ej

Mi a kő kend? Annyit téptem már a szám a farsangról, hogy ide már tényleg alig tudok mit írni. Rohanás-gyakorlás-unalum-unalom-műsor..sokáig..-kaszinó-póker, ami nagyon jó volt- pakolás-haza- alvás. Ez eléggé velős, nemde?
Vasárnap alvás, későig fenmaradás, és hullaszerű safe üzemmódba való átállás volt a fő program. Ilyen állapotban nem nagyon jó kritikát írni, ugyebár. Ebből lesz aztán anyázás, meg minden finom szem száj inger hasonló.
Még szerencse, hogy nem írtam akkor blogot. Olyan filozófikus hangulatban voltam, hogy csak na! Azt meg úgyse olvassa senki. De azért, gondoltam botor fejjel, legalább pénteken kialszom magam, de nem. Találkoztam Levisttel, és dumáltunk szombatig. Köbö. Úgyhogy ez a két nap ugyan hűdenagy relaxációt és pihenést nem hoz, csak éppen annyit, hogy életben maradjak. Ja, és még mindig szerelmes vagyok, ami egész jó nekem. Remélem, nem csak nekem. Ugye. Na.

Semmi kedvem blogszappanoperát írni. nincs ihlet. Az ötlet tök ó, csak olyan lusta hangulat száll meg mindig, ha ez a téma kerül terítékre. Különben is, most mesét kell gyártanom a klántalira, ami lassan-lassan kezd körvonalazódni. Már van valami ötletféleségem is, meglátjuk, mi sül ki belőle..Meglátjuk bizony, ugye drágaszág.

Jah, a fórumbéli viselkedésről: Írtam valamit. Brisa nem értette 1et. Kriszana 1et értett. Brisa 1et értett Kriszanával. De hát ez anomália..Aki mindenkinek kedveskedni akar, az a végén koppan. De mind1, ez már igazán nem az én asztalom. Jah, a konklúzió: Mindenki 1et ért velem, de azért elküld a sunyiba. Hehe, nem baj, még bírom.-

Nehéz ezt megemésztenem. Pedig csak egy afféle freudi elszólás volt, de megbántott, és rosszul esett. Nyugi Balázs, tudod, hogy bármennyire is "egy lélek" vagytok, van egy különbség köztetek, ami, mondhatni viccesen, "Ég és Föld". És én vagyok a föld. Mivel eddig minden kapcsolatomban, s eme blogban is, kínosan ügyeltem arra, hogy bizonyos témák tabuk, így ezt sem folytatom tovább. Ne, ne is kérdezz. Ha személyesen kérdezel, akkor sem beszélek eme dolgokról, mások vonatkozásában.

A Pulp Fiction egy jó film, és moziban, a második sorból még jobb. Habár nagyon fiatal voltam, amikor bemutatták, most mégis moziból nézhetem meg. Ha lehet, akkor a Blade Runnert szeretném legközelebb, ugyanonnan látni. Moziban. Sajnos ez nem fog összejönni.
Igazándiból sajnálom Vincent Vegát. Nagyon kellemes karakter volt, annak ellenére, hogy narkós, láncdohányos, és Elvis fan. De volt stílusa, mint majd´ azt összes Travolta karakternek. Butch érdemelte volna meg a halált. Egy pénzhajhász gyilkos. Nem egy kiégett, "lebegő" individum, hanem céllal rendlekező, piti gengszeter. Halál Butchra, támasszuk fel Vincentet! Legalább Samuel L. Jackson túlélte. Az a két fazon, na az már valami.

De akkor is szomorú vagyok. Ideig-óráig elfelejtem, de lassan hó eleje óta levert vagyok. Lehet, hogy hamarosan szabadságot kellene kivennem valamikor. A dupla szabadnapjaimon csak létezem, bambulok, és megpróbálok rájönni, hogy hol is vesztem el. Talán egy HIk-beli számtech teremben, amikor állások után nézelődtem. de valószínű már régebben. Amikor először mondta apám a diszgráfiás gyerekének, hogy "nem lesz semmi belőle", meg hogy "kukás" lesz. Pechére imádtam a kukásautót. Jah, diszgráfiás és túlmozgásos, azért ezt még tegyük hozzá. De kit érdeklek?

De ma kaptam egy ajádnékot. Illetve többet is. A rulet miatt elmentem Nagyapóhoz. Sejtettem, hogy ott ragadok, és így is lett. Hajlamos vagyok elfelejteni, hog ymennyire kedvelem Nagyapót és mennyire kedveltem a Nagypapát is. Borozgattunk, pogácsáztunk, s közben..
Nagyapóval mindig is megértettük 1mást. Vele tudtam politikáról, régebbi időkről, fizikáról ( !) beszélgetni. ó-Görögökről, ötvenes évekről. Pártról, és róla magáról. Ma a történelmi ferdítésekről (is) beszéltünk. Hallotta, hogy a rádióban egy nő nyilatkozott, hogy az ötvenes évek elején nekik antikváriumba kellett járniuk, hiszen csak Szovjet könyvek jelentek meg akkoriban. Ez mekkora hazugság! Sorba mutatta a könyveit, maik mind azidőtájba datálhatók, s gyakorlatilag Thomas Mann-tól babhitsig midnen ott volt. Még egy 160 fotintos fizika lexikont is mutatott, mai csoda, a maga nemében. Én középiskolás koromban leültem mindkét nagyszülőmmel beszélgetni, az ő nagyszüleikről, s szüleikről: Tudni akartam. A Nagyapóval készült beszélgetést még fel is vettem diktafonra. Becses kincsem az, remélem még megvan valahol. Azt tudom, hogy hol kellene lennie, remélem ott is van
Na meg a Görögök..A világ legjobb matematikusai voltak, még háromszáz évig. Őket csak a Mórok közelítették meg. Érdekes vallás a Mohamedán, hatszáz éve alakult ki, és kb. annyival is vannak elmaradva. De ami késik..
Nagyszülők?

