magamaga..

"Hello, most olvastam a blogod, szóval még nem ölted meg magad.."-hehehehe. Ez jó volt. Meg telefon volt. És még mindig nem tudom, hogy megyek-e Rackbe. Egyébként vicces volt elképzelni a két szerencsétlen angol embert, akik azt se tudják, hogy melyik országba vannak, melyik városba, de menni kell tanítani. Hol? Részletkérdés.
Jah, meg tegnapelőtt, K1. Az nem volt piskóta. Sajnos a kedvenc Alexej már másfél éve sérült, de már-már kezdi visszanyerni a régi formáját. Nem most, de mostanában meccselt Remy Bonjanskival, az aktuális ( kétszeres) világbajnokkal, és csak extra menetben veszített. Asszem a lába volt NAGYON szétlapítva, de azért már van fény. A mostani gálán meg olyat láttam, amit csak nagyon ritkán.
Bobb "the Beast" Sapp vs. Hong-Man Choi. Az elsőt gondolom nem kell bemutatni. Sapp apó, az NFL volt fenegyereke 158 kiló tiszta izom, majd´ két méteres magasággal. Hong apó pedig egy iszonyatosan csúnya koreai, aki..kereken 220 centiméter magas, és 160 kiló. Két übernagy "lény" csépelte egymást. Hong nyert, pontozással. Sapp iszonyatosan sokat fejlődött. Rúgott, szabályosan ütött, térdrugást csinált. És bírta a meneteket. Kellemes meglepetés volt, annyi szent! De legalább ott lesz a vb-n Aerts, LeBanner, és Sefo (meg Mushasi, sajnos). Izgalmas lesz, az tuti! Kár, hogy a baráti körömben alig néhányan kedeljük ezt a sportba szorított össz-harcművészeti küzdelmet. De nem baj, én kedvelem. Most nem magyarázom meg, miért.
Hmm, tegnap egész nap depresszív zenét hallgattam és éhes voltam. Talán ez magyarázza ( meg a rossz hétkezdés) az előző blogbejegyzést. Van ilyen is, és lesz még. Ja, készülőben van egy új blogom is..Geek blog. Otthon írom, és lehet, hogy már a héten fellövöm. De az is, hogy elmegy az ihlet és nem.
Ez olyan szánalmas fenyegetés volt.
Ja, és még mindig össze-vissza beszélek, de nem baj.
Kiberjeleket ... A Kedvestől, a Retrótól. És a PR-esektől. Most.

Watch the dying daemons

Thomas Merton:

SONG FOR NOBODY

A yellow flower
(Light and spirit)
Sings by itself
For nobody.

A golden spirit
(Light and emptiness)
Sings without a word
By itself.

Let no one touch this gentle sun
In whose dark eye
Someone is awake.

(No light, no gold, no name, no color
and no thought:
O, wide awake!)

A golden heaven
Sings by itself
A song to nobody.

Új kedvenc? Nem rossz az úr, és ez a verse még egy fokkal vidámabb, mint a kemencés..Na az lehúz. Akár Merle: Mesterségem a Halál aláfestője is lehetne.. Blogolni kéne, de nincs mit. No meló, no contact, no nothing. Csak szerelem ( igen, még mindig).
De most éhes vagyok. Olvasván a blogod, úgy, hogy meséltél róluk, egy kicsit érdekesebb. Lehangolóbb, depis, satöbbi. De szeretem olvasni ( igen, még mindig).
Az ld50 meg homokozó. Mindenki épít egy kis várat, és elvárja, hogy hetedhét-határról járjanak csodájára. Én inkább úgy használom, mint körhintát ( igen, még mindig).
Kártyázni jó, és téríteni is. Még akkor is, ha tudom, hogy anyagi romlásba visz, és lehet megsértődni rajta. Egyre kevesebbet járok Rackbe, mert veled szeretnék lenni ( igen, még mindig).
A levelezőlistát megcsináltam, de nem használják. Hm, elvárom, hogy AZONNAL regisztráljanak, és ne éljenek és dolgozzanak. hanem függjenek a neten. Mint én ( igen, sajnos még midnig).
Nem válaszolnak az álláshírdetésre feladott válaszomra, se Gábor a kérlelésemre ( igen, még midnig).
Élek, még mindig. Remélek, és fogyok. Mint mindig. Ha te nem lennél, már el is tűnnék. Már el is..
de most éhes vagyok. Holnap nem akarok bejönni a HIK-be, hacsaknem szociális célokból nem. Jahajj. Minden nap it gubbasztani..No, mindegy. Pénteklen K5, és valszeg végre kötélnek állok, illetve egy szemkihúzónak. Vagy hogy is hívják az ilyen ókori kínzószerszámokat. De legalább nem kell gyantáztatnom:) Na még csak az kéne! Őő..ezt most miért írtam?
Lacuna Coil üvölt a fülembe. Jó..Egy kcisit fáj már, de nem baj. Már másodszor szóltak, hog yhalkítsam le. Bezzeg, amikor az a szar technós srác üvöltette az ócska zenéjét, akkor neki nem. Igazságérzet rulz. Ja, é DIREKT nem fogom helyesírásellenőrizni a postot. Akartam még a színtoszra is fellőni valamit, de nincs hozzá kedvem. Most megyek enni. Mert az jó. Biztos. Asszem.
Lőjjetek le. A lovakat.

Élményekben gazdag egy hétvége!!

No. Lassan végeztem a kötelező körökkel, s ismervén a memóriámat, máris túl sokat felejtettem a péntektől-vasárnapig tartó őrületből.. Úgyhogy egy huszáros vágással bele is toccsannék a péntekbe.

Délelőtt beleástam magam Montrealba, és tovább memorizáltam a dolgokat. Meg geekeskedtem a HIK-ben. Utána elrohantam fénymásolni, bár ne tettem volna. Ugyanis a színjátszó furcsára sikerült.
Egyesek ilyenkor vizsgáznak. Érdekes. de dühítő, hogy midnezt teszik az ELTE különtermében. MIlyen vizsga ez? Mi ott színitoszolni akartunk volna! Bah, szemetek. No, kerestünk egy üres termet, aminek olyan volt az akkusztikája, mint egy barlangnak. Megkértem mindenkit, hogy halkabban beszéljünk, mert alig lehet valamit is érteni. Egy ideig ment. Picit izgultam az este miatt, és nem éreztem magam pedagógusos kedvemben, így a renitens Ickét egyszerűen kihagytam egy idő után. Volt kedve a halálnak fegyelmezni. De úgy láttam, azért hatott. Egy kicsit, na. Utána a deviancia tovább gyűrődött, de meglepő módon Eldamyn, Esthel és Kincső irányába. Jóllakott napközisként csevegtek, míg a többiek megpróálták prezentálni jeleneteiket. Oh, csak beszédtechnikán csinálják ezt! Nem Ickét akarom fegyelmezni, ő már hozzá van szokva, meg "vastag a bőre", de egy ilyen tündérkisasszonyt! Csak egyet! Sértődjön meg, és legyen morcos, de legalább észrevenné magát. Sajnos a Kedvesem túlontúl szívélyes, még akkor is, ha nem.
Persze, előbb le kellett lépnem, így lemaradtam Kincső fan-fic. karakterének bemutatásáról. Sebaj, majd legközelebb. Robogtam a Kálvinra, a megbeszélt retro-osztálytalálkozóra. Mikor odaértem, még csak ketten voltak, de nem is számítottam többre. Hiszen még csak hét óra volt.. A társaság mentalitására tippelvén fél nyolcra foglaltam helyet. A legvicesebb az volt, mikor Anikó és Zsófi befutott, és azt kérdezték, hogy " a fiúk?", és persze, két lépcsőfokkal mögöttük jött Krisz és Balázs. Nők..
Jó volt. Zsófi azt mondta, hogy "Kozó, csak te változtál". Hm, nem hiszem. Szerintem mindannyian sokat változtunk, de tagadhatatlanul "felnőttebb" és fürtösebb lettem azóta. De szerintam a másik Balázs is rengeteget változott, javára. Talán Krisz az, aki a leginkább hasonlít a régebbi önmagára, bár mivel vele usque sűrűbben találkoztam, lehet, hogy nem így van. Édes és keserű is volt ez a találkozó. Édes, amikor hallgattuk Anikó és Zsófi tombolásainak történeteit, bús, mikor Zsuzsáról és Fruzsináról hallottunk. Ez utóbbi azért egy picit szebb kimenetelű volt, hiszen az én cinikus és keserű énem azt mondja, hogy szegény infantilis ex-osztálytársunknak szomorú lesz a jövője. De mivel tisztelem ( éééén?) egy kicsit, le nem írom, mi történt. Egyikőjükkel sem. Mindenkinek vannak személyes tragédiái. Csak annyit, hogy Zsuzsa talán az egyetlen közülünk, aki a hiperaktivitásával és idiotizmusával túl tutta tenni magát rajta, úgy-ahogy.
Ja, Anikó..Komolyan féltem tőle. A két tequilla után egy kicsit elengedte magát, és én is. De csak hazafelé döbbentem rá, hogy akár meg is csalhattam volna a Kedvesem.. De talán mindent elárul az, hogy ez fel sem merült bennem, hiszen olyan természetellenesnek tűnne, olyan megfoghatatlannak, hogy a páromon kívül bárkivel is.. Ja, és áldom az eszem, hogy hezitáltam, és nem mentem el bulizni. Így is olyan voltam, mint egy rothadt tengeri-moszat, mi lett volna, ha éjfélkor leszállok a buszról, és mentem volna Alcatrazba. Balhé, minden bizonnyal. Majd legközelebb.
Ja, igen. Nem, nem játszom "Kaland, játék, kockázatot", se Magust. Sokkal rosszabbat, de mivel nem kérdezted, nem mondtam. Live-ozom..´szal romlott az állípotom, hehh. És büszke vagyok rá.
Hazafelé végül Zsófi "hazakísértette " magát. Útközben beszélgettünk, és mondott egy olyat, amiben 100%-ig egyetértek. Az egyéjszakás kapcsolatokról: " Tudod, nekem mindennél többet ér, hogy ha reggel felébredek, hozzábújhassak a mellettem lévőhöz. Ez sokkal többet jelent nekem bármilyen kalandnál".
Nagyot nőttél a szememben.
Nem volt nehéz, azon a ködös estén csak a Kedvesemre gondolni.

Reggel annál inkább. Illetve, pontosítok: reggel nehéz volt AKÁRMIRE is gondolni. Lévén korán ébredtem, fene a gusztusom. Gyors fürdő, majd nyálcsorgatás a semmibe. Utána megpróbáltam Mirielnek telefonálni, de kicsöngött..és kicsöngött. Majd küldtem SMS-t. Sebaj, majd csak lesz valahogy. Megnéztem a motorosok időmérőjét, sajnos Talma nem tudott az első sorba beférkőzni, sőt. A második legszélét kapta. Ebéd után mé belepillantottam Montrealba, majd "elütöttem" azt időt, és mentem játszani. Sajnos a telefonom otthon felejtettem, így nem tudtam Natinak válaszolni a telefonszámokat illetően. Sebaj. A játék ment-mendegélt, nagyot ettünk (megint), majd irány a buláj! Nos, ha előző éjjel mulattam volna, akkor most paff lettem volna. De szerencsére nem. Kedves a fekete nadrágra piros tűlszoknyát vett fel. Elején megmosolyogtam, de mikor láttam benne táncolni..Hűhh, nem mondom, finom kijelentés az, hogy "Jól állt" rajta..Valójában bitang jól nézett ki.
Jah, és a műkrizantén is. Illata is volt. Most a szobámnak van olyan illata.
Félix meglepett. Nem hittem volna, hogy visszahív. De persze, egy kicsit ismerem, és tudom, hogy nála ez elvi kérdés, úgyhogy nem kellett volna meglepődnöm. De aranyos volt. Én meg egy kicsit kipurcantam menet közben, de amikor jött az idióta dj, az idióta blokkjával, akkorra sikerült felpörögnöm. Hm, itt is. Az elejé bénának hittem magam, egy nevetségesen ugráló hülyének, a végére egészen belejöttem. Vidám volt, egy ideig. Utána már fáradt. Nagyon.
És habár a kedvesem elugrált volna hajnalig, látván, mennyire kész voltam, inkább elrángatott. Persez, én tiltakoztam, hogy "ha jól érzed magad, maradhatunk még". Hmm. A végén mág belémszeret:D
Hazafelé gyorsan váltunk el, az éjszakai busz odateleportált, és mintha el sem búcsúztam volna. Majd hazatámolyogtam.
Az utcánk sűrű ködbe burkolódzott. Alig láttam pár méternél többet, s közben szitált az eső.
Gyönyörű idő volt, imádom. Csend, éjjel, köd. Koppanó léptek, romantikus ballada a fülemben. A Kedves illata, s emléke az ajkaimon.
Érdemes volt élni.

