiderül, hogy nincs tanítás, mert valami szünnap-ünneplés van. Aszterrel összefutok, és zenéket hallgatunk, valami ott talált magnón. Közben nézem a táskám, amiben mindenféle cucc van. Főleg kaják, CD-k, kártya, könyv,csipesz(?), bicska, PZS, meg minden..
Közben odajön hozzánk egy csomó arc, akikkel dumálunk. Pár csaj is, akiknek szerény mosollyal mondom, hogy, "bocsi, de késtél egy fél évet.:"..hehh. Aztán elhatároztuk, hogy elég volt, elmgyünk versenyre. Ott meg díjkiosztó volt, és nyertem a helyezésem miatt (nem is játszottunk..ki érti ezt?) egy mobiltelefont, amin volt tetris. Nem is akármilyen, egy chip-et kellett a telefon hátuljába bepattintani, és lehetett játszani. Kúl. Aztán kaptam még egy action-figure-t, valami kártyáról mintázva, meg egy díszdobozos deck-et, a la 10. kiadás teásdobozai. Éljen, hurrá, lehet felébredni. Ébredtem is.. Mentem is fürdeni+hajat mosni. Enni, SOKAT. Merthogy. Korog a gyomor, és tölteni kell. Nagyon. Most meg szomjas vagyok. Mostanában mindig szomjas vagyok..Lehet, hogy az embervér már nem elég?
HIK-a fene. Tudtam. Tudtam. Tudtam..Kilenc átkozott perc. Gruááá. Legalább Kolával fixáltuk a hétvégét, meg egy kis csere-bizniszt. Mire nem jó az MSN? Ja, régen szidtam, mint a bokrot, de annyira nem rossz. persze, az ICQ sokkal jobb. meg ismerem is. Valami skint le kéne már tölteni, emrt ez így nem pálya..
Szétesée rulz, de anniyra nem. merthogy, habár keresem elgurult végtagjaimat, jó kedvem van. Olyan bárgyún mosolygós. Esett is pár pillanatot az eső. Kedvem lett volna aláállni, széttárni a karjaim, és hagyni, hogy essen, és csak essen. A lég is egészen elviselhető. Mi lesz itt? A végén jól fogom magamat érezni?

Wednesday, June 29, 2005

"Do you think, they drop the bomb?"

Ma szándékosan nem néztem meg semmiféle blogot, mailt, chatet, mielőtt ezt gépelném. Valahogy nem vagyok kíváncsi azokra a burkolt, ill. kevésbé rejtett véleményekre velem kapcsolatban. Nem akarok semmilyen levelet, ami esetleg befolyásolna. Érthető? Korántsem.
Szeretem ismerni magam. Tudni, hogy mi miért zajlik le bennem. Ha fáj a térdem, akkor tudom, hogy a nem megfelelő súlyzógyakorlatok miatt, még a múltban. Amik miatt talán örökre szétcsesztem az ízületet. De annyira nem vészes, majd hatvan éves koromban az lesz, de az meg most kit érdekel? Vagy ha rossz a kedvem (most korántsem), akkor szeretem tudni, miért.
De ez csak az egyik fele. Jó tudni, hogy milyen tulajdonságokkal bírok, és hogy egyes helyzetekre miként reagálnék. Szerintem ismerem magam. Tudom, hogyan lehet zavarba hozni, mire kapom fel a vizet, satöbbi.
Ezért is tárom szét tanácstalanul a kezem, amikor valaki olyasminek értékel, ami nem vagyok. Ilyen volt pl.: a középiskolában, amikor az egyik kommunkációs gyakorlaton elemeztük 1mást. Egy olyan ember, akit kedveltem, és tiszteltem azt mondta, hogy "nem tudom magamat kifejezni". Nem értettem. Pedig igaza volt. Azt tudom, hogy gyakorta (szinte mindig) az agyam gyorsabban jár, mint a szám, s ezért nem mindig értik, mit akarok mondani. De hogy ne tudnám kifejezni magam? Ugyan, kérlek. Na persze, ezt leszámítva hibátlanul elemzett (mondom, hogy tisztelem érte).
Az ilyesmivel nem mindig tudok mit kezdeni. Emellett pedig szeretem ismerni a környezetemben lévő embereket. Nem csak a felszínes ismérveiket, hanem belsőbb motivációikat is. Miért ijedt meg Tsiga, mikor borotvahabba nyúlt? MIért volt dühös ő, mikor ez+az történt (ő=akárki). Szeretem tudni az ilyesmit. Pszihológusnak állni? Nem hiszem. Habár jópofa lenne, de nem titkokra vagyok kíváncsi, nem a legbelsőbb, testnedveken, és kémiai reakciókon alapuló, kisgyermekkorban történő tapasztalásokra vagyok kíváncsi. Hanem az emberre.
Van, hogy nagyon mellé lövök. Akkor jön a "jééé, én azt hittem.." effekt. Az elég kínos. Az is, amikor egy emberről, akiről azt hiszed, hogy már nagyjából ismered, valami egészen furcsa dolog derül ki. Pl.: G. Anita. Sejtettük, hogy nem jön ki egy rokonával, de amikor rá véltünk jönni, hogy igaziból mi van közöttük, köpni-nyelni nem tudtam. És onnantól egészen máshogy néztem rá (amíg meg nem szökött, és feltehetőleg, meg nem halt szegény). Vagy egy ember, akit ismerni akarsz, és ismerni vélsz. Amikor elkezd máshogy viselkedni, minden ok nélkül. Vagy csak nekem alakul ki egy ilyen balsejtelmem. Az se túl jó.
Szeretem ezt a világot, olyan..olyan..bonyolult. Ha nem az lenne, akkor végtelenül unatkoznék, nemde? Így annyi titok, és felfedeznivaló van benne. Ha valaki megkérdezné, hogy melyik korban akarnék élni, akkor habozás nélkül azt mondanám, hogy ma. Most. Viktóriánus kor? Ugyan, nem szeretnék betegségben, mocsok közt élni. Középkor? Ahol a várható élettartam 40 év, és szolga lennék, robotolhatnék egész nap? A nemesek élete sem volt fenékig tejfel ám! Inkább az őskor, akkor nem agyaltam volna ennyit (és nem érdekelt volna, hogy miért szédülök ma).

Tuesday, June 28, 2005

párbeszéd

Anya: Hova mész?
Balázska: ...őő..csajozni.
Anya: Hogy mondhatsz ilyet? Mond azt, hogy.."találkozom a kedvesemmel"
Balázska: Akkor...megyek nőzni!
Anya: ÁÁÁÁÁÁ

Okulásként, hogy én nem kivételezek senkivel. Idegek, fussatok!hehehe..

time is tickin´away

Image-shock.
Manapság bevillanó képekben merek csak gondolkodni, nehogy megőrüljek. Tegnap majdnem siekrült. Nem tudtam magammal mit kezdeni, járkáltam fel-alá. Idegeskedtem, kapkodtam. Örjítően meleg volt. Talán a sötét teszi, amibe a szobámat zártam. Talán a ventillátor katatonikus búgása. Van vagy 15 éves a kicsike, és a nagymamámtól kaptam. Pedig semmi okom panaszra. Illetve semmi racionális okom. Sőt, hiszen rájöttem, hogy miért kapnak el a rosszkedv-hullámok. Rájöttem, hogy miért vagyok ideges. Na jó, ez utóbbira nincs magyarázat. Csak mert. Mert ilyen kedvem van, és kész. Érdekes, hogy a rosszkedven, és az ingerültségnek nincs kapcsolódási pontja. Ettől leszek pszihó, nemde? Pedig jót ebédeltem is. AKKORA rántott csirkemellet kaptam a Tromos menzájába, hogy nem győztem szuszogni utána. Még finom is volt. Ami nem meglepő, mert eléggé drága, kivéve, ha menüt kér az ember. Ott meg mindig kitalálják, hogy mt nem szeretek. Diretk csinlják, ugye?
Este meg..csalódás a köbön.
Már hozzászoktam, hogy az eurosport megbízhatatlan. Főleg, ha K-1 ről van szó. Inkább az atlétika. Volt, hogy egy tornát nem tudtam végignézni, mert hirtelen, a döntő előtt(!!) elkapcsoltak egy másik műsorra. Köszönöm.
Tegnap a kedvencem, az isteni Alexej Ignashow bunyózott. A párizsi grand prix-n. Ráadásul elsőként. Nos, a mi Alexejünk fáslis lábbal vonult a szorítóba. Tudni kell, hogy muai thai világbajnok a drága, és a térde, illetve a rúgásai a legjobb fegyverei. Most nem rúgott, csak feltartót, és tűrte a combosokat. A végén a kommentátor elárulta, hogy annyira sérült volt, hogy állnia is fájt. De végigbunyózta a három menetet, és szoros pontozással kikapott. Erre természetesen elment a kedvem a noname arcoktól, és kikapcsoltam a tv-t, és aludtam.

Tegnap olyat álmodtam..sajnos el is vetem az eredeti ötletem, és kénytelen vagyok az álmom alapján mesélni augusztusban. Hihetetlen volt, és ha sikerül a kitalált hangulatot átadnom a játékosoknak..le fogják fosni a bokájukat a félelemtől:) Kivéve Kharon, ő valahogy mindig olyan tartózkodó. vagy csak nem mutatja. de most..Muhahaha! Végetek. Csak ennek is neki kéne állni végre. Mint a light-live-nak, vagy a szentendrei bagázsnak. Tényleg, miért nem emileznek már? Most akarnak független játékot, vagy nem? Én még tartom magam az ajánlatomhoz, de a türelmem véges.

Jééé, most, hogy elérhető közelségben van, mégha csak virtuálisan is, kezd jobb kedvem lenni. Mondom, hogy tudom, mi okozza a rosszkedv-hullámokat! Ja, és tűrhetetlen módon még semmi kép a pénteki partiról. Hmmpf! Kérek képeket. Legalább a videót a táncokról! Vagy valami. Üzengessek?
Argi-kérlek törd fel a hírlap honlapját, és olvass be a t. főmunkatársnak az rpg-s cikkért
Dru-tessék blogolni, többet kimozdulni otthonról. És elengedni önmagát, mert jobb, mint az öntépés.
Miriel- tessék blogolni, szintúgy. A táncról kíváncsi vagyok a véleményére
Zsombi-HAJRÁÁÁ!!
Ery-Boldog szülinapot, mégegyszer. És önfeledt torok-harapdálást.
Postás bácsi-igyekezz. Vigyázz rá.
Alyr- ha téged láttalak a HIK büféjében, akkor bocsánat, hogy nem köszöntem. Pedig jól meg is néztem az illetőt, hátha. De nem, vak vagyok, bocsánat.
Anyám-jó ötlet. remélem akadnak még hasonlók. Pééééénz...
Apám-Vissza Afrikába?? Nem akarnál egy-két millával megdobni? Vagy akármelyik barátomat? Ha megnyerném a lottót, akkor tuti, hogy szétosztanám a haverok között. nekem csak olyan 50 mill. kéne. Aztán kamatos-kamatokból ellennék.
Tsiga-tudod te, mit tetté velem? Valszeg fogalmad sincs. nem gond, már nem haragszom.
Boszi-éljél már egy kicsit!
HIK-a köszönés nem divat, azt látom. Se a bejáratnál, se a termekben. Eddig egy ember volt, aki rendsezresen visszaköszönt. Hol az illem? A ruhatáros bácsi még mindig nem kedvel..
Dru: nem tudod, ki a felelős a nyakamon lévő, karomgyanús sebhelyért?

Egy beszélgetés-foszlány, ami azóta se jelent meg sehol:

X1: Olyan jó, hogy mi a barátommal nem szoktunk szerepjátékokról beszélgetni!
X2: Miért, akkor miről beszélgettek?..
...
Tényleg, akkor miről is?:D

Monday, June 27, 2005

Domo arigato, Anjin san!

Miről is szól, egy bulis hétvége utáni vasárnap? Leginkább a sötét szobában való punnyadásról. Nincs mit tenni, unatkozol, gépelgetsz, tévézgetsz. Közben morfondírozol, folyamatosan. Tervezgeted a jövő hetedet, sajnálod magadat (mert azt muszáj). Néha eszel is, sőt, ha nagyon unatkozol, akkor azért eszel. Mert mondjuk izlik a kaja (spec. jelen esetben: majonézes krumpli+fasírt). Hallgatsz egy kis régen nem élvezett zenét (Metallica: re-load). Vagy mondjuk csinálsz néhány paklit. Unalmadban esetleg be is bugyizhatod őket, még a régieket is. Előásod szekrényed mélyéről a régi, koszos, elhasznált védőfóliákat, és bugyolálod a régimódi blokker-tzimisce paklid. Asztán rájössza tutira, egy egészen új koncepcióra, és összerakod, először fejben, majd valójában is. Ez annyira megtetszik, hogy gyorsan lejátszol egy partit, és rájössz, hogy alaposan beragadhat az egész, ha nem jön fel EGY lap. Sebaj, azért is mész majd Rackbe, hogy kipróbáld, és jól elcsesszék a kedvedet. Sebaj, lesz majd valahogy. Persze összedobsz egy kakafónia paklit is, hogy egy mosolyt kicsalj valakiből. Hehh, jó hely ez a HIK. Csak mindazt, amit elterveztem, hogy leírom, rokord sebességel felejteti. De azért akad még valami.

The last Samurai

Edward Zwick filmje. Igazándibol csak egy kicsit a filmről, a többit séróból. Szóval egy film, ahol nem Tom Cruise-zal van a baj. Igazándiból Tommy fiú kihozza magából a maximumot, ami se nem sok, se nem kevés. Láttuk már jobb szerepekben is (Lestat). De sebaj. Valójában nekem a rendezővel van bajom.
Giccses, amerikai film, Hálivúdi szuperprodukció, tömegfilm. Most mindent elmondtam róla. Sajnos, emiatt pont a lényeget nem tudja elmondani, mert az habos rózsaszín köntösben van. Kedvenc jelenetem, amikor Katszumoto és Nathan a cseresznyéskertben beszélgetnek életről-halálról. Istenem, micsoda közhely hegyek! Virágzó cseresznyéskert..Japán..szamurájok..bölcs keleti filozófia..a bukott hősök kesernyés noirsága..jajajajj. A belem kifordul. A néző nem is veszi észre, hogy elhangzik egy csodaszép haiku. Sajnos a legtöbbnek a végén sem esik le, hogy Katszumoto uolsó szavai a versének utolsó sora. Sebaj. Az is giccses, mint az egész film. Amit "mintha már láttam volna egyszer". Emlékszik rá valaki? Külhonból szakadt idegen, aki felveszi a szamurájok szokásait..barátja lesz egy daimjo..beleszeret egy egzotikus szépségbe. Jó ez az Anjin san..izé..Algren san. De legalább itt nincs valami "Sógun", ugye? Na, mindegy. Azt már meg sem említem, hogy Katszumotot ronin, ergo nem tartozik a császárnak hűséggel: Hisz ha nem volna az, akkor hol a tradícionális szamuráj-konty? Sehol. Watanabe színész úr ugyanis kopasz.
A kelet romantikája?
Sokkal többre becsülöm a Japán harcművészetet, mint a Kínait. A shaolin a befeléfordulást, a buddhista utat tanítja. Edzi a testet és a lelket, hogy elérjük a tökéletességet, sé az út végét, azaz a menyországot. Budhizmus, über. A Japán mást tanított. Az alázatot, a feláldozást és a becsületet. A tökéletességre való törekvés itt is megvan, de csak eszköz, és nem a cél. A cél ugyanis egy jó élet, és egy jobb halál. Nem misztifikálják túl a harcművészetet, igaz, a vallás itt is megvan. Főleg az Aikido-ban, az én stílusomban. Sokan kritizálják, miszerint az aikido "kontraharc", nem igazi bunyó, éles küzdelemben nem ér semmit. csak köríves mozgások vannak benne, nem tanít támadni (ütni, rúgni). Igaz, igaz. Ellenben öt évnyi tanulás után legyőz bárkit, kivéve thai, MMA, vagy ninjitsu harcost. A többit üti. Na, mindegy.
Mit jelentett szamurájnak lenni? Ha lefejtjük a mézes-mázos amerikai maszlagot, akkor szamurájnak lenni azt jelentette, hogy szabadon ölhetsz. Egy ilyen ember nemes volt, élet-halál korlátlan ura, és szolgája. Mert amíg ő is nyakazhatott, addig a gazdájának egyetlen szavába került, hogy nyiszálja fel a hasát. A középkori japán nem volt egy rendes hely. Gyakorlatilag nem volt év háború nélkül. A csoda az volt, hogy egyesek képesek voltak felülemelkedni a véres önkényuralmon, és művészetté emelni a gyilkolást. Annyira, hogy évek múltán már nem, mint pozícióelőnyként tekintettek a harcra, hanem valódi, belső versenyként. Magukkal versenyeztek. Ilyen a kendó is. Két páncélos ember egymással szemben, alig észrevehető mozgással. A kardjuk felső tíz centije mozog, egy helyet keresve. Mert ha megtalálja a tökéletes egyensúly pozícióját, akkor támad, és a másiknak esélye sincs védeni. Láttam, így van. Az ellenfél meg sem tud mozdulni, ha a tökéletes pontról támadnak.
A szamurájok elkezdtek iskolákat alapítani. Sajnos ez sokaknak megtetszett, és a köznapi pszihopata-hentes szamuráj is alapított iskolákat, és nagyon sok ilyen "tanár" létezett. sajnos így nehéz volt igazi művészeket találni. Miről ismerték fel egymást? Nem csak a kardhoz értettek, hanem verset írtak, festettek. Írni tudtak, ami azért Japánban nem egyszerű. A katanájuk nem fegyver volt, hanem több. A lelkük.
Ráadásul mindvégig szolgálatban álltak, ha az uruk úgy kívánta, hadba szálltak, vagy tanították a fiaikat. Emberek voltak, és a szó nem negatív értelmében. Habár pszihopata gyilkosok, egyben filozófusok, és tiszta lelkűek is. Nem azrét öltek, hogy hatalmukat fitogtassák, hanem mert muszáj volt. De nem félték a halált.
El is érkeztem a legfontosabbhoz. Szamuréjnak lenni egyenlő a halálra való készüléssel. Úgy éltek, hogy bármikor meghalhattak, és ezért minden napjuk az utolsó volt. Tehát úgy KELLETT élniük, hogy minden nap teljes legyen, szép legyen, hasznos legyen. Ezért állnak hozzám közelebb, mint a shaolin.
Ha meg kéne halnom, akkor meghalok, egy pillanat alatt. Sajnos természetesen volna mit bánnom. Főleg a hozzám közelebb lévő embereket sajnálom, mert az elmúlásommal bánatot okoznék nekik. Na, de mind1. És igen, van ez a cseresznyevirág, van a katana, van a jól kinéző páncél. Minden, ami a nyugatnak tetszhet, és tetszik, és átromantikázzák az egészet. Lásd: Sógun, vagy Last samurai. Hazugságokba bújtatott történelem. Aki kíváncsi az igazi szamurájokra, és szépirodalomra, az olvasson Muszasi könyveket. Igaz, egy kicsit zavaró a főhős lépten-nyomon felbukkanó nőügye, de azért még élvezhető. A "kelet Elfújta a Szele". Az biztos. De legalább reálisabb, mint a többi amerikai maszlag.
Sajnálom a Shaolint is. A harcművészetük látvány-sporttá nőtte ki magát, tisztelet a kivételnek. Sajnálom.