Az apai ágon viszonylag egyszerű a történet. Adott egy Habsburg kisnemesi család, melyben dédanyám élt. A Koch família. Barátságban a Kocherrel, kik adtak egy Nobel díjjas tudóst. Távoli rokonok egyébként.. De elkanyarodtam. Eme Habsburg család egy leánya beleszeretett egy magyar dzsentribe. Mivel a család ezt nem nézte jó szemmel, kitagadták a hölgyet, aki Pestre költözött, és feleségül ment a dzsentrihez. sajnos rossz lóra tett, ugyanis amaz ahogyan lenni szokott, elkártyázta, de inkább ellóversenyezte a pénzét, s tisztes módon fejbelőtte magát.. Így indultam én. A hölgynek gyermekei születtek, majd azoknak is, majd azoknak is..és eljutunk hozzám.
Az anyai ág kicsit kacifántosabb, mert háromszáz.., vagy négyszáz évre visszamenőleg megvan a családfám. De itt nincs semmi nemesi, romantikus mese..Az ősöm, Togliatti, egy hajó-hordó készítőú bognár volt. Ám a Nagyapó élete azért megér egy misét. De most nem írom le. Fáradt vagyok és kimerült. Nem ugyanaz a kettő..nagyon nem.
Azt tervezem, hogy előtúrom a kazettát, és megírom a beszélgetést. Második világháború, 56´, Hajógyár, BME..És kisegítő kézművesség. Minden. teljes élet.

Holnapra már tudni fogom a verset. De vajon érezni is? Kis segítséggel már most fel tudom mondani, de azért még nem az igazi. Mikor lesz az "enyém"? Addig úgysem tanulom meg, s amiket magaménak mondhatok, azt a mai napig kívülről fújom, annak ellenére, hogy pl. a Misztériumot hét éve tanultam utoljára. Majd előveszem ismét, ha ennek vége.
Szegény Kedves..Nagyon nehéz időszaka van, bánjatok vele óvatósan, mint egy kristályfüggővel. Törékeny. Bár vele lehetnék állanódan, de ugyebár ez a kívánságom soha a büdös életbe nem fog teljesülni. Nem baj, elviseltem már nehezebbet is. És viselek el.

fel

oda tettem a pizzám. kíváncsi vagyok, hogy oda tudom-e égetni. Ráadásul kialudt az izzó a sütőben, így gyakran kell nyitogatni. Sebaj, majd csak lesz valahogy. ma meg lusta disznó voltam, és elneteltem a vásárlási időmet. ez van.

Amúgy tegnap este meg kiderült, miért vártam már annyira, évek óta a Real Madridot..

Bővebben:

http://www.nemzetisport.hu/cikk.php?cikk=107143

Hehehehahaha..
Anyám benyitott 11 előtt, hogy mik ezek a sátáni kacajok miket eregetek egyedül a szobámban. hiheheee.. Lehetett volna akár 0-4 is:D De eeez..ez nagyon jól esett. Az első perctől az utolsóig

No, lerendeztük a klánt is végre. Szót se róla többet. Majd márciusban, élőben. Jó lessz, dlágaszág, ugye jó?

Te meg, te szőke, bírd még egy kicsit. Csak azt sajnálom, hogy nem lehetek veled. No, de majd.

tanulság

Vannak emberek, akiknek nagyon nehéz az arcukra koncentrálni..
Szegények..

Grroá

Pénteken vánszorgott az idő, nagyon. Vártam a délutánt. Mivel Cica nem küldte el a pontos koordinátákat, ezért kénytelen voltam "B" tervet beiktatni. Keressünk valakit, aki tudja, emrre és hova. A munkahelyen aztán belelestem egy gépbe, és azért dél után valamivel megvolt az áhított üzenet. Ki is nyomtattuk. Majd küldtem sms-t Áfinak. Úgy is ott lakik somwhere..
Majd roham léptekben beirányoztam az Árpád hidat..és sikerült a metróállomásig eljutni. Mármint a Ferenciekig..Ott egy Mirielbe botlottam, aki tortáért ment. Cicának is szülinapja lesz majd, és előrehozzuk egy kicsit. Úgyhogy be a Jégbüfébe, és elvittük az utolsó csokitortát. A költségekről..nos..

Az hídnál Áfonya is csatlakozott, majd rövid dumapartit követően Befutott a színészkompánia is, egy Atisszal kiegészülve, aki még mindig nem szimpatikus egy fickó. De sebaj. Felkaptunk a villamosra, és irány a végállomás. A híd közepén hallottunk két nagyon hangos pukkanást, és az összes égő megremegett egy pillanatra, egyesek ki is égtek. De a taliga kocogott tovább, szóval nem volt nagy gond.