Ébredni megint nem. De legalább aludtam vagy hét órát. Ellenben a sorozatos terhelés lassan éreztette hatását. Talma menetét meg se tudtam nézni, mentem találkozni GP-vel, a Mexikói úton. Közben SMS-ben kapom, hogy Kallio kiesett, Talma a negyedik. Ez jó? Nem. Így nem lesz a KTM-nek egyéni világbajnoka. Tuti, hogy nem. Luthi nem fog hibázni.
Sikerült déltől fél négyig beszélgetni a Burger Kingben.. Kártyáról, szerepjátékról, live-ról. Meg az Óvodáról. Majd befutott Ashtring is. El is felejtettem a zenekarról érdeklődni, de sebaj. Majd Gillz.
Utána hazafutottam, és hatalmas zabálást rendeztem. De egyre inkább éreztem, hogy ma este én nem mesélek. Nincs meg az erőm hozzá.. De nem volt gond, Gréta átvette a szerepem, és prezentált egy aranyos, egy éjszakás játékot. Ja, és köszönet a teáért, kellett.
Ma meg..hatkor ébresztettek a szúnyogok, melyekből egyet még hajnalban, egy másikat reggel vadásztam le. Ez utóbbi takaros foltot hagyott a plafonomon, hogy a fene essen belé. Majd fürdés/hajmosás/arcnyúzás. Hm, a péntek-szombat nem tett jót, a cigifüsttől csúnyább a bőröm, mit valaha, de mindegy. Ezzel is küzdök még egy ideig.
Akárcsak a munkával. Most hívtak fel, hogy mégsem tartanak igényt a szolgáltatásaimra. Sejtettem.
De legalább a Tibor visszahívott, és maga is értetlenkedett. Nem érti. Én sem. Sok mindent nem.

Álomnapló

No, ez jó volt!
Tegnap dühösen-keserűséggel telve írok blogot. Valószínűleg sokakat megbántottam volna, de akkor.. hirtelen leállt az egész rendszer, minden gép kikapcsolt, és elszállt a szöveg. Szerencse? Isteni közbelépés? Lehet. Mindegy, mégegyszer nem írom le, majd később. Megint hangulatfüggő a dolog.
Álomnapló:

A régi, ált. iskolás osztálytársakkal voltam egy stadionba, ahol vártuk a mátrix trilógia vetítését..Majd elvonultunk egy osztályterembe, ahol egy középiskolás irodalomtanárom feleltetett. Kosztolányiból. Mivel nem tanultam, ezért próbáltam mereven magam elé nézni, mint aki ott se lenne. Persze a tanár kiszúrta, de ennek ellenére nem nekem kellett kiállnom, hanem legalább hét másik embernek. Kaptak időt, erre a társaság fele kirohant, átnézni az anyagot. Én is elkezdtem lapozgatni a könyvet, de semmit nem találtam. Erre az 1etlen bent maradt felelő, Anti, felém állt, és leszúrt, hogy mt lapozgatok, ő fog felelni, nem én.

Micsoda egyvelege a mának és a fikciónak..De legalább tudom, hogy buggyant vagyok, semmi gond. Neeem, neeem, salllala, trimm-plimm.
Ja, és Gábor egy rohadt mázlista. Én meg irigykedem. Bár, a fene tudja, ha kemény a meló, és bírja, akkor megérdemli a pénzét. Remélem, a többieknek is legalább ilyen jó kis állás jön össze. Nekem is...bár a reményem már alig szikrányi. Alig..
( hülye cinikus állat vagyok, tudom)

P.S.: Köszi WW, egy vadiúj, használható szetita. Immáron két-három éve várok hasonlóra!

Yum-Yum

Béna egy nátha ez. Ma még csak egyszer fújtam orrot, hát van ilyen? Talán a megfelelő ellenlépések azok, mik viszonylag egészségesen tartanak, vagy ez csak a "vihar közepe". Ez jó lenne, mer azt jelentené, vége az egésznek. Csak nyomott a közérzetem, amúgy elmém vidáman csobogó hegyi patak. Oké, giccses képek off.
Ja, szerintem a tegnapi volt az eddigi legaktívabb tunyulós napom. Délelőtt mozogtam egy kicsit ( szándékomban áll ma is megismételni). Súlyzóztam ( álló helyzetből bicepsz-alkar 2x8, 1x6, Koncentrált bicepsz 2x8, 1x4), fekvőtámaszoztam ( 1x20,1x15, 1x25), haspréseltem ( 2x25, 1x15, 1x8). Ja, és farizmoztam meg alsócomboztam, csak a hölgyek kedvéért. A mai kis izomláz azt jelzi, hog yjól tettem a dolgomat, és ma is és mééég. Jó az. Különben is, csak egy óra, másfél óra volt az egész.
Majd megnéztem egy filmet, ami "Az élet maga" címet viseli. Háttőőő....
A szereposztása parádés. Cameron Diaz, Glenn Close, Holly Hunter, Calista Flockhart, Kathy Baker..És még sokan mások, ahogy azt illik. Öt külöböző nő életének története, amelyek lazán kötődnek egymáshoz. Komoly, és helyenként megrázó film. Nem attól megrázó, hogy agyak loccsannak, vagy kiskutyákat kínoznak, hanem az emberi sorsok alakulásától. Nincs benne tulajdonképpen semmi különös, csak mondjuk egy orvosnő, aki a rokkant anyjára kell hogy vigyázzon, de lassan megszűnik az élete, és egyre mélyebb depresszióba esik. Vagy egy leszbikus pár, ahol az egyik fél halálos beteg, és a másik féltő szeretettel gondoskodik róla. Vagy egy menő bankmenedzsernő, akinek nemkívánt terhessége lesz, és összeomlik. Vagy egy vak lány és testvére, a nyomozónő története. Fiát egyedül nevelő anya, aki beleszeret az új, hátrányos helyzetű szomszédba.
Komoly film. Nagyon kellemes, "mély" zenével. Azt hiszem, 2000-ben készült. Én mindenképp szeretném beszerezni. Mindemellett még nagyon szép is. Mármint mint művészi alkotás. És megható. Annyira nem, mint az Elveszett jelentés, vagy a Bálnalovas, de azért ott van a szeren.
Utána elkövettem azt a hibát, hogy leültem anyámmal beszélgetni. Érted, beszélgetni!? Apám felhívta, és hirtelen úgy gondolta, hogy most beleszól az életünkbe. Mintha hirtelen nem csak hétvégenként léteznénk. Majd beszélgettünk a múltról, a kisgyermekkori emlékeimről. Pl.: Amikor volt egy hatalmas hó a nyolcvanas évek végén..Apám ment elöl, törte az utat, én mögötte, és anyám hátul tartott. A Hév megállóhoz mentünk így, s ott annyian voltak, hogy az emberek a fejük felett adogattak, míg a HÉVba nem tettek. A szüleim nem fértek fel, de nem volt gond, tudtam az utat az ovihoz. Visszafelé nem tudtunk hazamenni, mert elakadt a HÉV, így a Nagypapáéknál aludtunk két napig.
Meg az orvosok az első vérvételemnél nem hitték el, amit az anyám mond. Azt mondták, hogy vegyen az ölébe, és fogjon le. De anyám azt mondta, nem szükséges, bírni fogom. Erre nekiestek, hogy "Dehát anyuka, fogja az ölébe, olyan nincs, hogy egy gyerek ezt bírná." De volt. Leültem, levették a vért, és szó nélkül tűrtem. Igaz, erre nem emlékszem, de miért ne? Balázska tökös gyerkőc volt.
Meg a "besokallás". Én megkaptam a tetanuszt, és a "Jó" tanárjaim nem engedtek mozogni. Holott éppen azt kellett volna, így minden gyerek lába begörcsölt, és sírt mindenki. Én tartottam magam, és csak akkor pityeredtem el, mikor megláttam anyát az aulában. Ja, elsős voltam akkor. Anyám aznap összeveszett a munkatársaival, bevásárolt, a kezében vitte a bölcsis öcsémet. Nem jött taxi, apám sehol, és nekünk el keleltt volna mennünk Békásra. Erre emlékszem, de arra nem, hogy anyám is bőgött volna, pedig szerinte igen. Aztán megint a Nagypapa oldotta meg a helyzetet, és onnantól fogva minden nap hazavitt minket. Már akkor gondok voltak, apának mindig jobb dolga volt, mint a családja. Persze, ezt egy hét éves gyerek nem veszi észre, pláne nem, ha az én voltam.
Satöbbi. Persze most apám azon akadt ki, hogy tologatom, halasztgatom a sulit. Nem különösebben érdekel, ellenben anyámon kéri számon. A nagyanyám rosszabb, a modora is. Az ő felfogása, hogy az "embereket irányítani kell". A nagyapámnak a haláláig megmondta, hogy milyen zoknit vegyen fel, s ez volt a legkevesebb. Azt is anyám szemére vetette, hogy "ha nem apa nélkül nőttek volna fel a gyerekek, akkor most nem itt tartanál!". Mintha nem apám hagyott volna el minket.. Hülyék az emberek. Apám pl. elfelejtette, hogy sok-sok évig a nagyi nem foglalkozott vele. A nagyszüleinél lakott, s a szülei csak hétvégénként vitték el, ergo a nagyszülei nevelték. Minden szülő megfogadja, hogy nem követi el azokat a hibákat, amiket a szülei, de persze ezt elfelejti..vagy nem.
Na, beszélgettünk vagy két-három órát erről. Majd leültem a gép elé, hogy én most belevetem magam a tremere dolgokba. Hmm, megláttam a Montreal by night-ot.. Innentől nem volt megállás, hattól negyed tízig olvastam a könyvet, és készítettem vagy hét oldalnyi tömör jegyzetet belőle! A történelemről ( halandó/vampire), a kotériákról, nyomtattam térképeket ( geográfia, metró, város, belváros..). És kiegészítettem a sztorim. A nyakamba zúduló tudásanyag nem befolyásoltsa az elképzelt történetemet, de alaposan kiszínezte. És adott választ egy-két kérdésemre. Ja, és innentől "igazi" NPC-k lesznek, és nem álltalam kreáltak. Bár eddig volt három, amibpl egy igazi. Terrence és Samson csak kreált. Mármint Montrealban. Szóval kössétek fel a gatyát, mert lesz itt nemulass! Már a hét végén..
Hehe
hehehe
HehehehehehahahahHAHAHAHahaha!
..
...
Antropint ide!

mese, mese, meskete

Nohát. Hogy én ide írok. Mik vannak? Persze ezt is otthon akartam megkomponálni, de utálom, ha az otthoniak zargatnak, miközben írok. Természetesen akkor kellett ruhákat pakolni, meg engem zaklatni. Így marad itt, a nagy publikum előtt a szerkesztés. Megírhattam volna később is, de az agyam szitál, már ami megmaradt belőle.