"Vóót fór láááv"

Ilyenkor nehéz, mit írni. Ugyanis ismét rendkívüli módon unatkozom. Elakadtam ToB-ben, és tulajdonképpen nem is akarom már csinálni. Legalábbis hétfőig semmiképp. nem végzetes elakadás, csak a Watcher´s Keep-x. szintje akadt meg a torkomon. Egy idióta és ostoba puzzle (van hat tányér, és három szín. Valamilyen kombináció folytán kinyílik az előtte lévő kapu. Semmi hint).
Ráadásul úgy kellett visszafognom magam, hogy ne írjak még a buliról. Hát jó, akkor nem fogok..legalábbis eddig nem is. De hát mit csináljak? A Baker könyvhöz most nagyon nincs hangulatom. Ráadásul már addig süllyedtem, hogy happy gótot hallgatok! Izé, na jó, most nem, de öt percel ezelőtt dühöngött a Girls Under Glass. Most inkább a tesóm válogatásába túrtam, amiben, nohát-nohát, Anathema mászik a képembe. Hát kellett ez nekem? Nem. De mind1. Mi lesz legközelebb (elárulom:Paradise Lost: Perfect Mask)
Na szóval. Kezdjük a legelején..

2005. 06. 24.

Délelőtt beosontam a HIK-be. Még korábban, hátha a Kedves beugrott az egyetemre munka előtt, és elcsíphetem, legalább virtuálisan. De nem. Cserébe volt Tina, Sonica, és Vir (kb. öt percig). Sikerült megtalálnom Rhilent és Snowt is. Ez utóbbival egy nagyon emelkedett hangulatú trécselést sikerült kierőszakolni. Idézek:
Snow_KF: Na, megyek szarni
Dreamer_KF: Egészségedre!
Snow_KF: Shitting in progress..
Dreamer_KF: ne add fel!
Snow_KF:s..
(tíz perc múlva)
Snow_KF:de jó volt!
Őőőő..és így tovább. De legalább megtudtam, hogy Argi nem tűnt el, csak átalakult WOW géppé, és éjjel-nappal gyilkolja a hordát. Eközben persze megtérítettük Tinát, aki röhögve fordult le a székről az RPG.hu webchat-jének emotikonjai láttán. Azok a szmájlik..Hehe. Onnantól csak értelmetlen üzeneteket küldött, csak hogy kipróbálhassa a kedvenc ikonjait (vége a Paradise Lost-nak, most Pain of Salvation hadakozik).
Addig marhultunk, míg Kharon_KF is beugrott. Na, csak kiderült róla, hogy vérbeli chat-nerd. MINDEN jobb ikont ismert, és használt. Szóval min. 98´óta jár az rpg-re kísérteni. De megjelenésével már két "KF" is volt, így megjelent pár rajongó, hogy kiszedje belőlünk a "titkot". Oké, megkapták. Haha. Eléggé szánalmas, hogy egy chatelésről írok itten. Hiába, remélem a nyaram ennél egy kicsit izgalmasabb lesz. Akár még dolgozni is elmehetnék.
Otthon csináltam egy rántottát, a gyümölcsleves előtt. Már a serpenyőbe volt a cucc (egy kis curryvel, hússal, sajttal), amikor észrevettem, hogy a legnagyobb serpenyőnket sikerült a tűzhelyre tenni. Nagy mutatvány volt, mindenesetre. Ja, egy tikkadt nyári napon kevés olyan dolog tud üdíteni, mint egy hideg meggyleves.
Délután értelmetlenül eltöltöttem egy kis időt a ToB-vel, aztán készülődtem az esti bulira. Eközben anyám azon morfondírozik, hogy vajon hol is aludjon a Zsombi. Ő Pepinó fiatalabb fia, aki előtt tehetséges úszó karrier áll. Igaz, lehetett volna fényesebb is, de.. Most ugrik be, hogy a dokikhoz fűződő viszonyom nem éppen fényes. Műhiba miatt már elvesztettem a Nagyapám, na és itt van Zsombi is.
Elesett deszkázás közben, asszem. Semmi gond, a dokik nem találtak semmi komolyat. Aztán kiderült, hogy a felkarjában megcsavarodott egy izom, hiába mondta, hogy fáj, nem figyeltek rá. Ki kellett szedni, pótolni máshonnan, egy törést is találtak közben..Csúcs. Szóval vagy egy évre kiesett. Ha akkor észreveszik a karját, akkor most sorra nyerné a korosztályos bajnokságokat. Most "csak" néhányat nyer, néhányat veszít. Ellenben pénteken külföldről jön egy versenyről, és nálunk alszik. Kinek a szobájában? Remélem nem az enyémben..Nem azért, mert smucig lennék, hanem mert szombaton hajnalban fogok hazajönni, és igazán kellemetlen lenne, mind neki, mind nekem. Na, sebaj, lesz ami lesz.
Négy körül felhívtam a kedvest, készítettünk haditervet, majd punnyadás, amíg el nem indultam.

Szóval a buli. Lássuk kronológiai sorrendben! Sikerült a fél nyolcas villamost elkapni, épp időben. Bár egy ideje kínosan ügyelek arra, hogy MINDENHOL időben ott legyek. Így mindig egy kicsit előbb odaérek. Na mind1. Útközben megtudtam, hogy a bulira tervezett táncok körül nincs minden rendben..pl.: az egyetlen helyszíni próbára a fele csapat ment el, a legtöbben késtek vagy fél órát, minimum (a buta arcom mögül figyelek ám!).
"Nők"-mondom, amire majdnem lekapja a fejem:) Hehe, de tényleg. Lehet benne valami..oké, szottyadt hímsoviniszta felem vissza, irány a Gyáripar. Ahova a tervezett időpont előtt öt perccel már ott voltunk. Természetesen a táncos kedvűek negyede volt csak ott. Sebaj! Volt még idejük befutni.
Sajnos Miriel maradt el a legtovább. Eléggé zaklatottan és feldúltan futott be. Már csak azért sem tudok rá neheztelni, mert sejtem, hogy mennyi energiát és lelkesedést feccölt bele a táncba. Nyílván nem azért nem volt ott, mert "jajj, most olyan kedvem van, hogy szabotálom azt, amiért hónapokig dolgoztam". Szegény, akkor nagyon megsajnáltam.
Eközben befutott Ery és kedves párja is. Ery, ezúton is szeretnék gratulálni a sikeres államvizsgához. Nem semmi, az már biztos! Valamint Boldog Születésnapot!! Egészen addig, míg jelen voltál akartam mondani, de valahogy sosem jutottam odáig.
Közben kapkodás és próbák jellemezték a várakozást. Szegényeknek volt negyed órájuk, hogy elpróbálják a két táncot. Ráadásul az egyik fellépés zenéje is elkallódott útközben. Lau megpróbálta orvosolni a helyzetet, én kínomban már nevettem. Remélem nem bántottam meg senkit. Ráadásul az első vendégek is lassan beérkeztek, akárcsak Bence. Ő volt az est házigazdája, aki szintén születésnapját ünnepelte.
Lassan megoldódik minden. Elindul a zene, mindenki megpróbál beszélgetni, de nem megy. A táncosoknak a fellépés jár az eszébe, vagy a zenétől nem hallani semmit. Jó ötletnek tűnt egy nyitott ablakhoz ülni, csak az volt a bibi, hogy pont ott voltak a hangfalak. Sebaj!
Dru és kedvese is befutott közben. Így hármasban, Ery, Z., és jómagam egész kellemesen elmarhultunk kínunkban. A padról V., Miriel párja közben majd leesett, mintha fáradt vagy enervált lett volna. Le is lépett, a táncot sem várta meg. Biztos meg volt neki is az oka rá, én ki nem hagytam volna.
Teli-múlik az idő, lassan 11, a "program" szerint indulnia kéne a műsornak. Egy kis késéssel (öt perc, őszintén meg voltam lepődve, hogy csak ennyi) el is indult a dolog.
Igen, hibáztak. Igen, volt, aki elrontotta. És csak azért vettem észre, mert már egyfajta változatát láttam videokazettán, és a próbákon is. A laikus néző semmi bakit nem vehetett észre. Szóval gratula, a Nightquest koreográfia kifogástalanul működött. Aztán jött a hastánc.
Mit is mondhatnék? Egyrészt a ruhák..Chris, ismét lengetem kalapom, ezekben a cuccokban mind nagyon szépek voltatok (kivéve egyvalakit, ő gyönyörű volt, ennél alább nem adom). Nos, ha nem tudtam volna, milyen kaotikus körülmények között próbáltatok, meg hogyan állt össze a csapat, akkor talán csak egy "kis" baki tűnt volna fel (Miriel ruhája rakoncátlankodott). Mindegy, mert még így is eléggé "dögösre" sikerült a dolog. Ha lett volna még egy nyugalmas (!) hetetek, amikor mindenki ráér! No, sebaj, szerintem nem utoljára láttam ezt a táncot, legalábbis én még elnézném egy darabig.
Majd jött a buli. Szokás szerint nehezen rázódtam bele. Egy ideig csak álldogáltam, fel-alá járkáltam, meg minden. Ittam egy kólát (köszönöm!), majd hajrá! Kis szépséghibája volt a helységnek a levegő hiánya. Az nem volt sok. Ráadásul a füst is eléggé fojtogató volt. Miért nem lehetne kitenni egy "no smoking" táblát? Kint is lehet pöfékelni, és legalább nem fulladunk meg! Így gyakorta kellett kiszabadulni, mert még élni szeretnék, és lélegezni, ha lehet.
Mindenesetre Bence egy bátor gyerek, amiért az elején le mert játszani egy bizonyos számot a Kill Bill-ből, és egy román fiúcsapattól is megpróbálkozott valamivel..De volt, amit még jobban fel is ismertem, pl.: 69 eyes, Tiamat (sajnos az elején) Diary of Dreames ( Kedvesem sprintelt is, mert kintről mentünk befelé, és ez kedvenc zenekara), satöbbi. Ittam egy hubit, és egy baracklöttyöt, elég volt.
Hajnalban..feljött a nap. Csiripeltek a madarak. Hidegebb lett. Kissé elfáradtam. Mint mindenki. Sajnos Félixen kívül addigra már mindenki elhúzott, Dru, Miriel, Eryék(ők már a táncok után). Szóval szinte utolsóként távoztunk fél ötkor. 5-re sikerült a Boráros-ra érni egy furcsa busszal (Tétény-busz), majd villamos/metró hazáig. Azaz majdnem. A jelek szerint kissé letepert a fáradtság, és arra eszméltem, hogy "A Gyöngyösi utca következik", ami pont eggyel több a kelleténél. Hajrá, túlmentem. Akkor plázánál leszállni, vissza.
Zsombi nem nálam aludt, éljen. Bedobtam a meggyleves maradékát, egy giant túró-rudit. Azzal csak kibírom, és nem ébredek egy óra múlva, hogy "de éhes vagyok". Aztán fürdő, lévén kissé megizzadtam, és különben is. Cigifüst is my arch-enemy. Majd besötétítettem. Tök jó, napvilágnál sejtelmes félhomályba és sötét-narancsszínbe öltözik a szobám. Este meg tök sötétbe. Az a jó. Akkor hat után sikerült végre-valahára szunyálni.

2005. 06. 25.

Egészen fél 11-ig. Köszönöm! Kedvem lett volna egy sörétessel lemenni, és a szomszéd házbeli építkezőkbe pumpálni mindazt, ami a vasba fér. Majd a halomba lőtt tetemeket benzinnel leönteni, és felgyújtani. Yesssssss.Gore! Blááááád! Menyjenek a fenébe, hogy szombat délelőtt is dolgoznak!

Thursday, June 23, 2005

Mivva

Web Griffin egy rossz író. Nem tud megújulni, nem tud semmi extrát felmutatni. Ez alapvetően nem lenne baj, hiszen könyvei témája az amerikai hadsereg, és a történelmi konfliktusok. De ennek az úrnak ez a kincsesbánya nem elég, ő képes elrontani az egészet. Hiába sikerült az első regénye..
Főleg a Második Világháborúról és a görög polgárháborúról. Az újdonság varázsa hatott, és az alapvetően realistán és igényesen ábrázolt konfliktusok. Bár már itt is zavaró volt a túlfűtött szexualitás (Lowel és Ilse kapcsolata), de még olvasható volt. Sőt, egy kicsit kockáztatok, nekem tetszett is. A második kötet..Hááát, márt itt is akadtak bajok. Addig volt jó, amíg tartott a Koreai háborúról szóló rész. Szintén igényesen megírt, realista, és részletes. Egy ideig. Onnantól már arról szólt a regény, hogy ki kivel, és milyen családi átkok, meg ilyenek. Jaaaaaaajj, kezdett az egész egy "Katonák közt"-é válni. Ugyanaz, mint a szappanoperában, csak egyenruhában. De a konfliktus még vitte a könyvet.
Jött a folytatás. Ami nem szólt semmiről! Abszolúte semmiről! Lowel dug egy szenátor feleségével..Phil Sheridan pilóta lesz..nem válik el..Ő meg azzal..Felter lesz James Bond..DE SEMMI! 600 oldalnyi szappanopera, szócséplés! Nem viszi a regényt a haderőreform, a légierőtől való elszakadás, és a harcászati helikopterek kifejlődése. Abszurdum.
A köv. regény..valami Fidel nyekereg az utolsó tíz oldalban, meg egy kudarcba fulladt partraszállás a Disznó-öbölben. Az utolsó tíz oldalon. De addig kinyírnak egy mellékszereplőt. Érdekes, mert ha Griffin beállít egy "majdnem-főszereplővel", aki szimpatikus, fiatal, kedves, és hős, akkor tuti, hogy meg fog halni. Most is meghalt (vagy az előzőben? Összefolynak ezek a szemetek).
Folyt köv. Utolsó esély Grifinnek, hogy a Vietnami háborúról értekezzen. Elcseszi. Természetesen. És megint beállít egy fiatal, hős, kedves szereplő, aki kinyúlik a végén. De itt legalább van valami kis akció, de nem az igazi. A regény végére a Vietnami háború még el sem kezdődik, csak valami gerilla warfeare. Na bumm. elolvasok mégegyet, azt kész. Pedig Griffin ír, és ír, és publikál. És híres, apám szereti. Bár ő Wilbour Smith-t is szereti, szóval azért nem meglepő. Én inkább maradok valami más szemétnél, mondjuk Bob Salvatore-nál. Ő sem jobb, de legalább fantasy, és sok a hent..Vagy fogom magam, és olvasok valami igényeset is. De ez most már ELÉÉÉÉG!
***
Amikor a legutóbb leszálltam a buszról fehérváron, a szél kifli, és zacskóstej szagát hozta felém. Aki egy ideig élt ezeken, az sosem felejti el az illatot. Néha gyűlöli, néha nem, de az agyába vésődik, örökre. Amikor az Elektromos Művek volt oly kedves, és nyári tábort tartott az ott dolgozók csemetéinek, akkor én is ott marhultam a Sporttelepen. Minden reggel, a torna+futás, foci után, tízórai gyanánt kaptunk egy zacskó tejet, meg egy kiflit. Volt, hogy kakaót, vagy kefírt, mindegy. Fontosak a szagok, meg az ízek. Fontos, hogy egy nap mi az első íz, amit érzel, az első illat. Hidd el, az egész napod meghatározza.

Zongorán kártya

2005. 06.22.

