utolsó utáni felszólító

Olyan levelet hoztam össze, amire büszke vagyok. Az egyszeri, joghoz még csak vájtfüllel értő honpolgár lefossa a bokáját azt olvasván. Vörös pecsét, FA minta, minden finomság. Kemény hangnem, és tárgyilagosság. Már ilyet is tudok. Csak lezárni nem. Mindegy, majd pénteken az is megy. Egyébként felhívtam az asztalost, és ha minden igaz, jövő héten már költözöm. Hamarosan nekilátnak az ágynak, de a legtöbb ( öt) szekrény már kész van. Jövő héten megszabadulok a kolonctól és támasztól egyszerre. A támasz a táplálékban merül ki..de abban legyőzhetetlen. Egyben rettenetesen sok célt, nehézséget kapok a nyakamba. Ám legyen! Alig várom? Nem. Valójában tipikusan Balázsként viselkedem. Nem örülök, nem lelkesedem, csak a pillanatnyi nyűgeimmel foglalkozom. Miért? Mert azon minek rágjam magam, ami úgyis eljön? Igaziból talán félek. Vagy nem hiszem el, igen, inkább ez lehet az igaz. Minthogy Gillz nem hiszi el, hogy el tudom vinni, akár külföldre is. Játszik, fantáziál, de nem hisz benne. Én pedig TUDOM, hogy jövőre a megbeszéltek szerint nyaralunk.
Eh, jövőre. Talán abban sem hisz. Nem hinni kell benne, hanem tudni. A valóság aszerint alakul. Nem olvastál Mage-et? Dehogynem. Hát akkor?
Lázár Balázs megadta a telefonszámát. Ki tudja, a régi Lázit jobban szerettem. Kölyöknek ilyen volt: Imádta Arnoldot, a Konan volt a kedvenc filmje. Volt bátorsága, mersze, de tisztességes volt. Remek grafikus, már kölyökkorában is, és számíthattam rá bármiben. Egyenes és jó fantáziájú embernek ismertem. Persze, kölyök volt. Én is. Akárcsak magam, ő is elvált szülők gyermeke, ellenben a bátyja ( Richárd?) nem lakott velük, és hol itt, hol ott élt. De kívülről nem látszott. Benne volt a bandában. Most meg..Nem bízom benne.
Geret..ő benne sem, de egészen más szemszögből. Cimbora a javából, de időpontokban nem beszámítható, legalábbis az évek gyakorlata szerint nem. Mindegy, őt már boncoltam valahol, nem is emlékszem, hogy hol. Lázi..Illetve Corvus, ahogyan ma szólítattja magát, nem tudom, mit tegyek vele. Talán semmit. Talán nem is kéne elújságolnom, hogy "megtaláltam".
A Warhammer filmek tényleg nagyon jók. Ez csak beugrott. Főleg a második. Mark of Chaos..várom már nagyon.
A holnap hosszú lesz. A csütörtökök a leghosszabbak. Mindig azok a leghosszabbak. Nem tudom, miért. Nem akarom tudni. Oké, meg lehet magyarázni, mindent meg lehet. Tényleg ezen kéne itt értekeznem?
Ma reggel elaludtam, megint. Nem reggeliztem, nem mostam hajat, borotválkoztam. Negyed hétkor keltem ki az ágyból, volt öt percem, hogy elinduljak. De nem késtem el. A főnököm nagyon rendesen, és tárgyilagosan elmondta a késésről a cég politikáját, hát tartom magam hozzá. Ez tényleg egy fair cég, jó kollegákkal és..Maradnék itt szívesen vagy pár évet.
Kálmán, az egyik kollegám azt mondta, hogy a 24. életéve a legszarabb. Állítólag 12 évenként jön egy lejtő. Ez volna a terv? Sokat veszíthetek, erre rég rájöttem. Egy időben azzal álltattam magam, hogy ha eltűnnék hitelen, hát nem sokan sírnának utánam. De most..eggyel többen, mint kéne. De ha hinni lehet a 24-es szám varázsának, akkor mindegy.
Ne érts félre, kislány, én tiszta szívemből szeretlek. Még akkor is, ha fáradtan utolér a gillzita idiotizmus. Akkor hallgatok. Még akkor is, ha nem tudlak leszoktatni a rossz szokásaidról ( de igyekszem). Mindegy, elég a csöpögésből. Te is tudod, hogy itt csak te szállhatsz ki.
Old school hollywooood..Jajj, és jön a Question. Annak a szövegét is beírkáltam ide valahova. Jó kis szám, szeretem. Jajj, de szeretnék dolgokat kipróbálni, amit itthon nem tehettem meg, attól tartván, hogy benyitnak az ajtón. Pölö: egy szál gatyában ( vagy anélkül) flangálni egész nap. Oké, röhögj csak. Vagy kádban ázni naphosszat. Ha kihül a víz, csak leengedem, és újra engedek forrót. Vagy a saját gépemen kialakítani a saját profilomat, és fél év múlva hívni szerelőt/formatálni az egészet holmi vírus miatt.
Nincsenek teljesíthetetlen vágyaim. Nincsenek nagyon hosszútávú, elérhetetlen céljaim. Ha fejben nem is, motivációban nagyon is földhöz ragadt vagyok, és nagyon emberi. Sajnos? Talán pont egy ilyen széllelbélelt hülyegyerek kell melléd, nem? Már csak azokkal a depi hullámokkal kéne tenni valamit. Mit is ír Blint a profiljában Grétával kapcsolatban? Az az igazság, hogy ALAPVETŐEN nem változtam meg, annyira soha, mint Blint. Csak a részletekben. Még midnig ugyanazok a motivációk, ízlés, profil. Igen, az ízlés is. Attól, hogy nem ismertem az efféle zenét, nem jelenti, hogy ne tetszhetett volna előtted is. Biztos, hogy ettem volna a Tiamatot, Gatheringet. Anathemát. Szóval így állunk. Részleteket vettem tőled, amik pótolták a hiányosságaim, betömték a foltokat, tépett sebeket. Köszönöm.
Szebbé tetted az életem.

