Értékek nélküli siker

A legrosszabb nem az, amikor magányosnak érzed magad, mert minden ellened esküszik, semmi nem sikerül, és elrontasz mindent. Persze, kell a vígasz, kell az ölelés, de anélkül is át lehet vészelni.

Még csak nem is a hormonzavaros roham, amikor partnerre van szükséged AZONNAl. Az is elmúlik, csak jeges víz kell hozzá (próbáltam. használ. tényleg).

Hanem amikor minden összejön. Ma a munkahelyemen soha ennyire sikeres nem voltam, a havi összesítésben a második lettem eredményesség tekintetében, és messze felülmúltam az amúgy elérhetetlennek tartott kitűzött célokat. Utána Royalban megnyertem az albi poker versenyét. A pénz annyira sem érdekel, hogy még mindig nem néztem meg, mennyi van a borítékban. Az élmény a fontos, és hogy nincs senki, akinek igazán, bizalmasan eldicsekedhetnék, akit nem tudtam felhívni a melóhelyről, hogy "képzeld...".
Nekem, akinek annyira hiányzik a fontos emberektől az elismerés, amikor meg lehetne, akkor csak ez a is szikra hiányzik.

De örülök én a sikereknek, annyira ritkán jár ki belőlük. Az átlagnál is ritkábban, de.. minek az egész, ha nincs kivel megosztani? A világot uralni vicces dolog, de nincs értelme. Nekem most itta világom a kezemben, és nincs kinek odaadni.

The Final Cut

Még most sem hiszem el, hogy nincs nekem, nincs velem. Ma is többször azon tűnődtem, hogy mit csináljunk, hova hívjam. Együtt.

Üres lett az életem.

G-Day mínusz egy

Nahát, ma már jobban vagyok. Tegnap este még benyomtam két tequilla sunrise-t és egy sex on the beachet, és egy kicsit jobb lett. este még megrohant valami sokk, és belealudtam. Ma már nem gyűltek olyan gyakran gombócok a torkomban, és kevésbé szédültem napközben. Valószínű az "ép testben ép lélek" fordítottja lesz rám a megfelelő, lehet, hogy megbetegszem (sok jel utal rá).

Nem bánnám. Talán az a négy nap jól fog jönni.

Amúgy dőzs van: a drágábbik gélt vettem meg, és a drágábbik sampont, sőt, a plussznál messzebb is el mertem menni értük. Már csak pár számla van hátra. Meg egy email az Intézetnek, hogy lesznek szívesek végre válaszolni kicsit. Oda se neki.

Még két nap, egy gyors pihenés, még három, és négy kikapcsolódás. Talán poker. A tegnapit lemondtam, szerintem nem lettem volna nagyon kompetens a dologhoz. Sakkozni, pokerezni csak kiegyensúlyozottan! Persze, nincsenek illúzióim, hogy nem leszek valami szálfa termetű legény a nagy eseményen, de majd igyekszem több pontot hozni, mint legutóbb. Rettenetesen sokat fejlődtem azóta, ez biztos.

Ma átlagos nap volt, a tegnapi sikerességet persze ritkán lehet felülmúlni melóhelyen, de ez se volt rossz. Kezdek elégedett lenni, ami baj, rossz előjel, mert azt jelenti, hogy a sors újabb hatalmas pofonnal készül, és irány a teljes összeomlás. A bolondok vidámságával gépelgetek, és zakkanok meg kicsit. Azért két koma rám sms-ezett, és őszintén szólva, így magunk között, kezdem érteni, miért is keletkezett az a bizonyos szuvenír Icke vállán(karján).
Nem rossz ötlet.. Még macsós is.

Konklúzió

Tulajdonképpen csak arra kell rádöbbenni, hogy az egyetlen ember, akinek valaha is számítottal egy fikarcnyit is, hátat fordított. Onnantól már mindegy.

Zongora

A régebbi hagyományokhoz híven leírom a mai napom. Megrecsegtetem az ujjaim, és hátradobom a pingvin alsó részét. Ujjrecsegtet és hajrá!