No, lassan meg is érkeztünk. Úgy döntött a kis csapat, hogy betér az Intersparba, és bevásárol egy kicsit. Kellett szendvics-alapanyag, és pia, és torta-gyertya. Meg minden földi jó. Berobbantunk a Kedvessel, és kifosztottuk az áruházat. A számlát el is tettem, gondolván, hogy a bulizók majd bedobnak egy kis pénzmagot. Ugyanis szinte a komplett kaja-pínzem ráment, meg egy kicsi még. Költségek..Többet költöttem, mint három gyáripari bulira. Mind1. Pontos összeget nem is mondok, és visszautasítok mindenféle utólagos kifizetést. Nem úr, aki nem pazar, de őszíntén ezt nagyon nehezen írom le.

Megérkeztünk némi csúszkálás és sártaposás után. Én inkább mulattam a lányok esetlenségén, semmint paráztam volna. Mondjuk akkor nem nevetnék, ah a torta is landol, és mondjuk kiborul, vagy ráesünk. Hm. A helyet elég gyorsan megtaláltuk. Utólag szerintem gyalog gyorsabban odaértünk volna. Mindegy.

A buli nagyon jó volt. Társasoztunk valami inka-ásós játékkal, ami inkább volt stratégiai játék, semmint kockás akármi. A szerencse nulla szerepet játszott benne. Nos, utolsó lettem, habár több dolog is közrejátszott. De túlléptem a száz pénzen, úgyhogy gazdag kincskeresőként mentem haza. Habár ez a virtuális nem kárpótol a spárért..mindegy..elég..

A Twister is jó volt, ahbár fájt már a hasam az össze-vissza való zabálástól. Édesre sóst, sósra édeset, ez így nem nagyon megy ám. No, sebaj. De egyszer ki is kaptam, mert Aral Peti galád módon rámmászott, és a lábam, nem tudtam hátratenni. A gaz. Na majd megbeszéljük mi ezt. Köszöntöttünk Cicát, majd ettünk, és elkezdtünk Gyilkosozni. Ami nagyon, de nagyon jó játék. Ha egy kicsit többen lettünk volna..De jó volt így is. Mikor rám került a sor, bénáztunk Áfival egy kört ( nem végeztük ki Mirielt..), de utána elkezdtük szórni a népet. Elsőnek Miriel, majd Gillz ( pont, mikor kitalálta volna, hogy rosszban sántikálok..Különben is, ő "talán" ismer annyira, hogy kiderítse a dolgot). Majd következett Peti,Lau (kit Cicával "ölettünk" meg). Nagyon átvertük szegénykét. De hát ez a játék, Peti meg Gillzt verte át, hát ez az élet. Szegénykémnek nagy lelki sokkot okozott, hogy csak így át lehet ejteni. Illetve, hogy Peti ennyire ügyes legyen.

Majd punny. Hiába minden, hiába mondtuk, hogy nem jó ötlet, de le akart feküdni a tárasaság nagy része. Hát mit mondjak. A földön nem jó aludni. A radiátor mellett még igen, de sajnos kikapcsolt egy idő után, s elkezdtem fázni. Aludni vagy húsz percet sikerült. Azt hittem, hogy a Kedves se hunyt semennyit, de később egy beszélgetés folytán elmesélte,hogy egy pár órát azért siekrült. Nekem semmit. Csak feküdtem ott, hozzábújva a legfontosabb dologhoz az életemben, és próbáltam nem fázni.

Reggel elég kómás volt midnenki. Szegény Miriel nagyot esett egy lejtőn. Pedig láttam, hogy csúszkál, s direkt mögé is álltam, hogy majd elkapom, ha esik. Na, a reflexeim nem voltak a toppon, és egy pillanat alatt elterült szegény. Szerencsére nem lett semmi baj. Kóma-kóma. Haza-haza.

Alvás.

Három órát. Mert kellett menni a Nagyihoz, születésnapot ünnepelni. Majd ebéd után be kellett állítani a tévéjét. eztán én húztam haza, mert elegem volt. Bloodlines, egy kis emil, és mentem befejezni a hónapokon át ívelő mesémet. Valamikor novemberben kezdhettük el? És most vége lett. Befejeződött Kyle története, melyet Shibu, Jo, és Bernard görgetett a kiteljesedésig. Gillz később azt mondta, hogy eléggé lehangoló lett a vége, mrámint a karaktereik miatt. Szegény lúzerek, mind megszívták. De hát ilyen személyiségeket választottak. Ők jól szórakoztak, talán, és nekem ez a lényeg. Folyt. köv? Mittomén.

Vasárnap meg..azaz ma.
Kóma..Kómmma...aaaa..aaa..Munka. 12-ig négy ember tette fel a lábát az emeletre, ami nem nagy baj, mert volt könyvem, s a meló folyamán kb. 200 oldalt siekrült elolvasnom. A Lasher, mint mű.. egy horrorpornó. Tényleg az. Majd minden huszadik oldalon dugnak, nem is akárhogy, majd átcsap horrorba az egész. Mindegy, még most is tetszik a dolog. Lasher az igazi gonosz, legalábbis egy nő számára.
Megaláz, kihasznál, kifordít lelkileg-testileg. Pont azt veszi el, ami fontos egy nőben. Legalábbis én így látom, biztos, hogy mások, főleg más neműek ellenkező, vagy eltérő véleményen lesznek. Nekem nagyon ijesztő, egyfajta undort-féltési mechanizmust vált ki. Egy pszichológus meg kimutatná, hogy valójában irígylem Lashert, mert azt tesz a Mayfairekkel, amit nem szégyell. Olyan ősember módjára azt,akit csak akar, és ott, ahol csak akarja..Jah, hogy ebbe néha belehalnak? Life is cruel..
Tényleg, lehet, hogy írok majd tiszta angol bejegyzést is.
***


Bensőségesebben: Akinek nem inge..