Akkor a rövid távú tervek:
Költözni
Költözni
Költözni
Konditermet találni, beköttetni a netet, költözni
Évet halasztani
Eldönteni a Főnixet végre.
Eldönteni a Lájvot végre.
Ősszel elmenni Prágába egy hosszú hétvégére ( van 15 nap szabim..vagy 13? Mindegy, így is elég)
Karácsonyfát venni
Erre az évre elég ennyit. Van még egy, a köv. nyárra, de az még messze van: De jó lesz szem előtt tartani. Legelőször is: visszazökkenni a normális életbe.

emléxel még

Hello Emlékszel még rá? A sugárzóan szép napsütésre? Amikor nem volt felhős az ég, nem szemerkélt az eső. Mikor a nap nem sütött a szemedbe, annak ellenére, hogy erősen, fényesen ragyogott? Akkor nem fújt a szél, de nem volt ám meleg! Mindenki azt a ruhát hordta, ami a legkényelmesebb, és abban az emberek jól érezték magukat. Nem azt hordták, amiben szűk, viszkető, égő rángás futott végig rajtuk minden lépésnél, mert az annyira divatos. Hanem laza, bő cuccokban, ami megszépíti őket. És nem volt hideg, és az emberek nem beszéltek róla. Nem volt dögmeleg sem. Emlékszel rá? Volt ilyen? Én emlékszem. Lehet, hogy nem a mi kedvünk vagy életünk romlik, hanem a világ. Sőt, biztos vagyok benne. Hello Emlékszel?..