2005. 10. 14.

Az állásinterjúról már annyit meséltem, hogy kezdem unni, és semmi kedvem ide leírni a dolgot. Jól sikerült, szemetek voltak (legalábbis cirka húsz perc várakoztatás, szívbaj hozás szemétségnek tűnik). A többi aspiráns aranyos volt, esélyesek. Szerintem felvesznek, de annyira pofára megy az egész, hogy szinte fáj. Ilyen "pofára megy" típúsú questeknél általában elbukom. Talán most nem.
Színjátszó előtt beugrottam még egy boltba. Magamhoz szólítottam két tábla csokit, mert megígértem. Egy üveg üdítőt, mert szomjhalál kerülgetett, s az káros az egészségre. Na meg egy rágót, amit azóta sem láttam. Arra még emlékszem, hogy a zsebembe reaktam, de onnantól lába kélt. Érezd jól magad, kicsi Orbit. Da wörld íz véjting.
Maga a színjátszó überjó volt. Adva volt egy fix helyzet, amihez igazodnunk kellett. Két szereplős jelenet, az egyikünk amnéziásan ül egy üres szobában. A másikunk tudja, mi ez a szoba, és kik is ők. A lényeg, hogy a belépőt egy erős érzelemnek kell mozgatnia, vagy legalábbis lássunk egy erős érzelmet. Valakinek sikerült, valakinek nem. Pl.: Eldamynnak és Idrilnek nem. Ez utóbbi nem gond, ez talán második színjátszója. Majd belejön. Az előbbi meg szertelen, mint mindig. Én nagyon éveztem, még ilyen feladatokat.
Utána ballagunk, sétálunk. Találunk egy egész jó helyet, ahol úgy megtömjük a hasunkat, hogy alig győzünk szuszogni. Legalábbis én. Majd minden rosszra fordul, és nem értem. Nem mehetek haza, nem tehetem. Szomorú lettem, mert úgy éreztem, hogy hiába próbálok segíteni, nem megy. A végére már mosolygott azért, de nem tudom, meddig. Másnapra nyoma sem volt a dolognak.

2005. 10. 15.

Reggel kómásan keltem, és rájöttem, hogy ha én hajat akarok mosni, akkor ki kell pattani az ágyból. Ennek az egyszerű gondolatsornak a megszületése kb. tíz perc volt, a cselekvés meg húsz. Le voltam lassulva, mint most. Úgy éreztem magam, mint egy halott. Keserű voltam, és nagyon szomorú. Álmodtam, ugyanis..

Álomnapló
Egy osztályban tanultam Gillz-el és Miriellel. Egy szertelen bagázs voltunk, és kikészítettünk egy csomó tanárt. Mögöttem egy adidas mackóban feszítő, nagyhangú, és nagyon bunkó srác ült. Egész óra alatt röhögött, és lassan ott tartottam, hogy bemosok neki 1et. Ja, és ő középiskolás volt, korban is. Mi hárman nem, de ez nem okozott különösebb galibát.. Egy órán ki is fejtettem a Kedvesemnek, hogy mennyire idegesít ez a kölyök, és mennyire ellenszenves. Majd jött a szünet és a két lány, ill. a nagyhangú kispricceltek a folyosóra. Én maradtam még egy kicsit a teremben, és beszélgettem (valami tízórairól). Majd ki kellett mennem a wc-re. Itt találtam ( fiú mosdó) Mirielt. Ő vihogott egyet, hogy mit keresek itt, és cigizett. Benyitottam az egyik fülkébe, ahol a nagyhangú ült, s az ölében Gillz, és halkan sustorgott a fülébe. Ez lesokkolt, s Miriel újfent megkérdezte, mit keresek itt. "Pisilni kellett, de lement tőle a kedvem" mondtam, és leléptem. És ébredtem. Idióta vagyok, vagy mi?
***
Kb. a fürdő alatt tisztultam ki, hogy még kommunikálni is tudtam. Nagy szó.. Sajnos az arcomat nem tudtam lenyúzni, de oda se neki. Állítólag jól áll a borosta. legalábbis hat évvel ezelőtt Vitya ezt mondta. Hülye. Mármint én.
A buszút Dunakeszire nem volt rossz. Nem kellett átadnom a helyemet, és olvashattam. A Merle kúra folytatódik a "Két nap az élet"-tel. Régebben már elkezdtem, de nem tetszett. Most már megkedveltem. Eléggé vékonyka regény, lassan fogyasztom, mert úgy ízletesebb.
A kutyák megismertek. Másfél hónapja nem voltam talán apáéknál, vagy még annál is több ideje. Ennek megfelelően Fülöp le se szállt rólam. Ja, és az új tévé hatalmas. Úgy értem, tényleg az. És vettek egy új DVD állványt, ami már betelt, a Jóbarátok összessel. Persze, mind másolt. Most is azt nézte, de erre a részre emlékeztem. Azért megnéztük. Ő is kifaggatott , elborzadt, amikor ecseteltem neki, hogy előnyöm származik abból, ha iskolás maradok. Sokat számít a diák ám! Nem értette, de még nem leltem olyan felnőttet, aki megértette volna. Sebaj. Néztünk sportot, focit, majd neteztem onnan. Első alkalom, hogy ld50-ezek hétvégén. utána apám szexoldalait néztem, jókat röhögve rajtuk. Viccesek ám! Főleg, hogy ismerem a kecskeméti "virtuális strici" haverom, és a kulisszák mögé látok. Köszönöm, ebből nem kérek. Majd olvasgattam a Playboy-t, sajnos az Ewan McGregor interjúra nem maradt időm. Igényes egy lap, és én pont NEM a női modelek miatt szeretem. Különben is, a legtöbbje ocsmány, legalábbis nem rajongok a guminőkért ( értsd: plasztikázott, profin fotózott "mű" nők). Majd lassan el is köszöntem.
A buszon ébredtem rá, hogy vajon a Kedves hoz-e kockacukrot. Vagy valaki. Na, afene, vehetek ezt is. Miriel a buszon felhívott, hogy "asszonyka ott van-e a közelemben" (szó szerinti idézet). Nem volt, így nem tudtam átadni az üzenetet, hogy késni fog. Majd Siona hívott, hogy mikorra jövök, és Miriel késni fog. Aha. Oké, fontos vagyok. Vagy csak titkár, és mindenki Gillzt keresi. Úgy is jó.
Odaértem, lógó nyelvvel, bevásárolva. Vettem még csokit, sokat szemeztem a sztratacsellással, de végül megint fekete-mogyorósat vettem. Ott volt már Miriel és Gilz is, rajta nyoma sem volt a péntek esti keserűségnek.
Beszélgettünk, hülyültünk. Majd befutott Khamul is. Az első benyomásom róla olyan volt, mint egy csendes, tisztességes geek volna. És tényleg. Majd karaktert alkottunk (eszement egy party lesz), és beszélgettünk. Egy idő után, mikor leült a dolog, egy felkiáltással megbontottuk az abszintot. Hmm, érdekes volt, ki akartam aplikálni a csöpögés-gátlót belőle, de végül rájöttünk, hogy jön az magától. Illetve nem (őőőŐőŐő). Az ital elkészítése nagyobb muri volt, mint a fogyasztása. Olyan íze volt, mint a medvecukornak/negrónak. Nem volt rossz. Ja, és a lakást sem gyújtottuk fel. Nekem úgy jött be a legjobban, hogy két karamellizált cukor, és ugyanannyi víz, mint abszint.
Jókat ökörködtünk. Rájöttünk, hogy Gréta valójában paplovag, Khamul lencsefőzelék, én meg egy fahéjjas, ezüst farkas vagyok. Ne...ne kérdezzék. Khamul egy Humpry Bogart film, Miriel meg medúza, Gillz meg az Oktogon. Nagyon jó játék volt, kéne ilyet még. Ez a hét hogy tetszik?
Kómásan, iszonyatosan fáradtan mentünk el, egy körül. Megvártam a Kedves éjszakaiját, vesztemre, mert az ötvenes megint elhúzott elöttem. Khamul is ott várakozott, de neki bezzeg jött a busza. Én meg, mikor húsz perc után befutott az enyém, megcsúsztam, és a jobb lábfejem alámfordult, a bal sípcsontom meg lecsókolta a busz lépcsőjét. Fájt, de elmúlt reggelre. A zúzódás megmaradt.
Vasárnap sem tudtam sokat aludni, mert Szabolcs ordibált. Kómáltam egész nap, nem volt jó. Rájöttem, hogy nem emlékszem, mikor utaltam a héten, de nem zavart. Annyira álmos voltam, hogy forma egy alatt megpróbáltam aludni, de nem ment. Pedig majd´ leragadt a szemem, de álom, az nem jött.
Így indultam vissza a Ferenc körútra, egy kicsit zúgó fejjel. Reméltem, nem leszek beteg, orrot is fújtam párszor. Majd megérkeztem, Kedves késett, mint mindig. Bár nem sokat. Gréta éppen az új gyümölcslé készítőt tanulmányozta, sikerrel. Majd egy gyors kajálás/vásárlás után játszottunk.
Haladunk, és ha nem kómásan csináltam volna, talán többre ment volna a bagázs, de így csak ennyi. Mindegy, azért még mindig gyorsabb a dolog, mint Gréta meséjénél. Igaz, mintha neki nem lett volna olyan nagy kedve hozzá..
Hazafelé a "kóvályogtam", vagy alvajártam szavak lettek a legjellemzőbbek rám. Azt se tudtam, hol vagyok, valószínű csak a szerencsének, vagy ösztönöknek köszönhettem, hogy jó helyen szálltamn le. Gyorsan aludtam el, nagyon gyorsan.

Ma. Sokadik év sokadika.

Náthás vagyok. Ha péntek miatt, akkor akár madárinfluenzám is lehetne, mert akkor se mentem volna haza, s hagytam volna magára. Ha a szombat miatt, hát istenem, megesik. Jajj, egy évben már másodszorra vagyok beteg. Mik vannak! Egy hétig majd fújom az orrom, és két hónapig majd köhögök. Éljen.
Beugrottam a Csángóba fizetni. Egész jól megy a félénk "Ugye mi még nem ismerjük..egymást..?" kérdés. Megy a fölényes is, azt tremereként szoktam lőni. Most ez ment. Fizettem, majd mentem. Különben is, a Mercedes vesztett, akárcsak az Arsenal. Bajok vannak a csapattal, nagy bajok. Remélem megoldódik a dolog. A nyolcadik hely nem tetszik, nagyon nem. Mondjuk csatár nélkül nehéz.
Ezen a héten megint szeretnék moziba menni, meg pénteken osztálytalizni. Meg..meg..Állást. Állást

Észvesztés

"Kissé" izgulok. Nem tudom, mire számíthatok a második körben. Mármint állásinterjún. Az elsőben minden rendben volt, tudtam, miket kérdezhet. Most legalább háromszor annyian lesznek, és a srác szerint "játékos feladatokat" kell majd megoldanom. Ha ez így lesz, az nem gáz. De szerénynek kell tűnnöm, meg visszafogottnak, de azért ne túl szerénynek, és visszafogottnak. Ejh, nem jó ez így. Ja, és azt is mondta, ha TÚL jó vagyok, akkor azért nem vesznek fel, emrt a supervisor azt fogja gondolni, hogy "na, ebből is supervisor lesz egy év múlva..". Jahajj. Itt nem egy jegyről van szó, hanem stexről, meg munkáról. Az egy kicsit fontosabb. Mit vegyek fel..Mondjuk ha ez a legnagyobb dilemma, olyna nagy baj nem lehet. Nem is lesz.
Más: Megint szegényebb lettem két és fél millióval. Mi lesz itt? A végén, Kedves, csak egy átlagos srác leszek, akiből nem tudod majd kisajtolni a milliókat. Hehe, különben is, te tartasz el, nem? Ja, és kaptam diákhitelt. Nem mintha kértem volna. Nem mintha járna! Azért derék barátaim (?) utalják szorgalmasan. Elvileg, ha már túl vagyok a "hivatalos" féléveimen, akkor nem kéne, hogy kapjak. Márpedig túllépő vagyok, és ezérrt nem igazán járna a cucc. Jahajj, lassan már gépelni sem tudok. Nem baj, igyekszem. Aszter is kapta "illegálisan", de se Gábor, se Kola nem. Érdekes. Majd csak kezdek vele valamit..
És igen, létezel. És igen, normális vagy. És nem, NEM vagyok Pozőr. Már csak pozőrségből is tagadom, hogy az volnék. Punktum.
Majd még írok valamit, csak ne remegjen a gyomrom annyit. A "majd" az valszeg hétfőn lesz. Vagy nem. Ki tudja, mit hoz a holnap?....
...
...
hát én nem.