Szenvedek. Ellenben az előző napokkal, most csupán fizikálisan. Hihetetlen, hogy pár órányi Margit-sziget képes volt elűzni a napok óta tartó letargiát. Ellenben ott sok a növény. Sajnos köztük egy bizonyos fűfélével, amire a szervezetem allergén reakciót vált ki. Így most prüszkölök, fújom a nózim, és köhögök (biztos, ami biztos). Sokat. Sebaj, amíg a kedvem töretlen, addig nincs gond. Még akkor sem, hogy ha ezt a tűrhetetlen állapotot magam akartam szétzúzni, és megnéztem a Zongoristát.
Akkor vesézzük ki! A történet: A Második világháború egy indivídum szemén keresztül, aki történetesen egy lengyel zongoraművész. Az ő sorsát láthatjuk a háború kitörésétől, egészen a békeidőkig. A film négy részre osztható. Az elsőben a megszállást követő évek, a mű bevezetése, a szereplők bemutatása. A másodikban a gettót mutatja meg a rendező, s a zsidók ottani hányattatását. A következő negyedben Szpilman (a főszereplő) megszökik, és az ellenállók bújtatják. Míg végül, a záró részben, egyedül bujkál a szétbombázott Varsóban. Szóval, hogy is van ez?
Adrian Brody a főszereplő, aki talán a ma élő legnagyobb orrú színész. tehetséges egy kurafi, annyi szent! Habár az utolsó részig nem sokat mutat, csak meghatottan néz a családjára és megtörten bámul maga elé. Igaz, a legjobban fésült is. Eszméletlen, hogy a gettóban is úgy be van lőve a sérója, hogy mindennek ellenáll! Talán a rendezőnek is feltűnhetett, mert a toprongyos Szpilman már azért nem olyan jóképű. A szakálla egy kicsit mesterkélt, de legalább igazinak tűnik.
Ja, a rendező. Nagyrészt neki köszönhető, hogy van ereje a műnek. Nélküle Adrian Brody játszhat akármilyen jól, nem lett volna valami nagy szám. Mi is a neve? Valami Roman Polanski..Szóval nem véletlen a dolog.
A legjobb jelenet az, amikor a szökésben lévő zongorista majdnem elájul a segítőinél, és miután megkérdik mi a baj, ő csak annyit suttog, hogy "Kaphatnék egy szelet kenyeret?". Akkor nagyon jól játszik a szemével a színész. Így is eleget segítettek neki, nincs joga többet kérni. De az étel nélkül meghal, és meg kell alázkodnia a túlélésért.
Szép rész még a német tiszt-es jelenet is, amikor segít a lengyelnek. Egész végig azt hittem, hogy ez valami amerikai maszlag, de a végén kiírták, hogy ez+ez történt a szereplőkkel a háború után. lehet, hogy igaz történet? nem írták ki az elején, pedig szokták. Nyílván nem, de ezt az illúziót próbálja Polansky kelteni, már az elején is, amikor dokumentum-filmként tálalja a nyitást. Utána kéne néznem, bár annyira nem érdekel.
Szóval azt mondanám, hogy ez egy szép film. Persze, sokan ezt a szememre fogják vetni, de akkor is. Barátságról szól, és az emberi méltóságról. Látni kell. Néhol egy kicsit túlzottan amerikai, de nem zavaró. Azt hittem, hogy a végén meghal a főhős. Ha én rendezem, akkor biza´kinyúl! De szerencsére nem én rendeztem.
Sok ilyen témájú filmet láthattunk az elmúlt időben. Pl.: Sorstalanság. De itt van az örök sláger Schindler Bárká..oups, az a könyv, szóval Listája. A Sorstalanság ütött talán a leginkább, mert míg a Schindler végét Spielberg kegyetlenül elrontotta, addig a magyar film ott is tud ütni, mégpedig e legkeményebb gyomrosat. Koltai filmje az elején vérzik. Kronológiailag forgattak, és a főszereplő nem színész. Olyan a film nyitó részében, mintha a Barátok Köztből lépett volna elő. Dadog, és hát..amatőrebb nálam is, na. Mindegy, Marcell a végén fantasztikus, belejött rendesen.
A Zongorista jó film. Érdemes megnézni. Azt hittem, hogy egy kicsit jobban fogok küszködi a szomorúsággal (mint a Sorstalanság esetén), de nem. Talán a Fal, tegnap, kellően kikészített már. Ja, és most boldog vagyok, és heppí, és szánsájn. Csak a fejem ne fájna. A film végén, mikor feltápászkodtam, hogy kivegyem a DVD-t, akkor elkezdett fűrészelni, kegyetlenül. Ilyenkor hullámokban jön a fájdalom, nem valami kellemes..
De kit érdekel? Leadtam az indexem, kezdhetek mással törődni. Mondjuk az angollal, szakdogával, munkával, Kedvessel (Jajj, ezzel kellett volna kezdenem), klánnal, cipővel. Ja, meg ma kártyázok is ám! Legalább egy hónapja nem voltam Rackben. Viszek egy bitang erős decket, és egy kevésbé erőset. A kedvencemet..Leírom, mert büszke vagyok rá.
Én találtam ki a koncepciót, teljesen egyedül. Büszke is vagyok rá, bezony. A lényege: Olyan szetiták, akik jártasak a nekromancia tudományában. Ilyenek: Sutekh, Sarrasine, Dedefra, és Kahina. Ezek mellé beraktam még két Heshát (kell a vér), és egy kicsit is. Nos, a lényeg: Egymás után hozzuk le a Shambling Hordes nevű zombikat. Közben megpróbálunk egy Form of corruptiont is kirakni, vagy Temptationt. Ezek lényege, hogy bizonyos körülmények között elveszik az ellenfél vámpírját, mégpedig permanensen. Sajnos ehhez az ellenfél vampjánek ildomos kevés vérben lennie. Ja, és jó esetben egy Heidelberg és egy Khobar Towers is lekerül az asztalra.
Nomármost: A zombik neki tudnak menni bárkinek, és jól elpüfölhetik azt. Ha két-három ilyen szépség kint van+Ammam the Devourer bane mummy (szintén D-ben üt), akkor lehet a kiszemelt áldozatra egy Mark of Damnationt rakni. Ez +2 erőt ad bárkinek, és egy presst az ellen, akire rakjuk. Kell még valami? Egy fullos zombi hatot üt, egy press-szel. Jó, mi? Csak arra kell figyelnem, nehogy torporba üssem az áldozatot, és el tudjam venni. Aztán jöhet a köv. menet. Ja, ha megverik a zombit, akkor újból visszahozom azt is. Nekro, mire való, ha nem erre? Persze, sokféleképp meg lehet verni. Pl.: szavazások, ütöm-verem paklik, vagy S&B. Bár a szavazót még meg tudom fogni, akárcsak egy blokkert (Elder impersonation+call of the hungry dead mindig bejön..).
A sokmanőveres cucc viszont kinyír, bár a Mark of Damnation ad egy presst is. A lényeg, hogy okosan kell játszani vele. Mondjuk könnyen beragadhat. A leggyakoribb az volt, hogy nem húzok zombit. Eléggé kellemetlen: vagy sok akció a kezemben, és nulla stealth, és össze-vissza blokkolnak. Mindegy, én imádom a paklit. Egy csomó időbe telt, míg összeraktam, mert a lapok eléggé ritkák, pl.: hét Temptation, hat Form of Corruption eléggé húzós. Vagy a két Sutekh (extra ritka lap). De megvan, és tök jó. Nem über-tápos, de eléggé erős közép pakli. És még szórakoztató is. Imádom..
Ja, a bitang erős egy stealth szavazó. Három PTO, négy Banishment, SOK combat ends+egy kicsi obedience. Dominate, Presence, Obfuscate, meg egy kicsi Fortitude (Kiss of Ra képében). Csupa mocsokság. Ha beragad, akkor bleedelek egy nagyot, ha meg minden működik, akkor Voter Captivation, és KRC..Hüpp-hüpp, tuti, hogy nagyon kikapok. De sebaj, csak ne önnön hibámon kívül, vagy tisztes küzdelemben! Háhh!
***

Nos, nem. Úgy megvertek, kétszer is, hogy öröm volt nézni! Olyan simán kaptam ki, hogy csak na. Az első asztalon ( "baráti játék"-aha..) kb. hatszor bleedeltek rajtam stealthen, összesen vagy 10-et. Kösz! Egy kicsit már fogalmaim vannak az asztali játékról.. Másodszor meg kaptam a hátamba egy immortalos- direktbe ütlek paklit. Ráadásul nem volt igazi predatora, ergo kiépülhetett rendesen. Az volt a szép, hogy Arika 1általán kitalált a torporból. Na, sebaj. Ilyenkor egy kicsit rosszul érzem magam, de nem tart tovább a metrómegállóig. Csak jó játékok lettek volna, és a kártyapartnereim ne lettek volna ilyen..sötétek. Ehh, majd legközelebb. Ja, és ismerek egy közhelyes közmondást is a kártyáról.

De ettől jó kedvem lesz:
http://www.superdickery.com/ -Röhögőgörcs..

Nemek Harca

*_Bókok_**_ nöknek_*

Nézem és azon gondolkodom: kegyed tetszik-e már nekem vagy igyak még.
Hisz a szerelemben elsö látásra, vagy esetleg jöjjek késöbb?
Hol vásárolta ezeket a vékony, görbe harisnyákat?
Magácskának nagyon jól áll e frizura. Kopaszon el sem tudnám képzelni.
A fehérnemüje annyira friss! Szinte még ropog.
Kiskegyed olyan hajlékony. Vetne egy cigánykereket?
Mondja, a huga szimpatikus, vagy netalán önre hasonlít?
Ó, milyen jól mutat a díványon.
Ilyen lábakkal járjon inkább kézen.
Madam, a parfümje lenyügözü. Támadásra vagy önvédelemre használja?
A lábai... hogy is mondjam. Az egyik jobb, mint a másik.
Ó, maga egy angyal. Remélem szárnyak nélkül
Nem kislány. Ne értsen félre. Nem nézem butácskának. Ön valóban az.
Kisasszony, olyan bódító az illata. Mit ivott ma?

*_Bokok férfiaknak_*

Ön mellett olyan okosnak érzem magam.
És mi az a finomság, ami fennakadt a szakállán?
Nem is tudtam, hogy kapható piros zokni.
Az egész teste ilyen szörös, vagy csak az orra?
Maga rendes is meg szerény is. De nem ez a látszat.
Az ingét a hóna alatt direkt megnedvesítette?
A kezei olyan durvák. Biztos író?
Milyen intelligens ember benyomását kelti! Még sapkát is visel.
A második üveg italt is meg tudja inni?
Úgy néz rám, mintha máris meztelen lennék.
A hullámzó óceánt juttatja eszembe. Rosszul vagyok magától!
Olyan okos. A koponyája nem szorít?
Kellemes a társasága és biztonságban is érzem magam. Még sok pénze maradt?

+1 kvíz:
"Which literature classic are you?"

Virginia Woolf: Orlando. You are a challenge, for outer events, the outside world, the time etc. play no importance to you. Your focus is in writing, in gender issues, and inside your own head. Self-analysis and exploration of yourself as well as the outer world hold great importance to you.

Tuesday, June 21, 2005

Zuhanás

Irígylem az akasztott ember magányát. Csak lengedezik a szélben, néha eső veri. Varjak csípik húsát, de neki már nem fáj. Egyedül van, magában. Talán majd leveszik, ezzel minek törődjön? Hátrahagyta bűneit, nem fáj már feje. Irígylem. Egy nagy szoba sarkában ültem a földön. A térdemet felhúztam, és ráhajtottam a fejem. Zöld színű a szoba, nem az enyém. Mellettem egy könyv, benne egy kártya. Azt mutatja, hogy valamikor olvastam. Mikor hagytam abba? Talán valamikor az első refrénnél. Nem is emlékeztem rá, hogy mennyit jelent ez a szám. Nem is hallottam a zenét, csak lebegett az üres falak között. De akkor, amikor már "Mindent láttam", akkor letettem, s beleolvadtam a padlószőnyegbe. Nem akartam lenni. Csak feloldódni a refrén taktusaiba, és eggyé válni a sarokkal. A padló kemény volt, a fal meleg. Dühöng a forróság, s a lakásnak ez a leghidegebb része. A földön elszórt mappák, ruhák. Az ágy rendetlen.
Magamat tépem, mindhiába. Hirtelen tört rám, pedig régi ismerős, és napok óta kerülget. Nem tudom, miért. Nem értem, miért. A legrosszabb, hogy ha kérdezik, márpedig kérdezik, nem tudom elmondani.
Miért merengek el a távolba. Miért fürkészem a narancsszín-műanyag vízeséseket. Miért nem akarok emberek közé menni. S ha ott vagyok? Olvadt-viasz arcú emberek, akik beletörődtek a saját semmiségükbe. Mérgez a város. Hiába szeretnék életet látni, csak hanyag, törött tükrét látom. S a legszomorúbb az egészben, hogy én is csak egy ócska utánzat vagyok, az élet paródiája, a fény játéka. Bárkinek is legyek a tükörképe, remélem ő legalább jobban érzi magát.
Nem tudom, miért. Utálom a tehetetlenséget. Miként törjek ki, ha a mellkasomra térdelnek, s lenyomnak a földre? Ha bilincsbe vetnek, s így várják el, hogy írjak? Nem fogok, nem tudom, nem.
Van értelme? Olyan könyvet olvasni, amiben már előre tudom, hogy a legszimpatikusabb fickó úgyis meghal? Ha előre tudom a végét? Ha már befaltam 200 oldalt, és még SEMMI nem történt?
Olyan zenét hallgatni, ami szívfájdítóan a múltra emlékeztet? Akkor más ember voltam, tényleg. Ma csak röhögnék és szánakoznék az akkori magamon. S aztán jött A hiba, és megszületett a mai Balázs. Kellett nekem? Soha. Ilyen akartam lenni? Ezt nem tudom. Nincs más alternatíva, ilyenné kellett válnom. Ez van a csomagban. Nincs kedvem hozzá, de már sok olyan dolgot csináltam, amihez nincs kedvem.
De akkor mihez? Akasztottként lengeni az esőben? Néha igen, bár az életem, az életet mindennél jobban tisztelem, és igénylem. Azt hiszem, akarok élni, főleg most. De nem így. Nem akarok egyik pillanatról a másikra kútba esni, és zuhanni. Nagyon, nagyon zavaró. Egyensúlyt kell találnom. "Nagy a zűrzavar idebent". Még mindig. Ki kell takarítani, s akkor tisztán látok. De addig is, csak lengek az esőben, és várom a varjakat.
Jó étvágyat!

Monday, June 20, 2005

Kf szilveszter

Egyes rajongók emlékeztettek, hogy valamit kihagytam. Valamit elfelejtettem idebiggyeszteni. Ugyanis a legutóbbi KF-ről szóló bejegyzést úgy végeztem be, hogy folyt köv..És azóta nem folyt köv. No, lássuk akkor az árnyoldalt, amiből egyes sznobabb klántársak biza´ kimaradtak. Íme az infamous szilveszteri partik..

No.1

Hotel Terminus.. A portás bácsi aranyos volt, csak a diákomat kérte el, és bemehettem. Illetve jöhetett még Val, Snow, és Arg is. A helyszín: Rhilen lakrésze. Úgy invitált minket, hogy ugyan tölsük ott eme estét, mert hiszen valami buliféle lesz ott. Szokás szerint mindenki némi itallal (Amire emlékszem: Én hoztam győri tequillát, volt vodka, martini, bor, meg minden). Kezdetnek elkezdtünk kártyázni.. Akkor csapott le ránk a forgószél, a káosz eszenciája, alias Snowflake, aki attól a perctől kezdve átlényegült az anti-kártya avatarjává. Onnantól hacsak meglát egy ilyen papírfecnit, rombol, pusztít. De legalábbis átrendezi az asztalt (minimum!). Kösz, amúgy is vesztésre álltam. A két partiból elsőként kiesni.. De legalább megismerkedtem az NWN-nel, míg a többiek gyűrték egymást.
Miután a forgószél elvonult (értsd: abbahagytuk a zsugát), felfigyeltünk rá, hogy kilenc óra van, és mi még nem bontottuk meg az italkészletet. Ja, meg felderítést végeztünk, hogy a közelben van-e valamilyen helység, ahova beülhetünk, avagy sem. Valakivel (Argi v. Snow? nem emléxem) elmentünk bejárni a környéket, és találtunk is, egy már ismert kocsmát. Le is ültünk, amikor odaszólt az egyik pultoslányka, hogy "bocsi, de privát rendezvény van..". Köszi, jókor. Talán nem tűntünk fel.. Na mind1, vissza.
Ahol már fel volt bontva a vodka, és a gin is. Nosza, nekiveselkedtünk a Tequilának! Hoztam citromot is, só volt. Ahhoz képest, hogy gagyi magyar, egész jó! De innentől borult minden. Akárcsak Snow, aki egyik székről a másikra ugrált. Én kedvesen krúgtam az egyiket alóla, pont, mielőtt rálépett volna. Reflexből belémcsimpaszkodott, és úgy esett. El is szakította a pólómat, a cafka! No, sebaj. Odakint közben a folyósón tombolt a koleszos nép, de legalábbis mindenki a környező szobákból. Közben Rhilen eltűnt valamerre..Mi ropiztunk, iszogattunk. Val közölte, hogy éjfélkor el fog menni egy másik buliba. Na, erre eldugtuk a telefonját, bezártuk a szobát. A vége az lett, hogy maradt.. tehetett mást?
Rhilen előkerült. Állítólag végigjárta a folyósót, és parolázott mindenkivel, aki csak elékerült. Ez a "Mindenki" meg galád módon megkínálta mindazon, feltehetőleg alkoholos löttyel, amit a kezébe tartott. Mire deli hercegünk visszatért, alig állt a lábán, és láthatólag nem igazán fogta, merre is van.. Lehuppant az ágyra, és egészen furcsa fejeket vágott. Én egy tigrisbukfenccel felragadtam a szemetest, és azonnal az orra alá dugtam. Még épp időben. Pesze, a mi klántársunkat nem olyan fából faragták, fél óra múltán már kint ökörködött tovább..
Közben Argival csak kevertük a vodka-martinit, és James Bondot játszottunk. Snow elhúzott, Val is. Ez utóbbit elkapták a kinti srácok, és egy , Isten tudja honnan szerzett, bevásárlókocsiba rakták. Egy másik srác ölébe, s egy harmadik meg rájuk..Egy nagy lökés a folyósón, és.. Ja, legközelebb Rhilent láttam, frontálisan nekiment a kocsival a falnak..Reggel csodálkozott, hogy hol zúzta le a karját. Az értelmesebb részleg (Snow, Argi, és én) felfedezte, hogy a szomszédban bólét mernek. Az egy sunyi ital. Mindenféle gyümölcsből, kompótból, és fehérborból, no meg pezsgőből. Habkönnyűnek tűnik (több litert ittunk), pedig nem az. Aztán lementünk a dizsibe. Akkoriban már eléggé tisztult a nép, ezért az éppen akkori aktuális kedvenceket nyomták-mármint az ÉN kedvenceimet. Guano Apes, NW..Illetve, csak ezekre emlékszem. Argi végigülte a mi dance-ünket, és azt motyogta, hogy "olyan, mintha egy tábortűz körül indiántáncolnánk".. Elkezdtem (részegen) kérkedni az akrobatikai tudásommal (van olyan??), és cigánykerekeztem 1et. Rhilen fogta a kihívást, és ő is. Ő nagyobbat esett.
Odafent ropival dobálództunk (többek között), valamint lassan mindenki kifeküdt. Megszálltuk Rhilen gépét, és Sow egy röpke ideig CS-zett , majd én NWN-eztem, és túrtam a zenét. Közben mindenki elaludt..Odakint már hajnali öt volt. Úgyhogy gyorsan hazahúztam, kb. fél óra alatt, gyalog.. Majd alvás. Majd "reggel" hívom a bagázst, ők már takarítottak. Vissza egy kis kártyára.. Asszem..

No.2.