Már hajnalban is alig tudtam felkelni - ötkor. Vonatokról álmodtam, amikben keresek valakit. A Nyugati pu-hoz hasonlított leginkább, de szerencsére egy söntésnél, a pályaudvar koszos, posvány szagú pultjánál találtam három hajléktalant akikkel beszélgethettem. Utána megismertem egy lányt és megkérdeztem tőle, hogyan fogunk összejönni? Utána a Nagyapó némileg átalakított lakásában voltunk, amiben külön szobám volt. Péter, azaz az unokatesóm régi, de kb. 50 négyzetméterrel több szoba volt az enyém. Gondoltam, itt ellakhat a leány. Sajnos felébredtem. Aludva lenni jó. Hiszen kis halál, nem? Hiszen nincs baj, nem?
Reggel még kételkedtem benne, hogy emberhez, férfihez méltóan tudok majd bemenni dolgozni, de a gép beindulásakor nem volt gond a felsőbb rendszerrel. Menni előre. Hajat mosni halkan. Fújta a szárító. És megfésülte a halott kéz. Semmi gond, meglesz ez így.

Még a villamoson is tudtam olvasni, Mágia Fénye Pratchettől. Mestermű. Feltéve, ha olvastad az előző kötetet. Valamikor, ált. isk. koromban én igen, és nagyjából emlékszem is rá. Hülye memória, minden irreleváns dolgot tárol. A tegnapot is, ami korántsem irreleváns, ellenben a nap hátralévő részében mindent megtettem, hogy elfelejtsem.
Odabent délelőtt jött el az első olyan pillanat, amikor a felsőbb érzelmi skála kifordult, és színesen ömlött végig az arcomon. Nehéz szinte zokogva adósokat hívni. De azért nem lehetetlen, és fejjel a falnak - törp módszer - nem lehetetlen. Micsoda fonák, hogy hetek óta az egyik legsikeresebb napomon vagyok túl! Kaptam egy meghívást, hogy menjek búfelejteni, és miért ne - alapon bele is estem.

A második megingás pontosan munka után történt, sétálván a nyugati felé. Henry Leest dúdoltam, amikor ma másodszorra törött el a mécses, de hát istenem, esett az eső, minden adott volt egy kis önsajnálathoz.Kijár, nem? Hiszen alig tartott! A nyugatinál már összeszedtem magam, és mire Míriel megérkezett, kutya bajom volt. Dögburger neki, narancslötty nekem, rágó, és mentünk is Morrisons 2-be. Ahol olcsó a koktél, a pultoslányok kedvesen mosolyognak (az este későbbi részében már kevésbé..jött a tömeg). Szürreális volt, hogy táncra kértek, és rettenetesen földhözragadt, hogy hamar eljöttem. Mit is mondhatnék még?

Ma sem hiszem el, hogy megtörtént a tegnap délután, minthogy tegnap sem hittem, hogy ami történik, az tényleg a valóság. Könnyű komolytalannak venni egy álmot nem? És ha valóság? Álmodva megélheted vidáman. Kár, hogy elindított egy kis földgöröngyöt, ami lassan sárlavinává vált. Elmosta az életem. De a tartóoszlopot biztosan. Illetve nem is, a tartóoszlop döntött úgy, hogy odébbáll, mit sem törődve a leszakadó födémmel.

Az már legyen az én dolgom, nem?
Azt mondták, hogy várjak egy hetet, és visszajön. Azt mondták, hogy lehetetlen elképzelni nélküle/nélkülem. Az a baj, hogy ebben a mai napig minden szívemmel hiszek. Milyen kár, hogy azt egy kalapáccsal összetörte. Nem baj, majd összecellukszozom. Kár, hogy olyan rohadt messze gurultak a darabkák. Kb. négy évnyi távolságba.

József Attila: Ringató

Holott náddal ringat,
holott csobogással,
kékellő derűvel,
tavi csókolással.

Lehet, hogy szerelme
földerül majd mással,
de az is ringassa
ilyen ringatással.