Timsel

Ma, miután végeztem a melóval, egész jó kedvem lett. Nem is értem, ez már-már szinte káros. Ráadásul mindenre jutott időm. Találkoztam a Kedvessel, igaz, gyötrelmesen keveset voltunk együtt. Olvastam a Merle könyvet, ezúttal a Malevilt. Meg Hírózoztam. Nehéz emlékezetbe vésni, hogy van egy másik játék is: a Spellforce 2, de sebaj. Hitman is le van töltve, azt se néztem még meg. Mindenből egy kicsit: ez ma a mottó. Kivétel a munkából. abból mindig sokat. Mit ad isten, ezt is élvezem. Feltéve, ha tudok beszélni az adósokkal, mert ma pl.: egyet tudtam csak elérni, azt is csak azért, mert visszahívott. Szerintem soha többet nem fogok beszélni vele, de sebaj. Jeah, volt egy, akiről kiderítettem, hogy az adósságai miatt kivonult a pusztába, és ott él egy lakókocsiba. hehe, Blöff a köbön. Egy másik meg külföldre szökött. Hát van ilyen? Mindegy, így is szépen nyomulok.
Steinbeck. Az a baj vele, hogy igaza van. Timsel, és kész. Semmi több. Már a munkám is jó. Készülök valamire, amibe nagyon bele fogok bukni, és ismervén magamat, nem fog kellemes élményként érni. De már előre készülök a legrosszabbra, ilyen vagyok. Na, tessék, már megint kikotyogok valamit, amit nem kéne. Timsel, érted? Annyira, hogy ma hazafelé majdnem ugráltam a macskakövön, és néztem, ahogyan hullámzik a betontenger. Éreztem, ahogyan készülődik az eső dobpergése, ahogyan ritmust simogat a sátortetőre. Kártyázni a zöld sátorban, milyen jó is volt! Szúnyogot vadászni, víztől nedves hálózsák illatát beszippantani, és göcsörtös gyökérre polifómot teríteni. Olyan emlékek ezek, amiket, ha minden igaz, viszont fogok kapni, mégpedig nagytáborban. Ami nem lesz túl jó.
Nem értem, mindmáig nem értem, de fizikai bántalmakat helyeztek kilátásba, ha tovább viszem a gondolatfonalat. Csak Kriszana tudott volna érdemben válaszolni, azt megköszöntem volna. Mondjuk eléggé harapós kedvében volt, nem hinném, hogy sértődés nélkül megúsztam volna. Mindegy. El kell fogadnom, hogy nem lehetek felhőtlenül felszabadult. Hiszen Táborba sem szórakozni, kikapcsolódni, hanemszenvedni és nyögni megyünk. hehe.
Amúgy meg Timsel.
Már értem, hogy miért ez anyám kedvenc könyve. Nekem marad a ..nem, már nem az. A Mesterségem a halál már nem a kedvenc könyvem. Nincs olyan. Merle a kedvenc íróm, de nem tudnám azt mondani, hogy "na, az a könyv az über alles". Sajnos ahhoz túl sokat olvastam ( fellengzős, és beképzelt, de nem baj, így szeretjük Balázskát). Steinbeck is jó, Merle is, Golding is, Huxley is, Rushdie is. Ilyen világban élünk.
Timsel.
Gilmoure is tud ám! Csak kár, hogy hiányzik belőle valami. Nagyon jó az új lemez, de nagyon gyorsan el is tudom felejteni. Valahogy nem az igazi. Hiányzik belőle az a mögöttes tartalom, az a zsenialitás, átfogó sötét megértés, ami a régebbi Pink Floydokban megvolt. A szólóalbumból hiányzik. Aranyos öregemberek énekelnek, gitárt nyúznak. Olyan inkább, mint egy Clapton, vagy Rea album. Aranyos, mestermű, de mögöttesség nélküli. Oké, azért Reanak is, és Claptonnak is akadnak hasonlói, nem is kevés, de többségében "csak" szórakoztatnak. Mr. Slow Hand man..haha. Köszönöm, maradok az őrült gyémántoknál.
Timsel, ugyebár.
Hajh, fáradt vagyok. Hajat akartam mosni, de nem jött össze. Játszottam helyette. Valaki tudja, hogy merre van a Heroes egyik pályáján "town"? Azon, ahol a csajt kell kiszabadítani, még az elejefelé. Hiába foglalom el a fenti kastélyt, az nem elég jó neki. Baromság ez..Multiban jó az a játék, de meg fogom unni, ha nem jövök rá annak a pályának a nyitjára. Mondjuk annyira nem érdekel. Az utolsó játék, amibe belemélyedtem, az a Bloodlines volt. Mi lesz legközelebb? Nem túlzottan érdekel.
Timsel.
Inkább álomba hajtom magam. Hm, mikor ma felébredtem, vissza tudtam merülni a feledésbe. Mostanába mindenféle fura dolgokat álmodok. Ma szelíd, kedves, és rendkívül ártalmatlan dolgot, ami nagyon hiányzik már. Azt se kapok soha. Törődést is csak Gillztől, de már hozzászoktam. Sőt, gyakorlatilag ma már ott tartok, hogy derék családtagjaim törődési szándékai meglehetősen idegesítenek. Inkább hagyjanak. anyámmal jól el-elbeszélgetünk, de azért inkább kerülöm a szociális interakciót. Vajon öt év múlva is így lesz? Eh, öt év..mit érdekel az engem. Csak Timsel, haver.