Szóval hiába áltatom magam. Hiába mondom azt, hogy nem fontos a születésnapom, és nem kell megünnepelni. Hazafelé ismét az a kellemetlen rossz érzés hasított belém, ami egészen az álomba kísért. Igenis fontos, de korántsem az ajándékok miatt. Nem haragszom senkire, de jól esett volna, ha megemlítik. Mindegy, lejárt lemez. Na meg az a Spáros dolog is fájt egy kicsit. De ezt is lenyeltem. Kicsit úgy éreztem, hogy én vagyok a "vicces" srác, aki benyög egy-egy rossz poént, és hoz csokit. Ha nem lenne Gillz, akkor semmi keresnivalóm nem lenne itt.
Nos, ezen elmélkedtem, a szokásos öntépőségben, null órányi alvással.
Ma már egyszerűen nem gondolok rá. El van felejtve ( mint ahogy én is).

Agyérgörcsben való elhalálozás

Elegem van. Melegség? Nuku. Boldogság? Csak az emléke. Písz? Inkább fogfájás és fejfájás és orrfúvás. Dátha, vagy mi, de elég idegesítő. ezeregyféleképp kaphattam el. Reggel sokat voltam..őő.. meglehetősen hiányos öltözékben ( nyitott ablak), meg ugráltam a kirakat előtt libris trikóban. Hülye, hülye. Sok hülye vevő. Jah, nem. Se óvszer, se Hooligans CD nem található a készletünkben. Könyv, az igen. De sajnos Norbi nincs. Ma felhívtak, hogy meg tudnám-e mondani, hogy eddig mennyi Norbi könyv jelent meg. Anyádat, azt! Fuss egy kört, te lusta állat, és fogyj úgy. De Linkin és Viktor se volt épeszű.. Kuncorognak, és vihognak. Kihallom a nevem..
Megkérdem mi van.
Viktor nagy zavar és köntörfalazásba kezd..
- Hát tudod, csak arra voltunk kíváncsiak, hogy hát..őő.. a bajszod és a szakállka..izé..nem akad-e össze a..őő..
-Nem.
-Jól van, köszi.

Ehe. UltraLOL. Az egyetlen jópofa és pozitív dolog ma. Még a Tavernás sütik is vacakok voltak. A túróstáskához nagyító kelett ( de legaláb sok anyag volt benne), a gyümölcsös torta tetejét meg elnyelte a zacskó. Odaragadt.
Ma meg olvasom, hogy Kedves lógott. Még írta is, hogy vajh mit csinálok ma.. De felhívni, na azt nem. Eh, ez egy ilyen nap, TIPIKUS csütörtök. Mert tudjátok meg, hogy nekem nem a hétfő a mumusom. Azt még el lehet viselni. De a csütörtök. Gyűlölöm.
Ahogyan a permanens fájdalmat és a magányt is. Márpedig ma ebből bőven kijutott. Majd holnap jobb lesz. A legutóbbi bulinál mindenképpen jobb, mikor figyeltem maszk mögül az ünnepelteket. A harmadikat a tükörből.

Twistert már betáraztam..Kár, hogy nem lesz említésre méltó ellenfelem. A széles vállaknak van előnye, bizony.

Jíhá. Ma a boltban beerőszakoltam a lejátszóba a Loverman-t Nick Cave-től, és most ugyanezt hallgatom itthon is -Metallica prezentálásában. ehh, talán mégis van valami jó ebben a napban. Kár, hogy nagyítóval kell keresnem.

Gábornak elküldtem az önéletrajzom. Köll a normális munka. Meg a heti VALÓBAN öt napi munka, s nyolc órában, nem kilenc és félben. És nem hétvégén, kivéve, ha nem önként vállalom.
Csak aludjak el, és felejtsem el ezt a napot. Gyorsan.

Boldog

A mai nap elrepült. vevők is voltak dögivel, de nem túl sokan. tudtam olvasni is, és ettem egy jót, pont időben. Írtam a horror-cuccra is, ha nem tetszik, majd leveszem. Lehet, hogy belekontárkodtam Gillz sztorijába, de sebaj. Majd csak lesz valami. Ha meg nem tetszik nekije, akkor meg átírom. Hümm-hümm, jó ez a nap.

van egy olyan érzésem, hogy tegnap töltődtem fel boldogsággal és jókedvvel. Tánc-tánc, eszterlánc..Ehem..

Jah, és egyáltalán nem ciki a szakadt farmer. Bagoly mondja.

ajándékok

Nos, megjött a család. Reggelre teljesen kialudtam magam, vagy tíz órán át. Nem rossz, egyáltalán nem. Hm, nem értem, hogy a Final Cut-ot miért nem hallgattam eddig. A Wall mellett a másik remekmű.
De vissza a reggelhez. Még előző este elhatároztam, hogy változtatok valamit, és lőn. Borotva elő, bajuszt le. Elég érdekes így a fejem, azt hiszem vissza fogom növeszteni, de addig is így, csupasz ajakkal leszek még pár napig. Olyan furcsa érzés. Meg tudnám szokni, de a fejem jobb némi szörzettel. Az állam is megkopasztottam kicsit, de oda se neki.

Gyorsan megjöttek a vendégek, és lassan mentek el. Jó volt egy kcisit dumálni, de tipikusan olyan volt, hogy bármit mondtam, utána kínos csönd ereszkedett ránk pár percig. Úgyhogy jobbnak láttam elvonulni. De a kedvem töretlen. Kaptam sok hasznos cuccot megint, és rengeteg édességem van. Megint. Meg torta, süti, halleluja, gyomorbaj. Na, nem, még nincs.