Erre már jobban emlékszem, tekintve, hogy két éve volt, és úton-útfélen meséltem már. Úgyhogy valószínűleg sokaknak lesz ismerős..Nem is hiába.
Szóval arra jutottunk, hogy jó volt a Terminusban. Meg kéne ismételni. De hol? Végül is, a fehérvári albérletre esett a választás. Egy kicsit necces volt, mert tudtam, hogy Kola és Kriszti harmadikán jönnek vissza, tehát másodikán emberi környezetet kell majd varázsolnom. De akkor kit érdekelt?
Elsőnek Argi futott be, kocsival. Hozott két üveg bort, egy üveg tequilát, egy fél marhát (legalább hat kiló sülthúst..), két üveg salátát, és egy kiló fasírtot...nem mondom, többször kellett fordulni, hogy felhordjuk a nyolcadikra. Én az egy üveg mexikói itallal, meg curacoe-val szolgáltam a közjót. Meg ugye a helységgel.
A vonatállomásra kiautóztunk, mert közben lassan befut Rhilen is, meg egy lökött haverja. Előzetesen azt mondta, hogy már ismerem, meg ő is KJF-es volt hajdanán. Nos, ő DT, aki TÉNYLEG KJF-es volt, láttam is párszor, mindenféle rosszhírű társaságban:). A vonatról már dalolva szálltak le, kezükben valami nagyon olcsó whisky (később kiderült, nagyon rossz is). Na, mondom, ez jól kezdődik..Vissza az albiba. akkor még olyan terveket szövögettünk, hogy majd sétálunk 1et a városban, meg benézünk ide+oda. Aha..
Akkor nosza! Nekiálltunk enni, Argi fasírtgolyócskáit. Közben borozgattunk, és én mixeltem egy curacoe+narancslé koktélt midnenkinek. Olyan szép zöld színe van. Többen meggyanusítottak, hogy ez volt a késöbbi bajok okozója. Visszautasítom! De.. A curacoe, és abor végeztével nekiálltunk kedvenc, sokat emlegetett mehikói piámnak. Mind a két üvegnet kitettük az asztalra, és farkasszemet néztünk vele..Aztán hajrá, rohaaam! Tíz óra volt ekkor.
Elsőként DT csinált érdekes dolgokat. Félig lehúnyt szemmel (második köt után) bambult, majd lekezdett csúszni lefelé..Le a székről. Éppen összekapta magát, mielőtt seggreült volna, de nem sokáig. "Nem bírommmma töményetőőő" mondta értelmesen. Aha, biztos. Aztán rohant a wc-re. Na bazz, takaríthatok. Aztán Argi kezdett furcsa dolgokat produkálni. Először is, két deciket töltött a tequilából, de főleg mellé. Aztán, miután mentettük, ami menthető, leroskadt, és folyamatosan vihogott. De több értelmes dologra nem futotta tőle ( fél 11). Viszont az első üveg kiürült. Ez tűrhetetlen, Rhilennel farkasszemet néztünk, és nekiláttunk ennek az újnak.
A következő dolog, amire emlékszem, hogy a klotyót elfoglalta Argi, szóval nekem maradt a fürdőszoba. Ott el is szundítottam egy darabig, de felébredtem, mert rohadt hideg volt a padló, ráadásul egy csomó ütődött odakint folyamatosan ordibált..Mintha azt, hogy "5-4-3-2-1, BUÉÉÉK!".. Aha, tehát éjfél van. No, akkor remegő lábakkal felkeltem, és körbenéztem. DT hortyogott a nagyszobában, Rhilen meg az ÉN ágyamban! Háhh, felháborító! Argi sehol. Akkor bevettem magam abba a helységbe, ahol ittunk. Ott undorító piaszag volt, meg fasírt-bűz. Kiszellőztettem, és lefeküdtem. A gond csak az volt, hogy az ágy kinyithatós, és így, becsukva, eléggé ferde volt. Azonnal elkezdtem szédülni, úgyhogy inkább kinyitottam az ágyat (hossssszas procedúra, mert az asztal útban volt, nem beszélve a székekről), és uzsgyi aludni.
Hajnalban betámolygott Rhilen, hogy körülnézzen, és azonnal lecsaptam a szobámra. Egy kicsit csúnyán nézett rám, mert, habár kiszellőzött a bulihelység, de azért annyira nem. Mindegy..
Másnap rehabilitáció, és kárfelmérés. Főleg az esztétikai érzékem sérült, vagy két óráig takarítottam. Egyedül. De a megmaradt kaja még mindig jó volt, bár olyan másnaposság uralkodott el rajtunk, hogy még! Bezzeg DT-n nem, az ő gyomra irigylésreméltó. Teljesen jól volt, semmi baja. Szemét, ő esett ki legelőször, legalább szenvedjen! Ja, a sokk: Rhilennel csaknem az egész üveget megittuk! Ketten! Abszolul rekord. Valószínű meg is halhattunk volna az alkoholmérgezéstől. De oda se neki! Hazafelé a vonaton eléggé morcos voltam, nem is emlékszem, miért. Pedig énekeltünk, dumáltunk, satöbbi. Ja, nem tudtunk leülni, és a klotyó mellett álltunk. Még hívtam Koláékat, hogy rend van (felmostam, töröltam, estébé), de a szagok azok sehogy sem akartak távozni. Bocs..
Ellenben, amikor legközelebb visszamentem (ötödike?) senki nem panaszkodott, sőtt! A fél marhát megköszönték, még mindig volt belőle, hetekig ettük (Végül Kola pörköltet csinált a maradékból..három hé utéán). Bár a saláták (lencse, kukorica) hamar elfogytak, olyan jók voltak. Gábor közben takarított: megitta a maradék tequilát, bort, mindent. Kivéve a Whisky, az annyira gáz volt, hogy még Kola sem nyúlt hozzá. Én egy kicsit tettem egy teába belőle, amikor bedáthásodtam. Nem segített, de legalább rossz volt. Gábor, miután elmeséltem, mit tettünk, azt mondta, hogy "olyanok vagytok, mint az általános iskolások. Jól berúgtok, azt annyi. Ebben mi a buli?" Mit ne mondjak, igaza van?..

Azért hozzá kell tennem, hogy egy évben egyszer, max. kétszer iszom, akkor is csak bulikban, és olyan társaságban. Ezt azért tartani lehet, meg különben is, az ez alatt történő események évek múltán is szállóigévé lesznek..

Hittel, Fallal

Három dolog van ezen a világon, ami teljesen őszintévé tesz. A fájdalom, a fáradtság, és a szerelem. Most úgy érzem, hogy mindhárom megvan bennem. Leginkább a legelső- menten széthasad a koponyám. Boldogok azok, akiknek nem fáj a fejük. Szegény Argi, ő tudja, miről beszélek. A mai napig nem tudják, hogy a migrén miért van, és hogyan lehet megszabadulni tőle.
Az egész családom fejfájós. Én miért ne lennék az? Gyakorlatilag minden negatív gént örököltem, ezt miért ne? Rossz a látásom, küzdök a bőrömmel, hajammal, fáj a fejem, néha derekam, térdem. Eddig minden olyan betegségre hajlamos voltam, amire a felmenőim. Valószínűleg ötven-hatvan évesen fogok meghalni, rákban. De ha így lesz, nevetve megyek a túlvilágra, s a tátott szájú lelkeknek az lesz az első mondatom, hogy "Nahát, ez jó móka volt!".

Utazunk. A koponyám körül. Mostanában gyakorta kerülget az "én" kérdése. Neeem, szeretem azt hinni, hogy tudom, ki vagyok. Ez biztos pont, ebből nem engedek. Csak azt nem tudom, hogy ez mit jelent. Csupán apró elektromos kisülések vagyunk, egy lüktető, szürke, kocsonyás szervben? Egész jól hangzik. Ha többek, azt úgyse fogja soha senki bebizonyítani. Legyünk inkább puszta energia? Lélek, ha egyáltalán létezik ilyen? Csak biokémikus reakciók.. Az emberek hajlamosak nem elfogadni önnön kicsinységük, s talán ezért találtak ki maguknak vallást, tudományt. Ne, ne tessék félreérteni. Minden tiszteletem azoké, akik mernek hinni valamiben. Sőt, valójában irigylem őket. Bennük nincsenek ilyen kételyek, mint bennem. Tisztelem őket a döntésükért, s nem tartom őket semmivel sem kevesebbnek, mint magamat. Miért tenném? Hinni csodálatos dolog.
Hinni abban, amit nem tapasztaltunk, nem láttunk, és nem is fogunk, soha (legalábbis, ha a saját rációmon belül mozgok, akkor nem). Istenben Allahban, Buddhában, az Ősökben, Odinban. De ha jobban belegondolok, akkor nem is kell szakrális területre tévednem, ha olyan dolgokat keresek, amik nem észlelhetőek. Mennyien vagyunk, akik láttunk már DNS-t? Mégis elhisszük, hogy létezik. Nem más, nem. Hiszen láttunk képet a dezoxiribóz-nuklein-savról. Ez a tudomány feszülete, az ő megváltójukkal. Ugyanolyan ikon, mint egy szakrális. Látjuk, és mégis hiszünk benne, pedig soha nem tapasztalhattuk meg, mi is az.. Túl pici? Ugyan. Láttunk már képet a Tejút-rendszerről. Mégis, láttuk-e valaha is? Fel tudjuk fogni szédítő mélységét, roppant nagyságát? Soha. Mégis elhisszük, hogy létezik.
Vagy itt van Pápua Újguinea. Van egy ilyen ország, mutatja a térkép. Elhiszem-e, hogy tényleg van? Miért ne? De a kedvenc példám:
Létezik egy faj, amely csak pár percig él. ekkor, milliárd ilyen állatka lepi el a víz felszínét, vagy csodás táncot lejt felette. Évekig fejlődnek, csupán azért a pár másodpercért. Vajon létezik a Tiszavirág? Soha nem láttam egyet sem. De létezik.
Így mi jogunk van arra, hogy kimondjuk: "Isten halott!". Nietzsche szerint az Isten-fogalmát az emberek azért találták ki, hogy leplezzék tökéletlenségüket, s gyengeségüket. Majd az Emberfeletti ember, mely tökéletessége folytán emelkedik felénk, eltörli az isteni lényeget, mert neki nem lesz hibája.
Ez baromság. Nem csoda, hogy a hírneves filozófus, miután megírta élete fő művét, nem sokra rá diliházba került. Majd meghalt. Kedves Nietzsche, vajon hitted volna, hogy hamarosan olyan gépeket építünk, amik nem lesznek nagyobbak egy molekulánál? Kötve hiszem, de mégis tudom, hogy létezik. Hol van a te Emberfeletti embered? Soha nem fog eljönni. A többiek, azaz mi, szeretünk álmodni. Szeretünk hinni. Így amint eljön, megkövezzük, mártíromságra ítéljük, majd szentet varázsolunk belőle is, mármint a halála után. Mert mifelénk így szokás. Vannak, kik hiszik, hogy egy ember azt mondta, hogy kivételesen ne így tegyünk, s az egymás irtogatása helyett inkább szeressük egymást. Na, őt is felszögelték két fadarabra. Kedves Nietzsche, köszönjük téziseit, majd később visszahívjuk. Következő?

Köszönöm. Öt perc alatt írtam egy 20-órás óravázlatot, két órás szemináriumokra lebontva. Középfokú felkészítő- "C". Azt hiszem, nem most kellett volna, de ez egy kicsit komolyabb, mint amit Zsuzsinak készítettem. Teszem mindezt azért, mert most pénzt kapok érte, nem csokit. Ha valamit csinálok, akkor szeretem azt jól csinálni. Úgyhogy, kedves Galek, próba-szerencse! Ja, ha akar valaki angolt tanulni, akkor sikítson.
(Bujtatott? reklám vége)

2005. 06. 17.

Vettem egy virslis kroaszont (vajon így írják?). Ez az első kaja, amivel teszteltem a HIK büféjét. Nos, akkor az első szintfelmérőn megbukott, ugyanis nem volt virsli a kifliben. De attól még finom volt, csak olyan, mintha levegőt ettem volna. Hol a hús? Na, köszönöm. Időközben befutott gillz is, feledtetve a félresikerült ebédet.
De azért volt értelme annak is, hogy van net a HIK-ben. Végre elkezdtem írogatni a live-ot, megcsináltam az óravázlatot, és megtalált Rhilen MSN-en. Hehe, még mindig állítom, hogy nem jobb, mint az ICQ, de azért elmegy. meg ami Microsoft (értsd: Mikroszaft), az csak rossz lehet, legalábbis az informatikus haverjaim ezt döngölték a kobakomba. érdekes, ez is olyan, mint a tamagocsi. A fő funkciója emellett, sok apró bizbaszt tud, ami tök fölösleges, de legalább jól néz ki. Ja, és felháborító! Nem ismeri a webcset parancsait! Így tök jól nézhetett ki, a pl.: :gonoszlol: parancs, holott nem is rötyögött semmi.. Jajjj, kezdek szétesni..
Természetesen Gillzre fogtam, hogy menni kell. Tulajdonképpen ez igaz is, hiszen ő mondta, hogy "nincs kedve már internetelni". Úgyhogy nyomás el. De legalább Rhilen elárulta, hogy kell Viconiát megmenteni. Ej, beleestem a kalandorok legfőbb hibájába, nem néztem alaposabban körül. C-c-c. de legalább megvan a megoldás. Emlékszem, anno a DotT-ban milyen katarzist okozott, amikor egy jó hónapos elakadás után jöttem rá egy bugyuta fejtörő megoldására. NA az volt az a játék, amit majdnem teljesen magamtól vittem végig. Azért "majdnem", mert pontosan kétszer segítséget kellett hívnom Levist személyében, akinek megvolt a teljes végigjátszás. Egy-egy ilyen több hetes elakadást követően nem bírtam, és kipuskáztam a rejtélyre a megoldást. De azért ez nem nagy bűn, ugye? Végül is, mondhatnám ÉN oldottam meg, vittem végig. Különben is, idővel mindenre rájövünk. Ezt bizonyította az albis játékoskodások is. Akkor is úgy véltük egy-egy probléma láttán, hogy ennyi, vége. Majd reggel felébredve tök egyszerűen megoldottuk. Hehh, boldog tudatlanság.
Délután/este megpróbáltam megtéríteni az asszonyt a vámpírkártyára. Nem hinném, hogy sikerült volna..Talán túl nehéz paklit adtam neki (stealth szavazó, némi turpissággal). Tényleg ilyen nehéz volna? Már három-négy éve játszom ezt a szart, nekem teljesen természetes, hogy a lap típusának jele a felső sarokban van, a diszciplína ikonja középen, míg a költség lent. Meg hogy a stealth+intercept az nem fázis..meg mittomén. Emlékszem mennyit bénáztunk, amikor Kharon tanított minket. Mennyit is? Sokat.. De természetesen nyílt lapokkal játszottunk, és természetesen megvert. Illetve megvertem magam. Egy Kiss of Ra ledöntötte Lambachot, akit Marish diabozott. Tényleg. Sok a szabály, lehetőség, laptípus, fázis. A Magic ennél ezerszer könnyebb. De hát ezért is szeretem a V:tES-t. Mert nehéz, de legalább jó.
Na, meg összefutottunk az öcsémmel is. Egész nap pecázott Újpesten, majd gondolt egyet, és lebicajozott Albertfalvára (Közben zene, mi szól itten: Nirvana: In Bloom). Majd haza..Ez kb. hatvan kilométer, úgy délután-esti programnak ideális. Nem baj, növésben van a gyerek.

2005. 07. 18.

Unalmas semmittevés. Elhatároztam, még péntek reggel, hogy ma végigviszem a BG2-t. Nem csinálok semmit, csak ülök a gép előtt, és egyhuzamban ledarálom Irenicust, Bodhit, és mindenkit, aki az utamba akad. Nos, jelentem alásan: sikerült. Elpazaroltam egy egész napot erre a játékra. tavaly ilyenkor pont ugyanezt csináltam. Akkor szinte az egész nyaram ráment, de legalábbis egy hónapom, hogy az elejétől a végéig széthenteljen a Kardpartot.
Nos, most nem. Illetve, de ma mindenképp, ráadásul szándékomban áll a ToB-t is megcsinálni paladinnal. Ezzel a paladinnal. Szóval Sir Percival, hányadtatásaid nem értek véget. De legalább tudom, mi lesz a vége. Ja, és a mostani partim is sokkal erősebb, mint a harcossal volt. Anomen, Viconia, Sarevok (már), Imoen, Nalia erős egy trupp. Na, mindegy, nem vagyok geek... nem vagyok geek...nem va..
Nem is emlékszem, hogy anya mikor készített olyan sütit, ami szar lett volna. Na, ma sikerült. Valami túrós-cuccot akart csinálni, de nem jött össze. Egyrészt megszalonnásodott (ezt mondta..), és teljesen ízetlen lett. Ráadásul az ember egészségére sincs teljesen jó hatással..És erre pazarolta a maradék rumos meggyet? Sírok mindjárt. Inkább tette volna elém, megettem volna kanállal.
Ja, és a macedónokat is ledaráltuk kézilabdában. Szegények..Komolyan, már sajnáltam őket. Odakint három góllal nyertünk, joggal várhattunk tehát egy gálameccset itthon. Ugyanis külföldön játszi könnyedséggel, félgőzzel nyertünk (zene: Moby: Extreme Ways). Itthon meg..nem is tudom, mi lett a hivatalos végeredmény, csak azt, hogy 13 gólos vezetésnél kapcsoltam ki a TV-t. A vendégek kapitánya állítólag már mindent megnyert, kezdve olimpiától a világkupáig. Edzőként is sikeres volt. De most valami irtózatos pofont kapott... Őszinte részvétem. De azért gratula a fiúknak, a vége felé már egy élvonalbeli, oszlopos kerettag sem volt a pályán, csupa bizonyítási vágytól fűtött játékost küldött ki Skaliczky (és ezt így írják?).
Szóval a mai nap mérlege: Egy hulla Sarevok, egy porba gyalázott macedón válogatott, és egy döglött süti. Értelmes volt annak, hogy felkeltem? Nem sok. Ehelyett mondjuk több értelme lett volna, hogy mondjuk elmegyek megnézni a Galaxis Útikalauzt. Vagy bármi.

2005. 07. 19.