Sands of Time

Egyrészt a játék is itt figyel a gépemen. Anno nagyon tetszett maga az alap sorozat is, de ezt is szeretem. Ha meglesz és lesz türelmem végigszenvedni, akkor akár még a Warrior Withint is megnézem.
Nagyon vicces, főleg, mivel elsősorban ügyességi játék, de a humor és valami báj lengi körül. Semmi horror, csak egy kis arab misztika - és sok-sok káromkodás az ugrálásokkal és a hülye mentési rendszerrel. Ellenben még mindig szeretem a szablya-tőr párost.

Amúgy meg úgy érzem, hogy valami szép lassan kifolyik az ujjaim között. Nem találom az élet ritmusát. Ma olyan 11 körül ébredhettem - ami azért rossz mert reggel nyolckor már dolgoztam. Általános kedvtelenség és életuntság a recept, dep a köbön, kilátástalan, kifakult életetet élek. Mintha fekete-fehér kópia lenne, amit a hátsó udvaron tapostak meg, hogy archívnak tűnjön.Szeretnék vihart, szeretnék sikert. Szeretném, hogy a barátnőm örüljön, szeretném, ha sikerülne nyerni a csapattal.

Nehéz hetem lesz, és volt. A BKV sztrájkkal, végül is csak hat km-re van a melóhely, és egy kicsivel több, mint egy óra alatt letudtam. Sirály. Egyszer este hazafelé heccből lefutottam egy villamosmegállót. Meg kell állapítanom, hogy az eredmény a vártnál is katasztrofálisabb.. puding lettél, ficsakám!

Mondjuk, én még szerencsésebb vagyok. Még tudok örülni dolgoknak, és másoknak is. Több közeli ismerősöm (aki magára ismer, tegye, aki nem, annak örülök). rendkívül önző életet él, s nem képes másoknak - másnak - örülni, csak annak, ami hozzá, az ő virtuális vállveregetéséhez köthető. Kár értük. Persze, amilyen buzgón bólogatok más sikerének/sírok más sikertelenségén, annyira szomjazom a saját tetteim utáni feedbacket, és annyira táplál bennem keserű irigységet a többiek sikere/baja. Kicsit olyan, mintha elmondanám másnak, micsoda nagy tetteket hajtottam végre, s a válasz szerint ügyes vagyok, de hallottam-e, hogy ő milyen... -> kitöltendő rész az aznapi lélekbajokkal. Zolinak igaza van, maximálisan. Nem figyelünk eléggé egymásra, mi emberek.

Hétvége

Egész jól sült el, minden viszolygásom és főleg lustaságom ellenére.A korai kelés elég sokkoló volt, és nem tudtam, megéri-e. Ez leginkább az igen késői lefekvésnek köszönhető (és bizonyos partíból hazatámolygó, féligbeteg zombiknak).

Az állomáson összefutottam Libivel. Vajon ő? Hát persze, hogy ő is jön! Ettől kicsit elkezdt6em vakarózni, tekintve, hogy rohadtul nem volt megbeszélve, de mivel csak felületesen ismerem a srácot, miért ne? Max. közlöm, h. szorri, de nem.

A vonatút tényleg hamar eltetl. Végigbeszélgettük, nevettük. volt helyünk, élveztem Stephano is beszállt, és négyesben vonultunk tova. Szarvason Ákos és Lia flekapott minket és ettünk egy vendéglő szerű izében. (átmenet az utaskiszolgáló és a büfé között, de étteremnek álcázva). A pizzájuk, legalábbis az én választásom, csapnivaló volt, a többi delikvens egészen jókat evett. Utána átbattyogtunk egy cukrászdába hármasban, míg a banda többi tagja elment Tesco túrázni egyet. Érdekes beszélgetés volt, nem mondom. De még soha nem ettem olyan finom kókuszgolyót, mint ott, ugyanis nagyon apró, reszelt marcipánnal volt töltve a tésztája, ami fenséges ízt kölcsönzött a sütinek. Volt megy a közepében.