reszkess!

Azért volt egy-két dolog. Ismét viharos gyorsasággal otthagytam egy munkahelyet. Kínos volt, de letudtam. Nagyon szomorú arcot vágtam az Ádámnak, és nagyon sajnáltam a dolgot. Pedig dehogy, sőt. Azóta nem érzem azt a feszültséget a mellkasomba egész nap. Mik vannak.. Két beszélgetés elég volt, hogy felvegyenek. Már több, mint egy hete űzöm az ipart. S ez alatt az egy hét alatt többet tanultam, mint az Industria egy hónapja alatt. Több eredménnyel, több munkát végeztem. Több havert szereztem. Jah, és eredményeim is vannak. A credigenes ügyfelek két napi munkavégzés után elkezdtek szépen tejelni, ami egész jóó. De nem ez az egyetlen dolog, ami szép lassan elmúlt. Például eltelt egy év is. Gondoltam, hogy megemlékezek róla, és írok egy hosszú összefoglalót, de lebeszéltem magam róla. Hiszen ez itt, eme írott kulimász maga egy mementója az elmúlt egy évnek. Így minek részletezzem? Egy év. Egy nézőpontból kevéske. Hiszen úgy érzem, hogy évek óta 1ütt vagyok Gillz-el. Olyan..természetesnek tűnik, hogy a párom. So natural. MIntha mindig is az lett volna. No, sebaj, voltak nagyobb elmebajaim is. Őuegh.. Másrészt viszont egy kapcsolatban azért jelent valamit az egy év. Ekkora intervallumba már tökönrúgás jár azért, ha valaki azt mondja, hogy "futottak még". Sőt. Egy év már-már beteges ragaszkodás valakihez. Hát még ha szereti is az illetőt! Hú, teljesen elképzelhetetlen és deviáns magatartás. Milyen kár, hogy deviáns vagyok. Gillz persze tők normális, mind mentálisan, mind fizikálisan. Csak buggyant szegény. De nem baj. A normális csajok kíméljenek. Jah, és a múlt hetem boldog volt. Kifejezetten az. Meg kell vallanom magamnak, hogy az életem igenis sínen van, és én nagyon meg vagyok vele elégedve. Bútorom is lesz ám! Találkoztam egy asztalossal, akiről kiderűlt, hogy nem csak a kis Emese bútorait csinálta, hanem a Telkit is, Karikást is, no meg Pepinó Gömb street beli bútorait is. Most az enyémet fogja. Így letettem a kovácsoltvas ágyról, de lesz helyette egyedi, djönyörűszég. Polcrendszerek, szekrények, asztalok. Csak a fürdőszobát hagytam ki, de oda se neki, azt mondta, hogy egy polcozást megcsinálnia kb. egy nap, úgyhogy nem tétel. Ma focit fogok nézni, haverokkal. BL döntő, bezony. Arsenal életében először, s nem utoljára( remélem). Izgi lesz, főleg, hogy haverokkal nézem, sporkocsmába. Ami biztos nagyon jó hely, csak asztalunk fejébe kötelezően kell fogyasztanunk. Sebaj, nem olyan nagy összeg az, kibírom. Még. Hiszen ha minden igaz, akkor holnap már nem leszek milliomos. Remélem Gillz nem hagy el.. A vagyonomat ingatlanba fektettem, ez van. Az előleget máris adom a Jánosnak, aki meg is rendelte a bútorhoz a nyersanyagot. Ráadásul holnapra terveztem egy grande vásárlást. Köll farmer, és mégvalami. A mégvalamit lesz nehéz felhajtani, több komponensű a dolog, és még nincs vége. Remélem nem csúszok. Ha másként nem megy, megy majd pénteken, és színitosz után megyek haza..Szar lenne. De mikor alszom? Szombaton? Eh..aha. Játék lesz, végre. Meg little fears. LC megígérte, hogy mesél, ráadásul az új kéróba. Az sem zavarta, hogy üres lehet. Szerintem meg sok fa-anyag lesz ott, és rumli, mert akkor fogják a cuccot összeállítani. És végre..ki se merem mondani..végre költözöm.