Sportélmény is megvolt, úgyhogy ez is oké. Bár Ahonnen nem nyert. És az Inter is vesztésre áll. Sebaj.

Ajándék nektek: www.dreamerkf.deviantart.com ..és minden eddigi értékelhető munkám.

Valszeg ki van linkelve.

Torták és szalagok

Abban a hitben kezdődött a pénteki napom, hogy legközelebb maximum hétfőn láthatom újra a lányt, akit a szívembe zártam. De a sors meglepett és aznap kaptam egy telefonhívást, sőt, többet is, mely szerint lesz Áfi buli, és ott ismét láthatlak. Igaz, kavarás, kavarás, de hát csak ott voltam. Sőt, már azt is tudom, hogy 14-es házszám, és negyedik emelet ( ez utóbbit megnéztem a postaládáknál). Reunion.

A buli aranyos volt. Nincs más szó rá- aranyos. Beszélgettünk, nevettünk. Másodiknak érkeztem, de Mirielről sejtettem, hogy már ott találom. Áfi szabójára ismét nem lehet panasz, sikerült megint mutatósan öltöznie ( a diplomatikus megfogalmazás). Kaptam teát is, hoztam bort ( megint), és csokit, nem is akármilyet, nem is akármennyit. Egy kis idő elteltével befutott Ő is, majd Loth, Cica, Lau és Ladis. Eközben megcsodáltam a fonott-függönyt, mi elválasztja akonyhát a lakás többi részétől. Olyan, mintha a nagy kutulu szakálla lenne, csak éppen nem zöld.

Megleptek a karácsonyi ajándékommal, egy gyertyával. Hm, még soha nem kaptam gyertyát, ráadásul olyat biztos nem, amit az ajándékozók készítettek. A Kedves egy szép, szintén hand-made gyöngy ékszert kapott, aminek nem tudom a pontos nevét. Legyen mondjuk "fél-kesztyű". Szép. Levenni már necesebb. Miután befutott a nép, dumáltunk egy kicsit, és nekiálltunk melegszendvicset csinálni. Legalábbis besegítettem. Szeltem sajtot. Olyan tevékeny hangulatban voltam akkor még. Bár, belegondolván, szívesen segítek. Drizztéknél is szó nélkül elmosogattam, mert nem került semmibe. Amikor Áfi egy baleset folytán K.O.-ban részesített egy kaktuszt, segítettem felsöpörni. Szegény növény, szegény lány. Az est elején ecsetelte, hogy mennyire nincs szerencséje a növényekkel, kivéve a "szerencse-bambuszt".

Válogattam zenét, s Unkle-t hallgattunk, sokat. Azt az egy albumot legalábbis, ami nekem is megvan. Bloodstain, Lonely soul. Kellett nekem, legalább ennyi. Majd rámtört a fáradtság, ami a rosszkedvem következménye volt. Rosszkedv? Nem, inkább csak levertség s egy pici neheztelés. Egy pici, akkor, amikor felköszöntötték Lau-t és Mirielt. De hamar elmúlt. Inkább tartottam attól, hogy el kell majd mondanom Gillz-nek. És nem akartam. Az a baj ( baaaj?), hogy látja rajtam, s téveszthetetlen pontossággal megmondja, mikor vagyok "csak" fáradt, és mikor szomorú. Nem tudtam kibújni.

A társaság nagyja elment bagózni a konyhában, ez azért egy csöppet becsülendő. Mármint az, hogy szabad levegőt engedtek, semmint, hogy cigiznek. Sajnos a bűz így is utat talált a szobába, de becsukván az ajtót, kinyitván az ablakot, alig éreztük. A Kedvesem hozzámbújva próbált meg nem aludni. Ugye nem kell ecsetelnem, mennyir enehéz volt elengedni, mikor a búcsú pillanata közelgett. Hallanai a szívét, ahogyan lélegzik, érezni a lányt a karjaimban.

Gillzt, Laut és Loth-t elvitték autóval, de azért még öltözködés közben kiböktem a szívem gondját, s ahogyan sejtettem, neki jobban fájt, mint nekem. Az elején. Utána már nekem volt rosszabb. De nem azért, neem, hanem mert utáltam a helyzetet, és úgy éreztem, hogy az én hibám, minek is árultam el. Én marha- gondoltam. Remélem, azóta már nem rágod rajta magad, szerelmem.

Hazafelé bandukoltam. Hideg volt, és rosszul éreztem magam. Kívül-belül. Alig aludtam valamit, megint. Pihenés helyett fájt a hasam, és a fejem. Pedig direkt figyeltem, hogy ne egyem túl magam ( megint). Lehet, hogy rám is hatással van a telihold? Nem hinném, ez baromság. Vagy nevezzetek Bettynek, mint rendesen. Baj lehet, baj lehet. A fogam is fáj, de csak kicsit. Mindenesetre, ha nem lesz rosszabb, akkor is elmegyek a doki nénihez, tavasszal. Majd fúrunk-faragunk akkor.