A nyaralóba érvén a gyors lemálházás után egyből elkezdtünk Lándzsa Rendjéről beszélni. Sokáig tartott, az egész alapkönyvet, posztokat, stb átrágni. A felére sem emlékszem, de szerencsére volt, aki jegyzetelt (erre a "felére sem emlékszem" - miatt már ma sikerült számon kérve lennem. )

Majd belevágtunk Estvánom kutulu meséjébe. Egy morfinista hegedűművésszel voltam, akinek szilárd meggyőződése, hogy Ozírisz "zöld" istenség gyermeke és voltaképp fáraó. Ms. Cheng is ezt szerette elhitetni velem, egyes ópium barlangokban. Majd megkaptam mindent, amit csak akartam, pénzt, elismertséget, kalandot..mondjuk ez utóbbit nem nagyon kértem..annyira.

A játék hosszan tartott és csak a prelude-ot játszottuk le, természetesen. Majd folyt köv. később. Ki tudja, mikor..

Ma meg egy felemás nap, ismét. Kezd elegem lenni a sok negatívumból, ami munka után ér. És a számonkérésekből, amikbe mostanában lépten-nyomon botlok. Szeretnék egy nyugis időszakot végre... Mondjuk tábor után? Meglássuk.

Beloved

Túl sok halál ez, négy hónapra. Valamilyen szinten mind megérint, egyik mélyebben, másik kevésbé. Valószínű, hogy a mostani, ha a sorban az első lett volna, akkor kevésbé fúrt volna mélyebbre, de utat csináltak neki a többiek. Az eltűnt kollegámról már meséltem pár embernek szóban, nos, most találták meg, de holtan. Bubu, Fülöp, és most ő. Mi lesz még itt?

Időközben puszta kíváncsiságból letöltöttem a VNV Nation pár albumát. Érdekes. Egyszerű hype alap, és igényes öregúr énekel a háttérben. Oké, ismerem őket, láttam képen, sőt, koncertbeszámolót a Kultiból. Mindenesetre ritka párosítás, a srácnak egészen karakteres hangja van, csak még mindig nem szeretem a happy hardcore alapot. Már nem, fogalmazzunk így, minden múlt dacára. Azért a VNV Nation igényeseb, mint egy Scooter, sőt. Egészen érdekes hangulatokat képes generálni, nem csoda, hogy a darkosabb scene képviselői elsődlegesen a rajongóköre. Van benne valami bájos megkapóság, mintha egy lányra azt mondanánk, hogy nem szép, de van kisugárzása.

A melóhelyen egyenlőre magamhoz képest jó vagyok. Meglepően. Ritka volt, hogy ebben az időszakban ne a túlélésért játsszak, lehet, h. az eddigi tapasztalat, vagy a korábbi para miatt, de most szépek a számaim. Persze, korántsem optimálisak, de nekem tetszőek. Ha így megy tovább, nem lesz itt semmi baj a végkifejletig kérem (amire van kb. 15 napunk, és nekem kéne még 25% majdnem).

Gillz még mindig szeret, és még mindig viszontszeretem őt. Hiába, szentimentális, és reménytelenül elveszett vagyok. Mostanában még az is előfordult, hogy nem rpg-ről beszélgetünk, ami eléggé borzasztó, tekintve ha arra gondolok, honnan indult a kapcsolat. CD fű, lájv, kártya, rpg.hu stb. Na jó, ismerkedni bármelyik hely éppen elég jó, azért élőben ismertük meg egymást, nem úgy, mint egyes házaspárok, ugyebár, hehehe.. Talán már azt is elviselné a kapcsolatunk, ha levágnám a hajam. Elmesélte egyszer, hogy álmodott ilyet, hogy levágtam, és nem szóltam neki előre. Bevallom, ilyet én is álmodtam korábban, csak ott idióta punk séróm volt, na, ezért volt az enyém rémálom. Az övé is.

Ja igen. Majd elfelejtem néha a fene nagy kiegyensúlyozottság alatt (ami két napig szokott tartani), hogy a nők kiszámíthatatlanok. Ezt sose feledd, Balázs! És a közhely bombát sem! Az mindig jó. Tegnap este fájt ha köhögtem, megint. Szerintem simán TBC, ami jó, mert egyik titkos idolom, Doc Holiday is TBC-ben halt meg. Kár érte, a világ legnagyobb kártyása volt. És az egyik legjobb revolverhős. Jah, és doki. Micsoda póz, ha tudod, hogy mi kínoz és hogy nincs rá gyógyszer. Ezen élmény után elmész kalandozni a nyugatra, miközben emészt a kór és vért köpsz, miközben egy dáma magas flusht terítesz.