hümm

Na, most jól felmérgesedtem. Nelossel az oka. Sajnos nem érti a novellát, és butaságokat mond. Éppen ezért, csak neki felboncolom a saját írásom, kihányom, amit magamnak írtam, ami majd ´mindenkinek leesett, csak neki nem. A főhős egy átlagos kis szarjankó. Semmiben sem különbözik, semmiben nem is akar különbözni mint bármely más maga korú srác. Anno domini Jézus sem volt több, mint egy szegény ember, egy átlagos munkával. Mennyi ilyen volt akkor Betlehemben? Ezer? Tízezer? Millió? Nem számít. A novella azzal foglalkozik, hogy mi van akkor, ha a mai korban születik egy megváltó? MInden bizonnyal, az én cinikus hülye értelmezésemben, kihasználják, mégpedig úgy, hogy belehaljon. Mégpedig ezer százalék, hogy időnek előtte csinálják ki, és szétszaggatják, mielőtt rádöbbenne megváltó voltjára. Erről szól az írásom. Nem is AKAROM jobban kidolgozni a srácot, a főszereplőt. Erika is szimbólum, mégpedig az iskolai első szerelem szimbóluma - ráadásul személyes, mert az én első szerelmemet is így hívták. De persze ezek olyan finomságok, amik sosem derülnek ki, csak ha valaki felbosszant, és kikogyogom. Az Erika szimbólum a főszereplő választása, lehetősége a normális életre- a kiszabott ösvény a megváltóság felé. De Hawiww, a kihasználó, a számító elveszi tőle. Mert ebben a kurva világban mindent elvesznek tőlünk, amiért nem harcolunk meg. Hát erről szól a novella. Cinikusan összefoglalva: a Megváltót kihasználják, kicsontozzák, mielőtt még rájönne, hogy különb. A mai kor megváltói elvesztik ártatlanságukat, s ezzel együtt messiási köpönyegüket is. Sajnálom, hogy Nelossel nem olvas a sorok között. De nem baj. Mert könnyen lehet, hogy én vagyok pocsék író, s ezért nem ért semmit. Vagy csak fáradtan mondani akart valamit, letudni a kommentelés nyűgét, és kész.

hm

Fáradt vagyok. Bejártam az egész várost, gyakorlatilag. Oké, Kispestet nem látogattam meg, csak Visegrádi út- Budagyöngye-Angol utca-MOM park..Vajon hány kilométer? MIndegy, megérte. Legalább felmondhattam, és lehetett új állásom. Csak rettenetesen sokat kivett belőlem. MInd fizikálisan, mind érzelmileg. Annyira, hogy így este a szociális és empatikus képességeim a zérushoz közelítettek. Nem szabad nekem ilyenkor csapatban egy vadi új társasjátékot kipróbálnom. Főleg akkor nem, ha a csapattársam teleeszi magát, nem..túleszi magát, és sértődékeny. Én meg nem figyelek oda. Mondjuk annyira nem gáz, csak akkor, ha történetesen a kedvese az ember fiának. Hoppá, várjunk csak, nekem Gillz volt a csapattársam. Hm, ezt elcsesztem. Egy héten belül másodszorra. Nem rossz, Balázska, nem rossz. Most csak az az egy gondom, hogy rohadt fáradt vagyok, az öcsém a fürdőben, így no hajmosás, vagy akármi. Kelek marha korán, és nem pihenem ki magam. Pedig rám férne, nagyon is. MIndegy, nem ez az egy dolog, ami hiányzik az életemből. Lassan kezdek hozzászokni.