P.S.: Kedvenc arch-villain: http://en.wikipedia.org/wiki/Mister_Sinister . Magyarul a Fox kidsen Mr. Gonosznak fordították..pfee..

szorongásaim rövid története

Teganp hazafelé szomorúan mentem haza. Magam sem tudom, miért. Nagyon nehéz azt mondani a párodnak, hogy "Holnap ne találkozzunk". Ugyebár természetes, hogy a legjobbat akarom a Kedvesemnek. És néha elfelejtem, hogy ő tényleg jár suliba, és dolgozik, és színisuli, és mese, és kacagás. Tagadhatatlanul léhűtőbb vagyok mostanában, bár ez nem csak rajtam múlik. S ha csak tehetném, minden pillanatom vele tölteném, reggeltől estig. Íme a hiúság bűne? Mert nem teszek-e rosszat vele emiatt? Jó kérdés, és kínosan ügyelek rá, nehogy "megfojtsam". Meddig terjed a szabadság, s mikor telepszek rá másra?
Ha miattam érné újabb hátrány, azt nem tudnám egykönnyen megbocsájtani magamnak. Márpedig úgy érzem, ez éppen így áll. Legyen az suli, vagy mittomén mi. Tegnap szomorúan mentem haza. Megígértem magamnak, hogy ha így lesz, leírom. Mert eddig még csak egyszer történt ilyesmi, köntörfalazásunk délutánján. Gondolok néha rá.
Azt álmodtam tegnap, hogy fantasy világban vagyok barbár, de a kardom pengéje olyan volt, mint egy gyakorlókardé. ergo: harcképtelen. Ennek ellenére elfogtam egy törpe tolvajt. Majd én voltam a tolvaj, s menekültem önmagam elől. A végén békés öregkorom volt, de nem sikerült elkapnom a bűnöst. Aki már nem én voltam, ennek ellenére a törpe alakját viseltem, csak öregen.
Ma a metrón mosolyogtam. Láttam még egy udvarias embert, aki előre engedett egy lányt. Utána egy idegen a vállamba tüsszentett. Öblösen beszélt a mellette álló asszonnyal, és bocsánatot sem kért. Eddig tart egy mosoly? Több kéne, s kevesebb szorongás. Vagy öntépés, nevezd, aminek akarod.
Még mindig nem hívtak vissza, pedig mostanra ígérték. Csak erősödik bennem az érzés, hogy semmire nem vagyok jó. Kolonc? Így is nevezhetnénk. S a legrosszabb, hogy nem tehetek róla.

Mosolyogj!

Íme a heti humor-bonbon:

Ellenőrzőből ollózva:

"Az osztályfőnöki dicséretet még mindig nem íratta alá. Megintem.

"Tanár:"Fia az órán szőllőt (így!!!) evett…
"Szülő:„Kedves tanárnő, október van, mit egyen a gyerek, banánt?"

Tanár:„A fiú túl sokat foglalkozik a lányokkal.”
Szülő:„Tanárnő, kövezzen meg, de én ennek inkább örülök!

”Tanár:„Kedves szülő, tájékoztatom, hogy Péter az étkezdében többször is kézzel evett evőeszköz helyett.”
Szülő:„Köszönöm a tájékoztatást, már tanul lábbal is.”

Tanár:„Jancsika rendszeresen nem issza meg az iskolatejet.”
Szülő:„Kivégzéséről gondoskodom.”

Tanár:„Fia az órán állandóan beszél!”
Szülő:„Szerintem az anyjától tanulta. Mindkettőnek ellátom a baját!”

Tanár:„Értesítem a T. szülőket, hogy fiuk történelemkönyve lapokból áll.”
Szülő:„Itthon ellenőriztük. Valóban.”

Tanár:„Katika nem tud olvasni!”
Szülő:„Ha tudna, nem járatnám iskolába.”

Tanár:„T. Szülő! Leánya irodalomórán vihogott.”
Szülő:„Megdorgáltam. Akkor is vihogott.”

Tanár:„T. szülő, fia órán neveletlenül beszélt. Figyelmeztetem.”
Szülő:„Az Isten szerelmére: miért engem?”

No, meg a Star Wars link. Vigyázat, öl!
http://www.starwarsspoofs.com/
Bolygókra katt..Én halálra röhögöm magam tőle..

Elyzium Raiders

Huhh, annyi minden kavarog a fejemen, hogy alig győzök rendet rakni. Érdekes érzés, nyilván az is nagyban hozzájárul, hogy fél öt-öt körül aludtam el, talán pont akkor, amikor Te ébredtél. No, ez azért egy kicsit zavaró, mert az információ-halmaz azért jó lenne, ha maradna, mert jelentenem kéne, vagy mi a túró.
Péntek
Délelőtt HIK, délután vonat. Az idő megbolondult, nem tudni, hogy bőrdzsekit, vagy éppenséggel sortot vegyek fel. Vagy eszelősen meleg, vagy nagyon kellemesen hideg van. Hmm, azt hiszem, mindenképp a tél az enyém, és a hideg. Nem, nem az a kellemes hűvösség, hanem a nyirkos hideg. Amit nagyon sokan utálnak. Az az én időm, azt hiszem. Még szidni is szeretem. De pénteken meleg volt. Nagyon.
Gillz ment őszi találkozóra. Én meg, hűséges kiskutyaként, kikísértem az állomásra. A Kálvinon összefutottunk három, szintén e szektácskából való egyeddel. Hárman pusziltak meg a kettőből, s a hölgy egyedek száma is ennyi volt. A gond csak az, hogy míg Zarándok nem, addig Racka cuppanósat nyomott a képemre. Azóta rosszakat álmodok. Brrrr, legutoljára a születésnapomon pusszantott orcán férfi, és az is rokonom volt. Ez egy kicsit sokkolt. De vicces volt. Ha nem én lettem volna a szenvedő alany, még nevettem is volna. Yech.
Az állomáson meg összefutottunk sok ismert, és ismeretlen arccal. Kezdem megismerni őket. De néhányan nem voltak ott, pedig kellett volna. Mindegy, nyilván suli-munka-satöbbi miatt nem tudtak a nagy leming-találkozóra elmenni, s úgy vonulni Tatára. Volt viszont Ribizli..izé..Egres..nem, mi is az? Jah, Áfonya is. Furcsa, mert habár törzs-szektás, most látom először egy ilyen összeröffenésen. Hm, nem mintha ez számítana.
Könnyes búcsú, ´osztán haza. Kötelező jópofi anyámmal. Szabolcs meg curling versenyre el, engem apám nem hívott. Érdekes, de nem hibáztatom. Az ő szemszögéből úgy tűnhet, hogy szándékosan kerülöm társaságát. Ami félig-meddig igaz is, ám a szándékosság a hétvégi programjaim miattiak, s nem az ellenszenvemből adódóak. No, mindegy, szívesen curlingeztem volna. Este pedig a Lem regényéből készült filmet tűztem ki csemegének.
Solaris
Érdekes film volt, nekem határozottan tetszett. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a regény sokkal több, és a rendező nem is igazán tudta vászonra vinni. Valamint, hogy a történetbe sok helyen belenyúlt. Ja, végre egy film, ahol semmit nem számított a sokmillió dollár, és a speckó effektek. Azok nélkül is simán ment a dolog.
Szóval a Solaris egy moralitás. Egy kapcsolat meséje, s a helyrehozhatatlan hibák és a bűntudat meséje. A "mi lenne, ha" kiindulásból indul. Mi lenne, ha valami csoda folytán már halott szeretteinkkel találkoznánk, úgy, ahogyan emlékeztünk rájuk. És mi lenne, ha ezek a szeretteink rájönnének, hogy csak az emlékekből gyúrt homonkuluszok, és valójában nem léteznek? Emlékekből gyúrt, lopott életük, motivációjuk. Valamint mit tenne egy ember, aki a múltjába él, s nem képes elszakadni attól a társtól, akit az ő döntése késztetett az öngyilkosságra? Nagyon jó film is lehetett volna belőle, kár, hogy nem lett az. Ha hagyták volna a csudába George "közönségcsalogató" Clooneyt, és egy jobb arcjátékú színészt szerződtetnek, ha hagyták volna a felesleges hantát az "élő bolygóról", meg a sok sci-fi hordalékot. Ha TÉNYLEG egy sima moralitás, dráma lett volna. De ez az én ízlésem. Nyilván a könyv több ennél. Talán tényleg be kéne ruháznom Lem apó összes műveire. Feltéve, ha a Solaris köztük van. Ja, és igazán kíváncsi lettem az eredeti filmre is.