Ma hatkor nem csak ébredtem, de fel is keltem. Elmosogattam, és rámoltam pár dolgot. Kell még valami? Jah, a teám.

Oh, well

Ezen is túl vagyunk. Szerencsére az emberismeretem nem csapott be, és megerősítést nyert, hogy a főnököm nem az az alamuszi fajta, és ha valakivel bajai vannak, akkor azt megmondja neki. Szóval a közvetlen veszély elmúlt, de célzott rá, hogy azért jobb lenne iparkodni. Jó. Akkor fogok. Mondjuk all in all ez is csak munka. Amit egyre jobban csinálok, szerintem. Meglássuk.

Orient meg..Nagyon nehezen bírom ki, hogy ne töltsem le, ne olvassam el. Még bírom, de..Olyan mint egy könyv, a végére lapoznék, hogy megtudjam, mi a végső titok rejtélye. Tudni akaorm, ki keres minket, miért, hogyan..Mi van a simulacrummal, mire jó, kik azok, akik a nyomunkba járnak, miért..MINDENT tudni akarok. És le szeretném mesélni. Majd. Előbb éljük túl.

Lost Words

Annyi mindent vesztettem a múlt héten. Nagyon sok pillanat volt, amit szépnek találtam és amit szövegbe kellett volna öntenem. Még a matéria is megvolt, a tégely is várt, hogy színültig töltsék, s a cseppfolyós szavak lírikus formává kössenek. Csak az akarat hibádzott. Mire hazaértem, valahogy elmúlt a pillanat. Pl.: A Duna felett gyűlő narancs felhő ármádia, vagy egy fa, ami a Margit szigetről ihletett - úgy, hogy hónapok óta nem tapodtam a sziget földjét.

A leginkább most, ebben a pillanatban, a holnap foglalkoztat. Őszintén megvallom hogy görcsösen, stresszesen elkezdtem félni. Ma hazafelé kaptam egy pletykát, ami féligazságokat tartalmazott és leszűkítette ötven-ötvenre az esélyeket. Előbb fáradtságba menekültem, de hiába futom át az elmúlt hónapok történéseit, mindig csak a logikám hajtogatja: nem igaz. Nem igaz. De a szervezetem nem tudom becsapni. Bízom magamban annyira, hogy ne féljek - de valamiért, valami szervi, zsigeri okból nem tudok nem félni. Most nagyon kell a pénz, nem engedhetem meg, hogy harc nélkül elhajtsanak. Pont most, pont így lenne a legnagyobb a kudarc, hogy összekaptam magam a múlt hónapban és egy nagy lendülettel csúsztam be az "elfogadható" kategóriába - szerintem. Nem tudom, hogy ki tudott még kivágni egy ilyen hajrát eddig, de szerintem nem sokan. És a másik állomány tekintetében is jól állok, tehát a mutatószámaim így, per pillanat nem vészesek. Vannak rosszabbak is. Új vagyok - viszonylag. És a főnököm sem célzott semmi olyasmire, ami ezt eredményezhetné. Mégis félek.
Mindegy, holnap kiderül minden. Kell a megerősítés. Nekem nagyon.

Hagyjuk. Most egy kicsit. A legrosszabb kétségbeesésben tanyázva is van szép és jó az életemben. Pl.: Kedden gillz elérte óhatatlanul is, hogy péntek délután legyen. Vagy annak érezzem. Felelőtlen jókedvem volt, mosoly-mosoly és szerelmes dinkaság. A részemről persze, mert ő egy megfontolt és intellektuel zombi. Vagy geek. Vagy..mittomén. Most meg alig bírok aludni. Lefeküdni. Mittomén, az Arsenal 1:1-et játszott, a bírónak köszönhetően. Utálom az emberi tényezőt, a nyilvánvaló igazságtalanságok láttán. Néha azt hiszem, hogy van életem. Holnap kiderül, tényleg van-e. Vajon tényleg értek-e ahhoz, amihez azt hiszem, hogy értek.