Nekiállok folytatni a blogot. Tegnap már körmöltem a hitről. Most spec. 11 óra van. tegnap tesóm este bulizott (értsd: ivott, mint a gödény, és most szinte hulla), és még nem is láttam. ellenben anyám elhúzott kertészkedni legjobb barátnőjéhez, aki egyedül él, valahol Óbudán. Tehát magamban gépelgetek itten (zene: Apocalyptica). Reggel abban a hitben voltam, hogy ma az HBO-n a Last Samurai című Tom Cruise macsós film lesz, de nem. Inkább a gagyi Magyar Vándor. Csalódás, bizony. Milyen szomorú az élet, salalala (trade mark by gillz).
Különben is, megígértem, hogy leírom a KF szilveszteri menetelését. Majd hétfőn. Most aludni volna kedvem. Érdekes, mikor nincs? Hétfőn korán kelünk, meg írnunk kell ezt-azt. Remélem Rétfalvy tanárnő bent lesz, és ad autogrammot..Ha nem, akkor sikítok, és megetetetem egy vadvízi cápával. Vagy bivalyhallal. Az talán még veszélyesebb. De addig is, menetelek tovább az istenné válás göröngyös útján, persze, csak BG2-ToB-ban. Jajjj, váltott a zene, most szintén cselló, de Nothing else matters. Ezt inkább ne. Csak most ne.
***

Délután, még jóval Forma-1 előtt, megnéztem a második kedvenc filmemet. Micsoda beteg ember az, akinek a Wall a kedvenc filmje..Hehh. Ez az egyetlen olyan mozgókép, aminek alig várom a végét. Ugyan csak pár másodperc az egész (valójában asszam másfél óra), és jó, ha vége van. Annyira sokkoló, megrázó, hogy élvezem, ha befejeződik. Az emberi leépülés, a törékeny pszihé ilyen remek ábrázolása ritkaságszámba megy.
Csak aza gond, hogy eléggé le tudja törni a kedvemet. Mondhatni, marhára befordulok. Na oké, nem leszek Pinky, nem fogom leborotválni a szemöldököm a kettétört pengével, és nem fogom lemetélni a mellkasomat sem. Különben sem állna jól. Na meg végkép nem fog a gyerekkori énem előjönni a megzápult felnőtt(ebb) énem helyett. Különben is, nekem nincs is gyermekkori személyiségem, illetve csak az van. A felnőttkori hiányzik? Bááááá..de az biztos, hogy nem fogok diktátorkodni. Azt majd a Heinrich..
Jajj, felszabadító, hogy vége! Annyira zseniális mestermű, hogy nem győzök áradozni nagyságáról. A brilliáns részletekről, és a betegségéről. Waters tuti beteg ember volt. Ja, egyes meg nem erősített hírek szerint Gilmoure mégis engedett, és lehet, hogy tartanak nyáron egy exkluzív, egyszeri koncertet..Nagy csalódás lenne, ha így tennének.
Huhh, mennyire kevesebb a Ghost Love Score(merthogy most ez megy itten, a fülesbe), most, a film+zene után. Jó-jó, más műfaj, más kor. Más mondanivaló. De mégis..

Thursday, June 16, 2005

Sweet child of mine

A semmiben is történhetnek érdekes dolgok.. Például ha valaki megkérdezné, hogy "mi volt tegnap?" Akkor rávágnám, hogy "áh, ne is kérdezd, nem történt semmi érdemleges.:".. pedig történt.
Például, hála Bob-nak, ismét nyomom keményen a BG-2t. Bár lassan a végére érek. Mindenesetre, leírhatatlan volt a káröröm, amikor kinyírhattam Salvatore egész bagázsát. A csata: Team 1: Parcifal (17 paladin, Carsomyrral a kezében), Minsc (16 Ranger, Berzekrer, Lillacor), Sir Annomen (6 fighter asszem, de 22cleric..:)), Viconia (20 cleric), Nalia (17 mage), Immoen (x thief, 14 mage)..Team 2: Bruenor, Wulfgar, Cattie-Brie, Regis, Drizzt, Guen..
C-c-c..srácok, elkélt volna egy Harpell..nem tudtak mit kezdeni az x elementállal, nem is beszélve ammoen idézett angyaláról (summon Deva). A "Két Kard" után nagy elégtétel volt ez.. Bár meg kell mondanom, hogy Cattie-Brie nyila nem is olyan táp, egyedüld Drizzt cuccai a kemények, főleg Csillám. Bossssszúú.

Játék közben megzavart anyám. Levist anyukája hívta fel, és trécselhettek egy-két órát. Anya kikotyogta, hogy épül-szépül a lakásom, csak hát a bútorravalót majd úgy kell összekaparni. Emese erre gyorsan közbevág, miszerint nekik van egy csomó, jó állapotban lévő cuccok talonban. Ne vegyek semmit, használjam azokat, szívesen odaadja. Nos, ő olyasvalaki, akitől el is merem fogadni. Ráadásul a hölgynek igencsak jó érzéke van a lakberendezéshez, meg még sokmindenhez. Maradtak bútorok Délegyházáról..Memorííííííz button on.
***
Levist a legrégebbi barátom. Mikor a házba költöztünk ismertem meg, ami 15 évvel ezelőtt volt. Ráadásul szomszéd is, egy évvel idősebb nálam..Hehh, 1ütt nőttünk fel. Volt nekik egy nyaralójuk Délegyházán. Ez egy kis település, egy bányató mellett. Évekig jártunk ki nyaralgatni, ökörködni, pihenni. Számtalan emlékem kötődik ahhoz a helyhez.
Levist apukája nagy horgász. Hajnalban kelt, és ment ki a "legtutibb" helyekre. Egyszer, mi is felkeltünk, már nem is emlékszem, miért. De láthattam a csalit. Egy halkonzerv volt. Orosz. És nem túlzok, 28 éve lejárt a szavatossága.. EGY OROSZ KONZERVNEK! Amiket a végtelenségnek csinálnak! Csoda, hogy a fémen keresztül is éreztük, micsoda bűze van? Levist apukája szerint erre biztosan harapni fognak. Hogy így volt-e, arra sajnos nem emlékszem.
Szerepjátékoztunk is. Akkoriban még a "Harc és varázslat" nevű, magyar kiadású "ős" szerepjátékkal. Sajnos örökké bánni fogom azt a napot, amikor, pusztán szórakozásból, kinyírtam Levist húgát az egyik mesében. El is vettem örökre a kedvét a dologtól, máig sajnálom a dolgot. Bocsánat!
Volt egy, nemi betegségekről szóló könyvük arrafelé. A leggusztustalanabb könyv a világon. Levist szülei vették kicsiny fiúknak, "felilágosító" célzattal. Persze, a könyv ezer midnenről szólt még, de minket ez a rész érdekelt (miért??!). Főleg ebéd előtt, hangosan felolvasva a legfincsibb váladékokról és gombákról szóló részt- a szülők örökre megbánták, hogy beruháztak arra a vacakra. Mi meg nagyokat vihogtunk.
Pecázás..Akkor jó mókának tűnt. A legolcsóbb, gyakorlatilag egy damilköteg-szerű pecaizével. Fogtunk Levist apukájának csalikat. Kis sneci került csak a horog végére, elég ritkán. Meg volt hálónk is, biza! Egyszer arra merészkedett egy macska, onnantól neki horgásztunk. Jól is lakhatott a dög, mert attól kezdve csak úgy jött a sok kapás! De vadásztunk békára is..
Meg persze fürödtünk. Jó sokat. Sajnos a nyilvános strand pár év múltán fizetős lett, és nudista. Kivétel nélkül csak ötvenen túli öreg hölgyekkel. Az még 12 évesen sem volt szórakoztató. Egy kcisit olyan érzésem van, mintha a saját kis Tüskeváram lett volna Délegyháza. Oké, nem volt sás, mag nádas (sok), meg tó volt, de mégis. Egy idő után, amikor jól ment a bolt, átépítették az egészet, és egy csodálatos házat húztak fel a telekre. Vadi új bútorokkal. ha arra gondolt, akkor örömmel fogadok el mindenfélét. De ágyat azt veszek. Arról nem teszek le, egy kovácsoltvas-ágy kell nekem!
***
memoríz switch turned off

Délután..ballagás! Rémálom Óbudán! Utálom az ilyen hivatalos, iskolai procedúrákat. Szegény Bence unokatestvérem, most járta ki a nyolcadikat. Nem akartam azzal szomorítani, hogy "ennél már csak rosszabb lesz".
Megérkezünk 15:15-re. Ekkor kapjuk a hírt, hogy csak négytől kezdődik a ceremónia. Én, alkalomhoz illően hosszú, fehér nadrágban és fekete (rövid ujjú) ingben. Tesómon rövidgatya..Ő volt az okosabb. Ugyanis tűző napon, 30 fokban..Illetve. Annak ellenére, hogy kánikula volt, gyűltek a felhők. Jó, várunk már egy órája a folyósón (melegebb, mint kint), és semmi. Aztán elindulnak a gyerekek. Virág kézbe, tünés ki az udvarra.
Ennek a sulinak két részre volt osztva az udvara. Az egyik félben a szokásos foci/kosár torna-cucc, a másikban meg egy római romos falakra hasonlító rész. Tele ilyen kőfalakkal. Roppant kíváncsi lettem, hogy vajon a szünetekben a gyerekeket ide is kiengedik? A saját ált. isk.-emre gondolva biztos, hogy nem. Iszonyúan balesetveszélyes a dolog. Egyszer essen csak el valaki, és azonnal töri a lábát/kezét, lékeli a fejét. Márpedig nálunk gyakorta estek, ha más nem, tettünk róla, hehehe...
Elkezdett esni az eső. Mindenki sikoltva fa alá szaladt, mi is (bár mi nem sikoltoztunk). Az egész háznépet a tesiterembe zavarták. Mi kint maradtunk. Lévén a tesitermükbe bepréselődött az összes osztály,tanárok, és egy kevés szülő. Mi inkább kihúztunk a suli elé, és dumáltunk. Illetve a többiek. A tesóm elkezdett a telefonján lévő fliperrel játszani, én meg mutogattam a képeimet Aidcának. Aztán kijött Pepinó, Bence apja, és azonnal elhúztunk hozzájuk (5 percre laknak a sulitól). Ott ittunk, jó sokat, és ettünk. Elkezdtem ott is unatkozni. Telefonáltam 1et (megint az anyja vette fel..), majd befutott Bence is. Szegény, teljesen kimerült, elege volt. Látta, hogy szarul vagyok, és meghívott egy kellemes Jedi Academy partira. Huhhh, életet mentett. Egy csápos táncoslánnyal (mint a return of the Jedi elején, Jabba a szörnynek löki vacsira), és egy lightsaber-bottal (a la Darth Maul) végighenteltem az összes hatalmasságot. Hehh, jólesett. Főleg Mon Mothmát, és a stormtroopereket volt jó gyilkolni...hehh, kis agresszív.

Szóval, ha megkérdeznéd, mi volt velem tegnap, azt felelném: semmi különös, de az legalább jó volt.

Tuesday, June 14, 2005

HIk? +megint zene+megint nyavajgás

Végem. Azt hittem, hogy a nyárral az internet kilép az életemből. De nem, hiszen succubuszom elkalauzolt a Hallgatói Információs Központba. Ott egy szelídebb regisztráció után felfedezhettem a netfüggők mekkáját.
Így kénytelen vagyok felülbírálni magamat, miszerint ki tudja, mikor írok ide legközelebb..Bár szerencsémre ez az átkozott hely be fog zárni majd egy hónapra. Akkor majd kikurálom magam a doboz függőségből. Sebaj, éljen a legszebb virág!

Egy chaten egy fiúcska (biztos fiatal) mutatott egy linket, ahol volt egy novella. Most döbbenek rá, hogy mennyire vagyok sznob. Nem tudom elolvasni az amatőr, lelkes író munkáját, ami egy valaha-volt modul alapján írt. Nem tudom elolvasni, nem jutok túl az első három soron. Ott, ahol két fordítási hibát találok, ott, ahol magyartalan, rossz a szöveg. Miért? Miért nem vagyok türelmes, kezdem el fikázni egyből! Hiszen ennek a fiúcskának nagyon tetszett! A "jó fej törpe" kalndjai, akit úgy hívnak, mint egy régi pizzázót (Zodiac). Mellesleg ezt a pizzázót ma Fanyűvő pizzériának hívják, néhányan meg úgy, hogy Rack..Mindegy.
Én is így, ilyeneket írtam régen? Emlékszem. hogy az első írásom, amire büszke voltam, az egyik karakterem sztorija volt. Lehet, hogy ez is egy ilyen mű? Persze, az enyém nem volt modul, se hobbi írás, hanem egy véresen komoly tragédia, aminek a története még most is megborzongtat. De milyen jogom van ítélkezni? Holott magamat is amatőrnek nevezem, addig, amíg nem látom, hogy tökéletest alkotok. A legutóbbi munkámban is találok kivetnivalót. Talán inkább csendesen kéne mosolyognom, és nem mondani semmit. Maradok sznob, de halkan.
***
de akkor is fáj, ha azt olvasom, hogy "gyakás" egy műben..Mindegy. Inkább megragasztom a diákomat..nem siekrül. persze, a pillanatragasztó a kezemet áztatta el, nem a fránya plasztik lapocskát..Akkor marad a preventív cellux.. Jahhhjjj...
***

Valami elgondolkodtatott. Kaptam egy rakás új albumot. Manapság vajon mennyi eszmei értéke van a zenének, vagy akár a játékoknak? Amikor átlagos vérpistike unottan tépi ki a lejátszóból a cd-t, mondván "nem rossz, de majd letöltök valami mást"? Egy albumot agyon szoktam hallgatni. Van, hogy akár hónapokig is egy Cd virít a tornyomban. Újra és újra. Nem, nem fogok belebonyolódni a letöltés/zenelopás témájában, nem erről van szó.
Az információáramlás gyorsulásával másodpercenként tűnnek fel új előadók, albumok. Megszámlálni, ésszel felfogni lehetetlen. Egy ilyen világban, hogyan lehet egyáltalán elismerni valakit? Érdemes-e gigányi zenét felhalmozni? Ha a gépemen ilyen sok mp3 lenne, akkor bizony vacakul érezném magam. Mert hiszen akkor nem hallom a saját, a kedvenc albumaimat! Csak az újakat, a többit. Vajon nem silányul-e a zenehallgatás egy mellékcselekvés szintjére? A "mindegy, csak szóljon valami" nekem nem elég jó. Azt, amit hallgatok, valakik igenis komoly, hosszú hónapok keserves munkájával hozták össze. Nem érdekelnek azok az "előadók", akik havonta kidobnak egy új remix albumot.
Csak merengek. Természetesen, míg nem válok én is tucatCD-zabálóvá, addig nincs gond. Csak sajnálom a barátaimat, akik azzal "hencegnek", hogy ennyi- meg- ennyi zenéjük van. Az nem jó. Egyszer meghallgatni, az más, de akkor nem tartom a gépemen, nemde? Leemelni a polcról megint más, mert akkor időt fordítottam rá, hogy megvegyem/másoljam. Ezért nem fog soha eltűnni a nyomtatott sajtó, a hagyományos rádió, sőt, a bakelit.
Ebben a rohadt világban nincs értéke a zenének. Azt hallgatsz, amennyit csak akarsz, és ha elkezdesz töltögetni, akkor egyszer csak azt veszed észre, hogy nincs tovább, a géped szinte magától szed le mp3-at, és a zenekönyvtárad már akkora, mint a BG2 öt CD-je..És akkor még mindig kevés..
Így van ez a játékokkal is. "Ennek milyen púú már a grafikája"-és már törlöd is. Mikor volt, hogy hónapokat szántál valamire? Nem azt nézve, hogy kijött vmi új? A BG2-t már harmadszorra játszom végig, az NWN-t számtalanszor..A mai játékdömpingben van értelme? Hiszen hetente jön ki egy nagyobb durranás, ami egy-két hónapig ott trónol az eladási statisztikák élén, majd jön vmi más. Persze, kedves vérpityu, te letöltöd azt is. Mert megteheted, elgügyörészel rajta egy-két hétig, majd ismét lopsz mást. Nem gond, lopok én is, de legalább respektálom azt a háromtucat embert, akik összehozták, az amúgy általában szar, játékot. Mik az értékek?
Pl.: A kedvenc zenekarom feloszlott, immáron több, mint tíz éve. Nem fognak új albumot, új számot gyártani. Lehúzták a rolót, nem fognak "visszajönni", mint teszi azt sok zenekar (pl.: Duran Duran..). Mégis, dacára, hogy nincs új albumuk, mégis rongyosra hallgatom a kazettáikat, CD-iket (és az összes megvan bakeliten, csak hogy felvágjak). Hűség? Tisztelet azoknak, akik jót csinálnak. Csak sajnos ezt a legritkább esetben veszik észre. Mert jön egy újabb "csoda", és beletaszítja őket a feledés üstjébe.

Szóval kaptam egy rakás új albumot. Meghallgattam őket. Van, ami tetszett, van ami nem. Néhányat a buszon is élvezem, mertkedvemre valók (Tiamat, Anathema). De mégis, a PF könyvtár sosem változik..

Monday, June 13, 2005

hepaj

Na ez már shock! Tegnap egy kissé feszült voltam. Gyakorlatilag reggel felbosszantott egy-két apróság, és ez meghatározta az egész napomat. Kezdődött azzal, hogy ugyan mp3 lejátszót vittem apához, de fülhallgatót már nem..Okos, Balázs, nagyon okos..Meg a kendő. A kéket ki fogom hajítani a fenébe! Állandóan kibomlik, nem lehet normálisan megkötni. Grrrrraurrgh...
Megérkezünk, Nagyanyám szemében már látom a "Ti is csak gépezni jöttetek ide" nézést. Köszi, de mi a fenét csináljunk? Apám főz, te vmi bugyuta amcsi filmet néztek, Kármen alszik. Akkor? De legalább updatelhettem a zenegépem, és a blogot is. Frissiben!
de a kutyákkal semmi kedvem nem volt játszani, de persze ez őket kevésbé érdkelte. Soma kb. KÉT órán át piszkált. Egy kicsit idegesítő.. Unatkoztam, és ez veszélyes volt. Nem az a "Tenni kéne már valamit" unatkozás volt, hanem a "hozzám szólsz, meghalsz!"-típus inkább. De amikor már üvöltő zene mellett aknakeresőzök, az a mélypont. Nem gondol semmire, csak kattintgat mechanikusan..de legalább a flipperrekordot megdöntöttem. Véresen izgalmas..
De legalább egy zseniális futólépésnek köszönhetően megvertem apát sakkban. Fél órával az indulás előtt. Addig lenyírták az öcsémmel a füvet. Én meg bambultam. Jó volt..
Remélem ezt soha többet.