Szombat

Kínos semmittevés. Na, ezt csináltam szombat délelőtt. Lévén, hogy későn aludtam el, elég későn keltem. Reggeli gyanánt megettem egy nagy tál tejberizst. Akkora adag volt, hogy majd´ leesett a tányérról. Majd bambultam a tévét, és igyekeztem semmire gondolni. Az azért még megy. Majd ebéd gyanánt fasírt, sültkrumpli, kukorica-saláta volt. betoltam azt is, és hetek óta először éreztem, hogy tényleg jóllaktam. Nem rosszul lettem, hanem kellemesen eltelítődtem, és elálmosodtam. Nem voltam éhes, és ez jó volt.
Az MTV-n a Room Raiders hétvége ment. Ezt a sorozatot imádom. Bennem van egy kíváncsiság mások élete iránt. Hogyan főznek, mit esznek, mi a ritmusuk, hol élnek. Nos, nyilván nem csak bennem, hiszen a sorozat kiötlői is erre építettek, joggal. Mert nézett a cucc. A lényege, hogy egy ember kivizsgálja másik három, ellenkező nemű egyed szobáját, és a neki leginkább szimpatikus szoba gazdájával, akit nem ismer, randizik. Nagyon vicces egy show, annyi szent! Néhány srác eszméletlen humorral konstatálja a lányok szobáit. Annyira, hogy hosszasan, könnyem csordultáig nevettem rajta. Legutoljára a Csillagok Háborújás cuccon nevettem ilyen jót, még pénteken. Az is frenetikus, majd kilinkelem, feltéve, ha meglelem a dolgot.
Néztem meccseket is. Nehéz menet volt, mert ment a room raiders, a magyar-bulgár, a Veszprém is játszott, no meg Anglia. Kapcsolgatás rulez. Egyébként a statisztika kedvéért: Bulgária nyert 2:0 arányban. Az MKB Veszprém is megverte román ellenfelét, vagy 9-10 góllal, és Anglia is diadalmaskodott egy nullra. Beckemet kiállították, második sárga lapja miatt. Igaz, egyik sárgát sem érdemelte volna meg. Amúgy nem kifejezetten szeretem David fiút..Sőt. Egy VB-t, és egy EB-t buktak miatta a fiúk. Egyszer kiállítatta magát, másodszor a levegőbe rúgott egy 11-est. Kösz.
Ja, és láttam Stargate-et is, végre-valahára. Elvileg most van az átvezető rész az Atlantis sorozat és e között. Természetesen két részes.
Utána nagy nehezen bejutottam a fürdőszobába, simára nyúztam a képemet, megmostam a hajamat. Bár ne tettem volna, de muszáj volt. A cigibűz csak a következő tisztítási procedúra után kerül csak ki belőle. És a bőrömnek is kifejezetten ártalmas a cigifüst. De mindegy, ennyi áldozatot kell hozni egy jó játék érdekében.
És ez az volt.
Live Vampire, Budapest
Hmm, lehet, hogy Blogot kéne írnom Heinrich-nek. Ne neee, ennyire nem lehetek geek.
Még előzetesen felkértek elízium őrének, engem és Arady-t. Hiszen szegény Ms Leona annyira nem potens, hogy egyedül egy ekkora vendégsereget elintézzen, ha hőbörögni támad kedvük. Egy kicsit kínos volt, hogy az rs9 meglehetősen kicsinek bizonyult, akárcsak töketlennek a pestiek. Nem tudtak mit kezdeni a vendégekkel, a bécsiek hosszú perceken keresztül álldogáltak. Mondjuk úgy volt, hogy több helységet kapunk, és a tulaj nem fog a haverjaival trécselni órákig az egyik asztalnál. Ez egy kicsit pofátlan volt, na.
A Labancok meg aranyosak. Főleg a Bujah, aki hóhérnak volt öltözve, és bárdot, kardokat hurcolt magával. Vele kellemesen eltrécseltem. Mikor bonyolódtak az események, és Grecsey, pöst hercege lezáratta az elíziumot, oda kellett cövekelnem a ki/bejárat elé, és nem engedni senkit távozni. Nem nagyon működött a dolog. Egyrészt mert hű társam, a toreador ostorozó nem volt valami határozott, de kellő támogatással elég hatékony volt. Mindenesetre Szörny segített. Kedvelem ezt a Nosfit..Hehe, nem azért, mert Csaba játssza, hanem mert bebizonyosodott, hogy a két karakter együtt tud működni. Heinrichnél ez nagy szó.
De micsoda élvezet volt a sok kimenni vágyót elhajtani! Mindezt legitim hatalom módján! S milyen jelentéktelennek tűnt a sok vidéki "hatalmasság" üres fenyegetése! "Én, Salgótarján primogénje, s már primogén társaimmal azt akarjuk, hogy engedjen ki!"..Höhö..Még mit nem, haver. Hátraarc! Persze, finomabb, de kéjesen kioktató szavakkal. "Ugye nem kell emlékeztetnem a Birtok hagyományára? Márpedig Budapest hercege lezáratta az Elysiumot, és ameddig nem oldja fel, önnek kötelessége engedelmeskedni neki!" Ó, és az olcsó fenyegetőzéseik! "Ezt meg fogom említeni a Hercegnek.." Oké, tedd.
No de azért volt pár osssstoba is. Mondjuk gróf Bravatlov, szintén nosfi. Ő erővel tört ki. Most mi a fenét csináljon egy tremere, ha az első sorban harcol? Én belelőttem hármat, teszem azt, de mint az várható volt, nem sokat használt. Ő inkább potencszel felkent a falra, és bele is épített. Az azért vicces volt, hogy a toreador a fa kardhüvellyel próbálta megkarózni. Ő előröl tuszkolta bele, hátulról meg a bécsi brujah srác tolta. Kár, hogy el volt csúszva a szíve. Így keresztülhúzták a karón. Majd láthatatlanul eltűnt. Én bezzeg láttam volna, ha nem lettem volna a falba építve. Mindegy, Szörny visszahozta. Ebből adódtak még gondok.
Jah, egész sokat beszélgettem a bécsiekkel, nem csak a brujah sráccal, hanem a ceremónia mesterrel is, meg torcsikkal, tremerekkel. Aranyosak, meg kell hegyni. Víg kedélyű, jó humorú társaság. Persze, a malkávjuk nem állta meg, hogy belém ne kössön. "Excuse me, where can I play golf?- You Can´t. -But Why? This room is perfect for golf!- Excuse me, but this conversation is over!"- válaszoltam nyersen. Most mit kellett volna tegyek? Én, és a malkávok- by Heinrich Aufschniter. Tuti bestseller lenne.
Ja, és jó volt látni Eszterházyt szenvedni. Kellett neki kíváncsiskodnia? Pár szellem megtépte, akárcsak a szegedi srácot. Kellett neki? Mi mondtuk, hogy ne menjenek az asztrálsíkra..Vele élvezetes volt a csörte.
A csúcspont hátra volt. Korin annyit emlegette a "Véres makkonyát", hogy megkapta. Szint (!) szó szerint. Majd jóízűen befaltuk. Nagyon finom volt Korin véres makkja, amit kinevezése alkalmából kapott az arcába. Ok, elárulom: Egy pirosra színezett, nagyon finom marcipánról van szó. Fél kiló tiszta marcipán..fallosz alakúra gyúrva. Írhatnám csúnyábban is (Egy hatalmas f****), de nem tehetem. Tudják, neveltetés, meg ilyenek.
Milyen is lehet a szerencsém? Az éjszakai az orrom előtt húzott el. Várhattam fél órát, emlékektől zsibongó fejjel. Ráadásul kaptam egy hatalmas info-fröccsöt a nosfiktól, amit fejben kell tartanom. Nagyon élvezetes volt a tárgyalás Szörny-el. Minden ütőkártya az én kezemben volt, és nagyon előnyös kapcsolatot fogunk tető alá hozni. És mindezt Bravatlovnak köszönhetem! He nem támad meg, most szintén csak kedélyesen bájcsevegünk, de így tartoznak nekem, mármint "megkértek", hogy ne verjem nagydobra a dolgokat. "Őn arra kér, hogy ne teljesítsem elízium őri, és ostrozói kötelességeimet, és ne jelentsem Bravatlov viselkedését a hercegnek??!" Hehe, lehet szépíteni ( és Csabi mesteri módon tette), de akkor is ez a helyzet. Mindegy, ez nekem nagyon előnyös.
Jó játék volt.
Egy kcisit féltem, hogy egész este az ajtót fogom támasztani, és csúnyán nézni a vendégekre, de szerencsére nem. Szerintem ezt a bált még Gillz is élvezte volna, lévén sokan kerestek meg minket, tremereket, hogy segítsünk. A Pletykaklub is elég erősen nyomult, mindennek a tetejében. Jó volt látni. Bár pár hölgyike eléggé szerencsétlen volt, már ami a vendégkísérést illeti.
No, aludtam fél délig. Hazaértem negyed ötre, szerintem olyan öt körül már aludtam is. Ma szintén bambultam a Room Raiderst, meg mittomén mit, hisz alig volt ma még valami. De este játszani kell, mesélnem kell. Ma jön a kritikus pont, valószínű most fognak a játékosok egy nagyon komoly döntést hozni. Kamarilla vagy Szabbat?.
Szerintem ez utóbbi. De lesz majd meglepetés.
***
Vasárnap este, az aluljáróban azon morfondíroztam, hogy ez így nem normális. Az emberek vasárnap estére kipihentek kellennének, hogy legyenek, és nem ilyen über-fáradtak. Én az voltam. S mikor megjött a Kedvesem is, nos ő is. Szerintem kettőnk közül neki több oka volt rá. Kelt hajnalban, vonatozott 1 jót, színisuli, majd jött játszani. Előtte meg szektás összeröffenés, nos, biztosan jó kisgyerekek módjára este hétkor már mind durmoltak..na persze. Szóval ő is sétáló hulla volt.
A játék ennek megfelelően eléggé roszra sikerült, legalábbis szerintem. A végére már rohantam, alig sikerült valami, amit elterveztem. De legalább játszottak helyettem is, dumáltak sokat. No igen, bevallom, ezt elég könnyű volt kitalálni, hogy vissza kell menniük Montrealba. De majd ott.. Hehe, és egyre erősebbek. Jó is ez.
Ma, vagy holnap fel fog hívni a munkás emberke. Legalábbis remélem. nagyon szeretném megkapni az állást. De addig is, élvezem a nyugodt, talán az utolsó nyugodt szakaszát életemnek.

"Olyan volt, mint egy porcelánbaba"