Szombati napom keservesen indult. Alig ébredtem fel... érted? Félálomba merültem a forró vízbe, és mostam hajat. El is felejtettem megszárítani rendesen, így félig-meddig vizes fejjel indultam el dolgozni. Végül is érthető eme fél-ébrenlét, hiszen alig aludtam valamit. Odabent meg voltak vevők. Sokan, ami nem baj. Természetesen a munkahelyemen is elfeledtkezdtek rólam, leszámítva Linkint, aki, lévén szabadságon, elektronikusan köszöntött. De sebaj. ez a szombat meg..
Szóval kettő után kellett szólnom, hogy most már ennék. Természetesen ismét lfelejteték, hogy míg hárman a tömött hasukkal dolgoznak, az egy éhező az emeleten várja sorát. Ha nem szólok, akkor munka után, azaz negyed négykor ebédelek. Köszönöm, kezdem megszokni, hogy a Libriben az "én" létezik, és nem a "mi". De még nyeregben az idealista énem. A naív énem. Öljétek meg.

Munkaidő után rohantam a Móróba, és megvettem a Lashert. Kiolvastam ugyanis a mayfair könyveket, és szomjaztam a folytatást. Tetszett,de ahogyan megírták, nyitott, kétségbeejtően nyitott a vége. Kell a folytatás. Mert hétfőig a könyveimbe menekülök, ott keresek menedéket, és az írásba. Kezdek olyan lenni, mint a hunter kötetek fekete hősnője, aki a hegyekbe menekült a rémálmai elöl. Én a betűkbe a rosszkedv és melankólia elöl. Időben értem vissza a ferenciekre, hogy találkozzam anyámmal és a nagymamával. Oh, bocsánat, A Nagymamával. Elegem van. Mindig megmondja, miként kéne élnem, s alaposan kiosztott megint.

Budaörsre viszonylag hamar megérkeztünk. A tömeg sem volt vészes, se a helyünk. Előttem és mögöttem ült egy család, és a fejem felett kommunikáltak, ami roppant idegesítő volt. Ráadásul "klón" famili volt, ami annyit tett, hogy mögöttem az anyuka szőke, szolibarna, és rendkívül harsány. És "vicces", legalábbis állandóan vihogott, és beszélt. Akárcsak a fia, és barátnője elöttem. Nem baj, hogy szeretik egymást, de ennyire nyilvános helyen, tőlem két centire ugyan ne. És ne ordibáljanak fölöttem, és a Nagyi ne oktasson ki. Megint és megint és megint és megint. elegem van.

A Szalagavató szép volt. nem volt hiba, csak apróságok, amik nem tetszettek. Pl a konferanc suhancok borzalmas retorikája, és felolvasás-képtelensége. Igaz, ez ügyben maximalista vagyok, talán többeknek fel se tűnt- gondoltam ( feltűnt). A másik az új dirinő beszéde, amit egy tehetségtelen, üres frázisokat puffogtató valaki írt, gyanítom, hogy ki. Annyi közhely, annyi rossz hatásszünet és..de elég. Jó volt a kórus Tari úrral jól elvolt Szabolcs a kocsmadalnál. A gospel nem kellett volna, de szép volt, és nehéz. A bigband zseniális, akárcsak a szalagavató-zenekar. Még midnig szeretem a "Kék Dunát". A Jazzt is, csak nem hangoztatom. Roy Webstert kéne letölteni..

A vetítés is jó volt, találékony, és a képek is viccesek voltak. "Akkor és most", életképek. A táncok is jók voltak. A Tarantula, azaz az olasz néptánc vidám és harsány, mint a déliek általában. A keringő meg..Lehet, hogy csak azért fogok megtanulni keringőzni, mert olyan frakkot akarok viselni,a mit a srácok. De szép tánc. Kéne, megtanulni, kéne. Jah, és egy hangszeren játszani is. Még mindig. Jók az ilyen vágyak, álmok, de esetemben, aligha fognak megvalósulni. Nem szoktak. Miattam, miattad, miattuk.

Alig ettem valamit, és ismét fáj a hasam. Egy fél sütit vacsorára, remélem nem attól vagyok rosszul, mert nagyon finom volt. Van rá esély, de szerencsére már elfogyott. A Kedv-o-meterem a mínuszokat döngeti, amiben nagy szerepet játszott az egyik ősöm. Kösz.
Úgyhogy agyamat kikapcsolva vérvonalaztam, egészen negyed eggyig. Öcsém a Stexben mulat, azért írhatom most ezt.

Helyzetjelentés: A vizsgált alany fáradt, álmos, és fáj. Kívül-belül. Minden jel szerint hiányzik neki a rövid szőke hajú, nőből ( ízig-vérig) lévő egyén. De oda se neki. Ezen is túllesz. Eddig sem okozott kisebb lelki törést ( se nagyobbat) senkinek, ha pocsékba megyek.

Holnap adok ÉN egy ajándékot nektek.

all these good people

Megint Gatheringgel mérgezem magam, a régivel. Nagyon szép három napom volt, mikor azokat a Kedvesemmel tölthettem. Igaz, csak a délutánokat, de akkor is. Most úgy tűnik, hogy megint nem látjuk egymást jövő hétig. Ki tehet róla? Mi nem, az biztos. No, de sebaj. Türelmesek vagyunk, a halálig, nemde?

Tegnap ismét rájöttem, miért nem akarok középiskolában tanítani. nem akarok az önkereső, hisztis kamaszok között papolni. Szegényeknek biztos sok egyéni problémáik vannak, nem akarhatom magamat is rájuk tukmálni. Ezért hallgattam oly sokat a tegnapi megbeszélésen, ami inkább egy valóságshow volt. Mit kerestem ott? Jah, és nem igazán tetszett Icke kioktatása sem. Hm, én beszéltem.