jo-ho-hó

Megvolt a Fényhozás is. Nem bántam meg, hogy elmentem oda. Az igazat megvallva, csak és kizárólag a hastáncok sikerültek egy kicsit gyengusra az ízlésem szerint, minden más nagyon jó volt. Még akkor is, ha bakiztatok. Úgyse vettük észre. A Geisha-különítmény különösen tetszett, elnéztem volna még egy darabig. Akárcsak Ladis-Lau-Loth triót. Gillzről nem is beszélve. Roxanne mindig jó, habár még mindig kinyírják a nőmet a végén. Az egy kicsit zavar, de szerencsére utána elég eleven ahhoz, hogy gyomorba vágjon amikor rosszul vagyok. Hazafelé a hetesen azt hittem, hogy hányni fogok, de kitartottam, és a csodaszer kombucha tea megmentett. Az íze szar, a hatása elsőosztályú. Ma reggel néztem tévét. CN-t, hogy pontos legyek. Azon belül is JL-t. A sztori egyszerű volt: Supermannek szülinapja volt, és Batman, valamint Wonderwoman vittek neki ajándékot, a sarki erődjébe. Sajnos ott a kékharisnyás srácon egy furcsa növény volt, míg ő tehetetlenül meredt maga elé.. A növény vmi telepatikus izé volt, ami a horozó agyába leghőbb vágyait vetítette ki, és a legideálisabb álmában, életében találta magát. Superman a Kriptonon volt, a feleségével, fiával, apjával, és idilli életet élt. A növény persze átkerült Bruce-ra is, kinek az apja elpáholta a gyilkost, aki a való életben ugye kinyírta Bruce szüleit. Vajon én milyen álmot látnék? Hódító sötét ruhás, feleghajtót suhogtató jujjdeszpúki híró lennék? Vagy vámpírkártya betyár? Eh, dehogy. Szerintem az "idilli" világom alig térne el a mostanitól. Csupán apró részleteiben. És ez jó. Mondjuk ezen apró részletek az én szempontomból eléggé mérvadóak, mondjuk hogy nagggggyon gyorsan otthagyom a jelenlegi állásom, és felvesznek a CR-hez. Vagy kevésbé leszek dep manapság, ami sajnos nem így van. Úgyhogy viheti Bruce azt a szart, nekem nem kell. Jó ez így, ahogy van. No persze, lehetne jobb is, de azt majd csak elérem valahogy. Vagy nem, és akkor még mindig heroinozhatok, nem? Kanalam már van.

ballag

Asszem így nem vagyok senki hasznára. Úgyhogy nem találkozom senkivel. Érdekes, hogy megint kijönnek a különbségek. Anno domini ballagásom alkalmából kaptam egy kék, szív alakú párnát. Apám ugyan nem volt ott, de sebaj. Jah, és pár csokor virágot. Eh, mind1. Mindenem megvan, vagy úgy tűnik, hogy megvan, ezen butaság rágódni. Csak fáj egy kicsit. Persze, említeni ugyan nem fogom, csak leírni.Egyenlő elbánás? Mindegy. Remélem az öcsémnek könnyebb élete lesz, mint az enyém. Szívből.