Sztárparádé

"Én egy barom vagyok!"-állapítottam meg tegnap, nem is alaptalanul. Hiszen azt hittem, hogy az előadás olyan négy körül kezdődik, biztos. Nem, este nyolckor, és emiatt nem találkoztam a kedvesemmel. Mindegy, amúgy is sok a dolga, legalább nem "lógtam" a nyakán. De valamivel ki kellett tölteni az űrt, ami az üres délután okozott. Játszottam hát. Pinball, Starcraft (kikaptam), és utána ütköztettem két paklit. Mint mikor kisgyerek játszik háborúsdit ólomkatonáival. De előtte azért felcipeltem kb. húsz kiló lisztet a harmadikra. Meglepett, hogy nem volt annyira nehéz, mintsem számítottam rá, ennyi tunyulás után.
Majd jött a film. Én eléggé lelombozódtam, mire odaértünk. Anyám folyton csicsergett, ami nem baj, csak abszolút nem érdekelt amiről beszélt. És még válaszolni is kellett rá, amit nem éppen a legszebb hangnemben tettem. Mindegy, nem vette észre (nagyon). Már a Művészmozi előtt belefutottam az első VIP-be. Baló György, neves tévés személyiség fejezte be a Péterrel az interjút, ill. a tudósítást a bemutatóról. Majd kedélyesen, mosolyogva beszélgetett a gyakornok külsejű lánykával, és hátbaveregette az operatőrt. Ő is kezdő lehetett, mert nem volt rajta farmer, és farmerdzseki, ezernyi zsebbel. Ezek mind az operatőr ismérvei. Mellette a hangosító/hangmérnök már ilyenbe virított. Na, ő öregróka. Idősebb is volt.
Kiszúrtuk az Anikót (Gárdosné), anyám gyorsan odaszaladt egy puszi erejéig, majd vissza. Közben engem arrébb lökdöstek a helyemről. Ketten odaálltak mellém ( távolság: -10 centi), és elkezdtek magánéletről trécselni. Kapjátok be, és sértsetek mást! Arrébb. Pedig nem volt nagyon nagy tömeg, csak olyan "színházas".
19:30-kor bementünk a moziba. Egy csomó öreg ember üldögélt ott, nem értettem, miért. Oké, biztos rokonok, vagy mi. Bent összefutottunk megint a Gárdos Anikóval. Épp bedobott egy unikumot. Ja, meg kel jegyeznem, hogy dacára korának, még mindig gyönyörű nő ( olyan dekoltázzsal, hogy..-by szottyadt hímsoviniszta). Ja, és azt mondta rám, hogy "jóképű". Hehh, még egy ember, akinek tetszik a hajam. Eddig négynek nem (anyám, apám, Boszi, Csaba).
Álldogáltunk még egy kicsit, és kiszúrtam a Rózsa Gyurit. Kedvem támadt torpedózni egyet... Sebaj, lökdöstek minket még egy kicsit, majd úgy döntöttünk, hogy elfoglalunk egy helyet a moziban. Ugyanis nem voltak kiszabott helyek, érkezési sorrend volt, kivéve egy-két VIP helyet, a nevesebb emberkéknek.
Volt színpad. Rajta egy dob-szet, meg pár szék, mikrofon. Érdekes. Mi lesz, élőzene?
Szállingóznak a vendégek. Többnyire középkorú, ismeretlen arcok. Aztán mögém ül Koltai Lajos, oscar díjra jelölt operatőr, a Sorstalanság rendezője, nem mellesleg rokonom. Annak ellenére, hogy élőben most látom először. No meg kisfia, akinek nevét sem ismerem. Majd Szabó István ül mögénk, ki szintén rendező, csak az "Oscarosabb" fajtából, lévén az egyetlen magyar rendező a kis arany szobrocskával. Hühh, ez már lassan elég. Majd Albert Gyöngyi tipeg ki a színpadra, és rémes beszéddel felvezeti a mai műsort.
Először a film zenéjét előadó zenekar lépett fel- az ok a dobokért. Az Ágens nevű formációról most hallottam először, de elvileg már több film zenéjét jegyzik. Érdekes volt. Négy tagú zenekar. Egy bőgős, egy sámándobos, egy dobos, és egy énekesnő. Szavakkel elég nehéz leírni a dolgot. Inkább érzésekre mentek, mert az énekesnő nem formált szavakat, hanem játszott a hangjával. De nagyon egyedi volt az egész produkció, vegyes érzelmeket hagyott bennem.
Majd levetítettek egy kisfilmet, neve: Poézis (Poetry). Egy Kosztolányi versrészletre épült, vizualitást előtérbe helyező produkció. Tetszett, ügyes volt.
Majd levetítették a Porcelánbabát. Habár a Filmszemlén, tavasszal már vetítették, ez volt az első, hivatalos magyarországi premier. "Magyarországi"-kihangsúlyoznám, mert vetítették már más országok filmversenyein, ahol mind tarolt. Jeruzsálem, Torontó, Montreal, egy rakás orosz város..Mindenhol elsöprő sikert aratott.
Magáról a filmről nehéz mit írni. Három Lázár ervin novellát dolgoz fel. Pont. Nincs más. Látni kell. AKárcsak az Utolsó Blues-t, vagy bármelyik másik Gárdos Péter filmet. De ezt mindenképp.
***
**
*
Állam visszatettem a helyére, s a meglepetések tovább folytak. A film készítőinek java felment a színpadra, s most már tudtam, kik azok az öreg emberek. A film szereplői. Valamint ott volt a producer is, természetesen, a sminkes, a segédrendező (Spáh Dávid, mond ez valakinek valamit? Hint: Família kft.), a rendező, persze, és ami mellbevágott: Lázár Ervin. Huhh, ki jön még? Mindenki mondott pár szót a filmről, forgatásról. Majd albert Gyöngyi meginvitált minket egy kis állófogadásra. Sajnos ide nem mentünk, azt hittem nagy kajálás lesz, de nem. Némi pogácsa, meg pár pohárka bor. Inkább hazamentünk. Ahol vacsoráztam egy nagyot.
Majd álmodtam...
..
Álomnapló:
Szabolcs meghívta két barátnőjét hozzánk. Én úgy döntöttem, hogy "leereszkedem" hozzájuk, és felcsípem az egyik kiscsajt. Nos, ittunk, boroztunk, és közben azon imádkoztam, hogy ne jöjjenek haza a szülők. Majd szakadás történt, s kijövök a szobámból. Odalent minden csönd. Lemegyek, s ott találom az egyik csaj (akit fel akartam szedni) apját, amint hányást takarít. Azt mondta, hogy a lányka rosszul lett, és..Széthányta sárgaborsó főzelékkel az egész lakást. Ami nem volt vicc, mindenhol láttam belőle. Majd megkérdezte, hogy nem ismereme a kilnecvenes buszt, mert azzal kell hazamenniük. Nos, nem emlékeztem, úgyhogy elkezdtem a térképet lapozgatni ( hajnal volt, még sötét). Sehol nem leltem. Majd apám leszólt fentről, hogy ne bénázzak, és megmondta, merre keressem. Jajj, hát hazajött ő is, befuccsoltak a mai kalandnak. Megtaláltam a buszt, és utána már én utaztam rajta. nem tudom, hová, el is fogott a pánik, hogy "mit keresek én itt". Kerestem a lány apját, de nem volt ott. Majd felébredtem.

Hehh, reggel a "kóvályog" ige volt a tökéletes jellemzésem. Össze-vissza tántorogtam, nem tudtam, mit is kéne csinálnom. No, mindegy. Fürdés, reggeli, tévé. Visszamegyek a szobámba, és látom, hogy kerestek. Dru keresett. Öt perccel késett le, mivel le volt halkítva a telefonom. Gondoltam visszahívom. Kicsöng..kicsöng..és semmi. Oké, megpróbálom megint. Ismét ugyanaz az eredmény. Akkor írok neki SMS-t. No response. Öt perccel később megint csöngetem. Sokáig. Semmi. Nos, jó, ha nem sürgős, akkor nem sürgős. Hmm..Itt meg megint semmi virtuális kontakt a kedvesem részéről. Tegnap nem erősítette meg a mai találkát, most meg jön a szokásos pánikroham. Mi a fenét csináljak? Hehh, majd csak lesz valahogy.
Olyan nem volt, hogy ne lett volna.
Ja, a metrún megsértettem egy fiatal párt. Nem szavakkal mozdulatokkal. Pedig nem akartam, csak kóvályogtam tovább. Remélem nam haragszanak érte, úgy tűnhetett, mintha ellenszenvből cselekedtem volna így, pedig dehogy! Nos, sebaj, ennyi még belefér. Figyeljünk egymásra.

P.S.:
A net geekek szexuális életének felvirágoztatására. Isteni ötlet! Íme a link:
http://www.pleasureball.com/virtual/
Ha bérmi gond van, vagy unod a misszionáriust, csak kérdezd a kockát!

szúúúúúnyog

Elfelejtettem. Mármint a telefonomat tegnap..izé..ma elhozni. Mert mikor e sorokat rovom, az még ma van, de holnap (azaz "ma") fogom a postot feltenni. Vagy mi. Időzavar, követsz? Helyes. Nos, egyébként nem lenne gond, de abban volt Anikó és Krisz email címe. Így ezen a héten tuti nem lesz semmiféle találka. Azért megpróbálom.
Csak a fejem. Csak az ne hasogasson. Elkezdte, és már napok óta kerülget. Van egy-egy pillanat (pillanat= 10 perc), amikor üvölteni tudnék, oly erővel nyilal a koponyámba. De utána órákig semmi, majd megint. Aki nem fejfájós, az nem tudja, miről beszélek. Mondjuk folytathatnám: aki nem szemüveges, aki nem allergiás, aki nem ingázott. Hmm, most csak ennyi "az nem" jutott az eszembe. egy életre elég, de van egy sejtésem, hogy jön még kutyára zongora. Vagy légkalapács.
Tavaly ilyenkor mi is volt?
***
Most töröltem két sort. Gondoltam, nem sokkolom magam azokkal az emlékekkel, és a személyhez kötődő emlékekkel. Nem, nem mintha haragudnék rá (vajon mi a kénköves okom lenne rá??), hanem nem ildomos. Biztos fájt neki is. Csak arra döbbentem rá, hogy egy évvel ezelőtt tagadhatatlanul rosszabb volt az életem. Úgy értem: eléggé "zaklatott" voltam. Egy olyan lány után epedtem, akiről én magam sem hittem el, hogy az enyém lehet. No, nem mintha felőle, sokkal inkább felőlem voltak akadályai a dolognak. Így nem.
Ennek ellenére rohadtul szerelmes voltam bele, de ez nem lényeges.
Hanem az, hogy mikor már tudatosult bennem, hogy NEM lesz semmi belőle. Akkor mit éreztem? S nikor rosszkedv kerülget, akkor hogyan érzem magam. Nos, kijelenthetem, hogy nem voltam depressziós, immáron egy háromnegyed éve. Rosszkedvű, az igen, az sokszor, de elmúlt hamar (hamar= két, három nap). Leszámítva a nyarat, talán. De az speciális eset.
Szóval 2004 szeptemberében, de inkább októberében nem csak egyszerűen szomorú voltam. Íme a korkép:
-Nem tudtam magamat rendesen kialudni. A bioritmusom borult, s volt, hogy akár hajnalig is fent tudtam maradni egyetlen ásítás nélkül, de volt, hogy már hétkor a vetett ágy felé kívánkoztam. ezt megfejelte az éjjeli életvitelem. Akár akartam, akár nem, hiszen az albiban fent KELLETT maradni. Meccs miatt, kártya miatt, számítógép miatt. Ráadásul a második albiban ugyebár nem voltak luxus körülmények.. No meg alkalmazkodnom kellett egy másik sráchoz. Ez egészen jól ment, annak ellenére, hogy dohányzott, meg eltért az órarendünk. De a bioritmusom, az borzasztó volt. Tudja valaki, milyen érzés fél egykor kóvályogni, és unatkozni? Na és fél hétkor nagyokat ásítani, miközben az egész bagázs a te szobádban nézi a tévét? Nem olyan jó.
-Másodsorban egész nap levert voltam. Rezignált, hogy pontosabban fogalmazzak. érzelmek? Maximum némi düh, és szomorúság, semmi több. Kiégett lettem volna? Ó, korántsem. csak keserű (szeretem az angol megfelelőjét: biter. Olyan kifejező. Eh, elég). Csalódott. Úgy éreztem, hogy nem csak a társaim vannak ellenem, hanem a világ, a körülmények. Eléggé lehangoló volt. Talán, mert alapjába véve mindmáig azt a várost, és a végeláthatatlan hatvan kilométert hibáztatom azért, amiért. S most, higgadt fejjel is így gondolom.
-De a legrosszabb, az belül volt. Mintha kicsi lett volna a tüdőm, a mellkasom. Szűk. Valami belül mindig fojtogatott, s egy kő mindig itt volt, bennem. Ez nem metaforikus költőiség (tudok én olyat? persze, ezt is csak azért kérdezem, mert), hanem fizikailag így éreztem. Talán ez a legmeghatározóbb eltérés a szomorúság, a "rossz nap", és a depi között. Amikor manifesztálódik a keserűség, s amorf gombóccá gyűlik a mellkasomban. S ez nem egy hétig, hónapig tart, hanem míg meg nem oldódik, szublimál az éterben. Addig ott marad, s el nem hú, hogy a fene essen belé.
Volt, hogy sokáig neteztem egyedül a számítógéptermekben. Akkor nagyon szerettem azt a sétát, ami az albit kötötte össze a sulival. Kellően hosszú, de még inkább kihalt volt. Pont nekem való. Néha szándékosan lassan, és kerülőutakon mentem "haza". Az éjszaka örökre velem marad. Ja, és akkor voltam egy kicsit boldog, ha egyedül voltam az albiban, úgy értem, mindenki hazament, csak én aludtam ott. Csönd volt, és nyugalom. Játszhattam, amíg jól esett. S fáradtan, egyedül aludtam el. Nem kellett senkihez igazodnom.
Tudom, milyen érzés.
Alig várom, hogy saját életem legyen. nagyon "kireppennék" már itthonról. Most sem érzem át egészen, hogy saját lakásom lesz. Saját életem. Kilépnek a belső körömből azok, akik itt voltak 22 hosszú évig. Gyakorlatilag egy új környezetet, egy új életet kapok. Hihetetlen érzés, és nagyon távoli. Majd ha ott leszek, akkor elhiszem. Egy olyan albérlet, ami az enyém, amiért én vállalok felelősséget. A bútorokat nem ott találom, hanem én szerzem be, a konyha, ha kiömlik a kávé (szvsz eléggé ritkán fog előfordulni, amíg egyedül élek), nem mások, hanem én fogom feltakarítani. Nem várhatok, míg mások elmosogatnak, nekem kell. Mondjuk ebből nem lesz gondom, mert ha van valami, amit szívesen megcsinálok, akkor az a mosogatás.