Ma meg..B. tanár úr azt mondta, hogy itt lesz, ad autigrammot, és jó lesz. természetesen becsapott a beste, és jöhettem le potyára. Út közben mellém ült egy nagyon büdös bácsi. Élveztem.. Ráadásul ő sincs online. Pedig nem maradok sokáig. Ha felhívom, tuti nem lesz otthon. Manapság semmi sem sikerül? tegnap délután rámtört a dep, és egy kcisit ma is tart. Elhatalmasodott rajtam a szokásos levertség, kisemmizettség-érzete, a "nem vagyok elég jó" örvénye, és a "haggyjatok" örökzöldje..Remélem ezt az arcomat csak nagyon ritkán fogod látni, Kedves.
***

Milyen is ez az érzés? Olyan, mint amikor a Balaton partján sétálsz, egyedül. Szemerkél az eső, s a szél cibálja az ócska esőkabátod. Háborog a víz. Piszkosszürke, tajtékos, a szikláknál habot, és szemetet halmoz. A kietlen játszótér egy hintája leszakadt, már rég, a másik hangos nyikorgással leng a szél lökéseire. A rozsda alatt még látszik, valaha bordó volt. Ma inkább csak forgácsolódik a festék, a rozsda, ha valaki hozzáér. De minek tenné? Az úton döglött sirály. Egy rigó áll mozdulatlan testén, s időnként bele-belecsíp a tetem szemébe. Ő legalább jól érzi magát.
Egy stég. Az egyre inkább feltámadó viharban tisztára mossa az eső. Nyúlós nyálka teríti be lassan, ahogy felázik a rászáradt mocsok. Egy horgász ül rajta, kis, háromlábú széken. Nem fog semmit. Valaki még siet valahova, talán fedelet keres kutatva. Csak egy elsuhanó árnyék, nem több.
Te sem vagy több? Lassan rájössz, hogy meghajolsz a szélben, széttörsz a villám fényénél. Egy bűzös WC mellé érsz. A falán ázott, rohadt szagú hirdetések. A tövében feloldódsz, és lassan eltünsz. Ám amikor lépsz tovább, egész leszel ismét.
Düh. Düh a világ iránt, az eső iránt, az épületek, emberek iránt. A kisgyerek iránt, aki reggel még haltetemmel játszott. Elképzeled, hogyan terítették be a hangyák. Most csak sáros. Szemét kiették rég, belei a földbe taposva.
A lázadó, tomboló fa mellett ismét megtörsz. Lassan eszedbe jut, mi is vagy valójában. Nem te lépsz. Magától lép. Nem te nézelődsz. Magától forog a szem.
Árnyék vagy csupán. Kit leigáz a poshadt WC, az omló fal, a kettétört fa. Beléjük olvadsz, elveszel.
Amíg tovább nem lép.

Sunday, June 12, 2005

Dancefloor

Goodbye Cruel World..I´am leaving you today.. Goodbye..goodbye.
Nevek, amikre nem emlékszek. Képek, amik a fáradtság szürke ködén át vetítődnek az agyamban. Ma, szombaton, így emlékszem vissza a Kollektíva-négyre. Nem vagyok se gót, se dark, se semmilyen behatárolt szubkultúrához tartozó egyén. Ezért, néha tökéletesen idegenül éreztem magam, egyetlen horgonyom a lány volt, aki miatt elmentem. Na meg Derek Castor, akit egy ideje nem láttam, bár azért annyira nem ismerem, mint felvágni szeretek vele (azért váltottunk egy-két kedélyes szót).
Sikerült elbénáznom az időmet. belegondolván, ugyan véghezvihettem volna az egyetlen értelmes dolgot, amit tehettem volna délelőtt, de piszkosnak és elhasználtnak éreztem magam. nem volt melegvíz, immáron másfél napja. Mire a szerelő méltóztatott kijönni, s helyretenni a kazánt, addigra elmúlt a nap jó része. nem gond, kiolvastam a "Két kard"-ot, Bob új könyvét. Sajnos nem halt meg Drizzt, nincs benne Entreri, de azért élvezhető darab volt. Messze jobb, mint az Ertu-s és a Kristályszilánkos részek, de a Csen pengéit, vagy a kedvencemet, a Szilánk szolgáját meg sem közelíti. Mindenesetre Bob csak megerősítette az eddigi véleményem. Drizzt, a legyőzhetetlen terminátor, egy balek. Mikor döglik már meg? Tényleg, azt vártam, hogy végre megtér Mielliki kebelére derék kószánk. Ja, láttam egy karilapot róla, még a Csend pengéi idejéről- 18 fighter, 16 ranger..Ja kérem. Ráadásul teljesen nyitott vége van a trilógiának, várhatunk még legalább három könyvet (Az Entreris szál is nyitott marad, sőt, szerintem lesz még egy Entreris könyv, a kezdetekről..). A Forgetten Realms Bob kifogyhatatlan kincsesládikája. Mint Lukácsnak az SW.
Délután megérkezett végre-valahára az alkesz szerelő. Egy óra, s már egy kád forró vízben főhettem. Újból embernek éreztem magam, de az idő elszaladt, és rohanni kellett Druhoz. Ahol ismét valami agybaj várt.. A filmekből és játéktermekből már jól ismert tánc-O-mat. Mikor megérkeztünk, dru anyukája nyomta az ipart, döntve meg szeretett lányának rekordját. Mi is azonnal rákattantunk a dologra. Bár meg kell hagynom, nem a nagylábúakra tervezték a dolgot. Hiába ugráltam, lépkedtem, mindig legalább két "gombra" tapostam rá. Pedig nekem még nem is olyan nagy a lábam (45), mi lett volna, ha az öcsém van ott (48-9)? Sebaj. Gyors smink (ebből kimaradtam..szerencsémre), és indulás.
Én nyertem, Te nem tudtad, hol kell befordulni, bibíí. De legalább sétáltunk egy fél percet, nemde? Kollektíva négy. Oké, az első meglepetés, hogy a jegy árának többszörösét érő magazint nyomtak a kezünkbe, grátisz gyanánt. DVD melléklettel. Láttam már a Stone-t, szórakoztató darab. De, fogalmazzunk úgy, nem a kedvencem. Azért kösz, bulikra majd jó lesz. Révén az én hátizsákomnak volt a legnagyobb kapacitása, Dru beköltözött, valamint a három magazin (reklámok kíméljetek) is. Ruhatár? Nos, az van, csak a pult mögött nincs senki. Addigra egy kedves kis sor alakult ki, a cumókat leadók sora. Az egyik rendező futtában odavetette, hogy sajnos a ruhatáros kislány már kilencre itt kellett volna, hogy legyen, de láthatólag késik. Ekkor 21:15 volt. Összefutottunk pár ismerős arccal-legalábbis Drunak meg Gillznek (azért is nagybetűvel írom) ismerős, én csak kínosan mosolyogtam. Mindenesetre a cuccainkat lerakhattuk a közelükbe.
Nézzünk szét! Oké, nézzünk. Sajnos Félixen kívül csak egy-két ismerőssel futottunk össze, illetve nekem ismerőssel. A Kedvesem lépten-nyomon köszöntött valakit. Összetartó közösség ez, vagy csak mindenki ismer mindenkit? No, sebaj. Néhány vámpíros arc is feltűnt, nekik küldtem egy barátságos biccentést. Félixen kívül ismertem még Greedet is, akivel egy GITS2 vetítésen találkoztam.
A zene valami mixelt gót cucc volt. Felismertem egy U2, egy DM, és egy NIN számot. Majd a helyüket átvette valami táncolhatóbb elektronikus zene. Odabent nagyon meleg volt, így egy kis folyadék reményében szabadultunk. Akkor találkoztam Derekkel, aki mankókon támaszkodott. Szerencsétlen, így fogja a bulit végignyomni? Így. De azért megjegyezte, hogy lassan már belövi a fórumos neveket az életben látott arcokkal. Hurrá, már ő is tudja, ki az a Dreamer. Ja, az én vagyok.. No meg összefutottam B. Ákos úrral, egy KJF-es évfolyam és szaktárssal. Éppen a CD-it tukmálta pár DJ-nek. Őt úgy jegyeztem meg a suliból, hogy "az a srác, aki gyakornok volt a Hustlernél". Ja, a Hustler egy pornólap..Hát én ott nem írnék, illetve igen, ha jól megfizetnek.
Nos, lehet, hogy kezdetben meleg volt, de lassan beengedték a kinti levegőt. Kb. fél óra alatt, leszámítva a táncrészleget, kihűlt az összes részleg. Kedves is fázott, Dru is fázott, én nem. Szerintem pont jó volt, bár a szervezetem figyelmeztetett egy-két köhögőroham erejéig. De nem zavart nagyon, csak már marhára unom.
A gót blokk után kétségbevonhatatlanul Derek bulija volt a legjobb. legalábbis nekem az tetszett a leginkább, még ha távol is áll tőlem a műfaj. Viszont jó volt látni, hogy Kedvesem tényleg jó érzi magát, és mosolyog, és bulizik, és él. Ezért mindenképp érdemes volt eljönni, mindenért kárpótolt (és én is jól éreztem magam. Régen nem voltam buliban..).
Egy óra körül befutott Chris, és Kibergésa is. Közben megismerhettem Lady C.-t, akivel démonokról és vérfarkasokról beszélgettünk. Hülye geekek. Ezek a szerepjátékosok mindenütt ott vannak (már a spájzban is). Chrisékkel megjött a jard is. Éppen táncolunk (vagy legalábbis úgy teszek ,mintha..), amikor a fények kigyúlnak, a zene megáll, s benyomulnak a helyszínre a fiú/lány rendőrök. Meg is ölték a partit. Igazoltattak, táskákban túrtak. Állítólag el is vittek két gyereket, legyen az ő bajuk.
Ezután meglehetősen langyos lett a dolog. Én egyre gyakrabban köhögtem, a DJ-k meg szinte folyton csak vmi elvetemült trance-et nyomtak. Üdítő színfolt volt a preformance, amiből mondjuk keveset láttunk, de az legalább jó volt. Véres kiberpunk verekedett egy nem véres kiberpunkkal. A vitát némi pisztoly zárta le, aztán a felbilincselt kiberpunkot jól elvitte a halál. Zombi kommandóz. Aranyos volt, tetszett.
Voltak üde színfoltok. Például a leglazább srác, akit csöppet sem zavart, hogy letelepedtünk mellé, és vagy fél órát beszélgettünk. Ő aludt tovább. Vagy a beszólás "Két Manson is van a lányvécében!" Hehh, Dávidka (Kedves így hívta, úgyhogy merem használni a kicsinyítőt), és a párja. Szívesen megkérdezném tőle, hogy kedveli-e a menedzserek által kialakított, mesterséges sztárokat. Nemleges válasz esetén megkérdezném, hogy akkor miért szereti Mansont? Mert ugye..
Bár nagy marha volnék. Először is, az "előadóművészt" Dávidka valszeg SOKKAL jobban ismeri, mint én. Másodszorra, még ha igazam is van, semmin nem fog változtatni. De ha mégis (1%), és ezzel megfosztanám az illetőt imádott sztárjától, igen pocsékul érezném magam. Nincs jogom az illúziót szétrombolni. Nem is jó. Kellenek az illúziók.
Igaz, tényleg látványosabb, és pörgőbb volt, mint a Tajtékos Napok. Sőt, még animatrix is volt, akárcsak "D". meg Hellraiser3, amit annyira nem figyeltem, e jó ötlet volt animéket vetíteni a buli alatt. Bár egy srác nagyon rákattant a dologra, mert folyamatosan a vetítővásznat taperolta. A tekintete mondjuk nem volt egészen tiszta, de legalább jót vidultam rajta.
Hazafelé..szokás szerint megint öt perccel késtem le az éjszakai buszt, és már nem éreztem nagyon gazdagnak magam, úgyhogy ezúttal taxi helyett mentem gyalog. A busz az Árpád-hídnál ért be, úgyhogy teljesen jó voltam. húsz perc alatt lenyomtam három megállót. Szintidő.

Ma (szombat) zombulok. A Két kard hatására folytattam a több hónapja abbahagyott BG2- játékomat. Most kivételesen jófiúval nyomom, egy paladinnal (de csak az Avenger miatt). Éppen Underdark, illithid barlangok a téma..áh, nem vagyok geek.. Valami azt súgja, hogy a mai (szombati) napom nem lesz életem leghasznosabban eltöltött 24 órája. Sebaj. Időközben leesett, hogy mindhármunk grátisz újsága nálam maradt. Kér valaki egy "Őrült Stone" DVD-t? Van kettő fölös..
Az újságról..háááát- nekik szívesen dolgoznék. Akár mint fordító-szerkesztő, vagy mint publicista. Igaz, a horrort, mint műfajt kedvelem, de nem a kedvencem, de elnézve a fordításokat, cikkeket, tudnék ott mit csinálni. Sőt..Mindenesetre az újság egészen színvonalas, csak egy kicsit furcsa, hogy a cikkek döntő hányadát a főszeri írja.
Ja, és ismét ihletem vagyon: Megvan az új novellám témája. Már csak a részletek..a részletek..Hogyan is mondtad? I need my chemicals.

Thursday, June 09, 2005

Finished

Megváltoztunk. Neeem, nem csak mi, hanem a blog is. Köszönhető ez egy olyan embernek, aki volt oly kedves, és kirángatott a mindennapok szürkeségéből az élők világába. Izé..szóval Köszönöm Neked! (Hmm, nem kéne vhol elrejteni egy "design by Gillz" cimkét?:)

Na, vége az utolsó vizsgámnak. Kiszámoltam, hogy ha minden jó amit beírtam, akár hármason is lehet, de a kettesben reménykedek..Éljen a modern linguistics! Juháá! Bár Stefi egy kicsit furcsán nézett a kendőmre..Hiába, nem általános vizsga-viselet, mégha írásbeli is. Ehh, különben is, megkaptam már a magamét emiatt. Egy csöves szólított le egy aluljáróban, hogy:
"-Hé haver, gondolom már a tököd kivan a csövesekkel!
-Háttőő..
-Figyeljjé´ Fehér Rocker, tudnál adni egy kilót, a haverokkal gyűjtünk piára, már csak ennyi kell a fél lityőshöz.."

Hehh, én a "Fehér Rocker". Oké, fehér póló volt rajtam, meg a koponyás kendő..Igazán formabontó viselet..

Innentől szabad vagyok! illetve, ez persze, csak illúzió. Gúzsba kötnek a saját terveim/vágyaim. De legalább egy szegény áldozat jelezte, hogy szívesen venné, ha segíteném egy vizsgára, ha fölkészülne. Naná, hogy angol. Vajon mellette tudok egyébb munkákat is bevállalni? Remélem igen..

Huhh, tényleg sűrű lesz a Július. Legalábbis a vége mindenképp. Az utolsó előtti héten buli, utána megint buli..Remélem nem jön közbe semmi, és nem kell lemondani egyiket sem. Ja, a klántali időpontját még mindig homály fedi. Pedig kéne összejönni. Nehogy már ez is elmaradjon, mint a klántali+ ! Én szívesen mesélek, srácok, de akkor jöjjünk má´ össze!

Holnap Kollektíva! Alig várom..A fene se gondolta volna, hogy egy ilyen industrial/goa cuccot várni fogok. Inkább a társaság vonz, semmint a zene, de hát ezt miért is tagadnám? Eddig is így volt, nemde, kedves Aku?( De, igen. Reméld, hogy lesz villogó stroboszkóp, és akkor még a táncod se lesz olyan..)-Na kuss. Itt én dirigálok, elfelejtetted már? Helyes..

***

Esik. A busz, amin jöttem..A megállóban csak félig volt takarásban. A végén ültem, s a bal oldalon víz-mosta ablakokon hullámzott a világ, jobbra koszos-barnaságban igyekeztek az emberek. Előttem öreg hölgy verekedett a helyéért. Az élet metafórája? Minden az. Annyira átfogó, hogy felfogni ésszel lehetetlen, de a részletek..
Tetszik az idő. Ismét viselhetek bőrdzsekit. Csak sajnos az kevés, még hosszúújú pólóval is. Kéne valami melegebb is. De ez az én időm, most érzem a legjobban magam. Boldog vagyok?
Kezdem elhinni. Végül is, talán törvényszerű. A nehézségek nem szűntek meg, csak elfogadom őket. A barátok átváltoztak haverrá. Hiányolom őket. Minden változik, még én is, nem lehetek örök állandó. Senki sem. Még az Inga sem.
A szél újrarendezi a sivatagot, buckát emel, vagy elsimítja. A hegynek is őa fodrásza, akárcsak a tengeré. Ha kell, szelíd kézzel simít a felszínén, ám ha dühös, ököllel vág rá. Vajon észreveszik ezt? Minden mozog, táncol a világ. Nem áll le, a legapróbb atom is mozog, s a Galaxisok is végtelen keringőt járnak.
Villog egy neoncső. Csacsog egy barna. Pislog a telefon, kifut a kávé, sípol a fax, a tüdő, a fék.
Dobog
Dobog
Dobog
Újra élek.

asszociálunk

Ki tudja, mikor írok ide legközelebb. Valószínű, hogy talán csak jövő hét elején, utána pedig..de hát itt a nyár, s lassan vége a vizsgaidőszaknak. Így mostantól maximum apától tudok internetezni. Talán nem is baj, kezdtem addikt lenni. Volt, hogy csak azért mentem le, mert netezni akartam. Persze, volt egyéb dolgom, egyéb értelmes dolgom is, de azok mind a háttérbe szorultak. Nem tudom egyébként, hogy létezhet-e olyan, amire tartósan rá tudnék kattanni. Például itt a tévé. Kiskoromban rendesen dobozfejű voltam. Gyakorlatilag amint hazajöttem a suliból, azonnal ráültem a távirányítóra, s néztem a képernyőt napestig. Aztán, egy büntetés folyományaként, a szüleim elvették a távkapcsolót, majd egy kábelt is, ami nélkülözhetetlen volt a készülék működéséhez. Egészen egyszerűen nem zavart, hogy nincs több tv, elfoglaltam magam valami mással. Na jó, amikor a szerepjáték cuccaimtól fosztottak meg, az egy kicsit gáz volt. Mert persze, játszottam tovább, csak hiányoztak a szabálykönyvek, így kénytelen voltam fejből citálni őket. Hahh, ifjúság. Lehettem vagy 12 akkortájt.