elkenődés

Nem vagyok jól. Fájok belül. Nem hívtak vissza, amit nem csodálok. Amit el lehet rontani, azt elrontom, ne féltsetek. A minimumot tudom hozni. De semmi többet. Itt is. Ott is. A holnaptól nagyon félek, a menedzser elkísér a tárgyalásra, és ott ( is ) kiderül, mennyire szar vagyok. Semmi gond. Majd megyek virágot árulni az aluljáróba. Annak ellenére, hogy tudom, hogy ez törvényszerű. Csak nekem a legjobbnak kell lennem, mindenben, amihez hozzáfogok. Nem megy. Nem azért, mert nem kötök, hanem mert minden reggel egy kő van a gyomromban. Úgy érzem, hogy magasfeszültség van benne, és nem értem, miért. Nem vagyok éhes, iszom, mint a gödény, és remegek indulás előtt. Na jó, ez utóbbi csak illusztráció. Még soha nem éreztem, hogy félnék a holnaptól. Soha! Most meg.. miért? Valaki magyarázza már el, hogy mi a francért érzem így magam?! Elvárások, na azok nem érdekelnek. Ha nincs, akkor elmegyek, és kész. Leszarom a többiek piszkálódását. Akkor miért megyek szép lassan tönkre? Miért nem vagyok képes csak több hét után felhívni az Emesét. Tele voltam, tele vagyok tervekkel, de azok csak megvalósítható ábrándok. De valamiért én hiszek az ábrándjaimban, álmodok, és soha a büdös életben nem jönnek be. Eddig 1edül Gillz az, akiben semmi téren nem csalódtam, aki mindig ott van nekem. Csak nem elég. Nem elég heti háromszor-négyszer találkoznom vele. Iszonytatóan kevés az a kb. 30 óra a 168-ból, amit vele töltök. Nekem 168 kell. De legalább annyi, hogy minden nap munka után vele lehessek. Sajnos ez ábránd. Persze, ez soha nem rajtunk múlik. Kevés vígasz. Munka meg..Én jól csinálnám. Csak senki nem mutatta meg, hogy miképpen legyek jó. A gyakorlatok szart se értek, senki nem viselkedett úgy, mint ott. Senki, ez alatt a két hét alatt. A stresszemet meg magyarázza el már valaki. Kinek akarok megfelelni, mi a franctól félek? Mert félek. Hogyan érzem magam? Reggel arra gondoltam, hogy azonnal felmondok, és sehova nem megyek, ki sem dugom az orrom az ágyamból. Fáradtnak, és nagyon nehéznek éreztem magam. Legalább tegnap jót játszottunk. A karakteremnek mindenki hazudik, és ámít, vagy fontos dolgokat hallgat el. És ők vannak megilletődve? Az egyik már rég tudott mindent, a másik meg, amennyit kiderítettem, besurranó-akrobata lesz. A karakterem lett a legkésőbb ghoul, és értetlen. De már tudom, mit fog csinálni. A fejével kell gondolkodnom, mert ( hála) nagyon nem én vagyok. Simonnal nagyon jó haverságba lennék, de semmi több. Hirtelen haragú, sértődékeny, túlérzékeny, és paranoid ( egyre inkább). Én nem vagyok hirtelen haragú, sértődékeny sem, csak nagyon büszke, és ÉN belátom, hogy baromság miatt sértődöm meg ( ez a folyamat Gillznél lassabb, ott élvezem, hogy bizonygatja, mennyire feleslegesen sértődöm meg valami apróságon..bár ez ritka). Túlérzékeny sem vagyok, szerintem. Paranoid? Az annak számít, hogy a látóterembe belógó hajamra hiszem azt, hogy valaki mögöttem van? Hehehe..Megesik az ilyesmi. Ja, ma spottoltam Drizztet a deákon. Arra lakik, milyen meglepő. Mentem tárgyalni egy irodába, ahol megint, ámbátor nagyon ügyesen, elküldtek. "Most ingyenes, majd jövőre logo". Anyád. Anyád. Anyád ( tripple m´om). De legalább felhívtam Emesét. Beszélünk majd, és beindulok. Mik a prioritásaim? Első: szerelem/Gillz. Második: játék. Harmadik: munka. Negyedik: Mtt. Ötödik: család. Nem rossz. Kíváncsi lennék másokéra is, de ne postban, plíz. Ne itt. Itt csak én ömlengek, nyöszörgök, és sírok ( majdnem..höhö). Rhilen írt. Irigylem. Pár hónapja még ő irigyelt engem. Most én őt. Majd váltunk. Megvan az albija, a munkája, és a nő meg csak költözik ide. Remélem. Ők az a pár, akinek teljes szívemből drukkolok, és szeretek. Ákos és Tina még ilyen. Csabiéknak azért nem, mert ők már elvileg révbe értek. Mikor jön majd gyerek, vajon..? Ha már ábrándok.: Ezekről ábrándozok manapság, nem ebben a sorrendben: -Kártya -Gerettel szeretnék már találkozni. Három hete nyújtom a dolgot. -Gillz..szinte minden kontextusban. -Színjátszókör..Melkor és Boszorkánykirály szerep - Főnix. Nem értem. Magamat se. - Lakás. Most 30%-ban erről ábrándozom. -Játék. Ma ezzel éltem túl. Simonnal, Colettel ( így írják?). Kéne írnom blogot hozzá. Simon tuti ír. -Felmondás, Creditreform. Nem hívtak vissza. Szar érzés egész nap várni valamit, amit nagyon szeretnél, és nem jön létre. Ez van. Már hozzászoktam. Még írtam volna azt, hogy semmi- amit elértem. De ha belegondolok, érettségit már szereztem. Meg tapasztalatot. Sok ember elismer olyan dolgokért, amik nem vagyok. Nem vagyok különösebben okos, sőt. Nem vagyok erős, nem vagyok hozzáértő, vagy megalapozott kritikus. Nem vagyok jó játékos, se jó szerepjátékos. Ezrével vannak jobbak. Egy lúzer srác vagyok a városból. Aki mindenbe belekontárkodott, de valójában nem ért semmihez. Verbális intelligenciám, az van. De semmi más. Egy blöffmester vagyok, azt kell mondanom. Jah, és nem tudok jól szerepjátékozni, ha 4 órát aludtam előző éjszaka, azelőtt meg ötöt. S mikor felkelek, nem ébredek pihenten. Végül is, egy kicsit fáj, hogy alig törődnek vele. De sebaj. Bírom. Van választásom? No, ez a baj. Mármint a bloggal. Mert mikor nem volt gépünk, egy ilyen bejegyzést simán töröltem volna, vagy nem vittem volna el HIK-be. Most nesze. Haragszom a világra, magamra, és egy tucat embert fel tudnék hozni, akire kivetíthetném a neheztelésem. Ilyen a blog. Tulajdonképpen kár a commentekért, mert úgyse válaszolok. Az olyanokra főleg nem, hogy "hagyd abba a siránkozást, nem áll jól..dehogyis vagy te ilyen+olyan.:". Mondjuk baromság, mert úgyse kommentelnek. Aki számít, az minimum élőben kérdez. Úgyis tudja, hogy ( ellentétben Simonnal) hangulatember vagyok. Ha a holnap jobban sikerül ( nem kunszt. ENNÉL szarabb napom rég nem volt), jobban leszek. Hátha látom Ágit is. Neki az esetek többségében sikerül..nem felvidítania, hanem..mittomén. A közelségétől elfelejtem a baromságokat. Ilyen volt a boszilány is, aki azóta szarik a fejemre. Még februárban ő kérte a találkát, ami azóta is sikkad. Akkor meg mit akar? Háromszor dörrentem rá MSN/telefon/emailben. Szarik a fejemre, ő tudja. Az ő élete, nem az enyém. Levist pl.: nem így tesz. Ővele összefutok néha, és akkor biztosít, hogy kéne már sörözni, meg dumálni. Most vizsgázik ezerrel. Még Ákos is hívott kertipartizni Szegedre. Ő is a barátom. Viktor is. Jó dolog, hogy vannak barátai az embernek. Még ha 500 km távolságból is ( oké, Szeged nem annyi, csak rohadt messze van). Mit szeretnék? Legalább ezt konkrétan tudom. De nem írom le. Ezt nem kell. Nem kell, pl.: a görcs a gyomromban, s a fejemben oldódjon fel, és tűnjön el a p***ába. Ilyenek. Hiányzol. Rettenetesen.