No, de mindegy. Bementem Tibóékhoz. Megnéztem a vampokat egy gót pakli erejéig. Hát, lehet, hogy menni fog. De tuti anarchokra fogom összerakni. Egy anarch-gót band. Ez lesz a deck neve. És szavazni fog, és vért nyerni. Vadászgép lesz, az már tuti. Gáborral még HIKben megbeszéltem (MSN), hogy ott találkozunk. Egy kicsit haragszik rám, hogy ha már behúztam a Hastur lapjait, akkor játsszak már csáposat. Hehe, majd később. Majd ha lesz munkám, s költhetek a semmire a saját pínzemből. Így, mint azt már mondtam, marad a vampire. Különösen, hogy nyakamon az EB. Ki is ötlöttem egy paklikoncepciót.. Harbringerekre.. Tulajdonképpen egész pofás, és jó Kobraparancsnokként elárulom: lapdobatás mellett Shambling Horde lesz, és agyon fogom verni a többieket. Kell még restoration, meg Shambó. Olyan húsz megteszi. És biztos ami biztos, Pulse of the Canaille is. A bleed miatt. Mondjuk öt. Nyol húsgyár, tizenöt restoration (inkább 10, annyi elég), erre épülök majd. És lesz benne gyehenna lap, sok. Meg Kiss of Ra, meg Call, meg az a stealthet adó lap. És sok, nagyon sok továbbküldés. Mondjuk olyan tíz. Meg is van a pakli. Trap is kell, asszem. A combat védelem megvan, hiszen majd preventálok, meg blokkolnak a zombik. Bleed is kell, ugye erre a pulse. És leverek mindenkit előttem. ha kell, akkor megelégszem a 3 vp-kel is. Csak nem gyors a pakli, de mindegy. Teszteljük majd később a dolgot.
Hmm, rossz az egerünk itthon. Mondjuk nem annyira zavaró, de miatta már alig bírom megverni a gépet Starcraftban. Ma is kikaptam. Ja, és két ellenfelet most sem tudok legyőzni szigetes pályán, ha Zerg az egyik. Ha nincs Zerg, akkor simán megy a dolog. Csak előbb a Protost kell kilőni, vagy türelmesnek lenni.
Igen, ez hibám. Mind kártyában, mind számítógépes játékokban. nem vagyok kellően türelmes, azonnal akarok támadni. Azonnal akarok nyerni. Hé, sakkban is. Tulajdonképpen tök jó, hogy minden játékot, mit mostanában űzö, le tudok vezetni a sakkra. Ja, az már látszik, hogy se Lékó, se Polgár nem lesznek világbajnokok. Sajnos. Pedig anno végigizgultam a Péter meccseit Kaszparov ellen. De azért még reménykedem, nem csak matematikailag van esélyük, de nagyon kicsi a reális esély. Szedjétek össze magatokat! Pszichésen vannak bajok, szerintem. Na, meg most már kockáztatni kell.
Hihi, Ma megint DoD-ot hallgatok. Igazándiból az az oka, hogy meguntam az eddig hallgatott zenéket, és most ez megy. Ja, meg lehet Starcraft alatt is hallgatni őket. Hehe. De persze nem állandóan. Hm, azt hiszem, holnap Waters fog menni, csak mert. Ja, és lusta voltam hajat mosni és borotválkozni. Nem tudom, miért. De jól esik.
Szóval nincs okom panaszra. Mostantól, ha rosszkedvű leszek, csak arra gondolok, milyen érzés volt egy évvel ezelőtt. Máris könnyebb lesz.

Nos, este volt egy élményem. Illetve: egy elég kellemetlen élményem. Ugyanis arra ébredtem, hogy valami zümmög. Bele a fülembe. Meg hogy veszettül viszket a kézfejem, és a könyököm felett valamivel. Grrr, lámpát felkapcsol, és nekiállok vadul szemet mereszteni. Mivel a pilláim közötti rés kb. fél milliméter volt, nem igazán találtam meg a bűnöst. Kitántorogtam a fürdőszobába, egy kis írixért. Befújtam a kezem/karom. Többször is, mert NAGYON viszketett. Aztán, rmélvén, hogy a bűnös békénhagy, visszaaludtam. Elég könnyen.
Nos, nem hagyott békén. Még kétszer keltem fel miatta, s vadásztam órákig. MI lett ennek a folyománya? KILENC ÖTVENKOR ÉBREDTEM! Mi a manó..( tudom, kis zöld emberke). Na, mindegy. Fürdő, hajmosás, arcszörzet eltávolítása. Bajuszvágás. Ez eléggé kínos művelet, mivel elég nehéz korigálni, ha elrontok valamit. Volt, hogy az egész ráment..Anyám persze örült. Én nem. Aztán, lévén 11, úgy döntöttem, hogy megebédelek. Majd uzsonnázok egy jót. Annyi krumplifőzeléket ettem, hogy alig fért el a tányéron. Hehe, nem baj, betoltuk hibátlanul. Sőt, már most is egy kicsit éhes vagyok, pedig alig telt el két óra azóta.
Ma este mozizás a program, mégpedig a Porcelánbaba. Utána elvileg valami fogadás is lesz, alig várom már. Ezekete a kajákat nagyon szeretem, amiket ilyen eseményeken kínálnak. No, meg a piák..
Nos, 48 órája nem láttam a Kedvesem. Mondjuk ez egy kicsit csalóka, mint mindig, hiszen, ha nem számolom a köremileket, akkor kb. 750 levelet váltottunk eddig.. A köremilekkel egy kicsit többet. Most számoltam, kutyafuttában, a gmail eléggé pontos. De azért hiányzik. Ja, és NEM Waters hallgatok, hanem Tiamatot. Waterst nem lehet csak úgy "hallgatni", azt hallani kell. Élvezni, szemet behúnyva feloldódni a zenében.