Ahhoz képest egészen jól sikerült a félévem. Végül is, pótoltam vagy hat tantárgy lemaradást (líra, nyelvészet2 szem., nyelvészet2 ea., brit civ., média töri, média etika, prominens írók..ez már hét). Csak az a gond, hogy azért maradt még néhány. Ja, és a nyári gyakorlatomat sem csináltam meg. Sebaj.
Gondoltam, kipróbálom magam fordítóként. Nem az volt a baj, hogy magyar szöveget kaptam, hanem az, hogy olyan trehányul összedobott, igénytelen szöveget, hogy kínszenvedés volt még csak olvasni is. Az olvasottság hiánya, és az amatőr fogalmazáskézség mérhetetlen módon rányomták a bélyeget arra a szarra. Egy bestiárium volt, kb. háromszáz szörnnyel. Az egyharmadáig szenvedtem vele, és nem tovább. Fáj a lelkem, hogy egy ilyen patinás cég, amely már több, mint kilenc éve ontja magából a könyveket, kártyát, s több online meg levelezős játékot, ilyen igénytelen legyen. Ráadásul ez az egyik levelezős/online játékuk bestiáriuma volt. Szegény felhasználók! Habár az a baj, hogy ebből ők semmit nem vesznek észre, mert megszűnnének felhasználók lenni. Akár egy általános iskolás is írhatta volna az egészet. Soha többé, kerülöm őket, mint a pestist. Inkább cipelek fikuszt az Oázisnak.
Különben is, pótlása nem lesz nehezebb, mint akármelyik elmaradt tantárgyamé. Ami még van egy kevéske..Remélem az am. irodalom egy kettesre kijön, és nem kell vele többet szenvednem. Hiú ábránd, tuti, hogy megbuktam, ismét. Egy kicsit sajnálom a tanárt, mert jóban vagyunk, a prominens íróknál olyat kérdezett, amiről tudta, hogy megy. Kedélyesen elbeszélgettünk több ízben is, és úgy érzem, egy kicsit becsaptam ezzel az am. irodalommal. Amúgy is, a tököm kivan már ezzel a sulival. Már csak azt kéne megoldanom valahogy, hogy ha felvételizek egy normális iskolába, akkor legyen egy fixnek tűnő keresetem, amivel tudom fizetni a lakást+kaját. Olyan havi 50e magyar pengő kellene, abból én vígan elvagyok. Talán még sok is. Fordíthatnék, valami jobbat persze, vagy akár taníthatnék is. Két hónapra egy tanítványtól simán elkérhetnék 20e-t, s ha négy tanítvánnyal számolunk, akkor az havi 40. Az elég jó. Emellett talán ösztöndíj is jöhetne. Ugyebár a mostani iskolám alapítványi, ergo fizetős. Tehát még megvan az opcióm, hogy egy ingyenes diplomához jussak, ami egyéb juttatásokkal is járhat. Szociális segély, lakhatási támogatás, ösztöndíj, etc. Éljen, a pénz mozgatja a világot? Tagadom. De tény, hogy ha sikerülne egy nagyobb összeget összeharácsolni ( két mill.), akkor annak a kamataiból is simán meg lehet élni.. Ha csak 3,5%-os kamattal számolok, akkor 2 mill.-nek a havi kamata hetvenezer..Egy kisebb fizetés, ráadásul nem kell adózni utána. Na ja, ezer veszélye van, pl.: a bank fagyasztja a számlát, vagy mittomén. Ez csak most esett le, hogy a lakásomért járó pénzt lekötöttem. Valószínűleg, egész további életemben most vagyok a leggazdagabb (legalábbis míg egy lottó ötöst nem nyerek).
Elromlott a videónk. Ez eléggé gáz, mert hiába vettem fel az Event Horizon-t, nem nézhetem meg. Pedig a kedvenc horror filmem. Se a Lost in Translation-t. Másik kedvenc film. Affene. Belekukkantva a készülékbe, valami kis műanyag izé mintha el lenne törve, ami a kazetta bevételét, és rögzítését szolgálja. Most várhatok, míg megjavítják. Grrrr..akkor mit csinálok ma? Kénytelen leszek takarítani. Ismét esedékes, lévén a szomszédban még mindig építenek. Tehát a por örvényként tombol a kertek alatt. Vagy tanuljak inkább nyelvészetet? Tök jól elkönyveltem, hogy azt is pótoltam, de azért annyira mégsem, lévén holnap vizsga. Csak valahogy tudom, hogy meg fogom csinálni. Vannak dolgok, amikről tudom, hogy be fognak következni. Mert nem tudom máshogy elképzelni a világot. Pl.: tudom, hogy a jövő év elején elköltözök. Muszáj.
Huhh, szalad az idő. Vajon a többi ember mikor döbben rá, hogy idősödik? Nem vagyok már iskolás, saját lakás, és a haverok/barátok is idősödnek. Vitya 25, Levist 24, Roland 30.. Ez így nem lesz jó, srácok, tessék azonnal abbahagyni! Mi lesz legközelebb? Roland meg fog házasodni (két és fél éve ugyanaz a nő), talán Kharon is? Bár ahogy ismerem.. ez még nagyon a jövő zenéje, amíg nem keres valami normális munkát, zugot, addig ez még a jövő zenéje, bár mintha már vagy két éve lennének 1ütt Tinával. Oké, nosztalgia, merengés rulez, de ez egy eléggé baljós jövőkép. Gondold csak el: minden ismerősöd dolgozik, családja van, nyáron a saját pénzükből mennek nyaralni..etc. Ugye milyen rossz? Bár szerintem, ha már házasság, a dominó Csabival fog eldőlni. Talán már e nyáron. Mariann megérdemelné.
Elég. Inkább írj valami okosat, kedves Betty-m vagy rinyálj a suli miatt, vagy csak egyszerűen bréjnsztormingolj. Vagy álmodj tovább, jövőről, múltról. Vagy kelj fel, és takaríts. Vagy siránkozz a ki nem használt lehetőségeid miatt. Az is jobb ennél. Ja, megvan! Keseregj ismét az elvesztett bajtársakért! Az olyan jó, ugye? Kihasználni az emlékük, hogy mesterségesen sajnáltasd magad, az majd megnyugtat!
Miért? Miért érzem úgy, hogy az életem kezd kifolyni a kezeim közül? Elvégre nincs világvége, csak valami olyat szeretnék elérni, amire fikarcnyi esélyem sincs. De azért küzdök tovább. Hátha van valamilyen meló, amiből el tudom tartani magam, és suliba is tudok járni mellette. Oké, kesergés-swich turned off.

Szegény Kedves! Tegnap találkozott a mumusával. Remélhetőleg ép elmével átvészelte a disputát, és végre-valahára lezárta az aktát. Persze, ilyen érdeklődési körrel, hobbival, zenével ez igen nehéz lesz. Reméljük a mumus vette a lapot, és ő is továbblép. Ráférne.
Jé, az ujjaim összeakadtak gépelés közben. Mindkettő egyszerre mozdult egy billentyű irányába, és elütötték egymást a keresett céltól. Ejnye, srácok! Vagy ez a kezdődő tudathasadás jele? Akkor, kedves Betty, kedves Aku, kérlek, békéljetek meg egymással. Mindketten mesterei vagytok a sötétségnek, satöbbi, satöbbi. Oké, haj tekintetében lenne min veszekedni, de az az én privilégiumom. Ja, kezdek tetszeni magamnak, már ami az említett fejszőrzetet illeti. Kezd úgy viselkedni, ahogy azt én akarom. Nocsak, akkor a hajam mégis hozzám tartozik, és nem holmi UFO ragasztotta rám álmomban, hogy antennaként szolgáljon? Bíztató.
Hmmm, amióta abbahagytam a kesergést, nem tudom nem észrevenni, hogy a gondolataim csapkodnak, és csupa baromságot írok. Sebaj, majd csak lesz valahogy. Majd beletúrok emlékim szennyesébe, és előrángatok egy jó kis sztorit. Leporolom a fedelét, s kinyitom lassan..majd becsukom.
Elég.
Mi van velem? Totálisan hibbant vagyok, nem tudok tartósan koncentrálni, az agyam egy kocsonyásított zsibbadás. Talán elfáradtam. Mi más lehet a magyarázata annak, hogy tegnap fél kilenckor (!) már aludtam, egészen kilencig? Több, mint tizenkét óra! ENNYIRE elfáradtam volna, az elmúlt év során? Még világos volt, amikor lefeküdtem! És MÁR világos volt, amikor ébredtem. Ez nem járja, már megszoktam, hogy sötétben fekszem, és kelek. Hehh, másodikban volt olyan félév, amikor kedden 11 körül értem haza. Mire lefeküdtem volt már éjfél is, és 05:15-kor keltem, hogy ismét éjjel érjek haza. A napot az iskolából láthattam. Illetve a buszból a napfelkeltét. Bár télen ez nem sokat jelentett.
Ez a mostani azért, mindent egybevetve, akkor is durva. Szerintem még a hétvége hagyatéka. Talán csak mostanra sikerült maradéktalanul kialudni a buli+kártya clash hatását. Meg a heti három vizsga feszített tempóját. Azért, hiába játszok lazán, a kártya akkor is lefárasztja az ember agyát. Gondolkodni kell, eléggé keményen. Gábor és Aszter szokott panaszkodni, hogy már "alig látják a lapokat". Igazuk van, néha én is majd´lefordulok a székről. Rackbe mindenesetre nem megyek. Nem kárpótol a játék a kifolyó, égő, viszkető szemekért. Utálom a cigifüstöt. Néha muszáj elviselni, de önszántamból nem (és nem ilyen mennyiségben).
Például elviseltem, amikor a volt filmgyárasokkal készítettem interjút. Anyám dolgozott ott, és egy szép nappalon se szó, se beszéd, lelakatolták az egész filmgyárat, és pár hétre rá, ledózerolták az egészet. Volt egy olyan szemináriumom, hogy "A tényfeltáró újságírás alapjai", és házi dolgozatként kellett készíteni egy "tényfeltáró" riportot. Jó kis szeminárium volt, sok vendéggel. Azokon az órákon megtudtam, mi is történt ötvenhatban (ki lőtt először, és kikre), doppingoltak-e az olimpián a nehézatlétáink (aki kíváncsi ezekre, küldjön emilt), és hogy a "Viktor" írója miként élte meg a "Mik vagytok, Istenek?"(nem tudom a pontos címet, shame on me) írását.
Aki a népligeti metrómegálló környékén jár, az láthat ott valami újat. Egy Volánbusz állomást. Nos, pár éve, annak a helyén egy Filmgyár állt. A magyar filmkészítés egyik fellegvára. Filmhíradók, dokumentumok, tudományos kisfilmek, sport, a HM híradósai, a videósok, etc. Mind ott dolgoztak. A mai Duna tv., Mtv legjobb koponyái. Jancsótól Koltaiig mindenki. Aztán az egyik nap..vége. Az interjúkból pofonegyszerű, és kristálytiszta képet kaptam mindenről, amit nem írhattam meg. Csak utaltam rá. Igaza volt a tanáromnak, tényleg jó érzés tudni az igazságot, még akkor is, ha nem írhatom le. Mert itt a kőkemény politika csapott le a gyárra. Ugyanis egy miniszterelnök bukhatott volna bele azokba a dokumentációkba, amik ott voltak, feketén-fehéren. A legszebb az egészben az, hogy a HM épületei védett épületek voltak (a koruk miatt, műemlékek voltak), és nem lehetett volna bontani őket. Persze, hogy a rombolást azokon kezdték, nehogy leállíthassák az egészet! Undorító, amit meg lehet tenni ebben az országban. Ráadásul, amit a Volánnal csináltak..
Már egy másik bagázs irányította az országot, akik kitalálták, hogy a nemzeti a Deáknál legyen. Gyorsan felhúztak hát egy Volánbusz állomást a volt filmgyár helyére, és oda"költöztették" a Volánt. Persze, a Nemzeti egészen máshol lett, de a buszoknak már menni kellett, egy olyan helyre, amihez semmi közük nem volt. Meg is látszik. Vajon feltűnt már valakinek, hogy amióta a Volán beköltözött, azóta folyamatosan átalakítják a létesítményt? Nincs elég hely a buszoknak, se felszerelés, és úgy rossz az egész, ahogy van. Nem beszélve a világításról, mely vidám lila színben mosolyog a Fradi stadionra..Heyhó! Már kb. hat éve perelnek emiatt, de sejthetjük az eredményt. Az állammal szemben nem sokan nyertek még pert, ebben az országban. Bocs, Korin, de ez így van: A legfelsőbb Ügyészség nem éppen elfogulatlan a politika irányában..
Elég ebből. Végigéltem, hogy az anyám hogyan veszti el az állását emiatt. Egy olyan munka volt ez, amit szeretett csinálni. Azóta csak "vegetál" a Tromosban. Apám bezzeg lubickol az ingatlanban, ja, hogy már nem él velünk? Vajon én mit fogok csinálni? Egy isten háta mögötti kis általános iskolában fogok angolt tanítani? Ám legyen, azt szívesen csinálnám, mert becsületes munka. Max.a kollegákkal kell majd intrikálni egy kicsit, de hát legyen úgy. Mindig is imádtam a káoszt, abban lehet igazán csak lubickolni!
Vagy egy dohányfüsttől terhes, izzadságos, stresszes szerkesztőségben fogok infarktust kapni? Köszi, inkább nem. Láttam, hogy járnak egyesek az MTI-ben. Bár az még, ahol én voltam (belpol, sport), egy csöndes, kedves szerkesztőség volt. Jófej kollegákkal, rendes főnökkel. De egy napilap feszített kis boxai..Na azt már ne.
Vagy az írásból fogok megélni, Az lenne a legjobb, bár kétlem, hogy idáig fajulnának a dolgok. Szívesen írogatok, de leginkább magamnak. Mint ezt a blogot. Ezt is magamnak írom, csupán bátorságom próbájaként teszem fel a netre (francokat. Azért írod, mert Ő is olvas.). Őőőőő..köszi, Aku, talán mégis igazad van. De ha megint előjössz, hívatlanul, felkeresek egy piszmológust, és kiírtalak a fejemből. Vagy ácskapoccsal.. Bár kétlem, hogy úgy is tetszenék neki. De legalább extrém lenne, nem?
Extrééém..Apám nem visz raftingolni. Idén nem lesz vadvíz?! ÁÁÁÁÁ! Nem..nem...nem.. Oké, volt Nightwish koncert, meg lesz kollektíva, de semmi nem képes kárpótolni a sebesen sodró víz dübörgését, az adrenalin-fröccsöt, hogy lapáttal fejbekúrjak egy sisakost (sisak nélkül is vicces..egy ideig, és nem annak, aki kapja). Jajj, a mocskos szám. Ezt is az albinak köszönhetem. Kola és Gábor néha olyan mocskosul beszélt, hogy kedvem lett volna ráspollyal kitisztítani a habzó szájukat. Aszterről nem is beszélve. Néha rámragadt, és akkor mindenki döbbenten nézett fel.."Balázs, hogy beszélsz? Te nem szoktál.." Aha, köszi, a ti hatásotok.
Mondjuk Gábornak köszönhetően megismerhettem a hip-hop zene legalját is. Apropó, zene..Talán nem örültek neki, de általam megismerhettek egy Man-O-War albumot, jó pár NW-t, és persze Apocalypticát is. Hehe, a Systemnek nem örültek, bár a Metallica jó párszor tetszett nekik. Amikor aludni akartak, akkor nem, de a fene essen beléjük! Én voltam a legmostohább helyzetben! Nem volt ablakom, lámpám. A TV az én pofámba világított, és a hajnali meccsek alatt ÉN akartam aludni, de nem lehetett, mert ti sikítva ordibáltatok egy-egy megmozdulás láttán! Arról nem is beszélve, hogy a falak papírvékonyak voltak, és mindent hallottam, ami odaát történt. Ja, és a földön aludtam, úgy, hogy a nagyszobát rajtam kívül csak Kola takarította (egyszer). És a konyha..Azt többször is takarítottuk, de minek? Amikor Gábor káposztája, vagy az én chilim rotyogott, vagy poshadt mosogatóban, akkor a szagok úgyis elüldöztek minden jóérzésű élősködőt. Azért néha vicces volt. Főleg, amikor Kola és Kriszti veszekedtek valami fikarcnyi kis apróságon. Akkor Gáborral alig bírtuk ki, nehogy hangosan röhögjünk. Már tényleg csak a popcorn hiányzott! Mondjuk, ők talán nem vették ilyen viccesre a figurát. Pedig mennyivel jobb is úgy! (sóhaj) Drága, nőmentes békeidők! Agglegénylak volt az, még ha Kriszti ott is volt! Teszem hozzá gyorsan, hogy az említett hölgy nem mosogatott, nem főzött, nem takarított. Vagy ha igen, akkor nagyon ritkán (nem emlékszem egyre sem, csak egy mosogatásra). Bár a jegyzeteit megosztotta velünk, gyakorta éltünk az ő szorgalmából.
De büdös volt(mármint a lakás, nem a lány), koszos volt, dühöngött a zene, a sport kifojt a tévéből. A számítógépről alig kattantunk le, volt ott fps, rpg (sok RPG, köztük az örök NWN), rts, pornó, filmek hegye (többek között Kill Bill, meg tucatnyi anime). Meg persze az esti maraton: Először Gerilla Grill, majd Slayers, aztán Highlander, egészen hajnali egyig. Meg a hosszú-hosszú kártyapartik. Néha Aszterrel kiegészülve, aki lator módon gyakorta aludt ott.
Azért jó volt. És éppen idejében hagytuk abba. Ha továbbra is albiban laknánk, akkorra már biztos kinyírtuk volna egymást. Én biztos, hogy nekiugrok Kolának, vagy Krisztinek. Gábornak is, de róla tudom, hogy szemét alak. Ja, és hányszor ugrottak volna nekem! Hehe, az én nyugalmam ugyanúgy dühítette őket, mint az ő ordibálásuk engem(meg a patkány beszólásaim). Hiába, ez a különbség egy Setite, a hűvös kígyó, és a temperamentumos gangrel/lasombra/brujah/assamite között! Élni tudni kell!
Jó volt, az is, hogy vége. Tulajdonképpen az életem eddig, szociális téren, egészen jól alakul. Habár a live kezd kifakulni, de attól még élvezhetem a jövőben (Hatvanba soha többet, ne felejtsd). Jókat játszottunk, ettünk, buliztunk. Mi kell még? Kaja, pia, nők..izé.. Ez utóbbi mondjuk egy ideig nem is hiányzott, lévén kb. középsuli harmadiktól egy érzelmi roncs voltam. Aztán jött a Boszi, és feltámasztott, majd Ő, aki értelmet, lényeget öntött a mozgó alkatrészek közé -feltámadásom rövid története, köszönjük szépen (taps-taps, a művészúr meghajol).
Huhh, talán nem kellett volna ezt felemlegetni. Az egy sötét kor volt. Nagyon sötét. Depresszió? Ha az, akkor kb. három-négy évig tartott. Nem semmi. Főleg az nem, hogy mindenféle segítség nélkül kászálódtam ki belőle. Illetve: éltem az életem, hallgattam a barátaimra, etc, etc. Elég ebből. Aki kíváncsi, az próbálja kiszedni belőlem. Régi lemez. És szutykos.
Jujj, mit tettem tegnap! Leráztam néhány Jehova tanúját! A francba! Pedig gyűjtöm az "Ébredjetek", meg "Őrtorony"-jellegű, hittérítő lapokat. És ezt most elszalasztottam! Francba! Pedig helyre kis gyűjteményem van már belőlük! Van reinkarnációs-poszt buddhista kiadványom is! Hehe, van ez olyan jó, mint a gagyi képeslapjaim. Azokat is gyűjtöm, de csak a gagyi, vagy vicces darabokat. Vagy érdekeset. Van már Jimmy-s képeslapom, Lenines, amin a nagy vezérnek Elvis sérója van..ördögös, SIMS-es..hehe.. Talán az egy, Campari-t reklámozó képeslapom nem gagyi, de hát a Campari egy finom ital, főleg narancslével (köszi Boszi).
Régebben kaptam egy bélyeggyűjteményt, akkor azzal áltattam magam, hogy azt is gyűjtöm, de mivel azonnal a szekrénybe vágtam, nos, ez csak merő baromság volt. Azóta is ott porosodik valahol. Kíváncsi vagyok, vajon mennyit érhet.. Ja, és persze kockák. Sajnos D100-at mind a mai napig nem sikerült szerezni, de azért a miniatűr üveg-kockákra büszke vagyok. Akárcsak a Warhammer-fantasy battle kockákra. Warhammer!
A legnagyobb csatát a JÓD-ban vívtuk (Józsefvárosi klubb..nem is emléxem, miért így hívtuk). Máté volt káosszal (jellemző), és elfekkel, Krisz meg az orkjaival. A csata legelején nekirontottam Máté Goat-menjeinek, és nagyon ledarálták a derék lándzsásaimat. Úgyhogy az elf íjászokat egy közeli toronyba, illetve házba vezényletem, és elkezdtük az ellent bőszen lődözni. Krisz Black-orkjai nekirontottak a szinte hiánytalan káosznak, és ők már ellenfelek voltak. A két hadat én meg bőszen lövöldöztem, mindegy, kit találva el. A végelszámolásnál én nyertem! Bizony, a dühödt nyilazás meghozta az eredményét! Hehe, a kis sunyi kígyó..
Vazzeg, megint elfelejtettem Krisznek emilt küldeni. Már három hete. A fene essen a lyukas emlékezetembe. Szerencsére, mióta megvan az új telefon (Karácsony), a naptár részét rongyosra a használom. A Májusom a legviccesebb, majd minden nap száma vastag, azaz mindenhova feljegyeztem valamit. Hol azt, hogy "nincs első óra", vagy hogy "KHE-próba, hatkor Margit-szg.". Meg kell tanulni élni a fogyatékosságaimmal. Milyen nap is van ma?