Vannak, akik nem tisztelik a könyvet. Árucikk, vagy eszköz - így tekintenek rá. Amikor a boltba bejön egy kínai manus, és unott pofával azt nézi, hogy mi szolgálná legjobban az érdekeit, és gerincnél töri a könyvet, majd visszadobja ( így, "dobja"!) valahova, no azt nem bírom. Előre látni, ahogy megfog valaki egy kötetet. Borsódzik a hátam tőlük. Ahogyan attól is, hogy Dickens regénye majd´ annyiba kerül, mint az egyszerűsített formája. Miért, kérdem én. A válasz az volt, "mert wc papírból van". Aha, tehát az anyagköltség határozza meg egy kötet értékét? Mert a Great Expectations bizony alig több, mint nyolcszáz forint. Annak ellenére, hogy nem nagyon szeretem ezt a regényt, de messze jobban, mint a legtöbb más angol/amerikai klasszikust. Azt hittem, hogy egy könyv árát a benne hordozott érték állapítja meg, semmint a papir anyaga, amire nyomták. Idealista volnék? Mert ha igazam lenne, akkor Dan Brown kerülne 800 pénzbe, s a Great Expectations 3000-be.

Ne beszélgessünk Bloodlinesról? Miért ne? Geek génekkkel tömött duma lenne, de hát ezzel szórakozunk mostanság. Bár ha attól tartasz, hogy el mernék árulni egy-egy későbbi dolgot, hát..ja. Szoktam. De sebaj. A nosferatu lair megérte a csatornás hülyeséget. Azt a részt a negyedére lehetett volna csökkenteni. De eladtam a gatyámat is egy katanáért. Bár tuti, hogy az első ellenfélnél lesz egy. Sebaj.

Rollins apót is szívesen megnézném már végre. Mondjuk ma este, már ha lesz elég erőm a sakkpartik után. Lehet, hogy ma kikapok. De szándékosan soha. Csak tudjak odafigyelni. Attól függ, mennyi melót varnak ma a nyakamba. A múltkor Attila kényelmesen ült a két kék doboz mellett, megvárta, míg végzek az árváltoztatással. Oké, semmi gond. Ő is fáradt volt, de semmi gond. Megcsinálom én azt is. Ja, már kilencedike van, és még nem kaptam fizetést. kezdek aggódni. Gábor se jelzett vissza. Úgy érzem, ugrott minden reményem a bankos cuccal kapcsolatban. Ha 15.-éig se lesz pénz a számlámom, azonnal felmondok.

Magamról

Hangulatember vagyok. Ennél nagyobb közhely nem is juthatna most az szembe. A tegnapi buli jó volt, remekül éreztem magam. Illetve. egy grafikon gyönyőrű görbéjén lehetne megmutatni, hogy volt egy holtpont s onnan egyenletesen zuhantam lefelé. A zene tetszett, volt sok Skinny Puppy, meg Rammstein, meg ki tudja mi még. A társaságban sem lehetett semmi kivetnivalóm. Aztán elindultunk hazafelé. A kedvesemnek lilára fagytak az ajkai, és nem szűnt meg dideregni ( nincsenek illúzióim, hasonlóképp festhettem én is).
Az ötvenesre negyed órát kellett volna árni, ami normális viszonyok között semmi, de most inkább elmentem a 14-essel, és leszálltam a Fáy utcánál, s gyalogoltam 10 percet. Végül is, lehagytam az ötvenest. Négykor már aludtam is.
Fél tízig. Nem tudok tovább aludni. S a kialvatlanság miatt rossz a kedvem és utálatos vagyok. Halk, morgós, olyan..blee. Csillaghegy felé sincs melegebb, s a család negédes nyüszítése sem tett jót. Maradt a páncél, és a plexi az érzékelésem előtt. Panka nyüszörgése még videón keresztül is debil és ijesztő. Remélem ilyet nem fogok csinálni a gyerekeimmel. Nagyon remélem..
Sebaj. Elmúlik ez is.
Nem kérek születésnapomra semmit. Tőletek nem. Csak egy kis figyelmesség, egy mosoly. nem történt semmi egetrengető azon a délutánon. Minek ünnepelni. Egy mosoly Tőled, s mikor hozzám bújsz, hallom a szíved..eh. Mindjárt lefejelem a monitort. Az álmosságtól is. Megyek vámpírokat űzni hálivúdba. Meg artifaktot keresni a múzeumba a Nagarajának. Az legalább tompít.
Már értem. Amit ritka leveleidben írtál.

ez egy blog bejegyzés címe

Egy délutánon, valamikor Karácsony tájékán, HIk-ből hazafelé eset történt meg. Egy jól szituált, sportosan öltözött úriember szólított meg, miszerint őt kirabolták. Egy MC´Donaldsban ottfelejtette a táskáját, benne nyolcvanezer magyar forinttal, és a telefonjával. Csak annyit kér, hogy adjak neki nyolc ezer magyar pénzt, ami elég neki a vonatjegyhez. Itt a telefonszáma, és a lakcíme, megadja, csak segítsek. Akkor szabadkozva mondtam, hogy "nincs nálam ennyi pénz", mire azt válaszolta, hogy "dehogy nincs, csak nem akarok segíteni, milrt nem ezt modnod? Hát nem igaz, hogy ebben a városban mindenki hazug és csak magára gondol". Ugyebár az emebr nem nagyon mászkál ennyi zsetonnal, de nekem éppen akkor pont volt annyim, hiszen ajándékokat mentem begyűjteni. Egy kicsit rosszul éreztem magam, miután elváltunk. Ő mérgelődve, én meg lapítva.