Volt ilyen is

Régen írtam otthon blogot. Valahogy mindig más, mint a HIKben. Mintha fogyna a lendület. Pedig ugyanúgy élem az életem. Ugyanúgy vinnyogok, kesergek, és tépem magam, mint régebben. Csak kevesebb negatív hatás ér, mint teszem azt, ért mikor Fehérváron éltem. Mert éltem, annak ellenére, hogy hétvégéken nagyjából itthon voltam. De volt olyan, hogy csak szombaton jöttem haza, és vasárnap délután már vissza.
Élveztem is, meg nem is. Az emberekben a rossz jobban bevésődik, mint a jó, A negatívumokra emlékszem, ellenben csak unottan sorolhatnám a pozitívumokat. Jó volt odajárni? Nem. Szükséges rossz volt, amiben szenvedve, és görcsösen kerestünk (és találtunk) jó élményeket. Ezek többnyire a kártyához, számítógéphez, és focihoz voltak köthetők. Eléggé sablonos, kocka életet éltünk. Rosszul táplálkoztunk, és csak gyűlt bennem a feszültség. Ha valamire, hát erre mindenképp ráment egypár lehetőségem. De ennek ellenére néha hiányzik.
Jól mondták, akkor tudok írni, ha szenvedek, rosszkedvű vagyok. Amióta a Kedvesemmel az oldalamon bájmosolygok, azóta csak egy művet tudtam produkálni, és ez nem jó. Írni akarok, írni, érted? Üres vagyok, a keserűpohár kiömlött. Ennyire tehetségtelen volnék, hogy csak ha (ál)gondok gyötörnek, akkor tudok, oh di anghst, produkálni valami elfogadhatót? Az utolsó, a Komor Vár is egy keserűség szőtte vízió, habár hepi a vége. Ahogy vesszük, ugye?
Már valami hasonlót firkáltam itthon, de nem vittem el, nem raktam fel. Egész egyszerűen meguntam, és elment tőle a kedvem. Minek tetszelegjek mások előtt kifordult belekkel az asztalon? No, sebaj. A végén még megint kapok egy csomó levelet, hogy "mi a baj", meg mittomén. Pedig most semmi. Rám jellemző önmarcangolás vett erőt ezen a hülyén. Ehh, kopog a körmöm, le kéne vágni. Pedig másoknál milyen egyszerű. Tudok okokat keríteni, és vigasztalni. Olyan okosságokat mondhatnék, hogy..áh, hagyjuk. Minek vigasztaljak (ál)problémákat?
"You have much untapped power"-mondta Irenicus. Egy kicsit gáz, hogy fejből citálom egyes játékok videóinak szövegét. Illetve kettőét: Dio2, és BG2. Mindkettő nagyon el volt találva, mindkettő emlékeztet. Vajon jó nekem, hogy ezen rágódom? Nem hiszem.
S ezzel a gyantás viasszal kenegetem a sorokat, ahelyett, hogy leírnám, mi is volt itt. Hát tessék: Pénteken színjátszó után (mely eléggé megviselt) dumaparty megint, Grétával, Blinttel. befutott GP és Ashtring is. Ez utóbbiak hamar leléptek, sajnos. Mert A. úrral szívesen eltársalogtam volna a régi idők angol focijáról. GP-vel meg..mittomén, mindent, amit priviben nem trécseltünk ki. Szóval dumáltunk, ettünk egy pizzát. Gillz egy négysajtosat, azt is alig. Nem ízlett neki, meg tudom érteni, a gorgonzola még mindig ehetetlen nekem. Én maradtam a kommersz hawainál. Leöblítettük valami gyümölcslével, majd négyesben megittunk egy üveg fehérbort, édeset. Ez az első társaság, ahol a bor ízlésünk teljesen azonos. Hmm, ha belegondolok, most iszom először több-kevesebb rendszerességgel bort. Eh, nagy ivó vagyok, mi?
Szombat reggel azt hittem megörülök. Felújítottam a laplistám, de rosszul, és negyed órám arra ment rá, hogy kártyákat számolok, és agyalok. Végül is megérte, mert egész jó helyezést értem el a versenyen. Nagyon nehéz volt, életem legpengébb versenye. Nem volt egy ember sem, aki mindhárom fordulót behúzta volna. Az első menet után hazamentem enni. hamar végeztünk, és ebédszünet is volt, miért ne? Annak ellenére, hogy azt mondtam előtte, hogy nem eszem otthon. Mindegy. Azt álmodtam aznap, hogy hazamegyek enni (halat csinált anyám, amit nem szeretek), és tessék. Csak nem hal volt, hanem rizses hús, ami gyorsan csúszott.
A verseny második fordulója is nagyon izgalmas volt, megnyertem, hajszál híján ugyan. Itt még első helyen álltam az összetettben, igaz, holtversenyben. A harmadik asztalnál tehát nagyon izgultam. Erre jön egy vadbarom, és keresztbe támad. Minden előzetes beszélgetés, és indok nélkül. Nem volt ráció abban, amit csinált. Megkérdeztem után a többi játékost, hogy "ti értitek ezt?". Nem értették, vállat vontak. Ha nem csinálja ezt, most én megyek a döntőbe, és nem Martin. Mindegy, ezúton is gratula neki. Első tízben végeztem.
Hazafelé találkoztam Anikóval. Vagy egy éve, másfél éve nem láttam. Szegény lány. Amikor utoljára találkoztam vele..Mikor? Hűha, lehet, hogy három éve! Akkor tanítgattam neki angolt, és akkor ment a mozikba a GYU1! Szidta is egy kicsit, én meg elcipeltem moziba, hogy tudja, mit szid. Tetszett neki. Hmm, egy pillanatra az is megfordult a fejemben, hogy megpróbálkozom nála. Máig nem értem, miért nem tettem. Kijárta a sulit, megint jár valahova, és közben dolgozgat. Irigylem érte. De miért írtam, hogy szegény? Nos, amennyit tudok a magánéletéről, ezt kell nyilatkozzam. Ő maga is azt mondta, hogy "Én mindig megszívom". Ilyenkor áldom az eget, hogy elfogadtál, Kedves.
Mindenesetre a szombatom még nem ért véget, ó távolról sem. Először is, feltúrták a wastelandet, ahol valaha hajléktalanszálló volt. Ismét fizetős parkoló lett, volt már. Csődbe is ment. Vajon ez meddig bírja? Egy öreg szivar a biztonsági őr, ahogy elnéztem, három-négy gyerek ha fel akarna törni egy autót, simán megtehetné.
Mindegy. hazaértem, megfürödtem ("ismét embernek érzem magam"), ettem. A szemem égett, sajgott, én meg holt fáradt voltam. Egy kicsit elgondolkodtam rajta, hogy kéne-e nekem erőltetni a ma estét. De megígértem, és különben is, úgyis jól fogom érezni magam. Legalábbis ezzel kondicionáltam a kifacsart agyam. Eltűnődtem még egy borogatáson is, hátha használ (mármint a szememre. Tudniillik a cigifüsttől begyullad. Ilyenkor nem tudom nyitva tartani, mert ég, fáj, könnyezik, és a könnyek csípnek). Nem. Inkább vártam. Majd el.
Előbb értem oda, jó szokás szerint. Kedves meg késett, jó szokás szerint. Mondjuk nem baj, mint minden nő, ő is állandóan késik. Akkor néznék rá furcsán, ha pontosan érkezne, bár van, hogy így történik. Ja, és megint baromi jó cuccban volt. Csak meg ne hallja, mert. Metál fényezésű, eléggé rövid szoknya, fekete (machine gun) fölső. Pókháló-szerű anyaggal lefedve, s a szoknyán is egy ilyen rácsos izé (értek ám hozzá). A ruhaujj alatt szintén fehér, géz szerű anyag (meg is kérdeztem, megvágta-e magát. Hmm, lehet, hogy nem vagyok eléggé art). Ja, és a trademarkos csíkos zokni. Egy kicsit feszengtem mellette. Én, a kommersz fekete trikóban, farmerban, ehh. No, sebaj, szeretem, ha jól néz ki (mikor nem néz ki jól? Oké, abbahagytam).
Szóval Gyáripar. Odataláltunk gond nélkül, talán már egyedül is menne, de van egy sanda gyanúm, hogy nem szállnék le időben a villamosról. Pont jókor érkeztünk. Már voltak egynéhányan, de a buli még csak most kezdődött. Ittunk egy (kommersz?) vodka-narancsot, csak hogy a lábunk ne remegjen, és hajrá! Illetve csak félig, mert 10 perc ugrálás után leültem, és fél órára úgy maradtam. Majd beszélgettünk egy csöppet. Jah, ShirKhan jófej volt. "És te vagy Dreamer:_KF, ugye?". Aha, nem mintha már nem találkoztunk volna előtte Havizajon..Meg Szigeten, meg..Mindegy.
Kedves visszament táncolni, én meg leültem, és bambultam. Szokás szerint itt is kellett vagy 20 perc, mire felvettem az este ritmusát. Aztán beugrottam a tömegbe ugrálni. Izé, táncnak nem nevezném, de azért igyekeztem.
És igazam volt (vagy csak hatott a conditioning), mert jól éreztem magam. A legtöbb ember vidám volt, már amennyire egy gót bulin az ott lévők vidámak lehetnek. Ökörködtek, élvezték az estét. Én is. Olyan egy-fél kettő között elindultunk hazafelé. Gillznek ugyanis aznap (vasárnap) színisulija volt, az első. illik nem úgy érkezni, mint egy zombáj. Kellemes meglepetés fogadott az éjszakai buszállomásnál. Azt hittem, hogy a busz el fog vánszorogni a Borárosra, nekem meg majd a Kálvinra. Nos, nem, mert egészen aNyugati-ig elvitt a drága. Ott meg átszálltam a szokásos 50-esre. Ahol is várt a legviccesebb éjszakai sofőr. Álldogáltunk egy kicsit a megállóban, amikor belekezdett:" míg nem indulunk tovább, elmondom, hátha nem ismeri valaki. Egy ember elmegy a kocsmába, és megkérdezi a csapostól: Te Józsi, van még abból a borból, amiből tegnap ittam?- Van.-Akkor hozz egy sört!"...
...
...
A buszon ülők kínjukban nevettek. Persze, az olyanokat, hogy "Utolsó lehetőség, hogy megcsodálják a Nyugati szépségeit"-már nem is nevettünk. Még soha nem nevettem hangosan egy éjszakain, magamban. De az olyanokon, hogy "A Lehel térről egy költőnk, Arany János is megemlékezett. Íme: Meleg már a nap sugarától a szik kopár sarja, most fordulunk a kanyarnál..balra". És tényleg. Itt már az arcomat eltakarva rázkódtam a röhögéstől, még a mellettem ülő kisnyugdíjas iron maiden hölgy is hahotázott. Meg: "Úgy fut a Róbert Károly Körút az Árpád-hídra, mint gyermek anyja kebelére"...Őrület.
Kifacsarva lelkileg-testileg-szellemileg, nekem ilyeneket kellett hallgatnom. De jó volt, nevettem is. Otthon még tévéztem az ágyban (fél három..), majd mint akit leütnek aludtam el.
Egészen hétig-nyolcig. A belső órám nem engedte, hogy tovább durmoljak. Kösz! Az egész napom kómás tántorgással telt, mígnem egy hajmosást félbeszakítva meg nem csörrentett a Kedves. Miszerint ott kell maradnia a színsuliban, mert meg kell néznie egy darabot. Így a mai rpg egy "kicsit" csúszni fog. Nem baj, ez van. Mondjuk jellemző, hogy csak hatodszorra, nagy nehezen tudtam csak visszahívni. Mindig foglaltat jelzett. Hm. Lehet, hogy még midig rossz a telefonjuk? nyáron voltak gondok ebből.
Blint felhívott, amint leadták neki a drótot. Vegyek bort, mert nincs. Oké, nem gond. Amúgy is, találtam egy jó kis abc-t a környéken, majd ott szétnézek. Nos, volt ott, csak egy csomó "gyanús" hárslevelű, meg zweigelt. ezek mind olcsó löttyök, nem szeretem őket. Nem szeretem azt a bort, amit tömegtermelésre találtak ki. Így vettem egy, habár szintén gyanús, tokai furmintot. Nyammm.
Blintéknél beszélgettünk egy jót, míg Gréta takarítgatott, Hmm..vajon mindig vasárnapra gyűlik fel a sok mosatlan/káosz/takarítanivaló? Nálam igen..Csak hozzánk nem járnak játszani, így nem kell összepakolnom.
Gillz befutott, harmadszori játékalkalomkor karilapokat is töltöttünk. Hm, ha figyeltek volna, már tudnák, hányadik generációsok, de szerencsére nem. majdnem elszóltam magam, ill. el is, de mindegy. Lesz itt meglepetés. A sztori most tart kb. az egyharmadánál.. Hamarosan durvább dolgok jönnek még itt. Most csak egy kis szellemkedés volt. Hehhh.
Ma hétfőt írunk. Későn keltem, ezúttal sikerült aludnom. Késő: fél kilenc. Emlékszem, hogy pár éve még sikerült tízig is aludnom: egyes emberek meg át tudnak aludni egész napokat is. Agyrém. Reggeli után elhúztam HIK-be. egész mókás volt. Az elíziumba is el kéne mennem, de az az igazság, hogy a fórumról mindent megtudtam, amiért menni kellene. de ott beszéltünk meg találkát a Kedvessel. LD50-en lecseréltem az avatárom, de nem tetszik. Még marad egy kicsit, aztán vissza a "yum-yum"-ot. Bár..Ha egy kicsit változtatnék rajta, jobb lenne. A hátteret kéne lecserélni, vagy mi. Mert így eléggé..óvodás.
Hazamentem, majd bedobtam nyolc gombócot, porcukorral a morzsát is megettem, majd sütit (öt-hat darabot), és egy zacskó franciadrazsét. Létezik cukor-túladagolás? Ha igen, akkor most kaptam meg. No, sebaj. Szabolcshoz jött megint a tanár, a legnagyobb titokban (akkor nem kéne ideírnom, nem? Mindegy, ha gond, majd cenzúrázom, mint arra volt már példa).
Szóval ennyi. Jó pár órányi alváshiányom van még, de most jól vagyok. Tényleg, csak bánt, hogy nem tudok írni. Ja, és szeretnék egy beszélgetést is folytatni, de nem úgy, mint ahogy elkezdtük. "Kérdezzél? Oké, de nem tudok.." Én balek. Pedig ez volna a hivatásom is. Nem baj. Majd belejövök. és akkor megint beszélsz. Sokat. Hehh, nem baj, ne hidd! Szeretlek fürdeni a szavaidban. Ja, és az sem baj, hogy nem kapok levelet. Van még időnk.
Hmm, asszem fogok szervezni egy osztálytalálkozót. Hiányzik a csapatom. Nincs igazi csapatom most. Már évek óta. Jah, elfelejtettem emailt küldeni Anikónak és Krisznek. Majd később. lehet, hogy ez utóbbiakak megadom a blogcímet is. Várjunk csak..Krisz mintha tudná. Ehh, micsoda égés. No, mindegy. Szeretnék találkozni Anikóval, Zsófival, Natival, Macival, Rebekával, Krisszel, Gáborral, Gulyival, DT-vel. Megoldható? Alig hiszem.
Alig jön össze valami, amit szeretnék.
De nem baj. Most megyek Darknessbe, csak azt nem tudom, hogy miért. Kedvelem az embereket ott, de..nem is tudom. Azt hiszem, hogy fogok-e live-ozni a jövőben, azt a hétvégi játéktól teszem függővé.

No.
Darkness eléggé pocsék volt. Lementem, és csak Ildi, Robi várt. Voltunk hárman, hat után. Mert meg kellett néznem a Highlandert, bár az se volt jó. No, megosztottam aggodalmaimat a többiekkel, a bállal kapcsolatban, és ők helyesen bólogattak. Miszerint ez az egész bűzlik. Gyanús, na. Szegény pincérlánnyal szórakoztam egy sort, remélem nem bántottam meg. Nevetett, úgyhogy úgy tűnik. Aztán elkezdett szállingózni a nép. Marhultam ezerrel, de Korin, vagy Sonica sehol. Nem baj, várunk.
Befutott Kedves is, eléggé fáradtan. Mondjuk meg lehet érteni. Suli/munka/mtt/vampire meg ki tudja, mi még. Korin jogosan késett, ezúton is szeretnék gratulálni ügyészi kinevezéséhez. Hipp-hipp hurrá! Valamint megosztanám midnenkivel Luna néni beszólását: "Korin, ugye tudod, hogy te vagy a legjobb barátom?"..Ehhe, nekem is! Nekem is! No, mindegy. Mivel az Ügyész úr eléggé le volt foglalva, nem akartam zargatni az okoskodásommal, és mivel mindent megbeszéltem már vele, ill. Sonicával, látván kedvesem állapotát, elindultunk hazafelé.
Hmm, fáj a térdem és a hátam. Nem újdonság.
A péntektől szombatig tartó napok tanulsága: Hiába vagy szomorú, amice, ha egy szívednek kedves nő van melletted, az egész semmiségnek tűnik. Az is.