Azért ennyire nem kéne, hogy derűs legyek. De sokkal jobb, mint pár évvel ezelőtt. Sőt, és ezt Neked köszönhetem, Kedvesem! Azt hiszem, a puszta jelenléted nélkül is szürkébb lenne az egész trutyi, amit életnek csúfolunk néhanapján.

" Ti emberek télen mindig várjátok a nyarat, nyáron meg előre reszkettek a téltől. Nem irigyellek titeket"-Mondta 1900 a kedvenc filmemben. Nálam ez fordítva működik, előre félek a nyártól, és várom a telet. Talán a hideget is jobban bírom, mint többen. Nem tudom, miért van ez így, egyszerűen valahogy kialakult. Ráadásul, eltekintve a hőmérséklettől, egy hó-fedte hegycsúcs, vagy fagyott tó, a fehér takaró alól előbukkanó kis virág sokkal szebb, mint akármelyik tengerpart, vagy giccses tavaszi táj. Az ízléstelen tarka-barkaságban mi szép van? A legcsodálatosabb dolgok az egyszerűségük miatt szépek.

Csapongok a gondolatok között, igazi asszociációs játékot űzök most. Asszociáció? Ehh..IDB kirándulás..
A "Humán" középiskola és gimnázium tanulójaként rájöttem, hogy IDB (Iskolai Diák Bizottság) tagjaként sokkal többet lóghatok, igazoltan. Meg elmehetek az IDB kirándulásokra is, talán tanítási időben!
Így esett meg, hogy "Söndör"-rel, a föci tanárral egyetemben, ez a pár, nem teljesen komplett (ott voltam, vagy nem?) diák elhúzott Miskolcra. Söndörrel egy elsős föciórán találkoztam. Nem volt kedve tanítani, úgyhogy kiült középre, és beszélgetett a gyerkőcökkel. Gyorsan kiderült, hogy a fantasy könyveket szereti..Csoda, hogy összehaverkodtunk?
Miskolc..a szokásos kötelező kirándulások után végre elengedett minket. Szálláshelyünk egy női kolesz. Sajnos üres. Hüpp-hüpp, sebaj. Geret is velünk volt, lévén tapasztalt róka, rutinos IDB-s. Azonnal megmásztuk a Kisavast, kocsmáról-kocsmára. Igaz, néhány helyet kerültünk, főleg azokat, ahol mindenféle gyanús kopasz alakok lebzseltek.. Majd vissza a koleszba, még pont zárás előtt. Ott kerestük a többieket: rájuk bukkantunk a tornateremben.
Ott volt az egész brancs, fiúk-lányok vegyesen. Geret és Söndör elkezdtek katákat bemutatni, éljen. A tanárunk shaolin formát, Geret kempót. Én inkább lapítottam, és egyszer majdnem megdobtam a tanárt egy aikido fogással..de csak mert hagyta magát, köztünk akkor legalább ötven kiló különbség volt.
Aztán szereztünk egy kosárlabdát. Gyerünk játszani! Négyen meg is voltunk, úgyhogy kettő a kettő ellen! Geret velem, Söndörrel meg egy, azóta a feledés homályába veszett srác. Közben a lányok jókat vihogtak rajtunk.
A kosárpálya is "női" pálya volt. A palánkok vagy fél méterrel alacsonyabbak voltak, mint kéne, így Balázska végig zsákolni próbált. És kitérni a tanár útjából, mert az minden testi adottságát kihasználta ellenünk. A szenya. De egyszer- tadadadadaammm- sikerült zsákolnom! Igaz, így is egészen magas volt a dolog, nekem sikerült egyedül. Közben Geret farmerja elszakadt, nagyon, így gyorsan levetette, és boxerben játszott tovább. Emiatt gyakran elővillant valami, aminek nem kellett volna..Sajnos, balszerencséjére, azt pár lány is észrevette, nagy vihogások közepette. De Geret nem szívbajos, nem is érdekelte. Az már annál inkább, hogy az egyik elsős fruska majd "rámászott", és szerelmi kiborulásokat rendezett. Ráadásul az egyik legbutább.. természetesen az elkövetkezendő években ő lett az egyik leizgágább lányka/diák. Szervezett szalagavatót, IDB-s cuccokat, etc. De ettől még buta maradt, szegény.
És szegény Geret. Alig tudta lerázni magáról. Ha az a lány tényleg beleszeretett ez alatt a röpke nap alatt, akkor jobb is így neki. Ismerem Geretet, ha kihasználta volna, akkor rosszabbul jár..
Kaja és kosár után még unatkoztunk. Az összes IDB-s egybegyűlt a lány-szálláson, és elkezdett asszociációs játékot játszani. Aki elkezdte, mondott egy szót, és a soron következő rávágta, ami erről az eszébe jutott. Persze, néha meg kellett magyarázni a dolgot, így vált csak igazán érdekessé. Persze, egyre járt az agyunk, főleg a "halál", "kaja", "szex", "suli" témakörök jöttek elő, talán éppen ebben a sorrendben.

Lecsó..a világ egyik leg-"magyarosabb" és legjobb kajája (a pizza után..és még sokminden után). Egy kaja, amit én is el tudok készíteni. Akár bográcsban, akár otthon (asszociációs vonal: fennt:-kaja-dél van-lecsó itthon). Anya ezt készített tegnap, és azt hiszem, hamarosan burkolok is valamit. Erről Nagyapó jut az eszembe..
Az ő kedvenc kajája ez. Nagyanyó már megunta, hogy minden hónapban ezt kell csinálnia, ráadásul második nap már morog a férje, hogy "mikor lesz már megint..". Úgyhogy elhatározta, addig készít csak, és kizárólag lecsót, amíg Nagyapó meg nem unja. Let the battle begin!
Két hónap múlva feladta. Két hónapig Nagyapónak csak lecsót csinált, a gyerekeinek meg valami mást. De amaz nem szólt, csak ette a finomságot, és lubickolt a boldogságban. Két hónap multán csinált valami mást is. Három nap múlva Nagyapó ebéd közben megjegyezte "már egy jó kis lecsót sem kaphatok.." Nagyanyó kiborult..Érthető? Nem. Pedig ő csak egy kis..
Más: Nagyapó kissé habókos. Azokban az időkben nehéz volt kocsit szerezni, és gyakran, egy-egy gépjárműre fél évet kellett várni. Ám megesett, hogy az adminisztráció fordítva is elsült, és míg már megvolt az új zsiguli, a régit még nem kellett beszállítani. Így eshetett meg, hogy a Nagyszüleimnek egyszerre két autójuk is lehetett, egy időben.
Nagyapó a Hajógyárban dolgozott. Nem volt messze, megesett, hogy sétálva jött haza. Vagy indult el otthonról. Hogy-hogy nem, egyik reggel pánikszerűen közli: "Ellopták mindkét kocsit!!" Tényleg: a ház előtt parkolóban egyik sincs! Nagyanyó, bölcsen, türelemre intette férjét, és kézen fogva, kedvesen, elsétáltak a Hajógyárhoz. Hát persze, hogy ott volt mindkét autó! Az öreg egyszerűen csak hazasétált, gondolataiba merülve, el is felejtette a kocsikat! Mindkét reggel azokkal indult, de visszafelé már gyalog. Honnan is örökölhettem a habókosságomat, és a memóriámat? Sejtelmem sincs..
Azért hozzá kell tennem, hogy a fentebb említett idősebb úr szabadidejében lexikonokat olvasgat, tanított a BME-n, és több, díjat nyert hajót tervezett. Szóval neki van mire habókosnak lenni. Nekem még ki kell érdemelnem. Vagy mi.
***
(Egy órával később...)
***
Nos, a videó nem javult meg magától. De a lecsó finom volt. Megcsináltam tojással, hogy maradjon másnapra, vagy másnak is. Sajnos tele volt kolbásszal, azt kénytelen voltam kivenni, mielőtt megcsináltam volna. Nem szeretem, ez van. Közben megnéztem a Highlander-t a kúlon. Aranyos sorozat, csak egy kicsit bugyutácska. Főleg Mentol...izé..Methos alakja. A leg-Weinbergebb ősmatuzsálemeket idézi. Emberibb az embernél is, holott ötezer évet is megélt. Egy ilyen "übermansch" már nem lehet olyan, mint mi. Oké, a színész végül is csak ember, de a forgatókönyv író, vagy a rendező, vagy mittoménki írhatott volna egy kicsit..komolyabb karaktert is. Nem egy ilyen nyavalygó, kétbalkezes, nyámnyila alakot.
Annyira esendő. Belegondolván, hogy az idősebb emberek mennyire megkeserednek az évek súlya alatt, nemhogy egy ötezer, de egy háromszáz éves lény esetén is, óhatatlanul különbözik az embertől. Ha nem őrül meg a tapasztalatok szörnyű terhe alatt, akkor ki kellett találnia egy védelmi-mechanizmust, ami meggátolja a tökéletes elmebajtól. Annyi halál, szenvedés, szerelem után, egyszerűen nem lehet annyira érzelmes, mint Methos. Egyszerűen képtelenség. Olyan, mint egy átlagos Chaplin figura, aki bölcs kétsorosokat ereget, de ugyanolyan hülye, mint bárki a sorozatból. De a csajoknak tetszik. Pedig AKKORA duda orra van, hogy Snow is megirigyelhetné. Hehe. Még Jack az egyik legreálisabb figura, meg Richi (amíg él..). Meklód meg egy terminátor. Ő majd mindent helyrerak, mindent megold, még saját magát is.
Végül is, szeretem ezt a sorozatot, akármennyire is bugyuta. Mert az emberek szeretik a hősöket, vagy hívják akárminek őket. Ilyen Achilleus, Rambo, vagy éppen Duncan vagy Shon Goku. Bár ez utóbbit kifejezetten rühelltem, az én hombrém Vegita volt. Meg Piccolo, de inkább az előbbi. Da bad guyz.
Ja, közben a CD-ROM is megkergült. Nem hajlandó beolvasni a Tiamat CD-t, sőt, egyik CD-t sem. Ezen nem csodálkozom, volt már ilyen. vagy műxik, vagy nem. Azért, végszükség esetére akad pár mp3 a tarsolyban- Metallica, NW, Apoc., és még egy-két szám. Köztük a teljes Red Hot Chilli Pepper kollekció, amit az öcsém preferált régebben, ma már annyira nem. Mondjuk nem törölte le, ami nagyon nem baj. Ja, meg ha majd nagyon unatkozom, akkor belököm az Imothepet, az mindig jó. Addig is üvöltsön az Apocalyptica. Mert megérdemlem (jujj, mint egy reklámszöveg. Fuj). Ráadásul a gagyi CD-Rom rosszul grabbelte be a számokat, és néha ugrál, v. pár miliszekundumra akad. Én észreveszem, és mivel senki más nem hallgatja, eléggé gáz. Mármint, hogy észreveszem. Jajj-jajj, Balázs, kezdesz megint csapongani, tessék utat mutatni a gondolataidnak. Vagy legalább ne írd le őket. Oké, tudom, egy ebéd azért lezülleszti az embert, főleg, ha utána még egy tál cseresznyét is bevág (igazándiból csak fel akarok vágni vele..hehe..)

Már csak egy vizsga! Háhh, nyelvészet, aztán már csak autogrammokért kell utaznom Fehérvárra (közben a zene váltott: immáron Nothing else matters, szintén csellón). Aztán SZABAD VAGYOK! Mindenből többet akarok! Többet akarom látni a kedvesem! Izé..A Kedvesem (így már jobb)! Melózni akarok! Többet kártyázni a haverokkal, szerepjátszani, ÉLNI! Élni, csak igazán! Kolának is mondtam, hogy rájöttem, most élek, négy év múltán. Legutóbb középiskolában éreztem így magam (még depressziósan is jobb volt).
Még mindig azon rágódom, hogy mit nyertem e négy év alatt. Szerintem alig valamit. egy kicsit jobban tudok angolul (na jó, sokkal jobban), és egy-két fogást elsajátítottam. Csiszolódott a stílusom, de még nem az igazi. Elvesztettem tucatnyi lehetőséget. Elvesztettem egy lányt, nyertem egy másikat ( "No matter, how faaaaaar".." who we areeee..."..Nothíííííííng elsz metőrz.."..a csellós nem énekel, kénytelen vagyok én..heheheee-vége. köv. szám: NW: Ghost Love Score)

Ha már középsuli: Vitya elhatározta, hogy beüzemeli a suli rádióját. Hát nosza! Volt egy darab, igencsak rossz állapotban lévő keverőpult, és egy erősítő. Az egész rádiós-hangszórós rendszer ezen keresztül volt belőve. De azért működött a dolog. Így a szünetekben ő keverte a zenét. Természetesen ebből nem maradhattam ki, és side-kick-ként beszálltam a dologba.
Volt egy-két érdekes eset. Sajnos az elején rá kellett döbbennünk, hogy nem magunknak zenélünk. ezért be kellett nyomni pár -blöeeeee- számot is. Lévén a suliban főleg lányok jártak, dühöngött a Britney, BSB, és minden, az akkori divatnak megfelelő magyar fiúcsapat. Persze, néha becsempésztem egy-egy Guano Apest, vagy az elején Scootert. Akkor változtam át, tudniillik. Talán még harmadikban is nagy house-electro fan voltam, aztán a vége felé már Guano apes, és Limp Bizkit ment, meg egy kis Deftons. Ja, a Pink Floydot is akkortájt fedeztem fel, bár az mintha párhuzamosan ment volna a Scooterrel ( ez utóbbit ugyanis még ált. isk.-ben sikerült megszeretgetni).
Szóval nagyban nyomjuk az ipart, éppen bejön a stúdióba egy kislány, hogy "Fekete vonattól van valami?" Akad. Jó, a nép szava szent, benyomjuk. A második sornál már jön is egy szimpatikusan rövid hajú gyerek, közölvén, hogy ő ugyan nem fajgyűlölő, de rettenetesen megver minket a haverjaival, ha még egyszer..(azóta se láttuk, pedig volt még egyszer).
No, és a gyermekünk. Egy kólásüvegbe tettünk (még az alján lötyögött) kefírt, krumplit, banánhéjat, és minden egyebet. Rácsavartuk a kupakot, és hagytuk szegényt fejlődni. Hát, mit ne mondjak..a gyermek nőtt. A benne lévő organizmusok annyira, hogy az első héten már nem lehetett az üvegbe látni, csak ha kinyitottuk a palackot (nem tettük, soha többé..nem ettünk meszet!). A második hétre annyira megkeményedett, és megdagadt a palack, hogy jogos félelmünkben úgy dobtuk ki, hogy attól féltünk, menten felrobban..
Geret huszonvalahányadik születésnapját is ott ünnepeltük. Pezsi, de ha egy tanár is meglátott volna..akkor annyi. De Vityával megszerettettem a Pink Foydot, amikor a High Hopest a tök sötétben, majd max. hangerővel sikerült lejátszani. Az ütött. Aztán, cserébe egy REM számot küldött vissza. Az annyira azért nem tetszett, de nem rossz, máig nem az.
(közben ismét csellók játszanak vmi nagy tragédiát..szép)

Lassan ideje lenne aktivizálnom magamat. Még hajmosás, takarítás, és a nyelvészet vár rám. De mivel fejezzem be, ezt az elmélkedés-nyavajgás-nosztalgia hullámot? stílusosan:

csá!

(P.S.: Pénteken kollektíva. Aki jön, aki nem, én megyek! Talán Gáborral, Derek Castorral (naná, hisz fellép), és Dru-val..na meg, amiért tényleg menni akarok: mert TE is jössz. Ennyi nekem elég).)

P.S.2: Zárószám: System of a Down: Aerials, Massive Attack: Butterfly Caught, és Björk: Lady Bacherolette