A héten, a Ferenciek terénél megszólított egy sportosan öltözött úriember, hogy őt kirabolták, a váci utcai Mekiben, és kéne neki nyolcezer magyar pínz, hogy vonatjegyet vehessen. Lakcím, telefonszám, és visszaadja. Vigyorogva megmutattam neki a pénztárcám, amiben egy kitöltött csekk volt. Ha akarja, befizetheti nekem, mert amúgy nincs pínzem. Hehe..
Mintha lenne némi hasonlóság a két történet között, nemde? Nagyon úgy hiszem, hogy csalókkal van dolgunk, akik, szokás szerint, emberi szimpátiára építve próbálnak anyagi haszonhoz jutni. Ráadásul ugye, semmi bizonyíték ellenük, ha netán-netán valaki feljelentené az úriembereket. Most vigyorgok csak, hogy habár már akkor is sejtettem, hogy suskus van a háttérben, mikor az első alkalommal utasítottam vissza a srácot ( azt a srácot, nem volt ugyanaz), de azért fájt. Most meg..Nevetek csak. Hát ez van, amice, valaki dolgozik, valaki csal.

Tegnap dumáltunk Rhilennel, és sakkoztunk. Hihi, főleg Bloodlines volt a téma. Ne félj, Gillz, át lehet öltözni, figyelj a párbeszédekre, és tudd meg: öt féle befejezése van a játéknak..Sok sikert! Kicsi Mariusomon ( tremere állat) most mély lila zakó van, kék nadrággal..Keresd Fat Joe-t! És vegyél tőle vmi kézifegyvert..Ja, és add el a felesleges cuccokat, pl.: rádió, óra.. Én is azt teszem.
Oh, szegény Rhilen. Sokat dolgozott a szentem, biztosan :gonoszlol:.. Mert az első sakkpartiban bedaráltam, türelmesen, komótosan, a másodikban meg..huhh, ott leizzadtunk rendesen. Végig huszár-vezér szorongatta a királyomat ( sötéttel voltam), és a játék végén tudtam csak kitörni, és a magára hagyott világos király könnyű préda volt. Nehéz, hosszú parti. A haramadik is. Ott egyszerűsítettünk gyalog-bástya, nekem gyalog-huszár végjátékra, de volt kettős gyalogelőnyöm is. Szegény..Három parti, három vereség. összetettben egy-egy az állás.

Ma meg buli. Holnap csládi banzáj. Hát igen, találkozni kell a rajongókkal is, néha-néha. De mi lesz a jövő héten? Jah, és sajnos emiatt nem tudunk két hétig játszani. Ami hiányzoni fog, mert jön a csúcspont. Személyes sztoriszálak befejezése, valamint a nagy rejté..akarom mondani A Nagy Rejtély megoldása is. Persze, nem lesz mindenre válasz..

huhh, apám

Tegnapelőtt megtörtént az, ami elég ritkán szokott. ÉN hívtam apámat. Ugyanis olyan információt kaptam, miszerint elvállalt valamit, ami..hogy is mondjam? Nem szokványos. Szóval apám a Fradi ügyvezető igazgatója lett. Azt mondta, hogy most kiderül, hogy ki mit és mennyit sikkasztott, és hogy megpróbálja összekaparni valahogy azt a fránya egyesületet. Persze, nem fociról van szó, hanem az egészről. Kézilabda, vízilabda, kosár, hoki, minden. Hát hajrá. Normális esetben nem vállalta volna el, de hát a fradi szív, ugye..
Hajrá. Remélem beválik. emellett természetesen tovább csinálja az eddigi munkáját is, azt mondta, lehet egyszerre a kettőt. Drukk-drukk.

Hát igen. A huncut gyermekeknek hozzá kell szokniuk, hogy a vizsgaidőszak, az vizsgaidőszak. Főleg a fiatalabbik félnek. Balázs rossz mája most azt mondaná, hogy "hehe, most majd ők is úgy szenvednek, mint én", de Balázs rossz máját lerúgja Balázs maga. Miért ne? Máj nélkül is lehet, csak nehéz.

Tegnap immáron személyesen is hívtak lájvozni. Hétfőn. Basszus, dolgozom. Nem hinném, hogy ha beállítanék kilenckor, még állnék a lábamon. Illetve: intrikálnék, derítenék, nyalnám a talpakat, és nyalatnám a talpamat. Vagy valami. Inkább nem, köszönöm. Majd később, talán, de most semmiképpen sem. Jah, és ez ügyből kifolyólag, nem vállalok magántanítást sem. Sajnálom, de sem nekem sem a tanítványkáimnak nem lenne jó. Maximum egy embert vállalnék, de vele korántsem angolozni szeretnék. De ha megkér rá, akkor nosza. Bár, belegondolván..elég sokszor kért már...

Ja igen. Miután tegnap felhívtak, zsebrevágtama telefonom. Legközelebb már csak itthon vettem elő, mikor is kiírta, hogy "Sim kártya elutasítva"( vagy vmi ilyesmit). Remélem nem akartál akkor hívni, Kedves. Mert az igencsak rámférne már. Bármikor besétálhatna a boltba, mondjuk.

Gábor meg elveszi a kedvem a bloodlinestől? Na nem, inkább nem. Majd elmegy az magától. Ez a zombis rész egyszer poén volt, de a főellenség egy gennyláda volt. Celerity, forti, és lőtt a sörétessel. nagyokat és sokat. Szemét. De végül fél órányi szívás után csak elérte a végső halál. Muhaha. Straussszi! Megyeeeek.